Kata

Akárhogy is nézem, ami kicsiben igaz, az nagyban is. A „mit NEM olvastunk el a nyáron, pedig szerettük volna” címkéjű könyvek magasabbra tornyosulnak, mint az elolvasottak, akárcsak
összességében tekintve: mindig egyre több az olvasásra váró könyv a polcokon, amire sóvárogva nézünk. Most már nemcsak én, hanem a gyerekek is úgy nézik a polcot, hogy jajj, még ezt sem és ezt sem és ezt sem olvastuk, és nemsokára kezdődik az iskola, óvoda!

Azért akadt könyv bőven, aminek a végére értünk. Nem is könyv, történet. Sorozatjunkie mama gyermekétől mi mást várhatunk, ha nem soroztatokat. Narnia krónikáinak (C.S. Lewis) negyedik részéhez érkeztünk, Rév Fülöppel (Jeney Zoltán) megjártuk Fajszföldet, Mondragó (Ana Galán) negyedik kalandját is elolvastuk, Ruminivel (Berg Judit) Zúzmaragyarmatra mentünk. És egyiknek sincs még vége! A nyár slágere hétéves kisfiamnál a szenzációsan vicces, már-már blődli kategóriába sorolandó Majdnem halálos halálsugár (Lakatos István) volt. A gyermeket amúgy beszippantotta magába a tudomány: amíg tavaly még katonásdit játszott, idén már a Föld bolygó és az emberiség megmentésére készül, amit elsősorban atomfizikusként tart kivitelezhetőnek. Életemben először nem tudtam az érdeklődési körének megfelelő könyvet leemelni a polcról (belátom, hogy nem utoljára), de szerencsére a könyvtárban is akadt kedvére való. Stílusában kissé avíttas, és az ismeretanyag naprakészségét tekintve is régimódi könyv a Tarkabarka fizika c. kiadvány (Lukács – Péter- Tarján, Móra, 1955!), de a fizika alapjait közérthetően, gyerekek számára is jól értelmezhetően adja át, egyik kedvenc nyári olvasmányunk volt. (Természetesen nem értünk a végére). Csodás képekkel varázsol el a Hihetetlen utazás az atom belsejébe című könyv (Trevor Day, Cser Kiadó, 1997.) , szintén a helyi könyvtárból. Iskolakezdésre összeszedtem magam, és felkutattam a halpiacon elérhető kortárs gyerektodományos könyvsorozatot, így most Lucy és Stephen Hawking George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz című könyvével kelünk és fekszünk, míg Caspian Herceg, Nyár Lőrinc és Rumini várnak.

Ötéves kislányom sokszor a nagynak olvasott regényeket kényszerült hallgatni, de a saját ízlésének megfelelő könyvekre is szorítottunk saját időt. Szerette a Padlásszoba kis hercegnője (F.H. Burnett) című történetet, bár sokszor még nem értett mindent, talán egy kicsit korai volt egy ötévesnek, ő mégis ragaszkodott hozzá. Beatrix Potter reprint meséit, és Kisnyuszi történeteit (Harry Horse) szívesen lapozgatta egyedül is, és változatlanul jól szórakozik Bori kalandjain, akár egyedül lapozgatva a könyveket.

Valahogy úgy alakult, hogy én kifejezetten borzasztó könyveket olvastam a nyáron. Nem borzasztóan rosszakat, hanem témájuknál fogva elborzasztó regényeket, történeteket. Kedves ismerősöm sok éves munkával fordította magyarra Anne-Dauphine Julliand Két kis lábnyom a homokban című önéletrajzi regényét, amelyben két, halálos betegséggel diagnosztizált kislányt nevelő család életébe kapunk betekintést. Sarah Cohen-Scali Max című regénye pedig a náci német birodalom kegyetlen, embertelen és elvetemült kreálmányát, az ún. Lebensborn-intézeteket (és még emellett sokminden mást mutatott be) meglepő perspektívából. E könyvekhez képest, de önmagában is kiváló szórakozást, pihenést nyújtott Tom Gates – Az én csúcsszuper világom (Liz Pichon) c. könyv, ami, bár tiniknek szól elsősorban, felnőtteknek is vicces, szórakoztató olvasmány.

