A világ összes kincse, avagy a polaritás drámája

„Jelképek erdején át visz az ember útja” (Charles Baudelaire)

Az élet egy fekete-fehér sakktábla. Rajta fekete-fehér bábuk, melyek mi vagyunk. Nemcsak az univerzumban létezik ez a polaritás, hanem az emberekben is. Saját belső és külső világunkban, ahogy az egészben, szintúgy a részben is. A világ minden kincse című mesében ezt a kettősséget emeli filozófiai magasságokba a történet.
„Jelképek erdején át visz az ember útja” – írta hasonlóképpen Baudelaire. Bátky könyvében egy jelképes utazásnak vagyunk szemtanúi. A kislány, Micó, miközben elveszett kincseket keres, az életet járja végig. Megtapasztalja a polaritás drámáját. Tapasztalatokat szerez, melyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy önmagára leljen, hogy megismerje az élet értelmét, a világ működésének lényegét.

Hírdetés

A piros sapkás kislány – Csimota, Design-sorozat

2012 a Grimm testvérek éve volt, kétszáz éve adták ki Hausmärchen címen a mára mindenki által ismert történeteket, közöttük a Pirosbúbocskát, vagy ahogy mindenki ismeri: a Piroska és a farkast.

A tavalyi IBBY fordítói díjat, ha emlékeztek, Győri Hanna kapta meg Hanika könyvének fordításáért, ami szintén ezzel a Grimm-történettel foglalkozik.
A sztorin pedig hatalmasat csavart a nagy nézettségnek örvendő amerikai sorozat, a Once Upon a Time is. Ez egyébként a Fables című képregénysorozat alapján készült,  ami 2002-ben indult, és a mai napig tart.  (Itt olvashattok többet róla)

Sőt, a Grimm-születésnap alkalmából maga Philip Pullman is kiadott egy nem igazán családinak szánt Grimm átdolgozást, de mi is beszéltünk már a témáról itt a Könyvmutatványosok oldalain eleget.

Nálam most azért újra aktuális a téma, mert a fiam is mesehallgató korban ért, azaz itt az ideje felkutatni a különböző Grimm-történetek Csillagok háborújára és Verdákra fixált fiúknak szóló változatait. Nagy kihívás klasszikus mesét úgy tálalni, hogy felülírjuk vele a mozgóképes történeteket. Vagy legalábbis egyenrangúvá tegyék a szereplők  a  filmes mesékből származó például titkos ügynöki példaképeket (Cars, Flynn). Ráadásul nem is egyszeri kihívás, hiszen pl. az óvodában, ahol dolgozom, az 5-6 éves fiúk nagy része hasonló pályaválasztási álmokat dédelget. Viszont kivétel nélkül mindegyik imád mesét hallgatni, főleg ha vicces képek is vannak hozzá.

Meseírásra fel!

A Rajzfilmünnep meseíró pályázata 14 év alattiaknak

Kedves alkotni vágyó gyerekek és fiatalok, kedves szülők!

A KEDD Animációs Stúdió meseíró pályázatot hirdet Nektek, 14 év alattiaknak az AEGON-KEDD Országos Rajzfilmünnep alkalmából. Nagyon szeretnénk, ha minél többen elküldenétek nekünk kis történeteiteket, hiszen áprilisban egy olyan rajzpályázatot is meghirdetünk, melynek témája a legötletesebb beküldött mese főszereplője lesz! Éppen ezért írás közben gondolj a mese főhősének izgalmas vizuális megjeleníthetőségére is, hiszen így leszel Te a legesélyesebb! Mindenki eressze hát el nyugodtan a fantáziáját, és meseírásra fel! Ne feledd, Bartos Erika, Farkasházi Réka és M. Tóth Géza olvassa majd a történeted!

Margery Williams: A bársony nyuszi

  Mottó: “Élünk, míg élünk, de gyermekkorunk/ az Istennél is halhatatlanabb.” (Zelk Zoltán)

Noha a XVIII. századtól egyre nagyobb empátiával közeledtek a felnőttek a gyermekekhez, majd egy századdal később felerősödött a gyermekkor imádata, és annak a felfogásnak az elterjedése, miszerint a gyermekkor felette áll az összes többi emberi életszakasznak,  a XX. század első évtizedeiben lényegesen új szemlélet honosodott meg a korábbi századok gyermekkor-történeti felfogásával szemben. A gyermekkor rendszeres tanulmányozása, az ún. gyermektanulmánynak a XX. század elején történt világmozgalommá szélesedésével egyre szélesebb körökben kezdték a gyermekkornak, mint önálló életszakasznak a fontosságát hangsúlyozni. A fenti tendenciák hatása nemcsak a gyermekkor-kutatás tudományos alapjainak lefektetését sürgette, hanem kedvező körülményeket teremtett a gyermekirodalom megszületéséhez. Szinte nincs olyan magyar író, költő a századelőn, akit ne érintett volna meg így vagy úgy a gyermeki lélek, a gyermekkor, és ne érzett volna vágyat annak megragadására, ábrázolására, megörökítésére.

A fenti kis történelmi kitérő azért indokolt a címben megjelölt mű bemutatása esetén, mivel szerzője 1922-ben írta. Ebben az évben Európa-szerte kezdtek beérni az olasz orvosnő és pedagógus, Maria Montessori alapelvei, melynek hatására gombamód létesültek az új óvodák és kisdedóvó intézetek. Elterjedtek az amerikai pedagógus, Dewey iskolareformokat hirdető nézetei, és  igazolódni látott Ellen Key jóslata is, mely szerint a 20. század “a gyermek évszázada” lesz.

Janikovszky Éva Emlékév

0jevplakat

Lane Smith: Ez egy könyv

Nem egyszer dobálgattuk már a jelzőket egymásnak, amikor a jó gyerekkönyv jellemzőit igyekeztünk meghatározni. A számos fontos elem közül egy azonban kivétel nélkül mindannyiunknál szerepelt, ez pedig a humor. Én fenntartom, hogy néha van az úgy, hogy egy gyerekeknek szánt könyvben nincsen helye semmilyen humornak, sem viccelődésnek (Lili), de elismerem azt is, hogy néha egy játékos ötlet kibontása önmagában elég lehet egy kiváló gyerekkönyvhöz (Pötty könyv). Ha nem lenne könnyen félreérthető az a kijelentés, hogy „ez a könyv egy nagy vicc”, bátran harangoznám be ezzel a mottóval Lane Smith Ez egy könyv című, a Csimota Kiadó gondozásában megjelent könyvét.

Így inkább csak annyit mondok, hogy ez a könyv egy nagyon vicces könyv.