palipalKislányként nagyon konkrét elképzelésem volt arról, hogy milyen egy igazi anyuka. Aztán megismertem Both Gabit, és ő pont olyan volt. Amikor kicsit jobban is megismertem, időnként kifejezetten szerettem volna újra kislány lenni. A hintarabló után különösen. És most itt van Palipál.

Második könyved, a Palipál, a csupaszív lovag lovagos mese, de nem szokványos. Milyen lovag Palipál?

Nyíltszívű és borzasztóan elszánt. Azt hiszem, eléggé lovagias, természetesen egy nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak szóló mese keretén belül.

És azt tudod, hogy milyen nem? Így Palipál és a harmadik kötet Rév Fülöp (amelynek szerkesztője vagy) után?

Semmiképp nem szabályos lovag, ahogy Rév Fülöp sem. A Fülöp nagyobbaknak szóló, nagy ívű történet, rengeteg humorral és kultúrtörténeti ismeretanyaggal, a Palipál a kisebbeket próbálja megszólítani. A cím elég beszédes. Ő egy olyan lovag, akinek hatalmas szíve van.

Ahogy A hintarablóban, itt is megjelennek a gyerekeid, pontosabban Ármin. Neki írtad?

Inkább neki meséltem, de nem ezt a könyvet, hanem a benne szereplő figurák egy részét. A könyvben megjelent mesék egy picit sem hasonlítanak ahhoz a négy éven át tartó mesefolyamhoz, ami megelőzte a születését. Ezt Ármin eléggé nehezményezte is. Teljesen más az élőszavas mesék szerkezete, mint egy könyvben megjelenő történeté. Amíg óvodába jártunk, tényleg naponta meséltem neki Palipálról. De most már iskolás lett. Neki és nekem is nagyon hiányzik a mindennapos rítus, ám az iskola akkor is csak három percre van tőlünk, ha lassan bandukolunk. Ennyire rövid palipálos meséket nem tudok kitalálni. Azt hiszem, új figurát kell teremtenünk, aki a rövid műfajban is jól érzi magát.

A Földiboszorka Égiboszorka akar lenni, s úgy véli, a szerelem által az lehet, mert a szerelem az égbe repít. A kikényszerített szerelem is?

Miután a Földiboszorka teljesen elmeháborodott, nem gondolkodik reálisan. Palipál gúnyt űz belőle, épp ennél a szerelmi jelenetnél, de Földiboszorka ezt sem látja át. A gonoszságán kívül semmi nincs a kezében, csak a karmai, de azokat meg levágják. Ő egy olyan figura, akit még soha senki nem szeretett. Elég rettenetes lehet az élet, ha senki nem szeret… Én nem irigylem szegényt.

Palipálnak eszébe sem jut, hogy színlelhetné is a szerelmet, egyszerűbben célhoz, azaz Pityerkéhez érne, nem?

Palipálnak megvan a magához való esze, és főleg az elszántsága. Nem adja fel egykönnyen a vágyait! Szerintem annyira irtóztató számára a Földiboszorka, hogy képtelen a színlelésre.

Ehelyett kiállja a próbákat, meg legyőzi a sárkányokat, akiket nem is kell legyőzni, hanem önmaguk legyőzésében, pontosabban a félelmeikében kell segíteni. Honnan jöttek ezek a sárkányok?

A sárkányok direkt defektesek. Nagyon mások, mint a megszokott félelmetes szörnyek. Abból indultam ki, hogy a szörnyek többsége szörnyen szenved saját magától, és szeretne segítséget kapni a környezetétől, de ezeket a jeleket ilyenkor már nem érzékeli a megszokott közeg. Viszont egy újonnan jött, csupaszív lélek, mint Palipál, mindenkiben meglátja az esendőséget, kivéve a Földiboszorkában, aki elrabolta a szerelmét. Úgy gondolom, a defektes figuráknak van a legnagyobb szükségük a segítségre. Abban a társadalomban, amelyben most élünk, eléggé hiányzik az egymás iránti empátia. Szeretném, ha a következő generáció érzékenyebb lenne. A gyerekek még nincsenek tele előítéletekkel. Szándékosan próbálom felhívni a figyelmet arra, hogy az elesettekkel is törődnünk kell, és nyitottabb szívvel kellene élnünk. De igyekszem ezt úgy a mesébe ágyazni, hogy ne lógjon ki a lóláb…

boga_gyerekek

Fotó: Szöllősi Mátyás

Azért én most már szeretnék hagyományos gonosz sárkányokat is, de Süsü óta olyanok nem teremnek. Pityerke meg fésülködik és sír, kimondottan idegesítő néha, miért lett ilyen?

