Így hajnalok hajnalán, holmi szülinapi tortadíszítés után már épp lekókadt volna a fejem a billentyűzetre, amikor elkezdtem megszemlélni a Scolar gyerekkönyveit. A hatás azonnali volt, rendesen kipattantak a szemeim. Valahogy lemaradtam arról, hogy kiadták Kathrin Schärer Johanna  vonaton címmel az egyik kedvenc képeskönyvemet.

Még 2010. júniusában írtam róla, ahogy a Nevenincs és sosemvolt hercegnőkről is, amit el is felejtettem. (Lehet olvassák a blogomat?!) Nos nálunk azóta is töretlen sikernek örvend a Nevenincs és a Johanna is, szóval örülök, hogy most a magyar olvasók kezébe is eljut. A képeskönyv ugyanis tulajdonképpen az alkotás folyamatát ábrázolja, hogyan kel életre egy gondolatból egy hős és miképp száll vitába a megalkotójával. Kölcsönösen trükköznek és egyre bensőségesebbé válik a viszonyuk, míg végül az alkotó, mint egy jó szülő enged és hagyja, hogy Jonatánnal kettesben keljen útra és élje tovább önállóan az életét a mi Johannánk. Közben pedig nagyon vicces is.

Stian Hole: Garmann nyara című könyvét nem is kell bemutatnunk, tekintve, hogy Marikával  közösen megtettük már. 

Stian Hole maga illusztrálta, írta és tervezte ezt a különleges könyvet, mely a hatéves Garmann utolsó „szabad” nyarának eseményeit mutatja be. Megfogalmazza várakozó érdeklődéssel és félelmekkel teli izgalmát, melyet az iskolakezdés okoz, vagy épp az, hogy a többi gyerekkel ellentétben neki még csak mozogni sem mozognak tejfogai, nemhogy kiesnének… A különleges grafikai megoldásaival, modern illusztrációs felfogásával is kitűnő képeskönyv nemcsak a gyerekek és a szülők, hanem a kritikusok elismerését is kivívta világszerte. Elnyerte a legrangosabb nemzetközi gyerekkönyvdíjakat: a norvég Brage-díjat (2006); a Bolognai Gyerekkönyvfesztivál fődíját, (2007); a német ifjúságikönyv-díjat (2010). A példátlan nemzetközi siker mára sorozattá növelte a Garmann-köteteket. Így Norvégiában már megjelent a Garmann titka és a Garmann utcájacímű könyv is.

Az én kedvencem egyébként a Garmann titka. Csodaszép!!!

Érsek Rózsa: Az elkószált kismadár – Vidám meseolvasó 2.

A nagy sikerű Vidám meseolvasó második kötetét másodikos kisdiákoknak ajánljuk, azoknak, akik szerették az előző kötetet, és most már hosszabbacska mesékkel, nehezebb feladatokkal is elboldogulnak. A komplex szövegértést fejlesztő munkafüzet 24 csattanós mesét – amelyek között klasszikus műmesék ugyanúgy találhatóak, mint a világ minden tájáról származó népmesék – és hozzájuk kapcsolódó feladatsorokat tartalmaz.

A feladatlapok az általános anyanyelvi kultúrát fejlesztik például szinonimakereső vagy szólásokat, közmondásokat bemutató-gyakoroltató feladatokkal. Kifejezetten a szövegértést és -értelmezést segítik az olvasottak értelmére fokuszáló feladatok, melyek az események időrendi sorrendjére, az egyes szereplők tulajdonságaira, cselekedeteire, illetve a mesék üzenetére kérdeznek rá. A szabad, nyitott válaszokat igénylő kérdések az anyanyelvi kifejezőkészséget és a részt vevő, személyes élményt nyújtó olvasás képességét javítják, a szövegek egyre növekvő hossza pedig fokozatosan növeli a koncentrációsképességet. A gyerekek a kötet végén található megoldókulcs segítségével ellenőrizhetik magukat önállóan vagy szüleik segítségével.

A neves illusztrátor, Paulovkin Boglárka varázslatos rajzai teszik még színesebbé és szerethetőbbé a könyvet.

