Image

 

Nagyon haragudtam volna magamra, ha ezt az ajánlót, helyesebben AJÁNLÓT nem sikerült volna karácsony előtt megosztani veletek. A szívem mélyén azt remélem, hogy aki csak olvassa, még valahogy szerét ejti, hogy a karácsonyfa alatti csomagok között ott pihenjen egy példány a Kolibri Kiadó nemrégiben megjelent Torzonborz, a rabló című könyvéből. Kritikára, elemzésre most ne számítson senki, egyszerűen lelkes sorok fognak következni arról, hogy miért nagyon jó ez a könyv, és miért van megérdemelt helye minden olyan család könyvespolcán, ahol legalább egy kisgyermek vagy gyermeklelkű felnőtt, fiatal él.

 

A könyv a Kolibri klasszikusok elnevezésű sorozat első darabja, és ahogyan azt Both Gabi kiváló cikkéből (http://meseutca.hu/2013/11/15/otfried-preusler-torzonborz-a-rablo/) is megtudhatjuk, 1962-ben jelent meg először. Ennek ellenére sem megjelenésében, sem tartalmában, sem szövegében nem kopott, régies vagy avítt. A szerző, Otfried Preußler életútját (http://en.wikipedia.org/wiki/Otfried_Preu%C3%9Fler) megismerve még inkább ámulatba ejtő az az életszeretet, báj, jókedv, fantázia és humánum, ami a történetből árad. Image

 

Mégsem szaladnék ennyire előre, szeretném szépen összeszedni azokat a szinteket, amelyeken a könyv magával ragadó, és amelyek – szerintem mind – nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy gyermekkönyvet kiválónak minősíthessünk.

 

Tény, hogy ritkán járok könyvesboltba, és bár elég sok gyerekkönyv fordul meg a kezem közt így is, a teljes kínálatot nem ismerem. Ezért felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy küllemre ez a leginkább tetszetős gyerekkönyv, ami idén a kezemben volt. Mégis, a benyomás, amit a kötet kézbevételkor kelt, egész egyszerűen lehengerlő. Mérete folytán a felolvasó szülőnek és a lapozgató kisgyermeknek is kézre áll. A minőségi papírra nyomtatott gyönyörű színes illusztrációk sokasága nyíltan mutatja, hogy a kiadó nem spórolt sem az oldalszámon, sem a nyomdafestéken. Nincs olyan oldalpár, amin ne lenne legalább két illusztráció, és a könyv tele van teljes oldalas képekkel, illetve több, két egész oldalt kitevő illusztráció is akad, amelyek, annak ellenére, hogy szintén az eredeti szöveghez készültek, karakterükben, stílusukban, letisztultságukban és ötletességükben nemcsak hogy megállják a kortárs illusztrációk világában a helyüket, hanem vetekednek is azokkal, mind az egyes karakterek megalkotásában, mind a tájképek vagy éppen egy kiragadott, jellegzetes tárgy, akció megjelenítésében. Kisfiamra, aki még óvódás, ez tette az első hatást. Látványosan magával ragadta a képi világ, amikor először vette kezébe a könyvet, és egy ültő helyében végiglapozta az egészet (ami egy örökmozgó gyermeknél kifejezetten nagy teljesítmény), miközben  kedvére időzött, merengett a képek közt, végül pedig előállt a számára legizgalmasabb képpel és azzal a kéréssel, hogy az ahhoz tartozó részt olvassam fel neki.

 

ImageNem kellett sokáig győzködni, hogy ez nem sok mese egy könyvben, hanem egy egészen hosszú, izgalmas történet. Elég volt elkezdeni felolvasni a mesét, és egyértelművé vált. Nem azért, mert magyarázni kellett, és megértette, hanem azért, mert a képek után a cselekmény is azonnal magával ragadta. A történet vezetése, az alapkonfliktus és a főbb szereplők cselekménybe helyezése, a karakterek sokszínűsége és jellemzőik, karakterjegyeik ellenére is kibontott mivolta szabályosan benyelte a gyermeket a történetbe. Számomra is nahát-élmény volt megtapasztalni, hogy egy öt és fél éves hiperaktívnak mondott gyermeket annyira le tud kötni egy könyv, hogy szinte egyszeri felolvasásra „kivégezze”. A 110 oldalt nettó egy nap alatt, egy délután, este és másnap délelőtt olvastuk el, és a rendrakásra, nyugodt evésre, felöltözésre és szófogadásra alapvetően nehezen motiválható gyereket gyakorlatilag bármire rá lehetett venni még egy fejezet felolvasásának ígéretével (esküszöm, nem éltem vissza a helyzettel!).

