Meseterasz – Csernik Szende

Csernik Szendét az első Holnemvolt Fesztiválon ismertem meg, de olyan volt, mintha már ezer éve ismerném. Majd ellátogatott hozzánk Grazba mesélni a lábbábjaival. Az előadást számos közjáték akadályozta, de mondhatom felejthetetlen lett.

 

Akkor lett új meseszoknyád is. Sikerült összeszoknotok? 

Egy éve hogy ellopták a fellépő bőröndömet de azóta szerencsére újra gyűjtöttem a kellékeket és új székely mellénykét csináltattam Erdélyben. Minden újra éledt, felújultak a bábok és én is. Egy kedves ismerősöm azt mondta hogy nem a bábok tesznek azzá aki vagyok hanem én teszem a bábokat élővé. Ez a mondat azóta is cseng a fülembe.

Amikor nálatok jártam akkor volt egy olyan meseszoknyám amit az azelőtti éjszaka csináltam gyorsan , az nem vált be annyira azóta varrtam egy másikat , terebélyesebbet . Láb-bábozni nem akármilyen szoknya jó. 

Merre jártál azóta Szende?

Sokfelé járok fellépni , a nyáron sok fesztiválon, táborban, falunapokon, kisebb nagyobb rendezvényeken meséltem és a legnagyobb meglepetés, hogy a szülővárosomba is meghívtak, ami nagyon jóra sikeredett, annyi ismerősnek egyszerre nem meséltem még, ezért izgalmas is volt, annyian jöttek, hogy alig fértek el a nézőtéren. Ennek csak örvendeni tudtam és annak is hogy egyre többet hívnak meg Felvidékre, arra is meséltem. Most megpróbálnak nekem meseturnét szervezni az ottani magyarok.

Hát szorítok, hogy sikerüljön! Az olvasóink talán nem is tudják hogyan lettél mesemondó, s miért pont a lábaiddal mesélsz…

 

Mikor kicsi gyermek voltam nem tudtam mi leszek, ha nagy leszek. Annyi minden szerettem volna lenni! De azt éreztem, hogy fontos dolog vár rám. Nagyon sok mesét olvastam gyermekkoromban, faltam a meséskönyveket, annyira belémivódtak az ősi  szimbólumok, hittem bennük, és annyi erőt is kaptam a Gondviseléstől, hogy türelemmel kivárjam a feladatom küldetésem eljövetelét. Felnőttkoromra derült ki, hogy mi az én utam. A mesemondás, ami, mint egy tulipános láda, szépen nyílt ki előttem. A gyermekeim óvodájában mesenapot tartottak és én es úgy gondoltam, hogy viszek mesét és felolvasok ezen a szép ünnepen. Fel is olvastam két nagyon jó székely népmesét. Annyira jól sikeredett, én is nagyon beleéltem magam, a gyermekek is tátott szájjal figyeltek. Gondoltam ezt tovább kell vinni. De meg is szerettem volna eleveníteni a szereplőket a meséből, miközben olvasom a mesét. S mivel a kezeim foglaltak voltak, így a lábaimra tettem a bábokat, amik egy nagy meseszoknya alól bújnak ki. A meseszoknyán van a házikó és az erdő, s így kerekedik a mese szépen a közönség elé. Azóta  annyit kerekedett, hogy a kezeimből letettem a könyvet és  a közönséggel is játszódok, őket is bevonom a mesébe. A mesélés egy szép rituálé lett nekem , akkor mindig vissza varázsolódok gyermekkoromba, abba a gyönyörű természetbe és természetes székely életbe.

Gyerekeknek bábokkal, felnőtteknek pedig felnőtt történeteket… 

A meséimet felnőttek s gyermekek egyaránt  szeretik, minden korosztálynak nagy szüksége van a mesékre s főleg népmeséinkre. mert azok hordozzák az ősi erőt. A magot. Azt újra és újra elültetjük. Nekem a székely mag a fontos és ezért mesélek székely meséket, amik testvérként kézen fogva járnak a magyar népmesékkel. Olyan élet erőkre tanított meg a székely élet, amit átadok a magyar embereknek. S az az élet erő az belső lelki, külső fizikai és szellemi, égi is. Lélek, test és szellem ez együtt jár, egymás nélkül nem vagy teljesek. Sokat voltam falun a nagymamáméknál, ahol minden nap tüzet raktunk, fát vágtunk, vizet merítettünk a kútból, pityókát ültettünk, töröbúzát arattunk, csihányt kapáltunk, szénát takartunk, tehenet fejtünk, kenyeret sütöttünk, utcát sepregettünk, szomszéddal beszélgettünk, erdőt jártuk, mezőn gyógynövényt gyűjtöttünk. Ezek az emlékek bennem olyan erővel élnek és éltetnek, egy ritmus él bennem, ami harmóniában van a természettel.

Aki egyszer hallott nem felejti el, olyan egyedi a hangszíned, szóhasználatod, meseszövésed. Honnan merítesz? Hova nyúlsz vissza?

Városon, az iskolában  a tanáraim szeretettel adták át a szellemi értéket, anyukám annyi könyvet adott a kezembe és olyan morális erőt adott át, amit én mai napig erősen érzek és hálás vagyok neki hogy küldött templomba és bibliakörbe, ami kamaszkorom nehéz időszakaiba egy jó és erős hittel teli várat tudott nyújtani. Ezeket a batyumba hoztam magammal, tudtam hogy az út nehéz, de ha hiszek, akkor a küldetésemet megtalálom. És lám, rám talált a mese és én rá! És  kerekedik a mese, ahol megszomjazzák oda hívnak, hogy merítsenek a székely népmesékből, én meg egy kutat nyitok meg nekik.

