pimpare„Fekete-fehér. A Mesélj nekem sorozat 12. részét ez jellemzi.” Így kezdtem egyik ajánlómat, most ugyanannak az ellentétpárnak a szinonimájával kezdhetném: sötét- világos. És folytathatnám ugyanúgy: nem a sötét pólus képviseli a negatív erőt. Szóval ezért választott engem ez a könyv.

A Csodás szárnyasokból ide átrepült a varjúkirály, magával hozta fiát, Vakvarjúcskát, aki a nőrablással és az ezt követő próbákkal átrendezte a népmesék párkereső stratégiáját. Erdős Virág népmesei motívumokból építkező, ütemhangsúlyos verselésű drámája szívszorítóan gyönyörű. Miközben lenyűgözött a szövegnek a rímbe szedett szlengben rejlő nyelvi humora, egyik döbbeneteből a másikba vetett a történetformálás, akárcsak a szerző novelláskötetének[i] olvasása közben.

Van egy királylány, Pimpáré, akit így mutat be a szerző: „aranyhaja copfba/ fonva,/ hogy ne legyen/ boglya/forma/ ajka rubin,/ bőre márvány,/ pici fogkrém van az/ állán”.
Ilyennek látja őt édesapja, Pitypang király: „Hú, de szép vagy! „És a rucid!/ Nagyon király!”
Anyja, Pongyola királyné viszont másképp: „Szép a fenét!/ Se egy cickó,/ se egy fenék!/ Sovány, mint a pipa/ szára,/ azt nézd:/ csont és bőr a lába!” Igen erőteljesen rajzolódik ki a főszereplő családjában a negatív anyakép és a pozitív apakép.

Azt, amit a népmesék képekben mutatnak meg (a gonosz mostohák, a szívtelen anyák és a jó, lányuk kérését teljesítő apák), Erdős Virág szavakra fordítja. Míg a népmesékben a főhős szenved és tűri ezt a bánásmódot, addig Pimpáré királylány ki is fejezi szülei iránti érzéseit: „Én papuskám! Papák/ gyöngye!/ Ő majd megért, megvigasztal,/ nem borítja rám az/ asztalt! (…) nem szid folyton, hanem/ szeret!/ Bármit kérek, nem mond/ nemet!” Érzékenyen fogja érinteni a mese azokat az olvasókat, akik hasonló családból származnak. A három kérő (a macsó, az újgazdag és a Casanova típus) közül egyik sem nyeri el Pimpáré tetszését. Amint kikosarazza a kérőket, elsötétül az ég a varjak seregétől, és amikor ismét  világosság lesz, Pimpárét sehol sem találják.

Vakvarjúcskának is ki kell állnia a három próbát: háromszor menti meg Pimpárét, közben ő maga súlyosan megsebesül, olyannyira, hogy beteljesíti neve által hordozott sorsát („nomen est omen”). Vakvarjúcska történetét, a tűzvész okozta átváltozást a vadkutyák beszélgetéséből ismerjük meg. Ettől a tudástól, amely Pimpáré számára rejtve marad, még kíváncsiabban várjuk a folytatást. Vakvarjúcska nem küzdött hiába Pimpáré szerelméért, de Pitypang király és Pongyola királyné nem örül az új párnak. Mert képtelenek elfogadni a másságot, sőt a saját lányukat is másnak látják a választottja mellett. Veszít, sokat veszít a mese az értékéből amiatt, hogy a másságot az etnikai szférára szűkíti: Varjú Gáspár roma származású. Ha ezt eddig csak sejtettük, a keresztnév kimondása és az egyik illusztráció minden kétséget eloszlat. Pedig a hagyományos falvakban voltak esetek, amikor az Alszegiek a Felszegiekkel nem házasodtak. És vannak kultúrák, amelyekben a más vallású házastárs választása tiltott, de azonos vallású, más etnikumú felek házassága elfogadható.

A mese csúcspontja Pimpáré kijelentése: „ÚGY/ VAKULJAk MEG!”  Erdős Virág úgy adja Pimpáré szájába ezt a kifejezést, hogy a szavak mágikus erőre kapnak, és megváltoztatják a szereplőknek a világhoz és egymáshoz való viszonyát. Mégsincs boldog vége a mesének, hiszen az elveszett igazságot „ágról/ ágra szállva/ várja/ Varjú Gáspár meg a/ párja.”

Filó Vera rajzai találóan jelenítik meg a karaktereket, épp annyira kidolgozva, hogy érezzük szöveg és kép összhangját, de elég vázlatosan ahhoz, hogy a karaktereket árnyalni lehessen. Kedvenceim a szarkák, akik a valóságnál sokkal zöldebben, ékszerekkel díszítve villognak a lapokon, és lendületes harcot vívnak Vakvarjúcskával. Az elsötétülő ég alatt játszódó jeleneteket fehér betűs fekete lapokról olvashatjuk, valóban sokkoló a hatás.

A gyerekek jól fognak szórakozni, ha elolvassák. Bátran ajánlom felnőtteknek is, hiszen olyan intenzíven érezhető a nyelv valósága, hogy azok számára is élményt nyújt az olvasás, akiket a szerelmi történet ebben a formában nem hat meg. Rékának köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet arra, hogy a Pimpáré és Vakvarjúcska szerepel a White Ravens 2013-as évi minőségi gyermekkönyv-katalógusban.

Erdős Virág: Pimpáré és Vakvarjúcska
Illusztráció: Filó Vera
Móra, 2012

 


[i] Erdős Virág: Eurüdiké, Magvető Kiadó, 2007. (Magyar Novellárium sorozat)

Reklámok