oceano coverEgy képeskönyvet mutatnék. Képeskönyvet a javából: kinyílik, megnyílik benne az óceán. Szó szerint. A nagy kékség láttatása csak akkor lenne életszerűbb, ha vizesen csöpögnének a könyv lapjai, de nem teszik. Szerencsére.

Miközben Anouck Boisrobert és Louis Rigaud Pop-up Ozean c. könyvét csodálom és szeretgetem, eszembe jutnak Esterházy Péter szavai: “A képeskönyvek, az albumok a könyvet mint ünnepnapot prezentálják, és több nap, mint kolbász, én hétköznapi vagyok, az olvasást nem ünnepnek tekintem, hanem egyszerű napi szükségszerűségnek – és azután persze minden másnak, munkának, kéjnek, luxusnak, tanulásnak, és így tovább, ünnepnek.”

Bár egy hatalmas, hajón eltöltött vakáció keretén belül tárulkozik elénk a háromdimenziós óceán, s ezzel a történet kivezet bennünket a hétköznapok rutinos körforgásából, elsősorban mégsem az ikonikus, a szimbólummá dagadt, különleges tengert mutatja nekünk. Az a sok minden jelenik meg benne, amit az óceán csak úgy, “egyszerűen” a mindennapokban jelent, jelenthet embereknek és állatoknak egyaránt. Egy világkörüli utazás önmagában persze nem a napi szükségszerűség világára utal. Abban viszont, ahogy az Oceano nevű vitorlás útját követve a tenger sokféle arcát, látható és rejtett dimenzióit, természeti gazdagságát és ember okozta kínjait, felszín feletti és felszín alatti világát, lassú csendjét és felkorbácsolt morajlását, éjjelét és nappalát megismerjük, az óceán hétköznapisága tárul elénk. A kéj, a luxus, az ünnep csak ezután jöhet, mondjuk a szabadság boldog időtlenségének megtapasztalásaként: ajándékként.

Ha a könyvet kinyitjuk, az óceán térben nyílik meg az olvasó előtt. A pop-up képeskönyvek egyik zseniális példájaként leginkább azzal ragadja meg a figyelmet, ahogy a dupla oldalon kitáruló horizontális síkkal (a tenger felszínével) ketté osztja a látómezőt, és így egyszerre tudja mutatni az óceán hullámok alatti és feletti másságát, pl. a kikötő büszke és szép hajóit fenn, a tengerbe dobált városi szemetet lenn. Az olvasó úgy is tarthatja a könyvet maga előtt, mintha testével épp vízbe merült volna, és csak a feje maradt volna a felszín felett. A könyv lassú felfelé tolásával pedig szépen lemerül a víz alá, hogy ott nézzen körül, ha az egyszerre mutatkozó fent-és-lent kettős perspektíváját megunta már.

Kép

Kép

Kép

A szöveg szinte eltörpül a képi megjelenítés mellett. Tömör, de élénk hangvételű hajónaplóként számol be a vitorlás útjáról többes szám első személyben, a két gyerekutas hangján. Az előttük kitárulkozó látvány leírásához egy-egy kérdés is társul a hajózás során felmerülő érdekességekre, furcsaságokra és meglepetésekre való rácsodálkozásként. A víz felszíne fölött megjelenített kérdésre a tenger mélyébe ágyazott szövegrész adja meg a választ, itt lenn szövegkíséretként is kiderül, mi zajlik a nagy óceánjárók feneke alatt, kinek farka csobbantja a simán feszülő tengervizet, hol lehet a kapitány, mit csinálhat ítéletidőben egy halászhajó a nyílt tengeren, s hová tűnt egy gyönyörű öbölbe érkezvén a hajó legénysége. A feleletet ugyanakkor a képi narratíva is megadja, az olvasni még nem tudó gyerekek szöveg és felolvasás nélkül is összerakhatják a történetet, megfejthetik a rejtélyeket.

Szerencsés ember az, aki az óceánt előben vagy így, e pop-up képeskönyv formájában megismerheti.

(Anouck Boisrobert/Louis Rigaud, Pop-up Ozean, Verlaghaus Jacoby Stuart, Berlin, 2013. A német kiadás egyidejűleg jelent meg a francia eredetivel: Océano, Hélium, Paris, 2013. A Pop-up Ozean a szerzőpáros harmadik térbeli képeskönyve a Popville és a Dans la forêt du paresseux után. A Pop-up Ozeant itt lehet nézegetni.