Archive for január, 2016


product_9782070662937_244x0Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal király, aki rettegésben tartotta népét. Sértett, féltékeny szíve nem nyugodott, s egy napon száműzte királyöccsét. Véglegesen. Nem csak az országból, nem csak az egész birodalomból, az egész világból űzte ki. Kiebrudalta egy másik valóságba a fiút. Azt a másik valóságot akár a miénknek is mondhatnánk: van benne egy Párizs nevű város, annak egy utcájában egy cukrászműhely, abban egy férj és feleség, akik az idegen gyereket befogadják, szeretik. A huszadik század harmincas éveiben járunk.

Ezen korszak világába tanul bele a különös, múlt nélküli gyerek, ennek a társadalomnak nyelvét tanulja meg, és saját bőrén tapasztalja a gyötrelmeit, hogy Joshua Perle néven élni, harcolni, és főleg emlékezni tudjon benne. A rejtélyt, Joshua múltját, emlékezésének keserűvé minősült tárgyát sokkal később, a nyolcvanas évek derekán kezdi felgöngyölíteni egy fotográfus fiú. Egy elbűvölő lány iránt fellobbant szerelem vezeti őt Joshua útjába, s annak felismeréséhez, hogy párhuzamos világokban létezünk. olvasásának folytatása

Reklámok

Gyerekirodalmi dzsípíesz

2772522_3Sok vita zajlik az irodalomoktatás korszerű(tlen)ségéről és a gyerekek olvasóvá nevelésének zsákutcáiról, miközben persze számos üdvözlendő kísérlettel és ígéretes próbálkozással találkozhatunk, amelyek e problémára keresnek gyógyírt. Az egyik legelképesztőbb szembesülésem eddigi magyartanári pályafutásom során ezzel, amikor elhangzott a kérdés valamelyik kisgimnáziumi osztályban, hogy tényleg, ma is élnek írók és ezek szerint ma is keletkeznek irodalmi művek? Megdöbbentő, milyen nagy távolságokra kerülnek a diákok az évek teltével a szépirodalomtól, miközben kisgyerekkorukban a legtöbbjüknek nagyon is fontos, sőt akár nélkülözhetetlen volt a mesék, mondókák, versek varázslatos világa. Több kiváltó okot is fel szokás sorolni, mint például a sokat emlegetett megváltozott, felgyorsult életritmusunkat, a gyerekeket túlterhelő iskolai követelményeket, mint ahogy azt is, hogy miközben a szülők vágya, hogy a gyerekük szívesen és sokat olvasson, gyakran ők maguk sem tudják, hogyan segíthetnék csemetéiket s milyen könyveket adhatnának a kezükbe.

E nehézségek áthidalásában is segíthet a Cerkabella Kiadónál tavaly ősszel Navigátor címmel napvilágot látott kortárs gyerekirodalmi lexikon, ami a 2010-es Navigátor 1. folytatásaként a 2010 és 2014 között megjelent gyerekirodalmi könyveket, antológiákat, szerzőket katalogizálja és mutatja be. Ahogy a kötetcím is jelzi, iránytűként segít tájékozódni a kortárs magyar gyerekirodalom kiadványai és alkotói között. S talán nem túlzás kijelenteni, hogy Lovász Andrea által szerkesztett kötet nagy formátumú könyvnek tekinthető, ami nemcsak terjedelmére és méretére igaz, hanem arra a sokoldalú szempontrendszerre, amelyet megvalósulni látunk a könyvet lapozva. Műfaját tekintve nemcsak lexikon, hanem böngésző és olvasókönyv is, ezáltal kisgyerekek és szülők, diákok és tanárok, illetve minden gyerekirodalom után érdeklődő számára élvezetes és izgalmas olvasmány.

Kiváló lehetőséget biztosít a közös összebújós családi olvasások számára, amelyben a gyerek és felnőtt egyaránt sok kedvére valót talál, de a pusztán egy-egy szerző vagy mű után érdeklődő olvasónak is érdekfeszítő olvasmányként szolgálhat, mert ahogy a fülszövegben is olvashatjuk: „Az olvasás kaland: minden könyvben ismeretlen világok várnak felfedezésre. Navigátor pedig minden kalandra indulónak kell!”

Egy jó navigációs eszközhöz híven nemcsak információkkal halmoz el bennünket a kötet, hanem egyaránt segít térben és időben is tájékozódni. Így például igen hasznosnak bizonyulhat a kötetben szereplő kilencven alkotó születési helyének térképen való jelölése is, melyen jól láthatóvá válik, milyen változatos és széles területet ölel át az, ahonnan gyerekirodalmi alkotóink származnak, akárcsak a tíz különböző témára épülő gyerekirodalmi antológiának a bemutatása is, amelyből olyan szerzőket is megismerhetünk, akiknek vagy nincs (még) önálló gyerekkötete, vagy a Navigátor által figyelt időszak előtt jelent(ek) meg az önálló műve(i).

