Egy egészen különleges írást olvashattok most három szerző tollából. Kertész Erzsi Labirintójáról Nóri, Kata és Kinga is írtak. Jó szórakozást!

Az ünnepi könyvhéten megjelent Kertész Erzsi Labirintó című meseregénye, mely a Cerkabella kiadó gondozásában jelent meg, felkeltette a szakmabeliek érdeklődését. Nemcsak azért, mert a szerző első könyvéről van szó (az ismert lányregényíró Kertész Erzsébettel csak a nevük azonos), hanem azért is, mert az utóbbi időben a meseregénynek, mint igen jelentős gyermekirodalmi műfaj virágzásának lehetünk tanúi. A 9-10 éveseknek szánt meseregény igen fontos állomását képezi az olvasóvá válásnak, hiszen a rövid prózai művektől a kisiskolás figyelme a komolyabb, terjedelmesebb olvasmányok fele irányul, amelyek lényegüket tekintve még a mese és valóság határán mozognak. A meséknél nagyobb terjedelmű, kalandos cselekmény, a meseregényben feltárt „képzelt világ”, a több szereplőt bemutató műfaj, különösen alkalmas arra, hogy az olvasás terén már némi gyakorlatra szert tett kisiskolás átrágja magát akár több száz oldalas műveken is.

Elgondolkodtató, filozofikus kisregény kis- és nagy kamaszoknak, szüleiknek, s az irodalmi élményeket szabadon kereső felnőtteknek általában. Talán elsiklott volna rajta a figyelmem, ha Kata nem ajánlja a nyáron. Hálás vagyok érte. Egy olyan könyv ez, amit nem csak olvasni jó, írni is szeretek róla. Többek között azért, mert a kontemplációt ajándékozza, pontosabban azt a fajta gondolkodást, mely nem a lineáris elméleti utak ok-okozati függvényében keletkező megoldások felé csörtetnek, hanem mintegy összetett hálót fonva a szerteágazó (olvasati) lehetőségek komplex világába invitál. olvasásának folytatása