„Tessék mindenkinek nyugodtan félni! Mindenki ismerje meg a szörnyeit!”

bibedombiE nem éppen szokványos felszólítások döbbenthetik le Adamik Zsolt és Hanga Réka Bibedombi szörnyhatározó című kötetének olvasóit már a könyv elején, az Avaros várost bemutató szócikkben. S mielőtt bárki azt gondolná, hogy gyereket és felnőttet egyaránt próbára tevő, veszélyekkel teli könyvvel van dolga, megnyugtatok mindenkit, nem téved, valóban válogatott rémségekkel fog találkozni, ha kinyitja – mit kinyitja, ha csak ránéz a kötetre, vagy csupán közelíteni merészel hozzá.

A veszély éjszaka Bibedomb felől támad, lesből és nyíltan, váratlanul vagy akár nagyon is kiszámíthatóan, mert ugye azt már az elején leszögezhetjük, hogy mindenkinek vannak szörnyei. A helyszín pedig az Avaros nevű városka, ahol mindenütt és mindenben ott lapulnak a rémek, például a kapualjban, a kút alján, a kioszknál, a köszönésbenés a kiáltásban (hogy maradjunk a k-val kezdődő szavaknál). Ez az a hely, ahol viszont már mindenki megtanulta: a szörnyek valójában csak azért vannak, hogy lássuk, mitől félünk. Ennek tudatában pedig az avarosiak közül már senki sem fél a legrettenetesebb rémségektől sem, legfeljebb néha kicsit megijednek.

Adamik Zsolt és Hanga Réka képes szörnyhatározója nemcsak a gyermeki képzeletet és a mesék miliőjének határtalan gazdagságát, alakjainak sokszínűségét, változatosságát idézi meg; a kötetben játékosan helyet kap a tudományoknak a mindenség felfedezésére, s ezzel együtt annak feltérképezésére, leltárba vételére való törekvése is. E két világ sok-sok humorral és mókával fűszerezve olvad egymásba, amint a kötet használati leírásából is megtudhatjuk: „Ez pedig egy szörnyhatározó. Egy enciklopédia. Egy tudós mű. Ha szörnyet látsz elosonni az ablak mögött, üsd fel a könyvet, mondjuk mindjárt az A betűnél, hátha ott
lakik a szörnyed. Ha gyanús a mocorgás az ágy alól, lapozz az R-hez. Nem tudod, hogy a Bibedomb hol terem? Irány a B betű.” (7)

A rettegett szörnyek és rémek sokaságát pontos, a lexikonok szabályainak megfelelően ábécérendbe szedett szócikkeken (és ábra-, illetve fogalommagyarázó lábjegyzeteken) keresztül az előfordulás és az élőhely, a megjelenés, a méretek, az életmód, a jellemző viselkedés és a jellegzetes hang alapos bemutatásával veszi számba a kötet, majd a felhasznált tudományos irodalom jegyzéke zárja a sort. A rémek precíz leírásaiból természetesen nem maradhatnak el a szemléltetés eszközei sem: sok-sok ábra, fénykép, lenyomat, vagy éppen középkori kódexek részletei segítik a szörnyek felismerését. S hogy véletlenül se tévedhessen el egyetlen olvasó sem e szörnyűséges városban, a könyvborítóból két röpke mozdulattal a történetek helyszíneit bemutató térkép hajtogatható ki.

A tudományok szempontjából az ismeretek rendszerezése mellett fontos az időszerűség megőrzése, ami e kötetet tekintve szintén nélkülözhetetlen. Erre szolgálnak az utolsó oldalakon az utólagos jegyzeteknek kihagyott üres helyek, melyek által a meglévő szócikkek tovább bővíthetők a legkülönfélébb rettegéseket megélő gyereklelkű olvasók személyes tapasztalatai alapján is. Így a szörnyetegek tudományos feltárása folyamatosan frissülhet és naprakész maradhat az újabb és újabb lények adatainak beillesztésével, melyek a szerzők ígérete szerint már a következő (a XXXVII.!!!) kiadásban helyet kapnak.

De mielőtt a kötetben tülekedő szörnyeket számba vennénk, szót kell ejteni Talicska bácsiról, a szörnycsőszről, aki Bibedombon lakik, rendet rak a rémek hada között, és szigorúan terelgeti őket, valamint a feleségéről, Kisujj néniről, aki mindig mosolyog. A rémek között pedig láthatjuk tehát búmanót az ágy alatt szöszt enni; csipakobrát, aki elment bandázni vérzsiráfhoz; didergő dudalúdot, aki elragadja a félénk gyerekeket; az ettanokat, akik majdnem mindent megesznek, legfőbbképpen a kulcsokat; a fecsedlit, aki olyan gyümölcs, mintha zöldség lenne; gépsárkányt, aki egy öreg mosógépben lakik; a hüjetit, aki egy apró barna tüskegubacs; ijesztermestert, aki elriasztja Sósborszesz bácsi vásárlóit; japakoblukot, aki a sötét, árnyékszagú szobában lakik; lufipuszilót, aki kiharapja a lufikat; méregért, aki egy nagy buflák; a rettenetes porcicamaffiát, amelynek tagjai túszul ejtették a partvist; puszkapiszka szurtörpét, aki a szakállakban tanyázik; a kis qurkegányt, aki szörny dédapja, nagyapja és apja szörny-nyomdokaiba kívánt lépni; resztlimanót, aki a válogatós gyerekeket ragadja el; sir Fülbezsír von Szembeszőrt, aki egy teáskannában lakik; szószippantó betütit, aki nemcsak a többi szörny nevét dézsmálja meg és szippantja el belőlük a betűket, hanem olykor a Bibedombi szörnyhatározóból is eltüntet egyet innen-onnan; Zanzibár herceget, aki ha nem olvassák az ő történetét tartalmazó könyvet, dühbe gurul; és végül a zoknifiókkalózokat, akik félelmetes zokniesőt zúdítanak a városra.

bibedomb_03

A fenti felsorolásból is érzékelhető tudományos alaposságot a szörnyhatározó sziporkázó humora fűszerezi igazán ízessé, élővé és rendkívül otthonossá, egy olyan rettentően vonzó világot teremtve, amelybe szívesen tér vissza bóklászni újból és újból a borzongani vágyó olvasó. A kacagás garantált, ahogy az Avaros városról készült kép magyarázata esetében is: „Egy, a régmúltból ránk maradt, antik kódex címábrázolása Avarosról. Jellemző az avarosiakra, hogy butuskák: azért nevezték el az összes utcát Szomory Dezsőről (magyar író, drámaíró), mert a neve olyan szomorú. Azt se tudták, ki ő, érdekelte is őket. Hogy (mondjuk) 1254-ben hogy hívták a tereket, közöket meg utcácskákat, nem tudni. A gurgulázó metálmajmok nevű szörnyfajta is itt látható, róluk azonban nem sokat tudunk. (A kódex magántulajdon, Sósborszesz Ede gyűjteménye.)” (9.)

De ugyancsak itt kell megemlítenem a kötet hátlapján olvasható, a képes szörnyhatározóról szóló, szellemesnél szellemesebb (fiktív) véleményeket. Hogy csak egyet ragadjak ki közülük:

“Amióta a Bibedombi Szörnyhatározót forgatom, 70 százalékkal kevesebbet duzzogok az óvó néni miatt, és megeszem a főtt húst meggyszósszal. Merthogy van ám ezeknél sokkal rosszabb is.” Selyem Fanni, nagycsoportos, Avarosi Óvoda, jele: mazsola.

Adamik Zsolt és Hanga Réka Bibedombi szörnyhatározója nagyszerű olvasmány: mókával, sok-sok mulatság közepette, játékosan ismerteti meg velünk a bibedombi
szörnyeket, s velük együtt megtanít bennünket szembenézni a saját szörnyeinkkel is, hogy többet már ne kelljen félnünk semmitől.

Adamik Zsolt – Hanga Réka
Bibedombi szörnyhatározó
Cerkabella Könyvkiadó, 2014.