Archive for február, 2017


A könyvek kultusza a mesékben

downloadSimon Réka Zsuzsanna Ahány király, annyi mese című könyvéből kedvencem A könyvgyűjtő király. ITT olvasható a könyvről írt ajánlónk.
A Majdnem egy tucat királylány meséiben olyan mai királylányokról olvasunk, akik szeretik a könyveket. Az utóbbit most ajánlom, mégpedig a könyv-, a könyvtár-, az olvasás- és mesekultusz megnyilvánulásaiból csemegézve.

Aranyos Fodorka vendéglény barátja, Zérikottya ugyanazt szereti, mint a királylány: többek között a könyveket, amelyeket ráadásul elemlámpával szeret olvasni az ágy alatt. Sajnos a királyi udvarból senki sem látja ezeket a vendéglényeket, ezért aztán Fodorkát gyanúsítják azzal, hogy a könyvtárszobában akkora tornyot épített könyvekből, hogy csak az ablakon lehetett bemenni.

Igazából Ubul és Pisszpössz építette azt a tornyot. Azt nem árulom el, hogy a király hogyan fogadta el lánya képzeletbeli barátait, de azt megsúgom, hogy az emlékláda segített végül megoldani a dolgokat.

A könyv a  témája Bakonyi Berkenye, a királylány, aki segített egy könyvtolvajnak című mesének is. A parkból eltűnnek a könyvek és a főszereplő Kakukktorma udvari bolond és Ragadós Galaj egyfejű sárkány segítségével kideríti, hogy ki lopta el a könyveket. A tettest, aki nem is tud olvasni, de azt gondolta, ha lesznek könyvei, olvasni is meg fog tanulni, végül fülön csípték. És tényleg megtanult. Berkenye tanította meg és Kakukktormával rendszeresen könyvtárba jártak, hogy ne lopja, hanem kölcsönözze a könyveket. olvasásának folytatása

Reklámok

Kertész Erzsi: ÁllatkávéZoo

kertestKertész Erzsi mesekönyveit nem lehet csak úgy kiolvasni, vagy legalábbis nem sok értelme lenne átvágtázni a sorokon, oldalakon és gyorsan túllenni a köteteken. Nem lehet, mert Kertész Erzsi műveit élmény olvasni, meg-megállva, újból és újból visszatérve egy-egy figurához vagy jelenethez, hosszasan ízlelgetve a sziporkázó humorú, fordulatokban és izgalmas jelenetekben gazdag pezsgő történeteket, briliáns nyelvi megoldásokat és szójátékokat.

Kertész Erzsi ugyanakkor nemcsak az egyik legjobb humorú kortárs gyerekirodalmi szerző, hanem remek kísérletező is. Első köteteire is méltán kapták fel sokan a fejüket. A Labirintó (2012) több motívum találkozására és újragondolására épít: a népmesék ismert, de mégis többnyire elhanyagolt szereplőjének, a legidősebb királyfinak a történetére, aki itt végre főszereplővé válhat és megvalósíthatja önmagát. A történet váza pedig egy misztikus utazás, ami Odüsszeusz kalandokkal és veszélyekkel tarkított útját/bolyongását idézi fel. Mívesen ötvözi Kertész a görög mítoszok és a népmesék világát egy nagyon is mai történettel. Másrészről pedig a meglepő fordulatokban gazdag meseregényben a titok és az igazi tudás keresése közben a szereplők számára időnként töredékesen fel-fel sejlik a keresett ősi bölcsesség, de természeten csak töredékesen, hiszen birtokolni, vagy netalán kisajátítani azt lehetetlen. Ennek jegyében a tényleges/végleges megérkezés helyett folyamatos úton lét van, aminek nemcsak elviselésében segít, hanem majd minden pillanatát beragyogja a humor és a pengeéles irónia. olvasásának folytatása

A recenzió a STUBE-hez beadott szemeszterdolgozataim egyikének fordítása és kiegészítése. Az eredeti szöveget a szerzői oldalamon találjátok.

bruecke4A többszörösen kitüntetett, immár negyedik kiadásnál tartó könyv eladási statisztikájához én is  hozzájárultam, a lányom iskolájában Janisch által egyedire dedikált példány van belőle. Kedvelem a szerzőt, ideálisan keveredik benne a profi a kíváncsival, a hétköznapiság az extravaganciával, a kísérletező és megújító kedv a tapasztalattal.

Az, hogy egy kevés szöveggel dolgozó, profi képvilágú képeskönyv miként foglalkoztatja a gyerekeket, hogy egy hozzáértőnek milyen lehetőségei vannak a vizuális nevelésre Magyarországon még nem került be a köztudatba. A gyerekek észlelése összetett, nem tartanak szünetet, minden pillanatban figyelnek (a hátsójukon is van fülük) és azonnal kiértékelnek mindent. „A gyerek és kép találkozásakor a gyerek rögtön szerepben van, mint egy képregényben. Minél elvontabb az ábrázolás, annál több szemlélő tud azonosulni az ábrázoltakkal.“ (Mit Bilderbüchern wächst man besser, Thienemann, 2009) olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: