wekerleLassan négy éve már, hogy abbamaradt a műfordítókat bemutató sorozatunk, ami a múlt héten Pék Zoltánnal indult újra. Másodikként Wekerle Szabolccsal beszélgettünk.

A Magasfeszültség egyik, ha nem a legnehezebb kérdéseket feszegető könyvét fordítottad. A Minden dolgok könyve volt számomra eddig a sorozat legerősebb kötete. Milyen volt a fordítása? 

Egyike volt legélvezetesebb fordítói munkáimnak. Viszonylag rövid, de rendkívül jól felépített könyv, egyetlen fölösleges szó, sor nélkül. Lehet egy szöveg bármilyen nehéz, a fordítása sosem az, ha következetesen és jól megírt a szöveg. Egy-két szójátékkal bajlódtam sokat – de ez a bajlódás sem volt terhes, sőt. A fordítás egyik legjobb része, amikor alakul egy szöveg, megy minden a maga útján, de van egy-két nehéz, megoldandó kérdés, ami úgy befészkeli magát az agyamba, hogy szinte folyton azon gondolkodom, míg végül rájövök a – nem mindig százszázalékos, de azt legalább közelítő – megoldásra.

A regény rövidsége ellenére nagyon összetett, sokrétű. Mennyire mélyen értelmezi a fordító a művet? Hány lépcsős ez a művelet?

Nem vagyok nagy értelmező. Elolvasom a könyvet, igyekszem megérteni, aztán magyar szöveget csinálni belőle. Előfordul, hogy végzek egy regénnyel, megjelenik, és aki olvassa, elmondja, hány rétege, hány értelmezési lehetősége van, amin én meglepődöm. Fel sem tűnt közben. Erre nem vagyok büszke, de tény: az irodalmi szövegelemzés nem az erősségem. A Minden dolgok könyvénél ez azonban nem állt fenn, ez, bár valóban sokrétű, jól érthető és értelmezhető szöveg. Szól többek közt a boldogságról, önmagunk megtalálásáról, az értelmetlen hatalom elleni lázadásról, a szeretetről – s mintegy mellékesen az irgalomról. Egy holland barátom mondta: ő kamaszként ebből a könyvből tanulta meg, mi a könyörület – ne lőjük le a poént, de annyit azért elárulhatunk, hogy ez a momentum a főhős, Thomas apjához való viszonyulásában, annak alakulásában keresendő.

A fordító általában egyben lektor is, ám lektoráláskor értékelni kell. Miként viszonyul ez a későbbiekben a fordítás folyamatához?

A Minden dolgok könyve esetében nem kellett lektorálnom, a kiadó már eldöntötte, hogy megjelenteti. Tekintve, hogy a szerző, Guus Kuijer 2012-ben megkapta munkásságáért a gyermek- és ifjúsági irodalom Nobel-díjának tartott Astrid Lindgren-díjat, és hogy a Minden dolgok könyve az egyik legsikeresebb regénye, nyilván tudták, nem lőhetnek nagyon mellé a kiadásával. Előfordult már, hogy előzőleg nekem kellett értékelni a később általam fordított könyvet – ez a fordítást nem befolyásolja.

Hollandból fordítasz, hogy kerültél kapcsolatba a nyelvvel?

Németet tanultam az ELTE-n, és szerettem volna mellé még egy nyelvet. Abban az évben a B-, vagyis felvételi nélkül választható szakok között a holland mellett a svéd, a portugál és talán az ukrán szerepelt. Teljesen véletlenszerűen választottam, korábban semmilyen kapcsolatom nem volt Hollandiával, a holland kultúrával. De nagyon nem bántam meg az akkori választásomat, Hollandia amilyen pici, olyan különleges ország.

minden_dolgok

Nézegettem a moly.hu-n a fordításaid. Elég vegyes a lista. Nem egy esetben megosztóak a könyvek. Hogy viszonyulsz ehhez, végül is a fordító bizonyos szempontból újraírja a könyveket.

A fő viszonyulásom egy könyvhöz, hogy jó vagy sem – az, hogy megosztó-e, esetleg botrányos, kevésbé számít. Persze előfordul, hogy nem értek egyet a szerzővel. Tavaly jelent meg Dick Swaab Az agyunk mi vagyunk című könyve, amelyben a neves agykutató szerző azt járja körül, miben, miért, és miképp felelős az emberi agy az életünkben – az anyaméhtől az Alzheimerig, ahogyan a könyv alcíme fogalmaz. A szerző az agy és a hit kapcsolatát vizsgáló fejezetben például az én ízlésemnek túl sarkosan, leegyszerűsítően, és a tudós szerepéből kilépve, gúnyosan szól a vallásról. Ezt néhol nem esett jól fordítani – ugyanakkor az én dolgom az, hogy tőlem telhetően jól visszaadjam az eredeti szöveget, az olvasó pedig majd eldönti, mit gondol róla. Könnyen lehet, hogy épp azt, amit én.

Melyik fordításod volt a legnehezebb és miért?

Nem akarok negatív reklámot csinálni neki, de a flamand Hugo Claus Belgium bánata című,1983-ban megjelent, (szerk.: magyar kiadás 2011) a második világháború előtt, közben és után játszódó, nemzetközi hírű könyvével igencsak megszenvedtem. Részben azért, mert tele volt az interneten sem fellelhető és a mai, anyanyelvi olvasó számára sem értelmezhető nyugat-flamand tájnyelvi fordulatokkal és a magyar olvasónak nehezen felfogható kulturális, társadalmi utalásokkal, másrészt mert sok helyen terjengősnek és öncélúnak éreztem, ami természetesen némileg csökkentette a lelkesedésemet.

Milyen Arnon Grunberg magyar fogadtatása? Mit tehet egy fordító (a jó fordításon kívül) egy szerző adott nyelvi recepciójának ügyében? Van-e egyáltalán ezzel feladata? (Egyre nő erre az igény, úgy látom. )

Arnon Grunbergnek a legutóbbival, A betegség nélküli emberrel együtt már hat könyve jelent meg magyarul. Úgy látom, az első, az Uborkaszezon óta, amely 2000-ben jött ki, kialakult egy olvasókör, akik keresik a könyveit, figyelnek rá. Egyébként a fordító nem tehet sokat az általa magyarra ültetett művek megismertetéséért, és ez nem is feladata. Ezt jó esetben a kiadó szakemberei végzik – más kérdés, hogy Magyarországon nem minden kiadó fektet kellő hangsúlyt a könyvei eladására.

Van olyan alkotása a holland irodalomnak, amit szívesen fordítanál?

Az egyik legnagyobb holland író, a 2006-ban elhunyt Gerard Reve első nagy sikerét, az Esték című regényt már kiadták magyarul Bérczes Tibor remek fordításában. Reve nagy kedvencem, eredeti, provokatív gondolkodó, mérhetetlen nyelvi humorral, szellemességgel. Tőle bármit, bármikor, örömmel lefordítanék, különösen a kötetekbe gyűjtött levelezéseit.

Reméljük, az illetékesek fülébe jut!

Addig is figyelmetekbe ajánljuk Tommy Wieringa két, a Könyvfesztiválra megjelent művét (Szép, fiatal feleségem, Ezek az ő neveik) Szabolcs fordításában.

Köszönöm!

A műfordítás rejtelmei – Bába LauraGyőri Hanna, Dóka PéterHotya Hajni,  Kamper GergelyPacskovszky Zsolt, Rét ViktóriaRuppl Zsuzsanna, Tótfalusi Ágnes

Advertisements