Imádom azokat a könyveket, amelyeknek a végén van egy kis csavar. Az Emil-könyvek ilyenek.

Emil denevért szeretne

Ismerős az alaphelyzet: csak nálunk denevér helyett ló volt a vágyott állat. És ismerős a gondolatmenet, a GYEREK gondolatmenete: arra keres megoldást, hogy hogyan tarthatna otthon denevért. Nálunk is lenne ló. A hetediken. Ha lehetett volna egy nagyobb felvonót építeni a tömbház mellé, hogy beleférjen a ló. Mert az mellékes, hogy hol férne el a lakásban, az volt a nagyobb gond, hogy hogy jön fel a hetedikre. És hasonló módon akadt el Emil denevértartási projektje is: nem lehetett megoldani, hogy egyszerre legyen barlangsötét a lakásban, pedig „sötétben élni tök poén…” és legyen fényforrás is, mert az vonzza a szúnyogokat, a denevér táplálékát. Kép és szöveg jólpont kiegészíti egymást. Láttam már a sötétnek hasonló ábrázolását: egy szürke szín vonja be a színes képet. De itt sokkal erőteljesebben érvényesül a sötétség azáltal, hogy a szemek fehérje fehéren maradt. Külön öröm számomra, hogy a kezdő olvasó lányommal ketten olvastuk fel a könyvet, én az anya szerepét. Rövid, humoros, verses szöveg, könnyen olvasható. Olyan könyv ez, amelyben benne vagyunk mi is.

Emil beöltözik

A farsangi jelmezválasztás a téma. Emil egészen sajátos jelmezbe szeretne öltözni, az anyuka pedig javasolja a felismerhető alakokat. Egészen meglepő, ahogyan Emil annak az illetőnek a presztízsét hozza fel érvnek, akit a jelmezzel reprezentálni szeretne. És ebben a kötetben sikerül neki a saját ötletét megvalósítania.

Fülszöveg:
Itt a farsang. És Emil unja a jelmezeket. A mama egyik ötlete sem tetszik neki. Se paradicsom, se herceg se pókember nem akar lenni. Sokkal jobb ötlete támad…
Lackfi János rímbe szedett, humoros szövege és a szerethetően rosszcsont Emil történetei a gyermekeket és felnőtteket is elbűvölik!
Részlet a műből: “Itt a farsang, áll a bál. Mindenki jelmezben sétikál. Mindenki, még Emil is. Pedig semmi kedve sincs… Jelmezt venni kedve semmi! Emil, kicsim, ma van farsang! Mindenki beöltözik. Öltözz te is villámgyorsan… ”

Emil láthatatlan

Ebben a részben is úgy viselkedik Emil, ahogyan a gondolataiban felépíti a világot, de természetesen a körülötte élők másként látják őt. Ez a rész „A király új ruhája” című mesére emlékeztete, itt viszont nem a ruha a láthatatlan, hanem Emil képzeli magát annak.

Emil rosszat álmodik

Ha olyan könyveket kellene választani, amelyek azt mutatják be, hogy teljesen más kép van a gyerek fejében, mint amit a szülő rekonstruál magának abból, amit a gyerek el tud mondani, akkor ez lenne az. És kötelezővé tenném azt a könyvecskét a pedagógusképzésben. Úgy éreztem magam, mint akit leforráztak. Nevel a szülő  a saját sztereotípiái szerint: „Elalvás előtt, kicsim, ne nézz annyi rémséget, szegény anyád félt téged!” „Mindjárt kapsz egy jóéjt-puszit, addig olvass ALAMUSZI-NYUSZIT!” De Emil nem fél, „lelke csupa izom”, amikor fügét mutat a  müzlisdobozon látható farkasnak, az összébb húzza magát.  Lackfi János hapaxlegomenonjai zseniálisak: a farkas „szörnyesztő”, a „pofázmánya” varacskos. De épen ezek miatt  a lányom kevésbé boldogult az olvasásával. Amenyire jól bírja Lackfi a tündi-bündi nyelvet, annyira jól beszéli a túlságosan gügye dajka-nyelvet is. Ráadásul ezt a szövegrészt rózsaszínben olvashatjuk: „Egyszer volt, hol nem volt egy alamuszi nyuszika. / Meg egy cukika anyucija.”

És hiába a rózsaszín betűkkel szedett alamuszi nyuszikás esti mese, Emil felébred, mert rosszat álmodik. És anya nem érti: „Nyuszikák egy rémálomban?” Aztán mintha értené: a farkas”felfalta a cuki-muki nyuszikákat!” Higgyétek el, nem lőttem le a csattanót. Vegyétek meg a könyvet, kedves szülők és pedagógusok, olvassátok el és nézzétek meg, és ha legközelebb olyan helyzetbe kerültök, hogy  nem értitek, miért nem azt akarja csinálni a gyerek, amit javasoltok, és nem értitek, hogy miért fél a gyerek olyasmitől, amitől szerintetek nem kellene, vegyétek elő és lapozzátok fel ezt a könyvet.

Szerző: Vincent Cuvellier
Illusztrátor: Ronan Badel
Emil denevért szeretne
Emil beöltözik
Emil láthatatlan
Emil rosszat álmodik
Magyar szöveg: Lackfi János

Naphegy Kiadó