Lili

Emlékeznek-e még a kedves olvasók, hogy tavaly novemberben megkérdeztek néhány prominens, gyermekszakmában járatos, ismert, elismert személyt arról, hogy melyik 2011-ben Magyarországon megjelent gyerekkönyvet tartja kiválónak, jelesnek, különlegesnek? Kíváncsian böngésztem a címeket, és szomorúan tapasztaltam, hogy a Csimota Kiadó gondozásában megjelent Lili nem szerepelt közöttük. Szerény véleményem szerint tavaly ugyanis ez volt az Év Gyerekkönyve. De mindenképpen egyike a legkiválóbbaknak.

Feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon miért időzít a Csimota egy Down-szindrómás kislány világáról szóló francia lírai művet októberre? Október a Down-szindróma, illetve a vele élők hónapja. Számomra e könyv ilyetén időzítése okának megértésével végleg egyértelművé vált, hogy a Csimota nemcsak elhatározta, hogy szép, tartalmas gyerekkönyveket jelentet meg, és ehhez tartja is magát fegyelmezetten, elkötelezetten és szakmai alázattal, hanem hogy a kiadott könyvek sorából erőteljesen kiolvasható egyfajta markáns elköteleződés a nyitott, toleráns, humanista értékrend mellett.

Interjú Paulovkin Boglárkával

Paulovkin Boglárka, grafikusművész, a magyarországi gyermekirodalom meghatározó alakja, aki a mindennapi tervező-grafikusi feladatok ellátása mellett gyerekkönyveket illusztrál és meséket is ír. Neki köszönhetjük többek között A katicabogár elveszett pöttyeit, az Elbújtam! Guriga kalandjait és a Róka és Egér új otthont keres című mesekönyveket. Ő keltette életre Kiss Ottó Csillagszedő Márióját, rajzolta meg az ugyancsak Kiss Ottó alkotta A nagypapa távcsöve című könyv gyermeki örömeit és bánatait. Ő tervezte és tördelte Szecsődi Leó Mesék tíz órakor című mesekönyvét, amihez körülbelül nyolcvan rajzot készített. Egyike azoknak a művészeknek, akik megformálták a Csimota Kiadó népszerű Design-sorozatának egyik szöveg nélküli képeskönyvét, Csizmás kandúrt. Ő illusztrálta aScolar kiadó gondozásában megjelent Vidám meseolvasó szókincs bővítését és a szövegértés elmélyítését segítő rövid, vidám, tanulságos meséit, történeteit.
Hol színes, nagy foltokkal alkot, hol a mese irracionalitását és a valósághű részleteket ötvöző képi világot teremt. A humor meghatározza alkotói munkáját, az iróniától sem idegenkedik. Elengedhetetlennek érzi a minőségi képeskönyvek térhódítását, bevallása szerint a kevés szöveg és sok kép típusú könyvek fontos szerepet játszanak a gyerekek könyvekhez való affinitás korai kialakításában.

Tovább>>>

Gergely Edó: Monyómesék

Gergely Edó

Izgatottan vártam, hogy kezembe vegyem a könyvet, ugyanis látatlanban vállaltam el, hogy ajánlót írok Gergely Edó elsőkönyves szerző mesekönyvéről. Amikor a 18. Marosvásárhelyi Könyvvásáron belelapoztam a pitypangernyőbe kapaszkodó monyókon akadt meg a szemem és azt gondoltam, hogy ennek a könyvnek biztosan ott a helye a Könyvmutatványosok oldalán (lásd a fejlécet).

Edó mesél a monyókról, így kezdődik a könyv. Az első részben arról mesél a szerző, aki maga is édesanya, hogy hogyan találkozott a monyókkal: a gyöngyvirágillatot számlálóval, a házimonyóval, aki általában csak valamelyik testrészét mutatja meg, és a Rezső nevű plüssmaci képében érkező monyóval, akinek olyan monyósan áll a szeme. Hosszabb beszélgetést a házimonyóval folytat, aki azért mutatkozik ritkán ünnepi alakjában, mert a felnőttek is olyanok mint a gyerekek, nyafognak, mert nem tudják mi a bajuk és azért nem tudják, mert nem szánnak időt arra, hogy megtudják, mit is szeretnének. Meggyőződésem, hogy sok felnőtt, aki az első részt elolvassa, úgy érzi majd: neki, róla szól ez a könyv, és tovább kell olvasnia.