Fráter Erzsébet – Csíkszentmihályi Berta: Erzsébet királyné esete a rozmaringgal és más növényes mesék

Az ember valamikor bensőséges viszonyban volt a környezetét alkotó, páratlanul változatos élővilággal. Nem csoda hát, hogy a növények mindig is fontos kulturális és szakrális szerepet játszottak a Föld majd minden népének életében.

A 2010-ben megjelent Mesés növények, növényes mesék című könyvünkhöz hasonlóan e kötetbe is különböző földrészekről származó, többféle műfajba (monda, mese, anekdota stb.) tartozó „növényes mesék” kerültek. A könyv azonban nemcsak a történetek gazdag fantáziavilágát tárja elénk, hanem szakszerűen, de ugyanakkor élvezetesen bemutatja a főszereplőket, magukat a növényeket is. Ezért ez a „mesekönyv” nemcsak gyerekeknek szól, hanem az egész családnak, közös olvasgatásra.

Mire a könyv végére jutunk, megtudhatjuk:

– hogyan hajózik a kókusz a tengeren,
– mit főznek a cukorházban,
– hol ajándékoznak születésnapra őszibarackot,
– miből készül a hawaii virágfüzér,
– miért kerül az olasz lányok keblére bazsalikom,
– mit csinál, aki viricsel,
– miért bugyolálják a vaníliát gyapjútakaróba.

A Scolar neve a gyerekkönyvpiacon mára egyet jelent a minőségi ismeretterjesztő könyvekével is. Ők a német Ravensburger kötetek magyar kiadója. Most a következő kötetet ajánljuk fiúknak és apukáknak:

Kinsey & Harrison: Mozgásban

A könyv öt fejezetéből megismerhetjük a közúti, a vízi, a vasúti és a légi közlekedés, valamint az űrhajózás fejlődési állomásait. A fejezeteken belül katalógusszerűen olvashatunk a különféle gépekről és járművekről. A leírásokból megismerhetjük a járművek rövid történetét, a keretes részek pedig összefoglalják a legfontosabb műszaki adatokat (sebesség, méret, szállítható személyek száma stb.). A könyv utolsó lapjain kapott helyet a közlekedés történetének legnagyobb alakjait bemutató rész és egy időrendi táblázat, itt olvashatunk a közlekedéssel kapcsolatos rekordokról, és a legfontosabb szakszavak magyarázatát is itt találjuk.

Néhány érdekesség a könyvből:

„A Ferrari 250 GTO-ból mindössze 39 db épült, így nem csoda, hogy az olasz sportautó egyike a legkeresettebb régi modelleknek. Az áramvonalas forma – melyet a pisai egyetem szélcsatornáiban kísérleteztek ki – annak idején nagyon szokatlannak számított. A 250 GTO a maga V12-es motorjával 260 km/h-ra is felgyorsulhatott.”

„A »lopakodó«-ként is ismert F-117-es földi célpontokat támad mérnöki pontossággal. Lézervezérlésű bombáit félelmetes fegyverként tartják számon. Formája és különleges fekete borítása miatt a radarok számára szinte »láthatatlan«.”

Ha nagyon őszinte akatok lenni, akkor ezt a könyvet inkább én szeretném megkapni, egyébként is gyűjtöm a a gyerekeknek szóló vallásokkal és filozófiával foglalkozó műveket.

