Karácsonyi kérdezgetős

pinterest.com

Bevezető: Mi, együtt, egymást faggatva készültünk a karácsonyra. Meghitt karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!

 

Réka:  Csöritől kérdezem, hogy mi a kedvenc gyerekkori karácsonyi ajándékod, amit valaha kaptál, és mi az, amire gyerekként nagyon vágytál (természetesen karácsonyi ajándékként) és sosem kaptad meg?
Csöri: A legkedvesebb karácsonyi ajándékom természetesen egy baba volt. Nagyon babázós kislány voltam, komolyan készültem az anyuka szerepre, szinte minden ünnepi alkalomra egy -egy újabb babát kértem. Lizi babát Édesanyámék hozták Németországból, ami nagy szó volt, hisz akkoriban, ugye nehezen lehetett nyugati országokba utazni. Lizi olyan volt mint egy igazi kis újszülött, gyönyörű hófehér keresztelőruhában. Hatalmas öröm volt, amikor megtaláltam a fa alatt! Az egyetlen babám, amelyről még egy fotót is őrzök valamelyik emlékes dobozomban. 🙂 És bárhogy töprengek is, nem emlékszem olyasmire, amit nem kaptam volna meg. Különösebben sosem vágytam nagy ajándékokra, mindig könnyű volt örömet szerezni nekem, valószínű ezért nem maradt hiányérzet bennem a gyerekkori karácsonyokkal kapcsolatban.

Nóri, mi a búbánatot főzöl, mi az ünnepi menü nálatok? Vannak-e hagyományos karácsonyi ételek az asztalon vagy inkább szívesen próbálsz ki új dolgokat?

Nóri: Hát, ha búbánatot nem is, de azért olyat sütök, főzök, hogy bűnbánata senkinek se legyen. Az eredmény pedig olyan, mint a mesékben: hagyományos is, meg nem is, új is, meg nem is, helyi is, meg nem is, egészséges is, meg nem is. Afféle közép-európai kultúrmix.
Minden évben a mézeskalács az első, ami elkészül. Teljes kiőrlésű rozslisztből, hogy a hagyomány is meglegyen, s az egészség is megmaradjon. Az idén is megsütöttünk már egy kilónyit, elvileg ugye azért, hogy karácsonyig megpuhuljon, de nálunk még arra sincs ideje szegénynek, hogy megkeményedjen. Pár nappal karácsony előtt sütni szoktam egy tálas linzert, mert a sok-sok karikát sütögetni, kenegetni, ragasztgatni, no, azt nem tudom bevállalni. Ez két napig pihen, s karácsony estéjén kerül elő az asztalra. Olyan is volt már, hogy nagymamám grillázsát készítettem el, vagdostam darabokra, csomagoltam selyempapírba szaloncukor helyett. Eszméletlen jó volt. Nem bánnám, ha képes lennék leutánozni magam az idén.
Karácsony reggelre challahot sütünk a karácsonyi fonott kalács helyett. Lágy, egy kicsit ragadós, de tényleg csak éppen hogy, és alig édes. Vajjal. Már érzem is az illatát, ahogy írok róla. Kis szerencsével marad belőle karácsony másnapjára is.
A karácsonyi vacsora savanyú káposzta levessel kezdődik. Nálunk ez volt otthon (Érsekújvárott) mindig gyerekkoromban is, gombával vagy asztal szilvával készül, mi a gyerekek miatt se gombát, se aszalt szilvát nem teszünk bele, de így is nagyon finom. Sok tejföllel. És ha karácsony, akkor hal, de ez kényes téma. Sok problémám van vele, a legnagyobb egy kellemetlen emlék arról, hogy cirka nyolcévesen volt egy (szerintem egyenesen traumatikus) incidensem a karácsonyi óriáscet óriásszálkájával. Nálunk ezért van inkább biztonságos és már-már steril lazac, hozzá majonézes krumplisaláta. Házi majonézből, hogy legalább egyszer egy évben az is legyen. Ja, és egy dél-morvaországi üveg bor. Van egy rejtegett tokaji aszúm is, talán az is előkerül az ünnepek alatt.