Miként látod a mesemondás helyzetét, a mese útját ma?

Pont időben talált rám a mese, mert a mai világ épp erre a táplálékra is ki van éhezve. A felgyorsuló világ szinte elszakította az embereket az őseinktől. És ennek sokan nincsenek is tudatában. Én a mesékkel felébresztem őket. Kinyílik a gyermeklelkük és megcsiklintja a játékos mesevilág. Én is sokat tanulok a meséktől. Mindig valamire rájövök. Szimbólumok vannak szépen bebugyolálva a népmesékbe. Amikor gyermekek vagyunk ezt nem tudatosan éljük meg, akkor a gyermeki énünk a lélekbe fogadja be a mesét , az ott jól beültetődik mint egy magocska és aztán idők idejével kicsírázik, és kellő időben kivirágzik és gyümölcsözik. S ez nem gombnyomásra, hanem az egész életünk folyamán lépésről lépésre történik s alakul. A mese régen nem csak gyermekeknek szólt sőt előbb a felnőttek meséltek egymásnak, összegyűltek fonókban és körbe ültek és meséltek énekeltek. És ezen belül születtek gyermekmesék is. Fontos eseményeket szőttek bele a mesékbe ,a születést,a nevelkedést, a ház körüli teendőket, a nehézségeket, az ünnepeket , a falu életét, a párválasztást, az egybekelést, a szerencsekeresést stb…. Ez mind szépen be van építve a népmesékbe, furfanggal, játékkal, és bölcsességgel, mert semmi sem történik hiába, semmi sem marad következmények nélkül. Fel van fűzve szépen a mese. Elindul a leány otthonról szerencsét próbálni és útközben sok mindennel találkozik, ezek a találkozások  is próbatételek, mint nekünk az életben, aztán ez szerint alakul az életünk hogy hová érkezünk és hogy ? Ha tudjuk hogy honnan jövünk, akkor kellő erővel vagyunk a jelenünkben, és tudjuk azt is, hogy hová tartunk. S ezért vannak nekünk ezek a szép népmeséink, mert azokat régóta hordozzák az őseink. Olyan kincs, amit hátrahagytak nekünk segítségül ebben a világban, ami rohan, de aki rohan az lehet hogy azt se tudja hogy hová, merre ?

Ezért is reneszánsza van a mesének. Jó úton jár. Megtart minket. Élő szót varázsol és felébreszt hogy ne felejtsük el hogy honnan indultunk. Eléggé megszenvedek  egy-egy közönséggel, ha beszélgetnek előttem, hátam mögött járkálnak. A vásáros forgatagos hangulatban erősen megküzdök a zajjal, a zaj megnehezíti a mese meghittségét, de ezt a zajfalat áttöröm  és odaszólok az emberek szemibe, és lelkükbe adom a mese szépségét. Nem könnyű feladat, de nagy fát kivágni sem könnyű, meg kell szenvedni hogy télen ne fázzunk. Meg kell dolgozni az eredményért.

Ez is egy nagy üzenet a mai fiataloknak. Dolgozni, a sült galamb nem repül be a szájunkba.

Nagyon sokszor tapasztalom, hogy elég sok gyermek tévézik, és sokat. Ez meglátszik rajtuk, a figyelmükön. S nemhogy a mesére nem tudnak figyelni, egymásra sem tudnak! A képzelőerejük nagyon szűkül, türelmetlenek és nyűgösek, és nem ismerik a természetet. A természetet nem egy elektromos dobozból tanulhatja meg, hanem magából természetből. Ösztönzöm a szülőket, hogy menjenek a természetbe a gyermekekkel és legyenek együtt, beszélgessenek együtt, a tévé nem pótolja a szülői szeretet. És olvassanak esténként mesét a kisgyermekeknek. Hát így.

Hogy segíthetik a mesemondót a modern eszközök? Honlap, weboldal, social network? Azért kérdem, mert eddig a tiéd a legátgondoltabban, legtudatosabban felépített honlap.

A mesének gyógyító szerepe van a mai világban. Így sokfelé hívnak mesélni. Szájról szájra száll a hírem, de az interneten is van egy  honlapom, amit megtalálhatnak az emberek és ez segít, szerencsére sokan megnézik és felhívnak vagy írnak emailt, felkérő levelet, gurul a mese szekér! A honlapomat egy székely fiú készítette, és nagyon megvagyok elégedve, egyszerűen lehet kezelni, de mégis színes az oldal. Tudatosan terveztük így. A webmesterem olykor megnézi hogy honnan és mikor nézik meg a weboldalt és érdekes, hogy a világ messze sarkaiból is bekukkantanak.

Neked melyik a kedvenc meséd, meseszereplőd? Melyik mesébe mennél vendégségbe?

Kérdezed, hogy nekem melyik a kedvenc mesém, melyik mesébe lennék vendégségbe? Szerencsére a saját mesémben itthon vagyok, és boldog is vagyok. Ebben van a tulipános ládikó és kakaska gyémántkrajcárja és a székely ember okos leánya, a kerek erdő tündére, a kemencés kis házikó és a madárkák szabadsága és a vénséges  jó banyák tanácsa, benne van a szeretet ami végig megízesíti az életet.  És örvendek, ha meg tudom hívni mesémbe vendégségbe az embereket.

Mit is kívánhatnánk mást? Itt a vége fuss el véle, holnapra is légy vendége!

Köszönöm kedves Szende!

Hírdetés