Kép

Nyaranta kicsit szétszéled a csapatunk. Várjunk csak! Bizonyos szempontból ez nem is igaz. Hiszen éppenhogyéppen összegyűlünk nyáron a világ minden tájáról, hogy IRL is együtt legyünk. De hát az csak pár nap, szóval azért mégiscsak szétszéledünk. Úgyhogy ősszel kíváncsian faggatjuk egymást, ki mi jót olvasott, míg távol volt. Érdekes látni, hogy bár egy csapat vagyunk, mégis milyen sokfélék. Izgalmas, ki éppen hol tart az útján, és hogy onnan épp milyen a kilátás. Nézzétek csak ti is! 

RÉKA

Mitolvastunkanyáron🙂, na, mit?
Ez a nyár mozgalmasra sikeredett, könyvekkel megrakodva utaztunk egyik helyről a másikra. A nyári utazgatások közepette természetesen a főszerep újból a gyerekkönyveké volt. Az egyik már korábban beszerzett kedvencem lett a Csimota Kiadó gondozásában megjelent Szívszerelem, Eef Rombaut – Emma Thyssen közös alkotása, amit Szabó T. Anna fordított. Szerelemről, összetartozásról, árulásról, csalódásról szól ez a könyv. Néha megríkatja az embert, néha megnevetteti, és mélyen elgondolkodtatja.

Kép Sok apró részletben magunkra ismerhetünk. Ez is olyan könyv, amit ha a gyermeklelkű szülő kézbe vesz, magának is akarni fog. Kortalan.

A  Könyvhéten beszerzett  magyar gyerekkönyvek közül több is nagyon kedvessé vált a számomra. Az egyik Tasnádi Emese- P. Szathmáry István Városi legendák című műve, amit reptéri várakozás közben olvastam el. A városban szövődő legendák szórakoztatóak, színesek, jókat kuncogtam olvasás közben. Majoros Nóra- Sánta Kira A torony című művét már nagyon vártam.  Nóra története egy kisfiúról szól, aki egyedül él egy különös, ősi tudást őrző toronyban. Amikor a kisfiú elmondja a felnőtteknek, hogy lüktetést érez a föld belsejéből, nem hallgatnak rá, elméleteket gyártanak, mi is lehet ez az érzés, képtelenek helyesen értelmezni a kisfiú számára nyilvánvaló jeleket. Gyönyörű sci-fi történet a gyermeki bölcsességről, hitről, erőről.

Sopotnik Zoltán- Egri Mónika alkotása, a Fahéjas kert nemcsak a fahéj miatt lett a kedvencem. Egri Mónika illusztrációit nagyon szeretem, és Sopotnik Zoltán meseszövéséhez Mónika láttatása telitalálat. Lassú báró és Nagypapa történeteire minőségi időt kell szánni. Nem lehet átrappolni a meséken. Egy kedves kis zugba kell bebújni, és ott kell elolvasni, felolvasni.
Dóka Péter- Lakatos István könyve, A kék hajú lány is az a típusú könyv, amit ha az ember elkezdett, el is olvassa ott,  azonnal,  ahol elkezdte. Lakatos István mestere a szomorúságot előidéző rajzoknak (és nemcsak), és Olivér története a legmélyebben tud hatni az olvasói lélekre.
A magyar gyerekkönyvek mellett sok spanyol nyelvű mesekönyv és képeskönyv  is járt a kezemben. A spanyolországi gyerekkönyvkiadókra jellemző, hogy a korhatárok néha elmosódnak, és a képeskönyveik témája, nyelvezete, illusztrációi a felnőtteknek is szólnak. Az egyik ilyen az Edelvives Kiadó gondozásában napvilágot látott Ondina című képeskönyv, ami egy misztikus, hátborzongató szerelem történetét meséli el. Nem maradhat el a Lacombe-ra annyira jellemző sötétebb tónusú képi világ. Újdonsága a könyvnek az, hogy átlátszó lapokra is rajzolt a szerző. A könyv érdekessége, hogy a szöveget is Lacombe írta.

Kép

A Kalandraka Kiadó könyvei közül az egyik, amit alig vártam, hogy kézbe vehessek, Pinto (David Pintor, illusztráció) & Chinto (Carlos López, szöveg) mesekönyve, a Cuentos para niños que se duermen enseguida (Mesék azonnal elalvó gyerekeknek). A könyv 28 rövid, esti mesélésre alkalmas, humoros, játékos történetet tartalmaz. Eredeti és nagyon ötletes meséket. Ettől a már jól összenőtt szerzőpárostól csakis minőségi gyerekkönyvre számíthat az olvasó.

Egy másik spanyolországi kedvenc a Thule Edicions Kiadó gondozásában jelent meg. Szerzője María Pascual, és a könyv idén a White Ravens- díjban részesült. A címe: DÓNDE ESTÁN MIS GAFAS? (Hol van a szemüvegem?). A történet főhőse Don Camil (Kamill úr), aki olyan, mint én. Sosem tudja, hova tette éppen a szemüvegét. Mókás, szöveg nélküli képeskönyv, és főleg olyanoknak ajánlom, akik mindig mindent eltesznek jó helyre, és sosme tudják,  hova. A könyv tele van nagyon humoros szituációkkal, és természetesen a végkifejlet az, hogy a szemüveg közelebb van Kamill úrhoz, mint ahogy azt hinné. Az illusztrációk  fekete grafit és színes ceruzákkal készültek, játékosak, ötletesek.

Egy másik Kalandraka- könyv, amit örömmel olvastam, Marco Berrettoni Carrara – Chiara Carrer könyve, a Háblame (Beszélj hozzám!). A fordítója Xosé Ballesteros. A könyv egy autista kislány, Sara világát mutatja be az olvasóknak. A mindennapok harcait, örömeit Marco Berrettoni Sara testvérének érzésein, gondolatain keresztül láttatja. Nagyon szeretem Chiarra Carrier illusztrációit. Ebben a könyvben egymásra helyezi a rajzokat, sok színt használ.
Kép


 A nyár talán legszebb pillanatait mégis a régi, leporolt könyvek újraolvasása jelentette a számomra. Karácsony Benő Pjotruskája és novellái, Tamási Áron és Cholnoky László elbeszélései. Karácsony Benőt bármikor vettem is kézbe, az ő szarkazmusa, bölcsessége, éleslátása mindig tudott valami útmutatót nyújtani, valami fogodzót, valami léleksimítót. Cholnoky László pedig úgy tud ábrázolni, különös álomvilágokat, végleteket megérintő lelkiállapotokat megjeleníteni, ahogy ez csak a nagyoknak adatik meg. Tamási Áron humora, ízes nyelvezete pedig megunhatatlan. Sok kedves gyerekkori, kamaszkori emléket idéz fel bennem, ezért is szeretem annyira.

KINGA

Az idén a nyári olvasmányaink zömét olyan könyvek, mesék, olvasnivalók alkották, amelyek az elmúlással, a szeretteink elveszítésének feldolgozásával, a gyászmunkával kapcsolatosak. Természetesen nem mellőztük a vidám hangulatú, humoros gyerekkönyveket, meseregényeket sem, hiszen életünk épp azáltal válik teljessé, ha képesek vagyunk méltósággal megélni szomorú, vidám pillanatait egyaránt. Régebben, mikor Bettelheim szavait idéztem – „A mesék élni tanítanak” vagy „A mese szimbolikus jellegénél fogva a gyermek valóságos lelki és érzelmi színvonalán fejti ki hatását” –, kissé mindig megijedtem a szavak súlyától. Most értettem meg igazán, mit is akart mondani ezzel a híres pszichológus, aki először használta terápiás eszközként a mesét a lélek gyógyításában.

Szüleink elveszítésének feldolgozása embert próbáló feladat, mondhatni krízisállapot mindenki életében, de hogy hogyan éli meg a nagyszülők elveszítését a 6-9 éves gyermek, arról csak sejtelmeink vannak. Ebben nyújtottak segítséget a beszélgetés, rajzolás mellett a sajátos témájú mesék, gyerekkönyvek, melyekből fiaimnak olvastam a nyáron.