Kingától kérdezem, hogy milyen volt az gyerekkorodban, amikor lelepleződött, hogy a kisangyal valójában kicsoda, és hogy fiaid hol tartanak e történetben, leleplezés előtt vagy után. Ha után, akkor hogy élték meg?

Kinga:  Sajnos nem emlékszem, mikor és hogyan jöttem rá, ki is az angyal valójában. De arra szabályosan emlékszem, hogy miután lelepleződött az igazság, karácsony előtt pár nappal türelmetlen és izgalmas “lakáskutatásba” kezdtünk testvéremmel. Mivel a diktatúra éveiben nem lehetett szinte semmit kapni az üzletekben, édesanyám, aki pontosan tudta, kinek mire lenne szüksége, minek örülne, nem tudom milyen varázslattal, idejében beszerezte az ajándékokat, és gondosan elrejtette itt-ott egy-egy szekrény vagy fiók legaljába. Igy aztán a lakásunk hirtelen rejtelmes szigetté, kincsesbányává változott, és a nagy kutatás folytán sorba kerültek elő a rejtett holmik, aminek aztán tettetve ismét megörültünk az angyaljárás pillanataiban. Az ajándékbontás ennek ellenére hihetetlenül meghitt és ünnepélyes volt, édesanyám hihetetlenül erős lelki erejének és szerető lényének köszönhetően, aki annyira össze tudta tartani a családot, és aki mindig nagy hangsúlyt fektetett a ceremóniákra: addig nem bontottunk ajándékot, míg gyertyafényben imakönyvvel a kezünkben el nem énekeltünk 2-3 karácsonyi éneket a Mennyből az angyalt, a Pásztorok, pásztorok és az Ó, gyönyörű szép kezdetű énekeket. A fiaim is tudják már a karácsonyi ajándékozás eredetét, lényegét. A nagyfiam 7 évesen, nyáron egy beszélgetés közben jött rá, és könnyes szemmel vont kérdőre minket: “És akkor nem létezik Mikulás?”Szépen megnyugtattuk, és elmeséltük Szent Miklós legendáját, de igazából tehetetlenül és fájó szívvel értintett engem is, hogy ez ennyire tud fájni a gyereknek. Összeomlott benne valami. Ma még azért eljátszuk az angyalozást, levélírástól az ajándékbontásig. Amíg lehet. Azt szoktam mondani nekik, “ha nem hisztek az angyalban, angyalokban, akkor nem fog hozni semmit nektek. Az angyal csak azokat ajándékozza meg, akik hisznek benne.” És erre már nem jön ellenvetés. 🙂

Éva, mi történik nálatok, egy perccel az ajándékbontás előtt, miután meglátják a gyerekek a karácsonyfát és alatta az ajándékokat? Hogyan történik az ajándékbontás nálatok?

Éva: Karácsony estéjén mindannyian egyszerre érkezünk haza, a nagyszülőket is beleértve. Az úton hazafele találgatunk, hogy megérkezett-e az angyal. Édua arra szokott tippelni, hogy igen. És amikor belépünk a lakásba és látjuk, hogy tényleg járt az angyal, hozott karácsonyfát, ajándékokat, akkor következik az a gyakorlatias rész, hogy levetjük a téli cuccokat. Azalatt Édua dupla örömét hallgatjuk, hogy ő ezt megérezte. Az ajándékbontást a jelzések megbeszélése előzi meg: melyik fiús csomagolás, melyik lányos. Ha a gyerekek olyan ajándékot találnak kibontani, ami egy felnőtté, hagyjuk, és kérdésekkel próbáljuk rávezetni, hogy kié lehet. És miután kibontottuk az ajándékokat, akkor énekelünk. Idén elhoztam Vásárhelyről a bábos betlehemet, és szeretném bemutatni nekik. Hogy hogy sikerül, arról majd jövőben tudok beszámolni.

Fotó: Kőrössy Erika

Én arra lennék kíváncsi, hogy amikor már gyanakodni kezdett a gyerek, hogy ki az ajándékhozó, de még nem akartátok leleplezni a titkot, milyen magyarázatokkal éltettétek tovább a hitet? Vagy ha véletlenül elszólta valaki magát, hogy az ajándékot ki vette, vagy hasonló, hogyan köszörültétek ki a csorbát? A háromgyerekesektől szeretném a választ.

Kata: Nos, nálunk még abszolúúúte hisznek benne. A szokásos menetrend, hogy Áron elindul a gyerekekkel sétálni az Ipolyra, én visszaszaladok “pisilni”, “megnézni a húst”, akármi, és előremennek. Az időérzékük az izgalom miatt csalóka, plusz én villámvilinél is gyorsabb vagyok, feldobálom a díszeket, ajándékok előre becsomagolva várnak, és mire lemegy az ipolykör, az utca végén állok, hogy itt vártam rátok. Mindemellett későbbi napokon jönnek barátok, Juci néniék, akik hoznak ajándékot, mert karácsonykor az angyal mellett, aki hozza nekünk a cuccot, és szigorúan Ő hozza, szokás egymást is megajándékozni: mi is kapunk, és mi is készítünk a kis barátoknak, szomszédnéninek. Hogy ez mikor és hogyan fog a varázslatból átéléssé fokozódni, nem tudom, és tanácstalan is vagyok. Nyilván az iskolában meg fogják tárgyalni. Amúgy, nekem nem olyan “jó” így a díszítést, egyedül, mert nagyobb gyerek koromban együtt díszítettünk. Kiskoromban pedig ugyanez volt, hogy elmentem sétálni a papámmal, és mire hazaértem… Nagyon szerettem. Nem tudom, hogy ment az átmenet, de biztos jól, mert én IMÁDOM a karácsonyt, és kapaszkodjatok, van, hogy nyáron elkezdem az ajándékokat összerakni.
Kis kiegészítés: idén Mikuláskor elaludtam, fél hatkor ébredtem fel halálparában, hogy mindjárt felkelnek és üres az összes cipő, mivel Torda az izgatott napjain ÖTKOR ébred, mint egy őrült kakadu hajigáltam a cuccokat szét. Lenke felébredt, és örültem, hogy nem tudta elmesélni a többieknek, amit látott.

Ruki: Mindhárom gyermekünk hisz az angyalban, hogyne hinne! A fiam negyedikes, 10 éves, lehet, hogy az egyetlen az osztályban, aki még töretlenül hisz, mert nem akar szembenézni a valósággal. Nem rég döbbenten mesélte, hogy képzeld el anya, sokan azt hiszik, nincs angyal, csak a szülők teszik a fa alá az ajándékot. “Pedig te még le is fényképezted!” -mondja. Mi alaposan rájátszunk a varázslatra, örülök és picit félek is, hogy nagy csalódás lesz, ha kimondom. egyelőre annyit tud, hogy karácsonykor a szeretteinknek meglepetést is készítünk, közösen, de angyalok márpedig léteznek.

 

Kata: Eszter kapja a labdát. Azt mondod, Grincs vagy, aki utálja a karácsonyt. Ha te lennél a Tündérkeresztanya, hogyan és mit változtatnál meg ahhoz, hogy Gincs (Eszter álarcban) vagy Eszter (Grincs álarcban) megszeresse, vagy legalább egy icipicit megkedvelje a karácsonyt.

Eszter:
Nem hiszek a tündérkeresztanyákban, csodákban. És, nos, nem voltam mindig Grincs, voltak havas karácsonyok, szánkózósak. ’86 telére, a Nagy Hó idejére biztos mindenki emlékszik, a bátyám reggel úgy tört rajta keresztül utat, hogy nekem kiflit hozzon reggelire, meg elvigyen az iskolába a nyakában, mert alacsony és törékeny kislány voltam akkoriban. (Nem, szemüvegem akkortájt még nem volt.) Szenteste mindig társasjátékoztunk, miután kibontottuk az ajándékokat. Aztán ez – talán épp a Nagy Hó idején – elveszett, elmosta a tavaszi olvadás, szóval jó ideje már, hogy a decembereim a veszteségekről szólnak, az ideit még várom, de eljön az is, biztosan.
És különben is majdnem húsz éve rosszul vagyok a Last Christmas-től, ha meghallom. Továbbá rosszul vagyok a lemészárolt fenyők látványától, a tülekedő embertömegtől, a folytonos vitától, hogy mit ne kapjanak a gyerekeim, az adventi kalendáriumtól is. A giccsesen, a könnycsatornáimra (sikertelenül) hatni próbáló karácsonyi videóktól/reklámoktól pedig pláne. Jövőre be fogom vezetni a karácsonyi álmot.

