Az az elvem, hogy ajánlókban nem leplezem le a mű tartalmát, végkifejletét, de most kivételt kell tennem.
Szeretném meggyőzni a szülőket, hogy mennyire érdemes a gyerekek kezébe adni ezt a könyvet.
Ha egy felnőtt beleolvas a könyv elejébe egy a végtelenségig sarkított nagymama karakterrel találkozik, aki unalmas, otthonülő, káposztaszagú és folyton pukizik. Ugyanilyen sarkított alakok a szülők: csak a tánc érdekli őket, és saját, meg nem valósított tánckarrierjüket kompenzálandó, Bentől, a gyereküktől várják el, hogy profi táncos legyen. De Ben vízvezeték-szerelő szeretne lenni.
Aztán ott van Rádzs, az újságárus meglehetősen szétszórt figurája, aki mindig akciók segítségével akarja eladni a nyakán maradt árut.
A történet a nagyi meséjével kezd kibontakozni, arról mesél az unokájának, hogy lopott el egy gyűrűt a gróftól, majd azt állítja: azóta rákapott az ékszertolvajlásra. Felmerül a gyanú, hogy nagymama képtelenségeket mesél. De van egy kekszesdoboza, amiben az ékszereket tartja. Egy alkalommal, amikor a kekszesdoboz tartalmát nézegeti, beleskelődik, majd be is kopog Parker úr. Vicces jelenet következik: Ben azzal próbálja megakadályozni, hogy a szomszéd a bemenjen a nappaliba, hogy azt mondja: a nagyi meztelenül jógázik. Parker benyit és mit lát az ékszerek helyett? A nagyit fa ászanában, egy bugyiban és melltartóban.
Olvasás közben próbáltam kitalálni, hogyan derül ki Ben számára, hogy a nagyi történetei kitalációk.
A nagyi megbetegszik, kórházba kerül, egy megjegyzéséből rájövünk, hogy halálos beteg. Ben eközben kiterveli, hogyan fogják ők ketten ellopni a Towerből a koronaékszereket. Nagyi erre az unokájának azt mondja, hogy minden rendben. Ekkor azt gondoltam, hogy a nagymama halála után fogja Ben megérteni, hogy a nagyi az iránta érzett szeretetből találta ki a gengsztertörténeteket, hogy a nála töltött péntek esték ne legyenek unalmasak. Hát nem. A képtelenségek tovább folytatódnak. Ben a nagyival eljut a Towerba, ahol személyesen az angol királynővel találkoznak, aki koronával a fején oda vonul el az álmatlan éjszakáin gondolkodni, de most megkegyelmez a tolvajoknak. A szintén szélsőségesen rosszindulatúnak ábrázolt Parker feljelenti a nagyit, aki a rendőrök előtt színt vall: a kekszesdobozba rejtett kincsek valójában egytől egyig bizsuk. De addig már annyira megszerette Ben a nagymamát, hogy a csalódás nem változtat a kapcsolatukon. A fiú ekkor tudja meg, hogy a nagyi halálos beteg.
A nagyi lesz az, aki elmondja a fiúnak, hogy a szülei nagyon szeretik, „csak nem tudják, hogyan mutassák ki a szeretetüket.” A szülők megértő oldalát is megismerhetjük, sőt Rádzs együttérző arcát is a nagyi halála után. Egyedül Parker marad gonosz.
A könyvet átszövi az angol humor, például amikor a szülők megnyugtatják Bent, hogy ha vízvezeték-szerelő szeretne lennei, nem fogják ebben megakadályozni, de azért javasolnak neki tartalék szakmát, sőt, ha a tánc nem jött be, próbálkozhatna a jégtánccal…
David Walliams: Gengszter nagyi
Kolibri, 2012.
Könyvmutatványosok 