Vannak könyvek, melyek első olvasásra nem keltik fel a gyerek érdeklődését, nem ragadják meg a képzeletét, mert még hiányzik az a tapasztalat, az az életmozzanat, élmény, melyhez a mesét köthetné. Később azonban, mikor élete a mesében szereplő történethez hasonló fordulatot hoz, már könnyedén felidézi a mesét, eszébe jut a helyzethez illő üzenet. Ez a mesékben érvényesülő Peseschkian-féle késleltetett funkció. Ha megvan a könyv, semmibe sem kerül levenni ismét a könyvespolcról és újraolvasni, ezúttal más szemmel és nagyobb átéléssel. Velünk, felnőttekkel is megesik, hogy ha újraolvasunk egy könyvet, más és más dolgokat látunk benne, amik fölött korábban elsiklott a tekintetünk. Így jártunk mi is Bátky András Morci című könyvével, mely az elmúlásról mint a világ működésének természetes folyamatáról beszél roppant érzékletes nyelven. Segít a gyereknek abban, hogy szerettei elveszítését, a halált az elmúlás, az állandó változás természetes rendjéhez kapcsolja, hogy elfogadja: ha hiszünk a lélek halhatatlanságában, akkor a földi életből távozó személy emléke, szeretete örökre szívünkben marad, a veszteség csupán fizikai értelemben konstatálható.

Kép

Ugyanígy került elő ismét a nyáron Dezső Andrea Mamuskája, melyben az emlékezés, a nagymama életének felidézése a központi téma. Valamilyen megmagyarázhatatlan képesség birtokában vannak gyermekeink: megsejtenek titkokat, megéreznek dolgokat. A transzcendens témájú, különleges hangulatú könyv igazán most keltette fel a fiúk érdeklődését. Hasonló témát érint következő nyári olvasmányunk, Nádori Lídia Sárkány a lépcsőházban című könyve, melynek utolsó fejezete a nagymama távozását dolgozza fel kissé szürrealista eszközökkel. A hat év fölötti gyermekben felmerülő kérdésekre talán nem ad konkrét, kimerítő válaszokat a halállal kapcsolatosan, de hangulata, témája segít a gyermekben felgyülemlett feszültség levezetésében.

Nagy segítségünkre szolgált a Vivandra könyvkiadó gondozásában megjelent könyv, Pernilla Stalfelt Halál-könyve, mely tabuk nélkül, egyszerűen, érthetően, gyereknyelven próbálja elmagyarázni, mi is történik velünk a halál után. A lehetséges válaszok elgondolkodtatták a fiaimat, talán még több kérdés merült fel bennük, és ez újragondolásra késztette őket, de az a természetesség, ahogyan a könyv szerzője a témát tárgyalja, segített nekik kimozdulni a tehetetlenség és a nyomasztó reménytelenség állapotából. Könnyedén, tabuk nélkül kezdtek el beszélni ők is mindarról, ami nagyszüleikkel történt.

Kép

A fent említett a könyvek nemcsak a halál, az elmúlás, a veszteség kérdését boncolgatták, hanem a lélek dolgai, a lélek harmóniája, a világ, az univerzum, a teljesség felé irányították a gyerekeim figyelmét. Talán célzatosan, de így került kezünkbe a nagyszerű Mesélj nekem! Manó könyvek-sorozat 6. számú darabja, mely olyan meséket válogat egybe, melyek a szeretetről és jóságról szólnak. A nagyszülők elveszítésekor elkerülhetetlen, hogy a gyerek ne érezzen önvádat a történtek miatt. A „rosszalkodás”, a „mulasztás” nyomasztó teherként ült a lelkükön. Ezért jöttek jól azok a mesék, melyek a jóságról, a szeretetről, az egymás iránti felelősségről, a tiszteletről, a megbecsülésről, az igazi értékekről szóltak. Ezzel kapcsolatos még két további olvasmányunk, amit a nyár folyamán ismét felfedeztünk: Bob Hartmann Mesélő Bibliája, valamint Lázár Ervin meséinek néhány klasszikus darabja: A kislány, aki mindenkit szeretett, Ödönke és a tízemeletes, A Hétfejű Tündér, Szökevény szeplők vagy a Nagyapa meg a csillagok. Ezeket a meséket már a második osztályos is szívesen elolvassa.