((Légyszíves, tartsátok titokban, mert a végén még tényleg grincstelenítve leszek, de imádom a Zsékkel a karácsonyi linzersütést, a lekvártól, liszttől, tojástól teljesen maszatos a konyhát, a vendégjárást, a forralt bort meg a puncsot.))

Nyulász Vikitől szeretném megkérdezni, hogy a német szokások beszüremledtek-e a karácsonyaitokba, ha igen, melyek? Ill. esetleg a ti szokásaitok eserleg a német barátokéba? 

Viki: A környékünkön nem tudok kirívóan tipikus német karácsonyi szokásról, fej-fej mellett haladnak a Magyarországon kialakultakkal, hiszen már régóta szivárognak egészen hazáig. Menü tekintetében persze biztos vannak különbségek, de mivel a karácsony nekünk családi ünnep, és rokonság nincs a közelben, magunkban ünnepelünk, szűk körben (és ez így jó), a saját szokásainkat próbáljuk kialakítani, kisebb-nagyobb sikerrel.
A “Plätzchen”-sütési őrület (száraz aprósütemény) eddig elkerült minket, mert az óvoda bacilus-állományának hazaszállítása következtében betegesen töltöttük (főleg én) a decembereket. Idén viszont már elfogyott 3 adag sütemény, a 4-5. készletet eldugtam a ruhásszekrénybe – mondván, hogy az ablakba kitett rajzzal együtt elvitte az angyal, majd karácsonyra visszahozza. Otthoni recepteket használtam, a tanítványok kis csomagocskákban hoztak persze német “Plätzchen” -eket is, de ezek is hasonlóak a sajátjainkhoz ( egy-két receptet azért lehet, hogy elkérek jövőre… :))
Az ablak kivilágítása az adventi időszak alatt, ami itt már régóta nagyon kedvelt, az adventi díszek lakás-szerte, az adventi koszorú már szintén ugyanúgy működik mindkét országban. (S nem is kizárólagosan német.) A karácsonyfát ugyanakkor díszítik, ugyanúgy az angyal hozza 24-én este az ajándékokat.  Ami helyi szokás a faluban és idén beszivárgott az életünkbe, az a “Weihnachtsbastel” (karácsonyi barkácsolás) az iskolában, ahol iskola-előkészítősként már részt vettünk, és a gyerekek 8-10 dologból választhatnak, mit szeretnének elkészíteni. Karácsonyfadíszeket, valamint kisebb ajándékokat lehet itt barkácsolni, és nagyon hangulatos az egész.

Szeretném megkérni drága R.Viki druszámat, hogy írjon egy tetszőleges hosszúságú, finom fogalmazást karácsonyi sütemények témakörben. 

Rét Viki: Karácsonykor sok-sok elképesztően finom sütit kapunk, amit az apukám készít, mint minden sütit, bár karácsonykor annyira sok minden van egyszerre, hogy olyankor anyuval együtt.
A flódnit a névnapomra szoktam kapni (dec. 23.), de az utóbbi években kicsit előrébb hoztuk, és így nem kallódik el a sok karácsonyi süti között (a képen egy utolsó, egérrágta szelet). A flódni a nagymamám receptje alapján készül (ahogy minden más is), és szigorúan négy emeletes! Lekvár, alma, mák, dió.
A szüleimnek pontos, napokra lebontott tervezete van: már advent elején elkezdődik a munka, sok év alatt kialakult a módja, hogy melyik nap mit kell megvenni, előkészíteni, megsütni, kidíszíteni. A bejglit együtt csináljuk, apu előkészíti a tésztát, aminek egy éjszakát pihennie kell (Auguszt-recept ötvözve a nagyiéval), és megfőzi a töltelékeket, másnap pedig én állítom össze. Idén sajna szétrepedt a mákos (pedig nem szokott! de tényleg), mert túl hirtelen jött be a hidegből a melegbe. Négy diós és négy mákos készül, tesómnak mindegyikből egy-egy mazsolátlan rúd. Van még püspökkenyér, és vannak az aprósütik: a vaníliás kifli a legnagyobb kedvenc, abból nem lehet annyit sütni, hogy elég legyen, pedig apuék már évek óta nyolcszoros (!) adagot készítenek, de tavaly pl. január elején én is csináltam még gyorsan egy háromszorosat. A kis citrommázasnak diós a tésztája, liszt szinte nincs is benne, alatta pedig két emelet ischli fánk. A karácsonyi formákra szaggatott kis diós a gyerekek kedvence, és elmaradhatatlan a zserbó: ez az egyetlen ezek közül, ami év közben is előfordul néha. A többi csakis karácsonykor!
Kizárólag úgy bírjuk ki, hogy ne fogyjon el túl hamar minden, hogy csak karácsony előtt egy nappal hozzuk át a dobozokat apuéktól. Különben esélytelen lenne. Amikor elfogy, megyünk kunyerálni, hogy kaphatunk-e még ebből vagy abból… Átalában kaphatunk még egy kicsit. Aztán februártól várjuk a karácsonyt.

Marikától kérdezem, hogy mesélne-e egy kicsit a karácsonyi zenékről. Egyik kedvenc karácsonyi dalom az Itt a karácsony már c. svéd karácsonyi dal, amit Tótfalusi István fordtásában énekel a Kaláka (nem találtam sajna neten meghallgathatót), ezt a Fanny és Alexander c. Bergman-filmben szerették meg. Mik nálatok a hagyományos énekek? Vannak karácsonyi koncertek? És nem teljesen karácsony, de mesélj a Luca-napi koncertről is! És ugye MINDEN gyerek olvas Finduszt karácsonykor (is)?! : )) 

Marika: Természetesen vannak svéd karácsonyi dalok, és ezeket az óvodában mind megtanulják a gyerekek. Luca-nap reggelén beöltöznek fehér ruhába, a fejükre gyertyás koronát tesznek (ma már elektromos égőkkel), és korán reggel karácsonyi dalokat énekelnek a szülőknek az óvodában. Az óvónők aztán mézeskaláccsal, sáfrányos kaláccsal, kávéval és forralt borral kínálják meg a felnőtteket. A gyerekek szörpöt isznak.
Reggel a tv is sugároz Luca-napi koncertet valamelyik templomból.

Ha valaki a svéd karácsonyi szokásokról szeretne többet megtudni, annak Astrid Lindgren Britta kiönti szívét című könyvét ajánlom. Pettson és Findusz is nagyon népszerű. De minden évben megjelenik egy olyan karácsonyi történet is, ami 24 fejezetből áll, és 24 napon át lehet olvasni december elsejétől karácsonyig.
http://melissaofficinalis.blogspot.se/…/svd-karcsony.html

Gyöngyitől kérdezem, hogy ünnepelted a karácsonyt Párizsban?

Gyöngyi: Párizsban decemberre egyre szebbek lesznek a kirakatok, a város egyre fényesebb. Fenyőfákat ugyanúgy árulnak az utcán, piacokon, viszont ott a Télapó hozza az ajándékokat és a fenyőfákat a család együtt díszíti fel. Nem könnyű tehát, ha ott születik gyereke, hogy eljátssza a hazai angyal/Jézuskajárást. Amikor mi ott éltünk, még kicsi volt a fiam, szerencsére nem emlékszik, amikor másfél évesen a nagymamámál a sógornőm hirtelen feldíszítette egyedül a fát… A francia karácsonyi menüsorból nem hiányozhat a foie gras (hízlalt kacsamáj), ami isteni és előételnek kis adagokat szed mindenki a tányérjára belőle. Osztriga és egyéb tengeri herkenytűk kerülnek még az asztalra. Mindezt finom borok kíséretében. A végén fatörzs-torta (lehet gesztenyés, vagy fagyis pl.) szokott lenni.

