Ami hó volt, mind elolvadt. Ami beláthatlan távolságnak tűnt, kezd megszámlálható napokká lényegülni. Ami tavaly még elviselhetetlen kínnak tűnt, most az örömteli várakozás apró neszeit hozza magával. Már csak négyet kell aludni karácsonyig. Ilyenkor már tényleg csak a könyvek bírnak rászedni arra, hogy nyakamba vegyem a túlzásoktól hangos várost. Ha tehetném, holnap még kirohannék, és kezembe vennék néhány könyvet, ízlelgetném őket, próbálgatnám, bírná-e még őket az angyalok szárnya.

A gyermeki ajándékozást dolgozza fel a Lehoznám Neked a holdat c. képeskönyv. Azt a pillanatot képzelem el benne, amikor megfordul a (nem feltétlenül
 karácsonyhoz kötött) ajándékozás iránya, s a kisgyermek már nem kapni vágyik, hanem adni: édesanyjának. A poetikus témát a szelíd, kissé álomszerű illusztrációk teszik még vonzóbbá.

Alice Brière-Haquet – Célia Chauffrey: Lehoznám Neked a Holdat

Fordította Baranyi Ferenc. General Press Kiadó, 2012.

“Ez a csodálatos történet egy kisfiúról szól, aki annyira szereti az édesanyját, hogy a Holdat szeretné neki ajándékba adni. Mivel az elérhetetlen, megkéri az édesapját, hadd másszon föl a vállára, aztán az unokatestvéreihez fordul segítségért, mindhiába: az égitest oly távolinak tűnik, ő pedig oly kicsi! De mivel édesanyából csak egy van, a Hold mégiscsak az egyetlen méltó ajándék számára.”

A Karácsonyi meglepetés című képeskönyv az angolszász gyerekirodalom klasszikus formájában szólal és mutatkozik meg, többletértéke számomra abban rejlik, hogy a mese magyarul Szabó T. Anna nyelvén szólal meg. A Tatok tatok után úgy érzem, ezt kár lenne kihagyni. A karácsony üzenetét a segíteni akarással, segíteni tudással köti össze a könyv.

Cynthia Paterson – Brian Paterson: Karácsonyi meglepetés

Fordította Szabó T. Anna.

“Messze-messze, mesés tájakon innen és varázslatos völgyeken túl, létezik egy csodálatos hely, ahol megállt az idő. Az állatcsaládok békében és szeretetben élnek, s a legkisebbek keresztül-kasul becsatangolják a környező vidéket. Leesett az első hó, és nincs is annál jobb, mint hogy a három jóbarát, Beni, Misi és Tádé saját maguk ácsolta szánkón vágnak neki a fehérségnek. Körbejárják a völgyet, hogy karácsonyi dalokat énekeljenek a szomszédaiknak, ám a félelmetes udvarháznál majdnem inukba száll a bátorságuk…”

Nem a karácsonyról szól elsősorban, de aktuális kérdést jár körül a Mirka, avagy hogyan kell szeretni? c. könyv, mely kisiskolásoknak és szüleiknek/nagyszüleiknek egyszerre jelenthet tanulságos olvasmányt azokban a napokban, amikor a szeretet mikéntjein gondolkodunk. Kíváncsi vagyok, milyen értelemben párja ez a könyv Petr Sís Madlenkájának, aki hogy hírül vigye első foga kipottyanását, saját háztömbjét járja körül, s a séta alkalmával ő is varázslatos távoli helyekre jut.

Bátky András – Takács Mari: Mirka, avagy hogyan kell szeretni? 

“Mirka hét év körüli kislány, egy lakótelepen él szüleivel. Éppen csak elkezdett iskolába járni. Egy délután, amikor előbb ér haza, mint a szülei a munkahelyükről, azon töpreng, vajon őt jól szeretik-e a szülei. Hogy megtudja, hogyan kell szeretni, elhatározza, elindul világot látni. Egy óra alatt bejárja a környéket, de csodás módon a megszokott hétköznapi helyszínek helyén varázslatos távoli helyeket lát. Az ott élőktől sok mindent megtud arról, hogy a szeretetet nem az teszi értékessé, hogy milyen módon juttatjuk kifejezésre az érzelmeinket, hanem annak őszintesége és önzetlensége.”

Mirkának mindenesetre már van könyvpárja, az ugyancsak elmélkedő hangvételű, talán kissé melankólikus Morci. Amíg Mirka a szeretetet, addig Morci a változást, annak kétarcúságát próbálja megérteni. Mélyre néző és mélyre látó gyerekekből mostanság mintha egyre több születne a világba, örvendetes, hogy van mit a kezükbe adnunk.

Bátky András – Takács Mari: Morci

“Morci átlagos kisfiú, talán az óvodáskor végén, vagy az iskoláskor küszöbén. Amiben más, mint a többiek, az csak egy kis szomorúság a tekintetében. Meg az a rengeteg kíváncsiság, amivel a körülötte folyton változó világot fürkészi. Négy évszakon keresztül követjük Morcit, aki egyre elszántabban keres valami állandóságot, de akárhová néz, mindenhol csak átalakulást lát. Édesapja nagy szeretettel figyeli ezen az egy éven át tartó úton, és türelmesen próbálja magyarázni a változás szükségszerűségét.”

Morci az év végére megérti, hogy a változás nagyon sokszor fájdalmas, és időnként érthetetlen, de egyvalami állandó az életünkben, mégpedig az, hogyha valakit szeretünk, a szeretetünk megmarad akkor is, ha többé nem találkozhatunk vele.

Hírdetés