A nyáron ismét előkerültek Janikovszky Éva képeskönyvei (Jó nekem, Velem mindig történik valami, Ha én felnőtt volnék). Ezek a művek halhatatlanok, hiszen olyan klasszikus témákat érintenek, mint a család megtartó ereje, az együttlét öröme, a rokoni kapcsolatok, a testvér-konfliktusok, a szülő-gyerek kapcsolat, a nagyszülők bölcsessége, a szülők gondoskodó szeretete, úgy, ahogy azt egy gyermeki lélek szemléli. Zsenialitásuk abban rejlik, hogy szerzőjük a mindenkori gyermek gondolatait tolmácsolja, egyetemes igazságokat fogalmaz meg hihetetlen nagy egyszerűséggel és kedves humorral. Ezt érzik a mai gyerekek is. Végre valaki, aki kimondja helyettük az igazat. Ezért kedvelik ennyire.

Jó tanácsokat kaptunk a Naphegy kiadó jóvoltából megjelent Művészi Mesekönyvek sorozat két általunk igen kedvelt mesekönyvéből is (Manómese, Mese a rózsaszín elefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát). Olyan könyvek ezek, melyek válságos helyzetekben útmutató tanácsokkal látják el a kis olvasót, olyan könyvek, melyek általában akkor kerülnek elő, mikor éppen szükség van rájuk.

Kép

Sok olyan könyvet említettem, amit nem most nyáron olvastunk először a gyerekekkel, hanem 4-5 éves korukban. De micsoda öröm, hogy az olvasás elsajátítása után, 8-9 évesen ezeket a könyveket a kis tulajdonosok már maguk betűzgetik, újra előveszik, mert szükségét érzik az újraolvasásnak.  Csakhogy most már más az élmény, mert maguknak olvasnak.

Marci nyári olvasmányai között szerepelt az említett könyveken kívül Berg Judit Ruminije, Bátky András Bazsó és Borka című könyve, melyeket pillanatok alatt megkedvelt humoruknál és izgalmas cselekményvezetésüknél fogva. Akárcsak Csukás István A Bátor Tintanyúl című meséjét, melyet a tanító nénije az évzárón nyújtott át neki nagy szeretettel. Nem maradt olvasatlan a Tatu és Patu sorozat utolsó darabja, a Szuperhősök sem, mint ahogy Szakács Eszter Mesék Habakuk királyfiról című meseregényével is megbirkózott.

Áron még csak előkészítő osztályos, de nagy sikerélményt jelentett neki, amikor a nyári kedvencévé vált könyvet, Eef Rombaut Szívszerelem című művét betűzgette. Örömmel újságolta, hogy már ő is kiolvasott egy könyvet, mikor Marék Veronika Boribon focizik című könyvét visszatette a polcra. Mindezek mellett természetesen továbbra is fontos az esti közös meseolvasás, mely mindkettőjüknél elmaradhatatlan esti élmény maradt.

 

 

KATA

Kép

Nos, bevallom, mi egészen keveset olvastunk ezen a nyáron. Egyrészt azt éreztem, hogy az ötéves kisfiamnak egy kicsit nyűg, hogy túl sokszor kínálom meg olvasnivalóval, ezért hagytam, hogy megérezze a hiányát. A nyár végére ez az eszköz hatásosnak bizonyult, szeptember óta szó szerint mindennap, minden reggel és minden este kéri, hogy olvassak.

Mert bár nem lehetett elindulni egy hosszabb távollétre anélkül, hogy Berg Judit Két kis dinó-sorozatának első és második (Két kis dinó a zsírkréta korban és Két kis dinó Budapesten) részét ne pakoljuk be a bőröndökbe, igazából a nyáron egyszer talán, ha előkerültek. Óriási sláger ez nálunk, és alig vártuk, hogy megjelenjen a harmadik rész. Esténként rövidebbeket olvastunk, kislányomnak is nagyon tetszett Orit Gidali Nóra, a gondolatolvasó című könyve . Összeolvastuk Lenkát és Palkót (Szegedi Katalin), és többször előkerült Paulovkin Boglárka Nagy utazás c. könyve is. Nyáron különösen a tábortüzes, Balatonos részt kérték sokszor.Nos, bevallom, mi egészen keveset olvastunk ezen a nyáron. Egyrészt azt éreztem, hogy az ötéves kisfiamnak egy kicsit nyűg, hogy túl sokszor kínálom meg olvasnivalóval, ezért hagytam, hogy megérezze a hiányát.

A nyár végére ez az eszköz hatásosnak bizonyult, szeptember óta szó szerint mindennap, minden reggel és minden este kéri, hogy olvassak.

Én, khm khm, csak ponyvát olvastam, azt is keveset. Anyukám nyomta a kezembe a Szingli fejvadász sorozat részeit (Janet Evanovich), amiből kb. egy éjjel lehet egy kötetet elolvasni, mert roppant szórakoztató, viszont már most nem emlékszem belőle semmire. Nagy kárt nem tett bennem. Az azonban megviselt, hogy (vigyázat, SPOILER!) Jo Nesbo megölte kedvenc karakteremet, Harry Hole-t (Kísértet). Valami nagyon jóval kell előrukkolnia ezután, hogy ezt megbocsássam neki.

NÓRI

Kép

A nyár azzal kezdődött, hogy beadtam a derekam (később aztán kiderült, hogy ezt szó szerint is művelem majd, de ez a fejlemény más olvasmányokkal függ össze), és megvettem két nagyon csúnya gyerekkönyvet. Pontosítok: szerintem nagyon csúnya illusztrációjú, cseh nyelven megjelent gyerekkönyvet. Beadtam a derekam, mert egy szívemhez közel álló ember dicsérte mindkettőt, s “ha jó ember szereti, rossz könyv nem lehet” alapon belekezdtünk az esztétikailag nem vonzó kalandba: Josef Kolář Kökényszem naplójába (Z deníku kocoura Modroočka), és Jakob Streit Puck manó történeteibe (Příběhy skřítka Puka). Kökényszem egy kis kandúr, az ő életét mutatja be a megértéssel és könnyed humorral megírt könyv attól a naptól kezdve, hogy a kétlábúhoz (az íróhoz) kerül, s kóbor macskák társaságában elkezdi felfedezni, félre- majd megérteni a macskák és emberek lakta világot. A könyv 1976-ban jelent meg először, azóta többször is kiadták (zenés hangoskönyvben is), amolyan igazi cseh klasszikusnak számít, az én generációmhoz tartozó fiatal cseh szülők ezen a könyvön (is) nőttek fel. Hangvételében és apró részleteiben tegnapi a könyv, a gyermeki látásmódra való hiteles ráhangoltsága miatt azonban remekül lehet gyerekeknek olvasni, felolvasni belőle. Az enyéim is olyan izgalomban voltak, úgy drukkoltak a kismacskának, mint én annak idején Vuknak. Csak Helene Zmatlíková rajzait kell szeretni ahhoz, hogy teljes legyen az élmény. Ugyanígy van ez a svájci mesemondó, Jakob Streit könyvével is, melyhez Georgese A. Feldmann készített illusztrációkat. (Magyarul az Öregmalom kiadó gondozásában jelent meg, a kiadó oldalán sajnos nem találni a magyar kiadás illusztrátorát: http://oregmalom-kiado.hu/puck02.htm) Waldorf-iskolák kedvenc olvasmányai közé tartozik a könyv a Puck-sorozat többi részével együtt, leginkább tán azért, mert a természetben lakozó csodás erők birodalmába vezeti az olvasót, s a népmesékre jellemző jó és rossz közti feszültséget, a jó győzelmét tematizálja egy izgalmas föld alatti kaland keretén belül. Kököjszi és Bobojsza nekünk régi barátaink, gyerekeim lelkesen fogadták be melléjük Puckot is.