Rogers, Kirsteen – Hickman, Clare: A világ vallásai

A vallás a mai napig komoly befolyást gyakorol az emberek életére. A médiából főleg a szélsőséges megnyilvánulásokról, vallási fanatizmusról, szektákról hallunk, pedig a vallási irányzatok alapvetően egy adott közösséget összetartó, formáló erőként születtek meg. Nemcsak különbségeket, hanem számtalan hasonlóságot fedezhetünk fel az egyes vallások között, s még a kevéssé ismert, primitív kultuszok is megfogalmaztak néhány megszívlelendő bölcsességet mindannyiunk számára.
Az új évezredben már nem könnyű eligazodni a számtalan irányzat között, hiszen az emberiség emlékezete megőrizte a letűnt vallások emlékét is. Például hazánkban sem mindenki tudja, hogy korántsem a kereszténység a legősibb vallás, vagy azt, hogy mi a különbség a hinduizmus és a buddhizmus között. Valószínűleg kevesen ismerik még a Zoroaszter-vallás vagy a rasztafarianizmus lényegét is.
Könyvünk elfogultság nélkül közelít a különféle irányzatokhoz. Tárgyilagosan, de színesen írja le kialakulásuk történetét, fejlődésüket, hagyományaikat, a mai világban elfoglalt helyüket. Szól a legkiemelkedőbb személyekről – némelyiküket az adott vallásban már szentként tisztelik –, a szent könyvekről és iratokról, az istentisztelet módjairól és helyszíneiről. Olvashatunk néhány megszívlelendő történetet és mondást is. Kitűnő fényképek, a tájékozódást segítő térképek, ábrák és rajzok teszik teljessé e hiánypótló művet, mely nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is izgalmas, tanulságos olvasmányélményt kínál. A fejezetekhez kapcsolódó internet tippek segítségével a világhálón szintén számtalan érdekességre bukkanhatunk.

A következő két kötet pedig a kiadó bátorságát mutatja, hiszem már Jane Teller Semmi című regényénél is láttuk – ami szintén kitűnő ajándék lehet -, nem riadnak vissza a merész, akár “botránykönyvnek” is nevezhető kötetek kiadásától. Mindkettőre érdemes figyelmet fordítani, nekem különösen a Doppler ragadta meg a figyelmem, noha egyáltalán nem friss kiadvány.

Kitano, Takeshi: Fiú (elbeszélések)

A világhírű japán filmrendező kötetében három elbeszélést olvashatunk Lázár Júlia tolmácsolásában. A Bajnok kimonóban, a Csillagbölcső és azOkamesan főhősei kamaszok. Mindennapjaik küzdelmesek, fájdalmasak, sokszor felemelőek. A balladai hangvételű írások szereplői életük során más-más problémákkal kényszerülnek szembenézni. Mindegyiküknek meg kell vívnia a maga harcát – s ki sikerrel áll fel, kit pedig megtörnek a megpróbáltatások.
Takeshi Kitano elbeszélései olyan örök emberi problémákat járnak körül, melyekkel legelőször kamaszkorunk hajnalán szembesülünk. Ilyen például: önmagunk legyőzésének drámaisága; a szülő elvesztése, a felnőtté válás fájdalmas kényszere, a gyermeki magány, elhagyatottság és kiszolgáltatottság; a szülőtől való elszakadás vágya, a szerelemmel, nemiséggel való félelmes, mégis vonzó találkozás.

Takeshi Kitano, az 1948-as születésű filmes fenegyerek eredetisége, kulturális határokat átlépő, fanyar képzelete révén napjainkra Japán „védjegyévé” vált. Kitano személyét, művészetét legendák sora övezi, filmjei igazi kultuszfilmekké váltak. A Tűzvirágok (Hana-bi) és A szamuráj(Zatoichi) című remeklését számos díjra jelölték, s elnyerte többek közt a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán- (1997), illetve Ezüst Oroszlán-díját is (2003).
„Japán reneszánsz ember”-e nemcsak megzabolázhatatlan kultrendező, mesteri színművész és tiszteletlen humoráról ismert, szókimondó televíziós személyiség, hanem érzékeny író is. A filmjeit átható, olykor váratlanul kirobbanó szenvtelen erőszak, a visszafogott líraiság és a balladai tisztaság szőtte sajátos „kitanói” világ irodalmában is tetten érhető. A Fiú az első olyan kötete, amelyet – filmjeihez hasonlóan – nemzetközi hírnév övez.

