Kedves olvasóink!
Advent idején nálunk is előkerülnek a karácsonyi könyvek, történetek. Arra gondoltunk, összegyűjtünk egy-egy könyvet, mesét, verset, idézetet, ami közel áll a szívünkhöz. Szerencsére ezúttal is nehéz volt választani, de csupa szépet találtunk nektek! Ezekkel a szépségekkel kívánunk mindenkinek boldog ünnepeket!
Könyvmutatványosok
Kinga
“Tudod, fiam, az ember azért ad ajándékot, mert szereti a másikat, és örömöt akar neki szerezni. Ehhez pedig nem kell, hogy karácsony legyen. Az év minden napján lehet őszinte szeretetet és gondoskodást ajándékozni. Az angyalok és a kis Jézus is ezt szeretnék.”
Ladislav Pavlík – Dubrava Kolanovic: Az állatok karácsonya, Naphegy Kiadó, 2006.
Réka
“– A karácsony sem tarthat örökké.
– De. Örökké kéne tartania.
– Nem is volna jó. Az ünnep csak akkor ünnep, ha elmúlik.
– No, most fején találtad a szöget, Papuli. Azért jobb így.
– Hogyan?
– Itt az íróasztal sarkán karácsonyozni. Most előkarácsonyozok.
– Mi az, Boja?
– Tavaly is az volt a legjobb.
– Mi volt tavaly?
– Tavaly is előkarácsonyoztam….azt képzelem, amit tavaly képzeltem. Hogy olyan sokáig kell várni a karácsonyra, már belefájdul a fejem, de az még mindig nagyon jó… Fájjon csak. Azt képzelem, hogy karácsony lesz. Hó lesz. Fenyőfa lesz. Angyalok lesznek. Minden lesz. És nem leszek egyedül…
– De mi ebben a jó? – kiáltottam.
– Várni.”
Gyurkovics Tibor: Kudi, a levegőember. Móra Kiadó, 1985.
Kata
“Mákos kalácsot kóstol
A legkódusabb pára,
A csillagok lejönnek
Karácsony éjszakára,
Arany-jóság hull nesztelen.
Csak oda nem esik fény
Az ócska kereszt-fára,
Csak Jézus nem kap semmit,
Csak Jézus mindig árva,
Csak Jézus mindig meztelen.”
Szép Ernő: A csillagok lejönnek
NyulászViki
“Csak nézték, nézték a ragyogó karácsonyfát. Szemükben ott csillogott a gyertyák fénye.”
Marék Veronika: Kippkopp karácsonya, Ceruza 2010.
Nóri
“… az egész világ is vágyakozott egy ilyen ünnep után, csak hát a földkerekség sem tud beszélni, vagyis hogy tud, de nem éppen egyetlen nyelvet, hanem százezret, úgyhogy amit mond, az csak összevisszaság. Egyedül a Jóisten érti, vagy még ő sem. No persze a kicsi Jézust is nagy Jézus miatt ünnepeljük, vagyis a miatt a felnőtt miatt, akivé a kicsi Jézus cseperedett, mert hiszen senki sem marad örökké csecsemő, miért éppen az Isten Fiával esett volna másképpen? Szóval a kicsi Jézusnak még fel kellett növekednie ahhoz, hogy megünnepelhessük majd benne azt a kicsi Jézust, aki még semmit sem sejtett a saját felnőttségéről. Pedig olyan felnőtt lett belőle, akinek a szája aranymézet szólott, és ámulattal beleragadt, aki hallotta. Olyan felnőtt, aki megnyitotta a vakok szemét, a süketet fülét, és megoldotta a némák nyelvét. Olyan felnőtt lett, aki megtanította járni a sántákat, és megyógyította a halálra szánt leprásokat. Olyan felnőtt, aki az életét is odaadta volna a barátaiért, de nemcsak esküdözött, hogy ezt megtenné, hanem bizony meg is tette.”
Lackfi János, Karácsonyi vándorok. Móra, 2011.
Csöri
Kukorelly Endre – Jönakar
“Jön a Karácsony, kapok könyvet, csokit, szeretet’, ruházatot, élet ilyenkor jóval könnyebb, nálunk. És nálatok?
Jönnek különböző személyek, rokonok, vendég meg a Márti, hogy csak nézek! Hát ti?
Én is titokban, mint az angyal, csak hova dugjam? készülök rajzzal. Látod, színes az ujjam!
Vetíti Jézuskát a tévé, eleve ilyen egész pici, jászol van alátéve. Van, aki nem hiszi?
Kisebb, mint én, kisebb, mint Samu, de mi a jászol? Az egy játék, ugye, anyu? Vagy valamiféle alátét?
Lesz bejgli, hal, meg még fogalmam sincs mi, amit a boltban vesznek, csak sajnos szálka lesz a halban. Ti mit esztek?
Asszem kicsit meg fogok hízni, izgalmamban tömöm a fejem, nem is tudtam, hogy jó az izgi! Te sem?
Alakul mindig szép kis csúnya veszekedés is, na és?
Szentestig kitör majd a béke. Jól van, lassacskán témát váltok. Legjobb mindig a (kár, hogy) vége. Ti mit csináltok?”
Kukorelly Endre: Samunadrág, Kalligram, Pozsony, 2009.
Gyöngyi
“Talán”, gondolta hirtelen, “A KARÁCSONY mégsem annyi, amit a boltban kapni, / És ajándékot kapni – valami több a KARÁCSONY, / Ezek szerint… Barátom! Tanultam valamit megint? ” /És furcsa görcsöt érzett a szíve táján. “
Dr. Seuss: Hogyan lopta el a Görcs a Karácsonyt (Tandori D. ford.)
RétViki
“Egy madár. Nem. Egy angyal ült az ágra, most érkezett,
s figyelte, hogy figyelem-e. Fékezett,
és újabb angyal landolt a fán.
Elférnek, gondoltam. Talán
akarnak valamit karácsony hajnalán.
És hullott a hó, pedig nem esett egyáltalán.”
Jász Attila: Angyalfa, részlet
Elfelejtett lények boltja, Cerkabella, 2011
Éva
“Az elillant karácsonyi hangulat előbb csak az ajtórésen kukucskált be, majd szépen visszaköltözött a szobába, pontosan akkor, amikor Miú és Vau megölelték egymást.”
Timo Parvela Miú és Vau, Kolibri 2012
Könyvmutatványosok 