Kép

A nyár képeskönyvekkel folytatódott. Elővettük újra Stian Hole Garmann nyarát, és megérkezett hozzá a folytatás is, a Garmann’s Secret (Garmann titka, magyarul még nem jelent meg). Garmann már kisiskolás a folytatásban, félénk, megfigyelő kisfiú, aki egyszerre tapasztalja meg, milyen szerelmesnek lenni, s milyen egy nagy titkot az erdő mélyén szerelmesével felfedezni. Garmann mindannyiunkat teljesen magával ragadott. Legalább olyan hevesen, mint David Almond Mouse, Bird, Snake, Wolf (Egér, madár, kígyó, farkas) című könyve, melyből Dave McKean alkotott képregény stílusú képeskönyvet. A mesében az istenek tétlenségét kihasználva három gyerek teremteni kezd, minek során megtapasztalják a kreativitás és az alkotásvágy árnyoldalát is. Mitikus, elgondolkodtató, sztereotípiákat feszegető, meglepni tudó olvasmány nyolc éven felülieknek. Szerettük David McKee Elmer-sorozatának újabb részét, az Elmer és a Superelefántot (olaszul kaptuk ajándékba), melyben egy Superman-jelmezbe bújt kiselefánttal ismerkedhetünk meg. Az örökzöld medveségek hangulatába ezen a nyáron Zbyněk Černík vezetett minket Kis medvekönyvével (Malá medvědí knížka), melyet Alžběta Skálová illusztrált (remekül).
Kép A könyv két medvéről szól, egy kicsiről és egy nagyról, akik a medvék szokásaival ellentétben nem magányosan élnek, hanem összeköltöznek, és nagyon jól megvannak együtt, csak enni legyen mit. Képeskönyvbe bújtatott filozófiakönyv Jostein Gaarder Ez a kérdés (nálunk otthon csehül To je otázka) című könyve, mely csupa-csupa fontos kérdést fogalmaz meg, a szöveg nem is áll másból, csak kérdésekből, s bár felnőtt szemmel okosnak láttam a könyv mögött meghúzódó szerzői elgondolást, hétéves gondolkodómat nem nagyon ragadta meg a könyv. Ez persze nem szükségszerűen róható fel a könyv hibájául. Mostanában ugyanis sokkal nagyobb igény van nálunk az izgalomra. Talán ezért is volt a nyár legnagyobb élménye Per Olov Enquist A három barlang hegye c. gyerekkrimije. Mesterien és reflexív humorral megírt, izgalmat keltő, mégsem hatásvadász,

valódi nagy kalandregény ez a mindennapi élet világából. Esterházy Péter előadásában ismertük meg, de kell a könyv is, Kiskovács Eszter illusztrációi miatt meg pláne.

NYVIKI

mitolvnyviki2
Ha nyár, akkor sok utazás. A versek-mesék külön csomagban lapulva kísérnek minket fél Európán keresztül: az elmaradhatatlan Weöres Sándor-könyvek, a

Kép

Tatoktatok, Boribon, Maszat, Kippkopp, Móra kis felfedező zsebkönyvek, versantológiák. Magyarországon aztán tovább színesedik a paletta az új szerzeményekkel, idén többek között a már nekünk megjelenése előtt is kedves Simon Réka Zsuzsanna: Ahány király, annyi mese c. könyve várt minket a Nagyiknál. Tatu és Patu fura masinái pedig valósággal elvarázsolták Bercit (Aino Havukainen és Sami Toivonen). A vicces találmányok észrevétlenül belopták magukat a mindennapjainkba is, a reggeli-készülődés-automata, a babragép, a mumusriasztó az életünk  része lett; nagyokat nevettünk, amikor kátyús utakon autóztunk, hogy nicsak, milyen jó munkát végzett itt Tatu és Patu a pocsolyakészítő-géppel!

A repertoárt Gróh Ilona új népdalos könyvével kibővítve folytattuk tovább családlátogató utunkat Erdélybe. (Ringató – Hatvan magyar népdal.) A Dunántúlról indulva csaknem végigutaztunk a könyvben is szereplő tájegységeken, szívmelengető volt a robogó kocsiban énekelni a helyi dalokat.

A saját irodalmi élményeimet nyáron nálam Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat – határozta meg. Olyan volt olvasni, mint egy augusztusi estén a felhőtlen eget kémlelni. Nemcsak azért, mert pont annyi benne a csillag, hanem mert mialatt az ember a magasság mélységében elmerülve gondolkodhat az életről, elkápráztatják a szöveg sziporkázó hullócsillagai is.

CSÖRI

KépMielőtt nekiültem megírni ezt a kis cikket, elővettem a tavalyi beszámolót, és átolvastam. Most döbbentem rá, micsoda remek kis napló ez, mennyire jól nyomon követi , hogyan nőnek a gyerekek, hogyan változik az ízlésük. Mindemellett büszkén állíthatom: az idei listánk sem rövidebb a tavalyinál, tehát most is a teljesség igénye nélkül szemezgetek néhányat nyári olvasmányainkból.

Az a jó abban, ha az ember fia kiskamasz lesz, hogy már nem csak én ajánlok neki könyveket, hanem ez fordítva is előfordul, és igazán nagyszerű diskurzusokat folytatunk egy-egy mű kapcsán! Idén nyáron Benedekkel közös kedvencünkké vált a Kőmajmok háza, a Csikk, a Sherlock, Lupin és én, a Gengszter nagyi  és az Időfutárok.

Borka az iskolapéldája annak, hogy igenis egy 9 és fél éves gyereknek is hatalmas szüksége van még a közös esti felolvasásokra. A Helkát (hihetetlen, hogy legalább negyedszer olvastam végig, de még mindig izgalmas volt számomra is!), Lázár Ervin Gyere haza, Mikkamakkát, illetve Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című kötetét élveztük a legjobban, önállóan pedig Tüköry Léda történeteit olvasta a legszívesebben.

Kata ezen az őszön kezdte az iskolát, adott volt, hogy az ő kedvenc Janikovszky -kötete a Már iskolás vagyok lett, de nagyon szerette Simon Réka Ahány király, annyi meséjét, illetve továbbra is rendszeresen forgattuk a Mesélj nekem! – sorozat köteteit.  A nyomtatott nagybetűket már egy ideje szépen össze tudja olvasni, így aztán az ő saját, kedvenc „olvasókönyve” a javarészt így nyomtatott Szívszerelem című kötet lett.

Mivel a munkáim és a doktori témám is a gyerekirodalomhoz köt, viszonylag kevés időm jut felnőtteknek szóló könyveket olvasni. Kettőt mégis megemlítenék a nyári olvasmányok közül, az egyik rögtön csalás, mert ez is a meséket járja körül: Boldizsár Ildikó Mesekalauza letehetetlennek bizonyult számomra, Erdős Virág Ezt is el című verseskötetét pedig azóta is időnként újraolvasom.

RVIKI

Kép

Két éves Petimmel végre-végre lehet olvasni! Most már nagyjából a könyvek mint tárgyak is biztonságban vannak tőle, és kifejezetten értékeli a neki való szövegeket. Legnagyobb kedvencek nyáron a Móra lapozói voltak: A cinege cipője (Keszeg Ágnes rajzai szupercukik!)a Hörpentő (ezt külön imádom Edit rajzai miatt, és ezt már Peti is fújja), az Állatszálloda (ebben is nagyon tetszenek a képek! Olyan érdekes, Réber László illusztrálta, de más itt az állatképek stílusa, mint amit pl. a Janikovszky-kötetekből ismerünk. Klasszak az állatok, Peti is szereti sorra venni őket!), a Kocsi és vonat (ez is jó, üdítően mások a képek, mint a többi kötetben, bár kicsit jobban örülnék, ha a mozdonynak nem lenne szeme…) és a Nyúlanyó húsvétja (Reich Károly képei miatt választottam, a versike bevallom, kicsit csalódás volt, de Peti ezt is szereti).

Aztán jöttek még a bőröndben velünk mindenhova a böngészők (nyári, éjszakai a naphegyes sorozatból meg egy finduszos), Kiss Ottó Állatos albuma és Barni világot látja, A telhetetlen hernyócska, meg egy majdnem velem egyidős Mórás könyv, az Iciri-piciri meg A török és a tehenek egy kötetben. Boribonokból egyelőre a lufisat és az autósat olvastuk, ezeknek volt a legegyszerűbb a története, ezek is nagy kedvencek voltak.

Kép

Lulu bizony kevesebb mesét kap az elmúlt egy évben, mióta örökmozgó tesója van (mondjuk előtte hét évig gigasokat kapott, szóval azért nincs nagy baj), úgyhogy pl. idén először kimaradt a Helka a nyári olvasmányok közül. Sokszor volt kénytelen rövidet, gyorsan mesélhetőt választani: szerencsére még mindig szereti az olyan „kis” meséket is, mint pl. A csúnya királyfi és a szép királykisasszony vagy a Strado és Varius. A születésnapi eresztésből sikerült kiolvasni A csengőt (nagyon szép mese, de azért egy kicsit alaposabb szerkesztés ráfért volna); a Sáskalapka és Szőrmamuszkát (erre is! de cuki mese); az Ahány király, annyi mese nagyon tetszett Lucának; és az Április és az úttekerők is csodásan szép könyv. Nagyon érdekes mese és különlegesen gyönyörű kötet a Labirintó, és most stílszerűen épp ez esett a Balatontó melletti nyaralásunkra; azt hiszem, harmadszor olvastuk A két lottit, és nem unom!; és a nyár nagy felfedezése volt számunkra a Kövér Lajos színre lép – azt szeretem igazán, amikor én is alig várom, hogy este legyen és folytathassam a felolvasást: és szerencsére még vár minket a következő lajosos kötet, az is Molnár Jacqueline gyönyörű képeivel illusztrálva!

