Legyen a zokni szó főnévi igenév, amelynek a jelentése „mesékben szerepelni”. A zoknik ugyanis nagyon szeretnek könyvszereplők lenni, pontosabban a meseírók annyira kedvelik a zoknikat, hogy gyakran írnak róluk. Főleg a pár nélküli zoknikról. A teljesség igénye nélkül említek néhányat. A Filc sorozatban például a zoknimukik elcsent zokniban alszanak, falánkságuk miatt sokszor meg is eszik a zoknit, ezért újat kell szerezniük. A zoknik nemcsak a mukik elnevezésében játszanak szerepet; számuk a mukicsaládnak a mukitársadalomban elfoglalt helyét is meghatározza. A Claude sorozat köteteiben Bolyhos Zokni uraság jelenléte emeli Claude kalandjainak fényét. Mikula, a zoknimanó Somáék karácsonyát varázsolja sejtelmessé, és elkíséri Somát az iskolába. De ezekhez a lábra valókhoz hasonló, pár nélküli zokni Uppi, Trapp, Brub és Kex is.
A borítóról Brub, a hátsó borítóról a többiek néznek ránk, Sipos Zsuzsanna rajzaiból már azelőtt megismerjük a szereplőket, hogy olvasni kezdenénk. Nagyon jó figurák ezek, inkább emlékeztetnek kézbábra, mint zoknira, és meghatározzák a továbbiakban az olvasási élményünket. Az illusztrációkat az éles kontúrok, az élénk színek használata jellemzi, és bár ezt a fajta stílust a 0-3 éves korosztályos könyvekben szoktuk meg, nem szeretném elmarasztalni emiatt a könyvet, hiszen a képek illenek ezekhez a szereplőkhöz, ehhez a történethez, még akkor is, ha a könyv a 3+-os korosztályhoz szól. Inkább úgy fogalmaznék, hogy volt egyfajta elvárásom a nagyobbaknak írott könyvek felé – árnyaltabb, kifinomultabb képi kultúrát közvetítő illusztrációkat vártam –, és ennek az elvárásnak nem feleltek meg ezek a képek. A kedvencem közülük a 19. oldalon látható mosógép, az előbbi mondat fényében már meg sem kell indokolnom, hogy miért.
A négy fél pár zokni barátságáról szóló mesék egyik nagy erénye, hogy a történetek végén a szerző a tanulságot is leírja.
„A csúfolódás a világ legbutább dolga, hiszen nagyon könnyen válhat valaki csúfolódóból a csúfolódás célpontjává.” Ezek a tanulságok alkalmat adnak arra, hogy átbeszéljük az ehhez hasonló helyzeteket, amelyeket a gyerek átélt; és persze azt is megtanulhatjuk, hogyan lehet kedvesen, barátian Túrazokninak nevezni valakit, aki minden nap fel akar fedezni valamit, úgy, hogy ezért ne sértődjön meg. (A csúfolódás császára).
A szobából kiguruló üveggolyó elvesztése miatti szomorúságot Brub szintén a tanulság megfogalmazásával oldja: „Viszont ennek a gömbnek köszönhetjük a barátságunkat. Ez azért itt marad!” Ebben a mesében szép levezetését találjuk annak, hogy egy harmadik személy hogyan irányíthat úgy egy veszekedést, hogy a két sértett fél közösen találja meg a megoldást. (A senki játéka)
Brubnak a saját félelmét kell legyőznie, hogy bele merjen nézni a porszívó torkába, akiről úgy tudja, hogy elnyeli a fél pár zoknikat. Bátorságáért jutalmul visszakapja az üveggolyót, amit ő távolít el a porszívó csövéből, és új barátra is lelt Samu, a porszívó személyében. (A náthás porszívó)
A leggyengébb és legvédtelenebb a négy zokni közül Kex, aki barátai biztatására és közreműködésével addig gyakorolja a kapura lövést, míg végül a sportzoknik ellen játszott mérkőzésen az ő tizenegyes góljával nyer a csapat 6-5-re. A tanulság itt sem marad el: „gyakorlás nélkül még a tűzoltók sem tudnák eloltani a tüzet.”(Focisuli)
„Csak akkor jelent örömöt a játék, ha csalás nélkül játszod.” Ezt a tanulságot Trappnak kell megszívlelnie, de miközben csalás nélkül ipiapacsoznak, Brub eltűnik! (Csalóka bújócska)
A barátok Brub segítségére sietnek, de Uppinak, a leghosszabb zokninak nincs bátorsága lemászni a kertbe. Trapp kölcsönad annyi bátorságot Uppinak, hogy le merjen mászni. Csakhogy bátorságot nem lehet kölcsönadni! Uppi valójában a saját bátorságának köszönhetően volt képes lemászni, erre viszont Trapp ébresztette rá. (A kölcsönkért bátorság)
Akkor érzem magam a legnehezebb helyzetben a gyerekemmel, amikor kitartóan alkot valamit, ami aztán valamilyen oknál fogva elromlik, megsérül. Hiába ígérem, hogy újra elkészítem, az már nem ugyanaz. A Brub számára készült csokitorta a földön landol, még mielőtt átadnák neki. Olyan helyzet ez, amit már nem lehet visszafordítani. Hogy mi ebből a tanulság? „Nem az a lényeg, hogy milyen nagy egy ajándék, vagy hogy milyen szép. Csak az számít, hogy gondoltatok rám, és hogy örömöt akartatok vele szerezni.” Brub a földön szétment süteményt a világ legszebb csokitortájának látja, a tortamaradványok mellett kuporgó zoknikat pedig a világ legjobb barátainak. (A világ legcsúnyább csokitortája)
Brub ismét bátorságát bizonyítja, amikor a sötétben közeledő árnyalakot meglesi, miközben a többiek a fiókba bújnak. (Kupiszörny)
Az utolsó mese tanulsága felteszi az i-re a pontot: „Barátok között nincs helye titkoknak.” Nemcsak azért, mert a barátok képesek megbocsátani nekünk, hanem azért is, mert csakis akkor tudnak bátorságot kölcsönadni, ha bevalljuk, hogy félünk, csakis akkor tudnak megvédeni, ha elpanaszoljuk, hogy csúfolódnak velünk, és csakis akkor biztatnak és gyakorolnak velünk, ha beismerjük, hogy miben vagyunk gyengék.(A tizenhét pecsétes titok)
Szerintem Brub, Trapp, Uppi és Kex jól szerepeltek ebben a könyvben. Olvassátok, győződjetek meg róla ti is!
Csepregi Zoltán: Helló, Brub vagyok!
Illusztrálta: Sipos Zsuzsanna
Manó Könyvek, 2012
Könyvmutatványosok 