borito7_hA Manó könyvek kiadó 2011-ben útjára indított Mesélj nekem könyvsorozatából az elmúlt két évben 18 kötetet jelentetett meg. A főszerkesztő, Luzsi Margó nagyon jól tudja, hogy nemcsak a közkönyvtárakban, hanem az otthoni kiskönyvtárakban is jó az, ha a gyereknek tematikusan egybegyűjtött meséi vannak. Ez lényegesen megkönnyíti otthon a szülők meseolvasását, hiszen gyakran kér a gyerek mesét esténként a sárkányokról vagy éppen a boszorkányokról, királylányokról és királyfiakról, annak függvényében, hogy pillanatnyilag mi az, ami foglalkoztatja. A sorozatban olyan ismert és kevésbé ismert népmeséket olvashatunk klasszikus meseelemekről, hősökről, mint a törpék és manók, óriások, királyfik és királylányok, tündérek és boszorkányok, titkok és varázslatok, illetve olyan hétköznapi témákról, mint fák, állatok, lovak és szamarak, lányok és fiúk, lusták és szorgalmasok stb.

A sorozatot a kiadó a 4-8 éves korosztálynak szánta, és megtalálhatók benne nemcsak a magyar népmesekincs legszebb darabjai, hanem más népek meséi is, akárcsak híres mesemondók, mint Andersen műköltészeti meséi.

A sorozat hetedik kötete testvérekről és barátokról válogat egybe összesen tíz mesét, melyből hat magyar (Vízenpál és Aranypille, Ibion és Bénion, Szegény ember hat gyereke, Hamugörcs, János királyfi és Szélike és A három tarfejű) és egy kurd népmese (Hat testvér), kettő Benedek Elek (Az aranyfogú királyfiak, A világvándora herceg), illetve egy Móra Ferenc tollából származik (Történet az egyik csalóról). Hogy miért éppen erre a kötetre esett választásom, nem nehéz kitalálni, hiszen akinek több gyereke van, tudja, tapasztalja, hogy a testvérkapcsolatok, annak ellenére, hogy a leghosszabb időtartamú kapcsolatok (a testvérek több időt töltenek együtt a testvérükkel, mint a szüleikkel) általában nem konfliktusmentesek. Ezeket a konfliktusokat a testvérféltékenység, testvérbosszú, testvérviszály, testvérharc árnyékolja be.

A testvérekről szóló mesék éppen ebben segítenek, hogy a testvérek között feltámadó irigység és a féltékenység mellett a gyerekek belássák e kapcsolatok pozitívumait, hogy felismerjék azt, hogy ott van bennük az aggodalom, a jó értelemben vett féltés és gondoskodás, szeretet és együttérzés. Ezek a mesék abban segítenek, hogy a jó testvérkapcsolatok elmélyüljenek, illetve akik rossz testvérkapcsolatban élnek megoldják a közös gondjaikat.
De lássuk a probléma lélektani vonatkozásait!

Az előbb említettem, hogy a 3-6 éves gyerekek, különösön akkor, ha ugyanabba az óvodába és csoportba járnak, több időt töltenek együtt, mint szüleikkel, hisz gyakorlatilag egész nap együtt vannak: együtt kelnek, reggeliznek, együtt vannak az óvodában, és hazaérve is a nap hátralévő részét is együtt töltik. Ez nálunk sem volt másképp. Az együtt töltött idő, a sok közös élmény nemcsak abban segített, hogy megszokják az együttlétet, egymásnak segítsenek, kommunikáljanak, közösen oldjanak meg kérdéses helyzeteket, hanem éppen az interakciók sokaságának köszönhetően megnövekedett a konfliktusok, veszekedések lehetősége is. Ezt szülőként kétségbeesetten nyugtáztam. Utána olvasva aztán megnyugodtam, mert a szakemberek, köztük Ranschburg is azt írja a testvérkapcsolatokról, hogy az utánzás mellett ezeket a kapcsolatokat a szélsőséges érzelmek jellemzik. Nem arról van szó, hogy vannak testvérek, akik szeretik egymást, és vannak, akik nem. A kérdés korántsem ilyen egyértelmű. Az ambivalencia itt azt jelenti, véleménye szerint, hogy néha együttműködnek, egy másik pillanatban pedig kitörhet a veszekedés egyetlen játék miatt. Hihetetlen empátiával rendelkeznek, mely lehet pozitív vagy negatív érdekű: mivel jól ismerik egymást, pontosan ismerik gyengéit testvérüknek, ezért azt is tudják, hogyan lehet őket kihozni a sodrukból. Az empátia pozitív értelmű, példaértékű megnyilvánulása, melyekkel a népmesékben oly gyakran találkozunk (az önfeláldozó, testvérmegmentő, segítő magatartás) igen szépen megmutatkozik bármely testvérkapcsolatban. Ilyenkor erős megerősítést nyer a cselekedet a szülő által.

Ugyanezt végzi el a mese is, csak indirekt módon, a példamutatással. A gyerek, aki ilyen testvéri kapcsolatokról hall, mint a Jancsi és Juliska példája, elülteti szívében az igazi testvérkapcsolat példáját.
Ha fel tudnánk idézni, saját gyermekkori érzéseinket, vagy ha el tudnánk képzelni, milyen csalódottnak, kisemmizettnek és tehetetlennek érzi magát az a kisgyermek, amikor nagyobb testvérei hátat fordítanak neki, vagy ügyesebbnek bizonyulnak nála, akkor megértenénk miért tud pillanatok alatt könnyedén azonosulni a gyerek a mesék kisebbik testvérével.

A mesék a tudattalanunkhoz beszélnek, és érezzük, hogy valami fontosat közölnek velünk, függetlenül attól, hogy milyen neműek vagyunk, milyen problémák foglalkoztatnak. A fantázia által a pillanatnyilag nem megoldható problémák emészthetővé válnak, és mert a jövendő győzelmek álmai enyhítik a csalódások fájdalmát, lélekgyógyítókká válnak.
A fent említett kötet nem egy meséje szól a szülőkről való leválásról is. És ez nem véletlen. A testvérek közötti szolidaritás akkor válik nyilvánvalóvá, akkor válik nélkülözhetetlenné, amikor a generációs különbségek kiéleződnek, vagyis, amikor a szülők elengedik a gyermekeiket az önállósodás és függetlenség útján. A leválás pillanata természetszerűen maga után vonja az identitás kialakulását, annak a kérdésnek a megválaszolását a gyerek részéről, hogy ki vagyok én? mi a célom az életben? Ki segít ebben? Mit jelentett a család melege nekem? És a testvérrel való kapcsolat ebben a pillanatban éppen azért mélyül el, mert a testvérek hasonló helyzetbe kerülnek, hasonló kérdésekre keresik a választ. A kötet válogatott meséi tehát egy tágabb problémakör mentén tételeződnek, de alapvetően a testvéri szolidaritásra, szeretetre épülnek.

A kötet meséiből most csupán hármat emelnék ki, a Vízenpál és Aranypille, az Ibion és Bénion, valamint A szegény ember hat gyereke című meséket.
Az első mese (Vízenpál és Aranypille) két különböző nemű testvérpár- szinte házasságba futó – szeretetéről szól. Pozitív végkifejlete nem oldja fel a gyermeki képzeletben keletkezett összeférhetetlenséget, nem eléggé motivált maga a történet sem. Ez viszont a görög tragédiákra emlékeztető súllyal nehezedik a mesét hallgató gyerek szívére. Vízenpál, annak ellenére, hogy élete legnagyobb szerelmeként tekintett Aranypillére, akiről mit sem sejtette a menyegző pillanatáig, hogy testvére, nem veheti el testvérét feleségül. A két testvér lakodalma elmarad, hiszen megjelenik egy öregasszony, aki felvilágosítja őket, miszerint az öreg suszter és a szabómester gyermekei édes testvérek. A fordulat után a bonyodalom pillanatok alatt a boldog végkifejlet felé veszi az irányt, hiszen épp aznap este királyi bál tarttatik, ahol a két árva a királylány és királyfi méltó párjaként távozik. Ez a mese keltette gyermeki fantázia és optimizmus azért gazdagítja a gyermeket, mert végső ígéretei találkoznak a dicsőséges életről alkotott elképzeléseivel.