Nekem a legviccesebb, hogy így bő hat év korkülönbséggel van már egy kategória, amit együtt tudunk olvasni. A Soha de soha nem eszem paradicsomot, a Nem vagyok álmos és nem akarok lefeküdni pl. mindig vidám dolog, de pl. a Tükörcicákat is mindketten újra meg újra követelték.

A felnőttidőmben most egy Jonathan Franzen-regényen, a Strong Motionön „rágtam át” magam. A The Corrections (vagy hogy kell ezt a névelőkkel?) jobban tetszett, és a Freedom is.  Ebben kicsit túl sok volt a szeizmológia, de végül nem bántam meg, hogy végigolvastam. Utána kifejezett felüdülés volt a Lamb: The Gospel According to Biff, Christ’s Childhood Pal. Szuper volt.

ESZTER

Sokféle szempontból megközelíthető a kérdés. Kezdjük Zsékkel, velük elolvastuk egyszer, aztán még egyszer, aztán megint (mert botrányosan rövid) Tasnádi Emese Városi legendáit. Hasonlóan járt Lázár Ervin, Janikovszky Éva és Astrid Lindgren Pippije is. Olvastunk továbbá mindenfélét Mészöly Ágitól, Csík Mónikától és Majoros Nórától az Író Cimborák oldaláról. Kicsibácsi és kicsinénit, Matildát és Margarétát, A virág utcai focibajnokságot, Szusi apót, Márton és Micikét, A kék hajú lányt, A rettentő görög vitézt, végre-végre felolvashattam A sötétben látó tündért, rendületlenül gyűrjük a Miú és Vaut, de legeslegjobban tetszett nagy Zsének a Csomótündér.

Kép  De olvastunk Nöstlingert, Saskia Hulát, Kokusnusst is.

Kis Zsé lovagkorrajongása továbbra sem csitult, tehát Ritter Trenk kalandjaival ismerkedett, Rév Fülöpéivel felváltva. (Valószínűleg egymás alteregóinak hiszi őket.) Az ő abszolút kedvence Pascal Hédelin: Lovagok című enciklopédiája, amit Hotya Hajni fordított. Persze érthető, mert attól függően, hogy kit kap el a családból, mindig újabb és újabb történelmi ismeretekkel, középkori históriákkal, hadászati és stratégiai ki- és beszólásokkal (tőlem, mert ugye: én szamár…), a családi legendárium darabjaival és világháborús tényekkel, mérnöki érdekességekkel (Laci), és a legkülönbözőbb és hihetelenebb fantáziaszülte történetekkel (Zsófi) gazdagodik.

Az óvodában, azaz munkaidőben, Olchikat olvastam fel minden mennyiségben, továbbá a Piper und das Rätsel der letzten Uhr című kisregényt és megszámlálhatatlan mennyiségű képeskönyvet, amik közt fejhosszal vezetett A vakond, akinek a fejére csináltak.

Jómagam betartottam a tavaszi ígéreteimet, azaz néhány író felnőtt- és/vagy ifjúsági kötetét olvastam ki. Nem sorolom, mert úgyis kihagynék valakit, és akkor aztán lesz nemulass! Aztán Kristin Cashore két ifjúsági regénye volt soron, majd John Green csalt könnyeket a szemembe. Volt néhány felnőtt szépirodalom is, változó tetszési indexszel, nyaralás alatt azonban kizárólag L. K. Hamilton addigra felhalmozódott könyvei jöhetnek, na jó, esetleg még az original Sherlock, esősebb napokon. És voltunk Mesetáborban Százhalombattán, ahol népmeséket hallgattunk álló nap.