szabadesés2011-ben indította útjára a Móra kiadó a Tabu-sorozatát, amely össztársadalmilag hallgatásra ítélt témákat dolgoz fel. Az eddig négy könyvből álló sorozat mindegyike fordításkötet. A megcélzott színvonalat mi sem mutatja jobban, mint Győri Hanna fordítói díja, amelyet Beate Teresa Hanika könyvének fordításáért kapott. Az idei Könyvfesztiválra azonban napvilágot lát a sorozaton belül Pacskovszky Zsolt ifjúsági regénye, a Szabadesés.

A szerzővel készített interjú után Dóka Pétert, a sorozat szerkesztőjét kérdeztem.

Péter, a Móra Kiadó célja az értékteremtő irodalom létrehozása, fordítatása, publikálása. Ez a sorozat például több szempontból is hiánypótló. Milyenek az olvasói visszajelzések?

Az olvasói visszajelzések nagyon jók, úgy tűnik, szükség van felzaklató történetekre. Az elmúlt két évben sok értő kritika jelent meg a sorozatról, igyekeztünk mindet elolvasni, s aztán egy estébe nyúló értekezleten arra jutottunk, hogy még radikálisabbnak kell lennünk: csak akkor lehet igazán népszerű a sorozat, és a küldetését is csak akkor töltheti be, ha a legkeményebb témákkal szembesíti az olvasót. Meg szeretnénk mutatni, hogy Magyarországon igenis van létjogosultsága a problémaközpontú ifjúsági regénynek, amely nemcsak szórakoztat, hanem olvasás közben ad néha egy-egy gyomrost is – de végül a katarzissal se marad adós.

Nemrégiben segítettem leltározni egy könyvtárban, ahol több régi mórás könyv is a kezembe akadt. A hatvanas-hetvenes években több szókimondó, hasonlóan megrázó ifjúsági regénye is volt a kiadónak magyar szerzőktől. Vagyis Zsolt könyvét tekinthetjük egy új, vagy inkább újra felelevenített iránynak?

Az utóbbi tíz évben a Móra Kiadó rengeteg energiát fektetett abba, hogy új regényíró tehetségeket fedezzen fel. Meglepő módon erről a törekvésről a kritika sokáig alig vett tudomást. Az a szerző, aki túl korán rukkolt elő ifjúsági regénnyel – mondjuk 2006-nál korábban –, méltán érezhette úgy, hogy feleslegesen törte magát. Csak az elmúlt néhány évben jöttek létre azok a fórumok, amelyek rendszeresen helyet adnak az ifjúsági regényekről szóló kritikáknak, recenzióknak, s a kritikusok figyelme is csupán ebben az utolsó időszakban fordult a regény felé – mindez, valamint néhány kiadó látványosan feltámadó érdeklődése a műfaj iránt nekem azt üzeni, hogy hamarosan sosem tapasztalt virágzásnak indul az ifjúsági regényírás – lehet, hogy még az égből is steampunk regények fognak potyogni. Én ezt egyébként nem bánnám.

Az a fajta realista ifjúsági irodalom, amelyben a Móra Kiadó anno erős volt, jelenleg nem túl érdekes az olvasóknak – manapság az ifjúsági irodalom romantikusabb hangvételű, mint korábban, mint ahogy a kortárs felnőttirodalom könyvein is egyre erősebb a romantikus hatás. Mintha a high tech kütyükön, az okostelefon-dombokon meg táblagép-hegyeken túl kivirágzott volna a Kék Virág, s beköszöntött volna a romantika korszaka – és ez érdekes kihívások elé állítja majd a Tabu-sorozatot is: egyszerre kell tabudöntőnek és mesésnek lennie. Ez például Hanikának kiválóan sikerül a Soha senkinek című regényben. Zsolt könyvére visszatérve: a magyar ifjúsági irodalomnak szüksége van magyar szerzők problémaközpontú könyveire, ha ezek nem születnek meg, később látjuk majd kárát. Sokszínűség nélkül eltorzul, elveszti egészséges arányait egy ország (ifjúsági) irodalma.

Érdekes, hogy míg a felnőttirodalomban inkább jellemző az érzelmek férfi szemszögből való ábrázolása, addig az ifjúsági irodalomban a lányok vannak túlsúlyban. Nekik és róluk szól a kamaszirodalom. Tabu-sorozatban viszont többségben vannak a fiú elbeszélők. Tudatos döntés ez a kiadótól?

A Móra Kiadó nem eszerint válogat. Az arány egyébként hamarosan javulni fog, már készül Julie Anne Peters könyvének fordítása, amely egy öngyilkosságra készülő lány megdöbbentő története.

Pacskovszky Zsolt az első magyar szerző a sorozatban. Gondolom, lesz folytatás?

Hát nagyon remélem. Ezúton is biztatnék minden magyar szerzőt, hogy írjon regényt a sorozatba. Zsolt könyvének sikere bebizonyíthatná a kortárs íróknak: van létjogosultsága a tabu témákat feszegető ifjúsági regényeknek, van irántuk kereslet. Amiről nem lehet beszélni, arról beszélni kell. És könyvet kell írni róla.

Megérdemelt sikere, tegyük hozzá! Mennyit kellett Zsolt regényén szerkeszteni?  Mert –feltételezem – az első olvasástól világos volt, hova passzol a kiadói profilban.

Minél tehetségesebb valaki, annál nehezebb szerkeszteni a könyvét. Stílszerkesztést bármilyen szövegen könnyű elvégezni, valójában azonban a rutinszerű munka iszonyú pusztítást tud végezni. Szerkesztés előtt mindig meg kell érteni a szöveg működését, s ez elég nehéz feladat, hiszen gyakran maga a szerző se tudja pontosan, hogy mit miért csinált. Zsolt könyve nem sablonos munka: felkavaró problémákról, helyzetekről ír, mindezt viszont nagyon tárgyilagosan, időnként megkapó szemérmességgel teszi. Ez így együtt borzasztó érdekes elegyet alkot. Lehetett volna vagányabbá tenni a nyelvet, s így a témához igazítani, de ez szokványosabb könyvet eredményezett volna. Ezért csak a legszükségesebbeket javítottam, s néhány ponton változtatást kértem Zsolttól. Ha már egy szövegben van eredetiség, semmiképpen nem szabad megfosztani tőle – nincs rémisztőbb egy megbízhatóan korrekt regénynél.

Ez azért megnyugtató. Kíváncsi vagyok milyen lett a kész szöveg. Milyen témák várhatóak még a sorozat keretein belül?

A következő könyvünk – mint említettem – az öngyilkossági szándékkal foglalkozik, pontosabban annak lehetséges okaival. Kemény, megindító, sodró lendületű regény, M. Szabó Csilla fordítja. Amikor elindítottuk a sorozatot, végeztünk egy gyors felmérést, amely azt az eredményt hozta, hogy a fiatal olvasókat két tabu téma foglalkoztatja leginkább: a homoszexualitás kérdése, valamint a drogfüggőség. Ezek valamelyikéről fog szólni, terveink szerint, a hetedik Tabu-könyv.

Köszi, Péter! Sok jó szerzőt és témát nektek, meg persze nekünk, olvasóknak is.

Április 20. Szombat 16.00–17.00D 8/B stand

Millenáris, Budapest

 

Pacskovszky Zsolt dedikálja a Tabu-könyvek sorozatban megjelent Szabadesés című regényét (Móra Könyvkiadó)