Kép

Ha Szalma Edit, akkor lovak. És nem is a Trappra (Módra Ildikó, Naphegy, 2010) gondolok először, amelyért Szalma Edit IBBY-díjat kapott, hanem a korábbi, 2008-as, a Móra kiadónál megjelent Altatóra. A lányom egyik első könyve volt, a borítóján látható hintalovas huszár bevésődött emlékezetembe. Aztán újra és újra előjött ez a kép: a Zoknimanó karácsonya (Miklya Luzsányi Mónika, Egmont, 2010) című könyvben külön a huszár, külön a hasonló szerkezetű, de kerekeken futó játékló, majd huszár hintalovon karácsonyi díszként. És erre hajaz Szőr Trapp is, akinek a piros-fehér-zöld lószerszámai emlékeztetnek a huszárra. Már meg sem lepődtem azon, hogy a Manó Könyvek Mesélj nekem sorozatának (szerk. Luzsi Margó) Lovakról és szamarakról kötete a három illusztrátor közül pont Szalma Editnek jutott. Ebben is találkozunk a kerekes játéklóval, ebből a kötetből azonban a kedvencem a karcsú nyakú Aravgar Ker, a mongol mese főhőse. Aztán már nagyon szurkoltam, hogy a Mesélj nekem sorozat egy másik részében (Csodás szárnyasokról) is Szalma Edit képeit lássam. Nem hagyhatom szó nélkül az Egyszervolt… tegnap és ma (Csimota—Egyszervolt.hu, 2006) című mesegyűjteményből Berniczky Éva meséjéhez, A kígyóharisnya majálisához készült illusztrációt: a pékné kenyeret dagaszt, és a képek olyan kifejező erővel szemléltetik, ahogy „dühösen ütötte, püfölte, csépelte, döngölte, nyúzta, húzta”, hogy már-már orrunkban érezzük a kovász illatát és tenyerünkben a kenyértésztát. A gömbölyű figurák (ilyen Zoknimanó, a pékné, de Trapp is) a gyerekkor kerekségét sugallják számomra. Remekül illik ez a képi világ a Kacagtató (J. Kovács Judit, Móra, 2012) című könyv első részéhez, melyben magyar költők versei válnak ölbeli játékokká. Aktív papírszínház-játszóként nagyon örülök, hogy van már Szalma Edittől is mese: a Grimm testvérek Három toll című meséjét illusztrálta ő (Csimota, 2012). Még nem láttam, de ismerve Szalma Edit eddigi képeit, meg vagyok győződve, hogy ezzel is lebilincseli majd a gyerekek figyelmét!

 Kép