Az ábécésorrendben következő szerzők ismertetésére egy-egy oldalpárt szán a könyv. A bal oldalon a szerző fényképe mellett annak rövid, életrajzi adatokkal is ellátott bemutatását találjuk, ezeket egészíti ki a szerzők egy-egy vallomása az irodalomról, a meséről, a gyerekirodalomról, vagy valamilyen meghatározó emlékről, miáltal egy személyes kép is kibontakozik a szerzőről, mint emberről és alkotóról.

A számos jelentős gondolat közül most csak Darvasi László sorait emelem ki: „Ami az életben megtörténik, abból mese is lehet. És lesz is. A mesélés nemcsak szórakozás. Nemcsak röhigcselés, röhögcsélés, kardozás, bajvívás, sárkánygyilkolászás, hamupogácsás gyerekparti. Mesemondás az is, hogy elmondjuk, mitől félünk. Mire emlékszünk. mi volt rossz nekünk. miként gondoljuk, hogy újra jó lesz nekünk.” (36.)

A bemutatott és bemutatkozó alkotók hangja mellett kritikákból is szemezgetett a szerkesztő. A kiemelt rövid részletekből egyrészt ízelítőt kap az olvasó az egyes művek kritikai fogadtatásából, másrészt a mai gyerekirodalmi könyvkritika értékelveiről és irányultságairól is ismereteket szerezhetünk. szerzőportrékat tovább árnyalják más könyvmegjelenések és a kapott díjak felsorolása.

Az oldalpár jobb oldalán kóstolóként versek, mese- és regényrészletek olvashatók kedvcsinálóként a megjelent vagy megjelenésre váró kötetekből. Általuk nemcsak az egyes szerzők egy-egy művét, egyedi nyelvét, hangját, humorát ismerheti meg a közönség, hanem egy színes és igen gazdag kortárs gyerekirodalmi szövegvilágot is, melyből tetszés szerint csemegézhet mindenki a legkisebbektől a legnagyobbakig.

Természetesen e szövegvilág gazdagságát az illusztrációk igen változatos és sokrétű képi nyelvezete teszi igazán teljessé és még izgalmasabbá, mintegy érzékeltetve a kép és szöveg elválaszthatatlan összefonódását a gyerekirodalomban. A szerzők fotói által megmutatott jellegzetes arcvonások mellett ott sorakoznak a bemutatott alkotók könyveinek borítóképei is ‒ megkönnyítve a további tájékozódást például azon szülők számára, akiknek felkeltette valamely kötet az érdeklődését és szívesen el is olvasnák az adott könyvet –, mint ahogy a megjelent műveik szereplői vagy egy-egy jellegzetes alakjának képe is feltűnnek az oldalon. A gyerekkönyvek illusztrátorainak és a különböző általuk illusztrált műveknek a bemutatása ugyancsak a szöveg és kép összetartozásának fontosságát nyomatékosítják, miközben rámutatnak arra is, hogy az elmúlt évek hazai gyerekkönyvkiadása milyen sokszínű és gazdag képi világgal is gyarapodott.

Kétségtelen, hogy a Navigátor egy olyan olvasmánydzsípíesz, amely nélkülözhetetlen iránytűként segítheti a családokat, pedagógusokat, könyvtárosokat és minden gyerekirodalom után érdeklődőt a tájékozódásban a legkisebbeknek szóló művektől a kamaszok számára írottakig. E gyerekirodalmi lexikon tehát a szépirodalomhoz segíti visszatalálni, vagy éppen attól el nem távolodni a családokat, hiszen a mai élő gyerekirodalom ölt benne testet, nagyon is élő mai alkotók munkái révén, melyekben mai szülők és gyerekek aktuális kérdéseivel, érzéseivel, válságaival és örömével szembesülhetünk.

Lovász Andrea (szerk.): Navigátor. Kortárs gyerekirodalmi lexikon. Cerkabella Könyvkiadó, 2015.

 

Max – kimaxolva

maxKevés olyan könyv van, amit lassan olvasok. Mostanában kételkedtem, hogy tudok-e még egyáltalán rendes tempóban olvasni. A Max bebizonyította, hogy igen. (Eszter)

Megnyugtató, hogy nem egyedül írok ajánlót a Maxról. Talán egyedül nem is vállalkoznék rá. Félnék, hogy valami igazán fontos kimarad, elsikkad, épp most, amikor írom, nem jut eszembe, pedig lehet, hogy épp’ ez a gondolat lenne a hívószó valakinek, hogy elolvassa Sarah Cohen-Scali regényét. Mert ezt olvasni kell. Aztán pedig soha nem felejteni, de legfőképpen megválaszolni a kérdéseket, amik ébredtek bennünk, még akkor is, ha nem lesznek könnyűek. (Kata) olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: