Archive for augusztus, 2015


Mit olvastunk a nyáron? – 2015

Négy éve, 2011 nyarának végén írtuk az első mit olvastunkot, természetesen megírtuk most is, elsőként Kinga és Eszter számolnak be.

Kinga:

A nyár elején közösön választottuk ki fiaimmal a nyári olvasmányokat. olvasásának folytatása

Reklámok

Emil-perspektívák

Imádom azokat a könyveket, amelyeknek a végén van egy kis csavar. Az Emil-könyvek ilyenek.

Emil denevért szeretne

Ismerős az alaphelyzet: csak nálunk denevér helyett ló volt a vágyott állat. És ismerős a gondolatmenet, a GYEREK gondolatmenete: arra keres megoldást, hogy hogyan tarthatna otthon denevért. Nálunk is lenne ló. A hetediken. Ha lehetett volna egy nagyobb felvonót építeni a tömbház mellé, hogy beleférjen a ló. Mert az mellékes, hogy hol férne el a lakásban, az volt a nagyobb gond, hogy hogy jön fel a hetedikre. És hasonló módon akadt el Emil denevértartási projektje is: nem lehetett megoldani, hogy egyszerre legyen barlangsötét a lakásban, pedig „sötétben élni tök poén…” és legyen fényforrás is, mert az vonzza a szúnyogokat, a denevér táplálékát. Kép és szöveg jólpont kiegészíti egymást. Láttam már a sötétnek hasonló ábrázolását: egy szürke szín vonja be a színes képet. De itt sokkal erőteljesebben érvényesül a sötétség azáltal, hogy a szemek fehérje fehéren maradt. Külön öröm számomra, hogy a kezdő olvasó lányommal ketten olvastuk fel a könyvet, én az anya szerepét. Rövid, humoros, verses szöveg, könnyen olvasható. Olyan könyv ez, amelyben benne vagyunk mi is. olvasásának folytatása

FullSizeRender-6Kisremeknek mondom, de nem azért, mert kicsire sikeredett benne a jó. Arról van inkább szó, hogy Olga Černá és Alžběta Skálová könyvében a remekség kis helyen is elfér. A könyv méreténél fogva kézbe való, retikülbe, kabát- vagy nadrágzsebbe, hisz akkora csupán, mint egy kisebb köteg boríték vagy képeslap. A hasonlat pedig nem véletlen, olvassunk csak bele:

“Kedves Klárikám! A kórházból írok Neked. Pontosabban egy kedves nővérke ír, én meg diktálok neki, mert írni most nem tudok. Nem kelhetek fel és sokat kell aludnom.  olvasásának folytatása

Még mindig tombol a kánikula, de egyre fogynak az iskolakezdésig a napok. A múlt heti ajánlólistánk folytatásaként Csöri és Eszter listái következnek, akik kibővítették a régi listájukat az idei újdonságokkal, sőt gyorsan belekukkantottak néhány még nyomdaszagú, friss újdonságba is.
A linkkel ellátott címekre kattintva ajánlókat, interjúkat találtok.

Jó böngészést, élvezzétek a nyár utolsó heteit!

Nemsokára pedig következik a szokásos Mit olvastunk a nyáron? mutis összefoglaló, ahonnét szintén érdemes lesz szemezgetni. olvasásának folytatása

Még javában tart a nyár, de vigyázó szemünket vessük egy pillanatra az őszre.
A vízparton vagy esős napokon is érdemes kézbe venni a most, és a jövő héten következő könyveket.
Listázni jó. Lássuk tehát mit ajánlanak a szakértők, akik korcsoportot is megjelöltek, a tanító nénikre gondolva.
Az ajánlók személyét ismerve bizton állíthatjuk, a szűk válogatásukba klasszikussá vált, vagy vélhetően azzá váló művek kerültek. olvasásának folytatása

858484_5Az az elvem, hogy ajánlókban nem leplezem le a mű tartalmát, végkifejletét, de most kivételt kell tennem.
Szeretném meggyőzni a szülőket, hogy mennyire érdemes a gyerekek kezébe adni ezt a könyvet.
Ha egy felnőtt beleolvas a könyv elejébe egy a végtelenségig sarkított nagymama karakterrel találkozik, aki unalmas, otthonülő, káposztaszagú és folyton pukizik. Ugyanilyen sarkított alakok a szülők: csak a tánc érdekli őket, és saját, meg nem valósított tánckarrierjüket kompenzálandó, Bentől, a gyereküktől várják el, hogy profi táncos legyen. De Ben vízvezeték-szerelő szeretne lenni. olvasásának folytatása

A műfordítás rejtelmei – Tótfalusi Ágnes

totfalusiAz idei, 2015-ös Könyvfesztiválon jó néhány beszélgetésben előkerült a műfordítás kérdésköre, leginkább a Kolibri kiadó Magasfeszültség sorozatának bemutatója után, oda ugyanis majd’ minden kötet fordítója megérkezett.

A nyári szünet után Tótfalusi Ágnessel folytatjuk a beszélgetést.

A Max érdekes és nem könnyű olvasmány, sőt néhány szülő szerint, zsigerig hatolóan megrázó. Ahogy például Houellebecq is. Hogy állsz neki egy ilyen típusú műnek? Ugyanúgy?

A szöveg hatással van a fordítóra, de nem látható előre, vagy legalábbis én nem tudom felmérni előre, milyen hatással lesz rám. Tehát úgy állok neki, mint minden más szövegnek… olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: