Koteltanc__veglegesEszter és Marika ezúttal Göteborgban beszélgetnek, méghozzá a magyar standon, hiszen idén Magyarország a díszvendég a Göteborgi Könyvvásáron. A péntek déli pódiumbeszélgetést “élő, egyenes adásban” közvetítjük.

Marika: Írtál egy ifjúsági könyvet, ami az első regényed. Nehéz volt kiadót találni?

Eszter: Jó kérdés, nem is tudom, egyszerűen ott sertepertéltem a Móra környékén, és volt egy kósza ötletem, vágyam, ami az ottani szerkesztők hatására bontakozott ki. Evidens volt, hogy nekik mutatom meg, velük dolgozom. Amikor aztán kiderült, hogy mit művelek, több kiadóból is szóltak, hogy őket is érdekelné a kézirat. Ez persze főleg a gyerekirodalmi munkásságomnak köszönhető. Most is több kiadó kért kéziratot, de nekem ezeket először meg kell írnom, nincs a fiókból kivehető. Ráadásul regényterjedelemben érzem jól magam, ami időigényes.

Marika: A könyv egy fiatal lányról szól, aki gimnáziumba jár, depressziós és öngyilkosságot készül elkövetni. Miért választottad ezt témát?

Eszter: A téma választott engem. Igazából egy evészavaros lányról akartam írni. Ez lett belőle.

Marika: A regény egy modern napló. Blogbejegyzések formájában íródott. Írtál naplót kamaszkorodban?

Eszter: Hogyne! Mi több, fel is használtam a regényhez. Bizonyos szempontból most is írok naplót, mert egyetértek Anaïs Ninnel: “Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem amilyenek mi vagyunk.” És rögzítés nélkül nehezebb régi döntésekre reflektálni. Az önreflexió megkönnyíti a megbocsátást és a továbblépést.

Marika: Van svéd vonatkozása a könyvednek…

Eszter: Csalódtam volna, ha nem veszed észre. Igen, az általad fordított Az én boldog életem (Rose Langencrantz) című könyv a lányom kedvence. Így lett Lia naplójának címe Az én elcseszett életem. És Christina Waldhén könyve, a Miniszoknya, amit németül olvastam, sokat segített néhány jelenet megírásánál.

marika_eszter

Eszter és Marika, Bp., 2015 április Fotó: Csöri

Marika: A könyv 2015 június másodikán jelent meg, de 2015 szeptemberében, tehát a jövőben játszódik. Miért?

Eszter: Poénból. Egyszeri játék, nyilván. Meg arra is gondoltam, hogy vajon milyen érzés lehet valóban jelen időben olvasni egy könyvet. Remélem, van olvasó, aki épp most így olvassa. És elmeséli.

Marika: Gyakran előfordul, hogy magyar írók súlyos témákról írnak ifjúsági könyvekben?

Eszter: Egyre többször, de az igazi, nehéz, súlyos témák még feldolgozatlanok. Önmagában, a korosztály számára születő magyar művek száma is fájdalmasan alacsony. Ha összehasonlítjuk a német vagy svéd ifjúsági könyvekkel, akkor a mi ifjúsági regényeink még mindig gondosan elkenik a súlyos kérdéseket.

Marika: Te indítottad el Könyvmutatványosok blogot, és cikkeket írsz gyerekkönyvekről magyar internetes folyóiratoknak. Mesélnél erről?

Eszter: Amikor 2008-ban a saját tematikus blogom indítottam – ha emlékszel -, alig lézengtünk a netes térben. Furcsa is visszagondolni, hogy talán történelmet írtunk akkor. A Könyvmutatványosokra nagyon büszke vagyok, az egyetlen teljesen független, non-profit, megszakítás nélkül működő, kizárólag gyerekirodalmi fórum, ami közérthető nyelven szól gyerek- és ifjúsági könyvekről. Az itt írt cikkeim miatt pedig egyre több felkérést kaptam. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nagy nyilvánosság, az olvasók számára is szülessenek közérthető vélemények, kritikák, ismertetők. De a legjobban riporterkedni szeretek.

Marika: Van Magyarországon gyerekkönyvkritika?

Eszter: Előfordul, hogy van. De még mindig csak 18-as kiscipőt hord. Pasztellszínűt.

Marika: Grazban élsz, és követed az osztrák gyerekkönyvkiadást. Mennyiben különbözik a mai osztrák gyerekirodalom a magyartól?

Eszter: Pontosítanék: próbálom követni. Inkább azt mondom, hogy miben hasonlít: mindkettő alulreprezentált. Az osztráknak a nagy német kiadókkal kell versenyezniük, amiknek a felvevőpiaca az egész német nyelvterület. Így Ausztria is. Illetve a kis kiadók mindkét országban a különleges könyvek kiadására koncentrálnak.

Marika: Min dolgozol most?

Eszter: Lassan a körmömre ég egy sorozat első kötetének készülő kézirat átdolgozása. És készül az új ifjúsági regény is, fejben szinte már csak azon dolgozom. Miközben dupla annyira izgulok, mint a Kötéltáncnál. A szerkesztőm, szegény, felkötheti a gatyáját.

Marika: Jó munkát kívánok!

Eszter: Köszönjük!

Elsőként a kötet hivatalos bemutatóján elhangzott slam-reflexió:

Hírdetés