Ezúttal sem bántam meg, hogy Marikára hallgattam. Úgy kezdődött, hogy egyik este, amikor már halálosan untam a szép- és szakirodalmat egyszerűen csak valami szórakoztató „Nesze semmi,  fogd meg jól!“ típusú könyvet akartam. Ekkor próbáltam ki a Rubinvöröst.

Hajnal fél kettőre ki is olvastam, mert letehetetlennel bizonyult. Tökéletesen kikapcsolt, sőt, amivel mostanában valahogy ritkán találkozom egy ifjúsági könyvben, többször megnevettetett. Ezen felbuzdulva elolvastam a további részeit is, a harmadik kötetet, a Smaragdzöldet németül, vagyis meg tudom ítélni a fordítás minőségét.

Elmondhatom tehát, hogy Szakál Gertúd és Rubin Edina, a fordító és a szerkesztő alapos munkát végzett. Becsületesen megkeresték az idézeteket[1] magyarul, és ügyeltek arra is, hogy már az első részben bekússzon a történettel kapcsolatban Shakespeare Rómeó és Júliája.

És most jöjjön a SPOILER. (A megoldást nem lövöm le, ígérem.)

A történet egyébként teljesen sablonszerű. Először is a steampunk irányzatba tartozik, tehát a hőseink Londonban tartózkodnak, de időutazók, így tulajdonképpen az 1956-os évektől visszafelé jönnek-mennek az időben.

A főszereplő és narrátor egy fiatal lány Gwendolyn, aki 16 évesen tudja meg, hogy nem az unokatestvére Charlotte, akit szisztematikusan készítettek fel erre a feladatra, az időutazó, hanem ő. Természetesen nem egyedül kell utazgatnia az időben, hanem a kronográf segítségével – ami úgy néz ki, mint egy viktóriánuskori kandallóóra -, Gideon de Villiers-szel együtt titokzatos küldetésekre indulna, ha végre valaki beavatná a dolgokba. Gideon természetesen jóképű, sármos, kicsit arrogáns alak, szerencsére nem a Cassandra Clare-féle vacakolós fajtából, így nem kell sokat azon izgulnia az olvasónak, hogy összejönnek-e vagy sem. Persze akadályok itt is adódnak, de a szerző ezen a szálon nem csigáz minket, előre biztosítja az olvasót, hogy mindez csak átmeneti félreértés.

A történet szerint Gwendolyn és a barátnője Leslie hobbija a filmnézés, méghozzá a komersz, hollywoodi feldolgozások, így a történet tele van filmes utalásokkal. (Kicsit olyan, mint Tony az NCIS-ben.)

Van bonyodalom amúgy is elég. Természetesen itt is van „intézet[2]“, meg összeesküvés, aminek a szálait a titokzatos Saint Germain gróf szövi. A gróf egyébként is a történelem egyik vitatott alakja, s mivel alkimista körökben is sokszor hivatkozott figura, így nem csoda, hogy Gier is őt teszi meg az időutazók köre vezetőjének és atyjának.

A könyvben az időutazó-háttér nem kidolgozott, sok helyen kissé zavaros, a vonatkozó táblázatok elnagyoltak. Érződik, hogy a kiindulási alap nem az időutazás, vagy az asztrológiával összefonódó összeesküvés és világmegmentés téma volt, hanem a Shakespeare-történetek modern átdolgozása. Shakespeare amúgy is kedvelt alakja, sokat idézett szerzője az irányzatnak.

Egy kis hangulatkeltő videó.

A történet szerint van két család, akikben nagyjából 500 éve felbukkant az időutazó gén, és St. Germain grófja arra használja fel a 12 időutazó vérét, hogy a kronográfba, ami ez esetben az időgép, betöltve létrehozza az elixírt, amely megoldást jelenthetne az emberiség problémáira. Mivel ő sem halhatatlan, ezért létrehozza az Őrzőket, akik megóvják a krongráfot és beteljesítik a gróf által hátrahagyott próféciákat. Az utazók vissza tudnak menni az időben, így gyakorlatilag a gróf szabályozni tudja a jövőt. Legalábbis egészen addig ezt gondoljuk, amíg meg nem értjük, hogy St. Germain Gwendoly születésével veszti el először halhatatlanságát! Meg kell várnia míg beolvassák az első időutazás után a lány, a 12 időutazó vérét a kronográfba, hogy a jóslatok beteljesedjenek.

A bonyodalmat az okozza, hogy az első szerelmespár (Lucy és Paul), a két időutazó gént örökítő család – akik amúgy egymásra féltékeny, vetélkedő népség (sic!) – leszármazottai, amikor a szerelmük miatt üldözni kezdik őket ellopja a kronográfot és elmenekül az időben. Amikor tehát Gidion, a következő időutazó, eléri a megfelelő kort, vissza kell utaznia a többi időutazóelőd idejébe, hogy megszerezze a vérmintákat tőlük a pótkronográf számára.

Közben kiderül, hogy nem Charlotte, hanem Gwendolyn örökölte a gént, elkezdenek bonyolódni a dolgok, majd fény derül Gwen igazi szüleinek kilétére – ezt mondjuk cseppet sem volt nehéz kitalálni -, azt viszont, hogy milyen mellékhatása lett a kétfajta időutazó gén egyesítésének elég nehéz lett volna. (Az egyik női ágon öröklődik, a másik férfin.)

A fentiekből leszűrhető, hogy természetesen egyáltalán nem az emberiség megmentéséről van szó, és Lucy és Paul sem azért menekülnek, mert nem bírnák ki egymás nélkül.

Nagyon jó a regény humora, és a cselekményvezetése is, bár azt nem igazán értettem, hogy a misztikumon túl minek kellett az ásványtant és a hiedelmeket belerángatni a regénybe, ha némi táblázaton túl semmi jelentősége nincs. Viszont legalább nincs túlmagyarázva, miszticizálva.

Saint Germainről és a regénybeli történelem és angoltanárról egyaránt eszembe jutott Lőrinc barát figurája, mint a megoldásban kiderül, egyáltalán nem véletlenül. Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy Rákóczi Miro Saint Germain jobbkeze, tekintve, hogy a gróf vélhetően épp a Rákóczi-családból származik.

Aztán, hogy sikerül-e kibogozni a próféciákat, a titok mögötti titkot, kideríteni ki ölte meg Gwendolyn nagyapját (az Őrzők előző nagymesterét) és mire is kell az elixír azt már nem árulom el, mert a könyv tényleg nagyon jó, és érdemes elolvasni.

Hogy mitől jó? A karakterektől.

Forrás a képre kattintva.

Jellemek, karakterek. Azt gondolom, mivel a mostani divatos regényeknek elég kötött szabályai vannak a cselekményt, korszakot, hátteret illetően, – mint láthattuk is -, az egyetlen, amiben egy szerző ki tud bontakozni, az a szereplők jelleme, a mellékszereplők és az összeválogatott idézetek. Utóbbi aspektus teljesen rendben volt, nézzük, hát a szereplőket. Azt azért leszögezem, hogy ebben a regényben senki sem az, akinek elsőre (vagy akár másodikra) látszik.

Gwendolyn Sheperd: a női főszereplő, és egyben narrátor. Az ő szemszögéből látjuk a történetet, aminek előnye és hátránya is van. Az előnye, hogy nem kell minden részletre fényt deríteni. (Például arra, ami engem még mindig idegesít, hogy tette át Paul és Lucy a bázisidejét 1912-be, ha az időutazók csak bizonyos korlátozott időtartamban utazhattak az időben. És miután megoldódott a probléma miért nem tértek a saját korukba vissza?) Gwen egyáltalán nem az a naiv, butuska hősnő, aki csak sodródik az eseményekkel. Jól vág az esze, merész és teljesen önálló. Nem véletlenül szeret bele Gidion, és nem véletlenül vágják többször is a fejéhez, hogy megszegi az időutazás összes törvényét. Ami miatt szintén szerethető, hogy van saját önálló élete, barátai, a testvéreivel és a szüleivel (anyja) teljesen normális a kapcsolata és a legjobb barátnőjével osztja meg a titkait. (Ön)kritikusan, de kellő önbizalommal állnak önmagukhoz és a történésekhez. Nagyon jó, hogy bár az „elhagyott gyerek különleges képességgel“ típusa illik rá, ez mégsem uralkodik el a karakteren. Látja ugyanis és képes kapcsolatba lépni a holtak szellemeivel. És teljesen hétköznapi, normális reakciói vannak. Pl. mikor megtudja kik az igazi szülei nem csap patáliát, és nem lesz teátrális jelenet, hanem egyszerűen csak fogja magát felugrik és elrohan. Ja, és fél a pókoktól és patkányoktól!

Gidion de Villiers: kötelezően jóképű, tökéletes, titokzatos, jól képzett. Ő a herceg fehér lovon mind a 19 évével és bosszantó arroganciájával. Javára írható, hogy semmiféle sötét titkot nem őriz, nem árva, saját lakása van, ahová odaköltözhet az öccse, és a lakás sem egy gazdag, művelt nemesi leszármazott hideg élettere, hanem egy teljesen átlagos orvostanhallgató lakása, szétdobált holmikkal, mosatlan tányérokkal. Gidion jól elboldogul a saját korában is, nem Gwendolyn az első szerelme, és nem idéz lépten-nyomon Shakespeare-t. Nehezen bízik meg a lányban, de fejlődőképes jellem, tehát amikor látja, hogy elboldogul egyedül is, simán magára hagyja. Szerelmi ügyekben is tipikusan hétköznapi pasas.