Nóri

Azt gondolom, hogy van némi ellentmondás abban, hogy a nyáron olvasunk a legtöbbet. Mert bár nyáron elméletileg több a szabadidőnk, az is súlyosan igaz, hogy nyáron sokkal nehezebb összpontosítani, nem elkalandozni, odafigyelni, ott lenni minden szónál olvasás közben, mint az év többi szakában. A gondolati elcsámborgás a mindenkori olvasás része, s hát még milyen szintű lehet nyáron, amikor lüktet és pezseg, forgat és szétszór, csábít és andalít, hívogat és nyargal velünk minden. Akkor hát hogy van ez? Tudunk vagy nem tudunk nyáron olvasni? Ilyen jó kis ellentmondásokkal lenne teli az élet?

Költőire sikeredett kérdéseimre Tolkien adja meg az egyértelmű választ: igen. Kétéves ellenállásom után kilencévesem szorgos és fáradhatatlan áhítozása célba ért: belekezdhetett
papájával a Gyűrűk urába. Ezzel az olvasmánnyal telt el a nyár legnagyobb része, s csábíthatott az összes kincsének legcsodálatosabbjaival, akkora gyermeki összpontosítást és fókuszált figyelmet hozott magával a közös olvasás, hogy úgy éreztem (s érzem most is), valami nagy dolognak lehettem (résztvevő megfigyelőként) részese. Köszi Tolkien, köszi nyár.

A nagy Tolkien élményt időrendben megelőzte Olga Černá és Alžběta Skálová könyve, a Klári és a 11 nagymama. Kilencéves fiam és hatéves lányom együtt izgulta végig Klári vándorlását, én meg utólag rájöttem, azért is élveztem olvasni nekik a könyvet, mert Klári történetének köszönhetően is beigazolódott, hogy a fiú- vagy lánykönyvek kategóriájába való besorolás nagyon beszűkűlt képzeletet kíván.

Jó társai lettek a Klári és a 11 nagymamának Jiří Stránský könyvei, a Mesék Klárinak és a Mesék az én napsugaramnak. A két könyv azoknak a meséknek gyűjteménye, melyeket Stránský a hetvenes években írt kislányának bebörtönzése idején. Afféle levélmesék ezek, melyekkel az író tartja a lelket a kislányában, szórakoztatja, a képzelt világ(ok) csodáit tárja elé, és főleg: szereti. Fontos könyvekről van szó, melyek meséit a valós (őszinte anyai könnyeket csikaró) kerettörténet nélkül is élvezni lehet.

A csehül megjelent könyvek közül folytattuk a Miroslav Šašek sorozatot: Ez Velence! Valódi élmény a világot ezzel a csodaszép képeskönyvvel felfedezni, Velence esetében újralátni. A csehországi Baobab kiadónak köszönhetően folytatódik a sorozat, amúgy: Šašek után szabadon Michaela Kukovičová és Olga Černá alkotásával Ez Prága! Csodálatos könyv, forgatjuk szeretettel többek között azért is, mert kiderül, kismilliónyi (igen, túloztam) prágai látogatás után is szerelemre tudja lobbantani az olvasót e város iránt.

Ajándékba kaptam nyár elején az egyik legjobb, legkedvesebb barátnőmtől Michal Sznutit Lélekmadár című könyvét. Olvastam magamnak, aztán a gyerekeknek többször is. Legjobban elalvás előtt tud hatni rájuk, ha ezt olvasom nekik, nyugodtan (nyugodtabban) alszanak el. Egyszerű természetességgel ír Sznutit a lélek rezdüléseiről, s mutatja bravúrosan, hogy az érzelmekről is lehet beszélni könnyedén, okosan, képek és metaforák által szókimondóan.
S végül egy, a saját gyerekkorunkból (pontosabban férjem valamikori könyvespolcáról) előhalászott könyv: Fehér Klárától a Lesz nekem egy szigetem. Külön poén számunkra, hogy a beírás szerint gazdája a gesztenyegyűjtésben elért szép eredményeiért kapta🙂 Falták a gyerekeim, szerették szőröstül-bőröstül, lélegzetvisszafojtva drukkoltak Zsolinak, hogy sikerüljön jónak lennie, s eljusson saját szigetére.

  1. rész, Kinga és Eszter