Ruki:  Zólya Andi, tőled kérdezem, melyik életed legemlékezetesebb karácsonya? vagy, hogy hogyan készülsz most, miben más az idei karácsonyi várakozás?

Andi:  Szóval, a legemlékezetesebb karácsony… a karácsonyra szeretünk úgy gondolni, én is, hogy a teljesség és a megérkezés időpontja, ünnepe, közösen megélt időszaka. Nekem ilyen téren elég vegyes a múlt, így több nagyon emlékezetes olyan karácsonyom van, amikor a hiány, a soha meg nem érkezés vagy éppen az elköszönés volt az aktuális, és közben mégis méltósággal igyekszik ünnepelni az ember, és ó, az az igyekvés is sokszor milyen emlékezetessé tud válni… És ünnepelni magunkban vagy éppen ott lévő szerettünk mellett. Több karácsonyt a barátnőm kis albérletében töltöttünk meghitten, miközben vele is és velem is ott volt a hiány, annak az embernek, aki közel állt, és a családom hiánya. Volt amikor a születés ünnepén az elkészülést kellett megtanulni méltósággal és szeretetben elfogadni, azt, hogy hamarosan el fogunk veszíteni valakit, aki nagyon fontos, elfogadni, hogy bármikor bekövetkezhet, vagy amikor a kedves családjával ünnepeltünk, vidáman és ugyancsak szeretetben a karácsony legmeghittebb pillanatait, de közben éreztem, tudtam, nem lesz több közös karácsony, és az a nagy fekete bőrönd, amit ajándékba kaptam, az valóban praktikus és szükséges kellék lesz hamarosan az eljövetelnél. Hogy mi a közös ezekben? A méltóság és hogy rajtunk múlik, hogy mégis átéljük ezekben a helyzetekben is a megváltó születését és ne keményedjen meg a szívünk, hogy megmaradjon bennünk a gyerekkorunkban megtapasztalt meghitt karácsonyoknak a vágya és teljessége, amit valahol magunkban mégis megélhetünk… Miért emlékezetesek ezek nekem? Mert fontosak és ezek is részei a múltnak, amiket a bennük levő hiány ellenére mégis szeretettel át lehet ölelni….
A mostani karácsonyunk más, a saját otthonunkban kis családként készülünk, készítjük a lakást, a lelkünket, a finomságokat, örülünk a picit később érkezőnknek és minden egyes mocorgásának, annak hogy szeretettel és támogatással vettek/vesznek sokan körbe az utóbbi nem mindig könnyű időszakban, és bízunk abban, hogy valóban minden rendben vele, és a karácsonyi vizsgálat is csak ezt fogja alátámasztani, és várjuk Tomi családját, hogy együtt ünnepeljünk és közben megpróbáljuk elfogadni, ha megérteni mégsem tudjuk, hogy mégsem lehet teljes a család, hogy van valaki, aki mégsem jön el, hogy van ilyen, amikor megtehetné, de mégsem teszi… De tudjuk, hogy meghitt lesz így is és szeretettel teli….

Rékától kérdezem: mit szeretnél, milyen kép lenne számodra fontos, hogy kisfiatokban kialakuljon a karácsony kapcsán, amit majd egyszer ő is tovább adhat a gyerekeinek?

Réka: Szeretném, ha hinne abban, hogy az angyalok nem csak karácsonykor toppannak be az életünkbe, és nem mindig kézzel fogható ajándékkal, hanem ott vannak egy ölelésben, egy mosolyban, egy kedves szóban, az együttérzésben, a segítő szándékban. Szeretném, ha saját cselekedeteiben megélné az angyalságot, ha megtanulna adni, szeretni, tisztelni és elfogadni, és nem csak karácsonykor. Szeretném, ha a többnyelvűséget, a többféle ünnepi szokást a világ legtermészetesebb dolgaként élné majd meg, és lélekben gazdagítaná, amit innen-onnan megtapasztal. Bízom benne, hogy a sokfős karácsonyi ebédek és vacsorák hangulatát őrizni fogja majd magában, és örömmel örökíti majd tovább, ha már saját gyerekei lesznek.

Hírdetés