Gondolj bele, milyen lehet egy föld alatti szobában bezárva várni, hogy jöjjön már valaki, aki kiszabadít. Én is elég idegesítő lennék…
Amúgy meg a kislányok többsége sokat sír és folyton a tükör előtt áll, mert szeretné megfejteni, hogy kicsoda is valójában. A fésülködés csak alibi. Pityerke a sírást eszközként használja fel saját szabadulásának érdekében, a gyengeségéből erényt kovácsol. Van benne erő és kitartás. Természetesen épp akkor a legkócosabb, amikor Palipál kiszabadítja. Persze ez akkor már őt sem érdekli.

A könyv folyamán végig éreztem, hogy igazi farsangot olvasok, senki sem az, akinek látszik, mindenki olyasvalaki próbál lenni, mint a jelmeze, de két mondat után csak kilóg a valódi énje. Jól gondolom?

Igen, ez egy külön kis játék volt a farsanggal. Örülök, hogy átjött, tulajdonképpen csak magamat akartam szórakoztatni vele. A valódi énjét mindenki szeretné eltakarni, de ez nem mindig sikerül.

A farsang lényege nem a szerepek kipróbálása?

Mindenki keresi egy kicsit önmagát ebben a kötetben. De a farsang inkább csak a kerettörténet miatt volt fontos.

Nagyon cseles a könyv, mert először azt gondoltam, hogy egy jó értelemben vett anyukamesét olvasok, aztán azt, hogy egy ovis farsangról szóló történetet, aztán, hogy valamiféle népmesét. Most akkor végül is mi ez?

Mindegyik és egyik sem. Egy kortárs történet, amelyben a mesék megszokott szereplői nem a saját karakterüknek megfelelő szerepeket játsszák, és amely a szeretet-önszeretet, az elfogadás és a kapcsolatteremtés nehézségeit próbálta meg a maga módján körüljárni.

Te szerkeszted a Kolibri kiadónál a Rév Fülöpöt és a Népmesekincstár sorozatot is. Befolyásolta ez a szöveget vagy a hozzá való viszonyodat?

Persze, rengeteget tanultam Bajzáth Máriától, aki a Népmesekincstár meséit válogatta, és Jeney Zoltántól is, akinek már a harmadik „szemináriumát” ültem végig a harmadik Rév Fülöp szerkesztése közben. Mindketten elképesztően sokat tudnak saját tárgyukról. Hozzájuk képest én tényleg csak „egy mesélő anyuka” vagyok.

Sokan szeretjük ezt a te „mesélő anyukaságodat”. Csak nélkül. Hogy fogadták a gyerekeid a könyvet?

Természetesen. Amikor a megjelent könyvet kezdtem olvasni, Ármin kedvesen azt mondta, hogy ő ezt már unja egy kicsit, és különben sem hasonlít azokra, amiket oviba menés közben meséltem, de azért végighallgatta. Aztán az esti suttogáskor bevallotta, hogy ez így egyben, a képekkel, sokkal izgalmasabb volt, mint amilyennek először gondolta. A lányaim már kinőttek belőle, de azért ők is ott sertepertéltek körülöttünk mesélés közben.

Mi lesz a következő? Ármin háromperces mesehősei?

Nem. Már nagyon régóta húzódik miattam a Háztartási mesék, amelyet Rippl Renáta illusztrál, és a Kolibri kiadónál jelenik meg. Részemről már csak az utolsó simítások vannak hátra.
Földiboszorka sorsa sincs még lezárva, hiszen rengeteg karakter gyűlt föl a négyéves mesélés során, ők lehet, hogy egy égi mesében kapnak majd helyet.
Nagyon motoszkál bennem két új kötet terve. Az egyik egy kicsit fantasyszerű, elvarázsolt mese. A másik pedig egy vicces iskolai sztori. Nőnek a gyerekeim, nekem is lépést kell tartani velük, ha azt akarom, hogy érdekeljék még őket a történeteim.