 

Bevallom, én a szerző ajánlásánál („[…] és minden gyereknek, aki szereti a paprikajancsis és vitézlászlós történeteket!”) elbizonytalanodtam, ugyanis sem kisebb, sem nagyobb gyerekként nem szerettem Vitéz László vagy Paprika Jancsi kalandjait. Harsánynak, vásárinak tartottam őket, főleg a bábszínházas variációkat. Félelmem, hogy valami hasonlóan erőltetett vásári komédiával fogunk találkozni, az első oldalakon szertefoszlott. Paprika Jancsi és Vitéz László fontos szereplői, főhősei a történetnek, karaktereiket mégis a gyermeki kalandvágy, nyitottság, őszinteség, bátorság, ijesztő helyzetekben pedig a természetes félelem jellemzi. Paprika Jancsi a leleményesebb, aktívabb, Vitéz László a lassúbb, nehezebb felfogású, mégis csupaszív karakter. Kettejük vállalkozása, hogy visszaszerzik a nagymamától orvul elrabolt zenélő kávéfőzőt a környék rettegett rablójától, a héttőrös Torzonborztól, a szülő számára nyilvánvalóan sikerre hivatott, a gyermek figyelmét azonban a konfliktus kibontásától kezdve az utolsó pillanatig lekötik, izgalomban tartják a történet fordulatai, kiváló vezetése,  és az izgalmas újabb szereplők (elsősorban Petróniusz Pókuszhókusz és az unka alakjában sínylődő tündér, Amarillisz) felvonultatása. A gyermek olvasó azonban nemcsak a két főhőst, hanem a címadó antihőst, Torzonborzot is a szívébe zárja a kötet végére. Nem marad el a főgonosz (Petróniusz) pusztulása, ami egyben a jó és a rossz harcának gyermeket megnyugtató és szükségszerű végeredménye, mindemellett az időközben megkedvelt antihős megmenekül, azaz el tud menekülni a törvény szigora elől, megnyitva így az utat egy lehetséges javulás és a történet folytatása irányába.

 

A képek és a történet szintje mellett a nyelvi szint is csak dicséretet érdemel. A szöveg valóban, a szó szoros értelmében klasszikus szöveg,  ami nemcsak a felvonultatott szókincsen (tubákos szelence, lócitrom, unka), nyelvi humoron (bizonyci császár) érezhető, hanem a hibátlan, lendületes fordításon is (Nádori Lídia munkája). A szöveg egyetlen soránál sem éreztem, hogy nem az eredeti nyelven olvasok, helyesebben úgy éreztem, mintha a szerző minden sort magyarul írt volna. Image

 

Nos, amennyiben a Kolibri kiadó a többi, a Kolibri klasszikusok sorozatban kiadni tervezett könyvet ilyen gonddal válogatja, fordíttatja, szerkeszti és jelenteti meg, már most feliratkoznék a megrendelők listájára.

A kötettel összefüggésben csak egy, reklamáció jellegű észrevételem van: a történet végén ajánlóként szerepel Torzonborz történetének folytatása Hajsza Torzonborz után és Megint itt van Torzonborz!) képpel, leírással. Ezek a kötetek – tudomásom szerint – azonban csak tavasszal, illetve még később jelennek majd meg. Egyelőre pedig elképzelésem sincs, hogyan magyarázom meg a kisfiamnak, hogy a Jézuska miért nem ezeket tette a fa alá, amikor neki ez a két könyv volt a kifejezett karácsonyi kívánsága.