A második mese szintén egy testvérpárról szól, azzal a különbséggel, hogy itt egyneműek. Csergő király, mikor nagyobbik fia, Ibion huszonkét, másik fia Bénion tizenkilenc évét is betölti szélnek ereszti őket, hadd próbáljanak szerencsét. Hogy itt nem elkergetésről van szó, hanem nagykorúsításról, leválásról arról az apa szeretete győz meg bennünket, aki az útnak indítás előtt beszédében kihangsúlyozza ezt. Az út, melyet bejárnak a próbatételek sorát tartogatja számukra, ahol bizonyítaniuk kell, hogy apjuk gondoskodó kezeiből kikerülve egyedül is megállják majd helyüket az életben. Útközben egy öregember egyengeti útjukat (Életünkben gyakran egyengeti útjainkat egy-egy mester, egy-egy pótapa vagy pótanya!). Vándorlásuk végére nemcsak az akadályokat, önmagukat győzik le hősiesen, hanem édesapjuk ellenségét is letaglózzák talpraesettségükkel, becsületességükkel, nem utolsó sorban összetartozásukkal. Jutalmuk nem marad el. A legyőzött király vagyonában testvériesen megosztoznak, ráadásképpen a királyság mellé a két királylány kezét is elnyerik. Vajon miféle királylányokról van szó? Nem tudhatjuk meg. Mert nem is ez a lényege. A királyság és a királylányok elnyerésének célja a mesékben az, hogy a hős felett többé nem uralkodnak, hanem ő uralkodik. A mese kezdetén a két testvér apja akaratának kiszolgáltatott, ő akar megszabadulni tőlük. A királyság elnyerése azt szimbolizálja, hogy a két testvér elérte az igazi függetlenséget. A mese így nemcsak a testvéri összetartozásról, hanem a felnőtté válás folyamatáról, illetve a szülőkről való leválásáról is szól.

A szegény ember hat gyereke című mese a Jancsi és Juliska alapmotívumára épül, csak itt a kettő helyett hat testvérnek kell összetartania. Nem a mostoha akar megszabadulni a gyerekektől, hanem az anya képtelen végignézni, hogy a nagy éhezésben gyerekei hogyan pusztulnak el. Itt is a kisebb testvér az, aki optimizmusával átsegíti társait a nehéz helyzeteken, vigasztalja őket, és amikor a szükség megkívánja talpraesettségével és leleményességével megmenti az idősebb testvéreket a gonosz markából. Az éhség, a felfalás motívumai itt is jelen vannak a történetben, csak kissé másképpen. Lényegük ugyanaz: az anyától való függőséget, a kielégültség utáni vágyakozást szimbolizálják. A hazatalálás azt jelképezi, hogy a nehézségek, akadályok elől nem menekülni kell, hanem szembe kell nézni velük. Egyfajta életstratégiát kínál fel a kis olvasóknak. Ez a mese is megerősíti bennünk azt a tényt, hogy ugyanúgy felelősek vagyunk egymásért, mint önmagukért.

A kötetet Szalma Edit illusztrálta, a sorozatból többet között még a Törpékről és manókról, Lustákról és szorgalmasokról, Csodás szárnyasokról című könyvekhez is ő festett illusztrációkat. Szeretjük Szalma Edit pödrött bajszú, szinte bábszerű mesealakjait, akiknek nemcsak jellemvonásait, arckifejezését, hanem öltözékét is hihetetlen nagy ráérzéssel és bájjal tudja megfesteni. Figurái szinte megszólalnak a mesekönyv lapjain, élettel, érzésekkel teli alakokkal kelti életre a mesék szövegét.
Szeretettel ajánlom a kötetet minden mesét kedvelő kis olvasónak, de különösképpen testvéreknek.

  1. Mesélj nekem csodás szárnyasokról, szerk. Luzsi Margó – Éva
  2. Mesélj nekem lovakról és szamarakról, szerk. Luzsi Margó – Éva
  3. Mesélj nekem testvérekről és barátokról, szerk. Luzsi Margó – Kinga
Advertisements