Leslie: Gwendolyn barátnője, aki a filmmel ellentétben szőke, és szeplős. Okos, gyorsan gondolkodik, tipikus legjobb barátnő, de neki is megvannak a saját történetei, múltja, amiből itt-ott megmutat részleteket a szerző. Pl. a Max nevezetű fiú miatt érthetővé válik a tartózkodása Raphaeltől. Különösen szimpatikus a szerelmi ügyekben mutatott józan hozzáállása, ami mégsem okoskodó, és nem a tutit mondja meg, mint egy álcázott felnőttalteregó, hanem meghallgatja Gwent és együttérez vele. Ez persze kölcsönös. Beszólások tekintetében pedig egyértelműen övé a második hely.

Xemerius: a könyv humorforrása. A holló adottsága ugyanis azt jelenti, hogy Gwendoly tud beszélgetni és látja a szellemeket. (Az egyik szituációban meg is jegyzi, hogy tapasztalatai szerint az élőktől több félnivalója van, mint a holtaktól. ) Xemerius tehát egy vízköpő démon szelleme, aki más szellemekkel táplálkozik. Egyébként pedig a könyv humorforrása, mindig mindenre van valami találó megjegyzése, beszólása, gondoskodik róla, hogy soha, sehol ne legyen sablonos a cselekmény, esetleg csöpögős. A csókjelenetek alatti kommentárjai feledhetetlenek. Macskaformájú, repülő démon, aki minden pimaszsága ellenére szereti Gwendolynt, kémkedik neki, és információkhoz juttatja.

Charlotte és Glenda néni: Gwendolyn unokahúga és nagynénje. Eredetileg Charlotte-nak kellett volna örökölnie az időutazó gént, erre készítették fel 12 éves kora óta és ő is és az anyja is a törtető, fontoskodó kategóriába tartozik. Bár elég idegesítő karakterek, mégis teljesen hitelesek, főleg a viselkedésük, miután hoppon maradnak. És bár végig azt vártam, hogy a csalódás miatt a „rossz“ oldalra állnak, de megmaradtak kisszerű, saját viszonyaik között bosszantó, de tisztességes embereknek. Charlotte egyébként a tipikus iskolaelső, csinos, pompomlány típus.

Lucas Montrose: Gwendolyn nagyapja, akit különböző életkorban látunk feltűnni a regényben a tapasztalatlan fiatalembertől a rend, bölcs nagymesterén át a bölcs, tapasztalt nagyszülőig. Minden szituációban az adott életkorának megfelelő tudással és viselkedéssel látjuk, így a karakter nem csupán hiteles és szerethető, de egyfajta mintául is szolgál azoknak, akik szeretnék fejben továbbépíteni Paul vagy Gidion alakját.

Mrs. Sheperd: Gwendolyn anyja, kórházi irodista, dolgoznia kell, hogy eltartsa a három gyermekét, hétköznapi, modern, gyermekeit egyedül nevelő anyafigura, akinek a hétköznapjaiba bepillantást nyerve szülőként talán kicsit meg is könnyebbülhetünk: nem is csináljuk mi sem olyan rosszul.

Saint Germain grófja: Gidion számára sokáig pozitív figura, Gwendolyn pedig egy ideig ártalmatlannak tartja, ám hamar rádöbben, hogy óvakodnia kell tőle. Mindketten huszonegyedik századi fiatalként merőben más nézeteket vallanak a nőkről, mint a 18. századi kissé hímsoviniszta, arrogáns, basáskodó, önkényúri tulajdonságokkal bíró „állítólagos“ gróf. Gier számos történelmi adatot, elemet felhasznált, de a regény atmoszférájába passzoló karaktert teremtett.

Többet tényleg nem árulok el, viszont itt van néhány oldal, rajongói klub és egyéb a részletes tájékozódáshoz. A Smaragdzöld magyarul 2012 decemberére várható.

http://de.wikipedia.org/wiki/Kerstin_Gier

Az írónő hivatalos oldala: http://kerstingier.com/

A regényről részletesen a wikipédián: http://de.wikipedia.org/wiki/Liebe_geht_durch_alle_Zeiten

http://die-edelstein-trilogie.blogspot.co.at/

http://de.edelsteintrilogie.wikia.com/wiki/Edelsteintrilogie_Wiki

http://konyvfaninfo.blogspot.co.at/2012/09/rubinvoros-forgatasi-kepek.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Saint-Germain_gr%C3%B3f

http://rubinvoros-idotlen-szerelem-tilogia.blogspot.co.at/p/joslatok-es-egyebek.html

http://jackpotgirl91.deviantart.com/


[1] Nagyon sok YA regényben, de a steampunkokban majdhogynem kötelező elemként szerepelnek a fejezetek előtt a szépirodalmi idézetek. Általában Shakespeare vagy klasszikus angol szerzők, de előfordulnak az adott regény világában létező kódexek, klasszikus könyvek, fóliánsok részletei is.

[2] A steampunk ifjúsági regények kötelező kellékének tekinthető egy-egy titkos társaság, amely a nagyobb városokban zárt, csak a beavatottak számára ismert, intézeteket működtet. Vélhetően a szabadkőműves (keresztes, templomos stb.) páholyok szolgáltak ezen elem mintájául.

Reklámok