kitkatKukucs! Így kezdődik Méhes Károly Mindig ez a Kitkat! című könyve, ami a játékra nyitott gyermekeket és szüleiket is könnyen olvasásra csábítja. Na, nem a szavak szintjén kezdődik így, hanem a Horváth Ildi munkáját dicsérő borító „kiabálja” ezt nekünk. A színes, alul telt, felül szinte üres képre az orrunk előtt fejjel előre lelógó vidám kislány képe (már-már nem is kép, hanem a „kukucs” vidám pillanatának rögzítése) tökéletes figyelemfelhívás, egyben invitálás egy játékos, zsibongó, izgalmas mesekönyvbe.  A szöveg hangulata és a képi megjelenítés nemcsak a borítón, hanem az egész könyvben ugyanilyen összhangban van, az illusztráció valóban alkalmazott illusztráció: akárcsak a szöveg, ez is változatos, ötletes, meglepő, mégis egységes.

Kitkat bájos, eleven, cserfes, kiegyensúlyozott kislány, aki az ovisok (majd később a kisiskolások) önfeledt életét éli. A könyv mégsem a realitásra teszi a hangsúlyt, és az óvodák vagy óvodások életét szinte valóságszerűen bemutató, már-már másoló könyvekkel ellentétben itt ennek a korszaknak az az oldala mutatkozik meg (végre!), ami (szerintem) igazán izgalmas és emlékezetes mindannyiunknak: a játék, a képzelet és a fantázia szabad szárnyalása, a szülői szeretetben és kényeztetésben való teljes felolvadás, a viccek, a tárgyak megszemélyesítéséből adódó mesés játékok, egyszóval az óvódás kori varázsvilág. kitkat1A könyvben hosszabb-rövidebb történetek vannak, melyek mind-mind köthetők a címadó Kitkat személyéhez, de ne bevezetés-bonyodalom-megoldás-lezárás felépítésű regényre számítsunk. A történetek lazán kötődnek egymáshoz, az elsődleges kötelék köztük maga Kitkat, aki hol szereplőként, hol mesélőként, hol mesét rendelő kisgyermekként jelenik meg, de olyan történet is akad, amely épp csak utal rá . Ez a laza kötés adja a kötetben szereplő szövegek egységét, a szövegek eltérő jellege azonban változatosságot nyújt, ami különösen nagy érdeme a kötetnek. Jól megfér a tyúkudvar, a kedvenc ovis plüssfigura, Rókica, a Húsvéti Nyúl, Mikulás és egy királylányt evő sárkány is az olyan mesék mellett, amelyek az otthoni bújócska örömét, vagy épp az iskolába menetel miatti aggodalmakat beszélik el. A kötet utolsó meséje a szerző helyi kötődésére utal – Zsolnay Eozina neve mindent elárul. Ezt a részt a pécsi gyermekek jobban értik, más gyermekek talán kevésbé, mégis helye lehet a kötetben, ha másért nem, hát egy csepp oktatási céllal.kitkat2 Az illusztrátor nemcsak az egész oldalas és az apróbb képek váltakoztatásával, hanem a tipográfiával, a szövegblokkok ügyes és izgalmas elhelyezésével is követni tudta a szöveg váltásait.

 Kitkat világa kiegyensúlyozott, izgalmas, szeretetteljes világ, szüleinek – akik egyébként alig, az anya szinte egyszer sem, az apa pedig csak egyszer jelenik meg a könyvben – támogató-elfogadó attitűdje süt a lapokból. Kitkat világában jó élni, jó ott időzni, és ezt az olvasó, hallgató kisgyermek is érzi. Nem véletlenül kellett többször felolvasnom.