Loe, Erlend: Doppler

Erlend Loe ötödik, felnőtteknek szóló regényének címszereplője, Andreas Doppler a mai kor jómódú, sikeres embere. Családapa, két okos gyerekkel, szép feleséggel, nagy házzal és remek állással. Egy szép napon azonban nagyot esik biciklijével az erdőben, miközben apja nemrég bekövetkezett halálát feldolgozandó indult túrázni Oslo környékén. Félig öntudatlan állapotban a földön fekve olyan nyugalom járja át, amelyet rég nem tapasztalt már – hirtelen nem zavartatja magát többé a felhalmozódott napi teendőktől, munkahelyi problémáktól és a házfelújítással járó gondoktól. Ehelyett úgy dönt, hogy elmenekül otthonról, felmond a munkahelyén és kiköltözik egy sátorba az erdőben. Vadember lesz. Túlkoros, viking Maugli, modern Robinson, aki megpróbálja visszaforgatni az idő kerekét abból a célból, hogy néhány hónap alatt levetkőzzön minden felesleges okoskodást és mesterkéltséget, amely a civilizációban eltöltött évtizedek alatt vastag porrétegként rakódott a személyiségére.

Gyűjtögetésből, vadászatból és legalább ennyire lopkodásból tartja fenn magát, miközben hű társául szegődik egy jávorszarvasborjú, akit ugyan nem sikerül megtanítania a memóriajáték szabályaira, de sok egyéb területen jó hasznát veszi. Miközben időről időre kénytelen belátni, hogy bármennyire is szeretne szabad lenni, nem képes teljes mértékben függetleníteni magát a civilizáció termékeitől, rendkívüli leleményességgel és kacagtató öniróniával talál módot arra, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben. Igyekszik újra divatba hozni a cserekereskedelmet, ugyanis ha sovány tejről van szó, nem ismer tréfát. Anyagbeszerző kalandjai során a legkülönbözőbb emberekkel hozza össze a sorsa, akik bemutatása kapcsán bepillantást enged Norvégia második világháborús kényszerű szerepének egy olyan aspektusába is, amely eddig kevéssé volt ismert a magyar olvasók előtt, viszont máig élő társadalmi feszültségek gyökerét jelenti. Az apja halálán való elmélkedés rendszeresen visszatérő motívumként vezeti végig az élet számos alapkérdésének újragondolásán, miközben otthon hagyott családja is bőven szolgál meglepetésekkel. Az örök kérdések taglalása mellett ugyanakkor nem mulaszt el görbe tükröt tartani a lassan, de biztosan degenerálódó “fejlett” társadalom pitiáner ügyeskedői elé sem, s mindezt történelmi és politikai oldalvágásokkal gazdagon fűszerezve tálalja.

Loe, Erlend: Doppler, az utak királya
Erlend Loe hatodik,  Doppler, az utak királya címû regényében az antifõhõs, Andreas Doppler és jóléti partizáncsapata ott folytatja, ahol a Doppler (Scolar Kiadó, 2006) utolsó lapjain abbahagyta, s a szerzõ ígéretéhez híven tovább vívja harcát. Ugyanis még mindig háború dúl. Háború. Amelyet azért mégsem kell véresen komolyan venni. Például ki lehet belõle szállni, ha kezd kínossá válni a helyzet. Az írói én egyes szám elsõ személyrõl egyes szám harmadik személyre vált, és fokozatosan kívülállóvá válva hagyja, hogy antifõhõse önmaga karikatúrájává váljék. Vad neoanarchistából egy békés, konformista gondolatkísérlet alanyává szelídülve lehetõvé teszi az olvasó számára a vele való teljes azonosulást. Doppler jellemének fogyaszthatóvá tétele így megengedi, hogy anélkül kövessük az õ példáját, hogy közben fel kelljen állnunk a fotelbõl, s elég, ha magunknak bevalljuk: ennél többet mi sem várunk el sem tõle, sem pedig önmagunktól. Hiszen tõrölmetszett anarchistának születni kell, ám az árát is komolyan megkérik – ezt a folytatás igazi hõse, Maj Britt példája mutatja a legjobban. Hozzá képest Doppler mûvagány, annak viszont õszinte és szerethetõ – pont olyan, amilyen az olvasó lenne az õ helyében.
Advertisements