sundor_es_niru_sundor_nyomaban_01

Néha az a tükör mutatja meg a legjobban a valóságot, ami egy cseppet torzít.

Sündör és Niru világában minden majdnem ugyanolyan, mint a miénkben, mégis, egy icipicit minden más. A két szomszéd frizbizik, de ezt egy bábavargánya kalapjával teszik. Átmásznak egy kerítésen, és a Csillanó Fém Birodalmában találják magukat. Hangokat gyűjtenek, fényre vadásznak, s közben, akármilyen fura birodalomban is élnek, kalandoznak, fedezik fel a valóságot és a benne élő teremtményeket, igazából a szeretet, a barátság, a hűség, a kitartás útját járják.

Ha Remsey Dávid – amúgy izgalmas, merész és csodálatos – képeit nem látnánk, talán eszünkbe sem jutna nem teljesen embernek elképzelni a főszereplőket. Nagy erőssége a könyvnek, a szerző és illusztrátor közös munkájának, hogy megmutatják: a kimondott, a leírt, az elmesélt, mennyi minden MÁST is jelenthet még. Egy ilyen “mást” ad hozzá a képi világ a szöveghez, ami aztán utólag nem magyaráz túl semmit, mert nem kell. A Borbáth Péter teremtette alternatív univerzumot azonban Remsey olyan érzékletesen, szemléletesen és pontosan ragadta meg, hogy az első pillanattól kezdve fel sem merül, hogy Sündör, Niru, a többi szereplő és a varázstáj, amiben élnek, máshogy is festhetne.

A történet végső soron egyszerű, de a felépítése és végkifejlete mégis lenyűgöző. Mondhatjuk, hogy kalandregény, hogy fejlődésregény, hogy útikönyv, s persze egy modern műmese, és mindegyik állításunk igaz rá. Sündör, a tudomány, a kutatás megszállottja egyre nagyobb babérokra tör, s önmagát is veszélybe sodorná lehetetlen vállalkozásával, hogy csapdába ejtse a Napot. Niru, a szelíd barát, aki napállatkákat nevel, és nem tör világraszóló eredményre, a féltő szeretet megtestesítője. A siker lázában élő Sündör után ered, s míg megtalálja, majd megmenti barátját önmagától is, számos más lénnyel ismerkedik meg, akik valamilyen útravalóval – nem feltétlenül tárgyiasulttal, inkább tanulsággal, tanítással – ajándékozzák meg. Niru, a szeretet és féltés hajtotta lény találkozásai sztereotíp figurákat jelenítenek meg a mi valóságunkból is. És a kis olvasó előtt – pontosan az enyhén torz fantáziavilágba történt helyezkedés miatt – erőteljesebben körvonalazódik ki jellemük, személyiségük. Hasonlóképpen a város és vidék ellentéte, a civilizáltnak mondott társadalmak ridegsége és az archaikus, primitívnek tartott csoportok életvitele közötti különbözőség. A szöveg finoman és mesterien mutatja meg e reflexiós lehetőségeket egy kisgyermek számára is.

Minden találkozás szent találkozás – tartja a mondás. Így van ez Niruval is. Kitől segítséget kap, kitől jó szót, kitől egy kis kóstolót a felnőttek világából, hol pedig a kísértéssel találkozva, és annak nemet mondva tudja megerősíteni magát magában, elhatározását és céljait.

sundor_es_niru_sundor_nyomaban_03

Az egyes mellékszereplők életfilozófiái is megemlékezésre méltók. Valamennyi kidolgozott, és elmélkedésre is buzdít. Hadd idézzem itt a számomra legszebb gondolatisággal bíró monológot a könyvből Tivonul Buffogótól:

„- Én minden szurdokban otthon vagyok, minden hegyorom szívesen fogad, ismerem az összes földmélyi járatot a vashegységben. Gondolod, hogy szükségem lenne egy saját odúra? Gondolod, hogy az a barlang, ahol ti Mirminyóval laktok, a tiétek?”

A könyv egyik legnagyobb érdeme pedig az, hogy nem sulykol bele olvasójába semmilyen értékrendet, nem kényszeríti választásra, pusztán felmutat és megmutat. Pontosan annyira érezhetjük magunkénak az erdőjáró Tivonul igazságát, mint Niruét, vagy a nagyvárosban élő kereskedőét.

A Csimota kiadó ezzel a kötettel egy mestermunkát tárt az olvasó és gondolkodni vágyó felnőtt- és gyermekközönség elé.