pek_varga

Fotó: Kolibri Kiadó/Németh Dániel

Lassan négy éve már, hogy abbamaradt a műfordítókat bemutató sorozatunk. Az idei, 2015-ös Könyvfesztiválon azonban jó néhány beszélgetésben előkerült a kérdés, leginkább a Kolibri kiadó Magasfeszültség sorozatának bemutatója után, oda ugyanis majd’ minden kötet fordítója megérkezett. 

Elsőként Pék Zoltánnal beszélgettünk.

A Hold legsötétebb oldala tartozik a Magasfeszültség sorozatába. A beszélgetésen elhangzott, hogy a szöveg világa miatt kértek fel erre a munkára. Mesélnél egy kicsit erről nekünk is?

Az ember nem csak vidám vagy csak vicces könyveket fordít, ennyire nem tudunk szakosodni, még ha akarnánk sem. Mindazonáltal elég sok komor hangulatú regényt fordítottam már, elég, ha csak Philip K. Dicket említem. Szeretem ezeket, pontosabban ezeket is, bele tudom élni magam, a jó ég tudja, miért. Ez a könyv, A Hold szintén meglehetősen súlyos hangulatú, egy diktatúrában játszódik, és az elnyomás, főleg pszichikai értelemben nagyon megüli a történetet. Amikor elolvastam, nekem ez bejött.

Mi volt a legnagyobb kihívást A Hold legsötétebb oldalának a fordítása során? Elég nyomasztó a világa.

A szöveg egyszerűsége. A fordító… jó, mások nevében nem beszélek, szóval én örök elégedetlen vagyok: ha túl nehéz, az a baj, ha túl könnyű, az a baj… A viccet félretéve. Minden szöveg másképpen nehéz. A legegyszerűbb szövegnek is megvan a nehézsége. Az angol nyelv rövid, sokszor 1-2 szótagos szavakkal képes dolgozni, úgyhogy más a dallama, a ritmusa, könnyedebb. Magyarban ezt ritkán lehet és talán nem is szabad lekövetni. Azonkívül itt egy gyerek elbeszélő van, meg kell maradni abban a regiszterben. És meg kell őrizni a szöveg felett lebegő költőiséget. Más szóval nem mindig a legbonyolultabbnak tűnő szöveg a legmunkaigényesebb.

A gyerekeknél maradva: milyen például Neil Gaimant fordítani, akinek a Szerencsére a tej című könyve többeket megihletett hasonló kötetek írására?

Gaiman fura madár, mert szinte minden szövege más. A novellákat kifejezetten felkérésre írja, a horrortól a sci-fiig minden előfordul, más téma, más elbeszélő, más stílus. És persze a regények is elég eltérő hangot ütnek meg, ezt mindig be kell lőni valahová. A Szerencsére a tej egy nagyon bájos agymenés, borzasztóan élveztem, mert A Hold-dal ellentétben egy felszabadult örömködés az egész, mármint az eredeti, bár remélem, hogy magyarul is átjött.

a_holdStandard kérdés volt négy éve, te látsz különbséget a gyerek és a felnőttirodalom fordítása közt?

Nem, én fordítás és fordítás között látok különbséget. Ahogy már mondtam, minden szövegnek megvan a nehézsége. És akkor még a fordító lelkiállapotáról nem is beszéltem, mert azért vannak jobb és rossz napok, és az ember nem képes mindig ugyanúgy ráhangolódni a szövegre. Fordítottam már olyan gyerekkönyvet, ami nekem nehezebb feladat volt, mint egy felnőtt regény, de ez szubjektív kérdés, nem besorolási.

Mi a különbség pl. Paul Auster és Christopher Moore fordítása, és Robert Paul Weston Szörnyen titkos részlegének átültetése közt?

Az, hogy más asztalnál csináltam… Moore nyilván közelebb áll Westonhoz a humor miatt, még ha másfajta humor is az. Auster szövegei komolyak, néhol kifejezetten filozofikusak, ennek megfelelően alakul a szókincs és a mondatszerkezet. A humor azért más, mert ott sokkal messzebb kell menni, mármint általában. (A fordításnál szerintem nem nagyon lehet alapigazságokat lefektetni, hozzávetőleges igazságok vannak. Ebben hasonlít a politikára.) A nyelvek különbsége miatt a nyelvi humorhoz bizony ugrani kell, mert ami angolul kétértelmű és vicces, az magyarul sokszor nem az. Ilyenkor néha arra kényszerülök, hogy bizony azt a poént kihagyom, húzok egy strigulát, és egy olyan helyen, ahol magyarul belefér, betoldok egyet. A fordítás alapvetően ilyen adok-kapok.

Nemsokára megjelenik Feljövök érted a város alól címmel az Agavénál egy regényed. Az Elbújik a fénybe című novelláskötet után mi vitt rá a regényírásra?

Jóval korábban kezdtem írni, mint fordítani, elsősorban novellákat, aztán ez háttérbe szorult, egyrészt azért is, mert megtanultam angolul és így már rengeteg könyvet tudtam olvasni, jobbnál jobbakat, aztán meg fordítani. A késztetés megvolt, csak a lehetőség nem.

Miért pont a disztópia műfaját választottad? A legtöbb ember nem pont Budapestet választaná helyszínül. Miért döntöttél mégis emellett?

Adta magát. Az eddigiekből talán kiderült, hogy én szeretem a komorabb dolgokat (is), és mivel az volt a lényeg számomra, hogy itthon játszódjon a regény, még ha ez a Budapest csak nyomokban felismerhető is, ez a jövőváltozat ugrott be.

És végül, milyen fordítást vehetünk tőled kézbe legközelebb? Miken dolgozol most?

Ez két külön kérdés, mivel amin dolgozom, abból minimum 4-5 hónap múlva lesz könyv. Ami a legközelebb kijön, az az új Neil Gaiman-novelláskötet lesz, amit többen fordítottunk. Ez a könyvhétre jelenik meg. Szintén a könyvhétre jön ki William Gibsontól a Virtuálfény, amit újrafordítottam. Az aktuális munkák között szerepel az új Nick Hornby, ami nagyon ínyenc feladat, valamint egy Christopher Moore, ami szokás szerint nagy kihívás, de ezek őszi megjelenések lesznek.

Köszönöm!

Előzmények:

A műfordítás rejtelmei – Bába LauraGyőri Hanna, Dóka PéterHotya Hajni,  Kamper GergelyPacskovszky Zsolt, Pék Zoltán, Ruppl ZsuzsannaTótfalusi Ágnes,Wekerle Szabolcs,