Az ablakokkal, nem az adventi kalendáriumbéli, hanem az üveges, keretbe szabott ablakokkal egy jó ideje már az a gond, hogy ha reggel kinézel rajtuk, nem látni a havat. Velük ellentétben a Kuflikban az a jó, hogy ők nyakig ülnek a hóban. Sőt a szánkójuk is olyan természetességgel csusszan a behavazott dombokon, mint… hmm… talán a fogkefe a fehérre habosított szádban. A Kuflik a hóban akkor is nagyszerű, boldogító olvasmány, ha azelőtt még sosem olvastál a Kuflikról, mert a legújabb részben egy tényleg téli történetben (annak fő-, és kevésbé sem elhanyagolható mellékszálain) ismerkedhetsz velük össze. És persze akkor is ellenállhatatlan, ha már rég beköltözött hozzátok a hét Kufli, mert nekik köszönhetően most megtudhatod, milyenek a teljesen értelmetlen fejtörők, és hogy nem minden behavazott kupac az, aminek látszik. A könyvben van egy tavaszi történet is, azt elteheted mondjuk orgonanyílásra. De úgyse fogod.
Dániel András, Kuflik a hóban
A szerző rajzaival
Pozsonyi Pagony, 2016
Könyvmutatványosok 