tn_205x300_139416629Nem jellemző, hogy bizonyos céllal veszek meg egy gyerekkönyvet. A Lovak és pónik című ismeretterjesztő könyvet viszont azért kértem, hogy a lányom érdeklődését a színes lovakról a valódi állatokra tereljem. Képzeljétek, sikerült. A pónilovas táborban (ahová szintén ugyanazzal a céllal küldtük) már próbálta a lovak jegyeit azonosítani.  Egyik legolvastatottabb könyv a nyár folyamán. Nézzük, hogy miért.

Már a belső borítón megismerkedünk néhány szereplővel, akikkel a továbbiakban találkozni fogunk: Morzsi kutyával, Zsozsó cicával, egy piros lufival és piros hintalóval, valamint Moletti nénivel, Karolával és Vincével. Végül Nyurga nénivel és Köpcös bácsival, akik olyan lovat keresnek, amely mindkettőjüknek megfelel. Ezek a visszatérő elemek a böngészők mintájára bevonják a gyereket az olvasási folyamatba.

A lovakról és pónikról szerteágazó információt ad a könyv. Megismerjük a lócsaládot és életterüket, a lófajtákat, a ló testrészeit, majd részletesebben olvasunk a lovak érzékszerveiről, színéről, jegyeiről. Az én lányomnak a kedvencei ezek a jegyek, az összeset megjegyezte, úgyhogy ezt a páros oldalt nem nekem kell olvasnom, ő mondja és mutatja. Aztán a lovak viselkedéséről és a jármódokról olvashatunk, ami azért volt fontos számunkra, mert ha a lányom lószerepet játszik, akkor nekem kell utasítani: ügetés, lépés, vágta, és most megtanulta, hogy melyiknél hány pata emelkedik egyszerre a levegőbe, és milyen sorrendben érnek földet. Bemutatja a könyv a kiscsikó születését és nagyon jó pedagógiai érzékkel az összehasonlítást: egynapos csecsemő és csikó, majd ötéves gyerek és az ötéves felnőtt ló látható egymás mellett. Megismerjük a lovak táplálkozását, az istálló felszerelését, a lóápolás eszközeit, a lópatkolást. A patkolókovács munkája szintén ismerős volt, hiszen tavaly Kisbaconban a Magyar Népmese Napján a program részét képezte a kovácsnál tett látogatás, és szerencsénkre épp hoztak lovat patkolni. Aztán olvashatunk a lovaglóleckékről, a különböző lovassportokról és a hozzájuk tartozó lovasfelszerelésről. Azt nem tudom, hogy a lovassportok bemutatásának vagy a tábori élményeknek volt köszönhető, de a lányom arról érdeklődött, hány éves kortól mehetnek a gyerekek versenyezni, és következő szülinapjára lovaglóruhát kért. Olvasunk a lovakról mint az ember segítőiről, a rokonaikról (öszvér, zebra) és a kihalt elődökről, a ma is élő vadlóról. Utóbbinak, a Przsevalszkij-lónak a nevét egyébként nyelvtörőként gyakoroljuk. A lovasünnep bemutatása véleményem szerint túl sekélyre sikerült, aki nem volt még német lovasünnepen, csak találgatni tudja, hogyan is zajlik. Egy rövid ismertető szöveg ennél a résznél is kellett volna. A kötetet szókincstár zárja.

A könyv a Manó Könyvek Kiadónál, a Kis tudósok szókincstára sorozatban jelent meg magyar nyelven. A sorozatnak nincs olyan része, mely a magyar lovaskultúrát mutatná be, de ez nem feltétlenül ennek a könyvek a hiányossága, inkább úgy fogalmaznék, hogy szükség lenne egy, a magyar lovaskultúrát bemutató gyermekkönyvre. A mi családunkban sikere lenne, akárcsak a jelen írás tárgyát képező könyvnek. Nemcsak lovasoktatásra járó gyerekeknek ajánlom, hanem kedvcsinálónak is.

Lovak és pónik, Kis tudósok szókincstára sorozat

Anne Ebert (kép), Imke Rudel (szöveg)

Manó Könyvek 2013