Jakob Martin Strid nevét nem ismerik otthon a gyerekek – nekik elég volt csak annyit mondani, hogy tudjátok, ő az, aki az óriáskörtés könyvet írta. A hívószó működött, és mind a három különböző korosztályú gyermek teljes egyetértésben ült le mellém (kis küzdelem az énülökanyuölébe-nemármegintte-nemférekoda-semmitnemlátok jegyében azért volt) a jól bevált szerző és illusztrátor új könyvét elolvasni. Az óriáskörtés könyvről nálunk, itt a Könyvmutin is jelent meg ajánló, itt olvasható.
A cselekmény fő sodora szerint az erdőben élő állatok, élükön Mimbo Jimboval a természetellenesen hosszúra sikerült tél mögött megbúvó rejtély megoldására szövetkeznek. Ez lehetne egy unalmas történet is, de ebben a könyvben az erdei állatok igazában erdőben élő elefántok, tigrisek, majmok és orrszarvúk, és ez csak a legapróbb kitekert megoldás a könyvben! Az tavasz óvatos ébredezését egy csilingelő hang szakítja meg, és mintegy varázsütésre úgy borítja el a hó az erdőt, mint Magyarországot 87-ben. Mimbo Jimbo alagutat ás Mumbo Jumbohoz, a legjobb spanjához, majd együtt elevickélnek a nyári sportfelszereléseket áruló haverjukhoz, Frédihez, akit békalábakba, strandkalapokba és egy csomó pólóba és rövidnaciba burkolózva találnak meg. (Ezen a ponton a négyéves gyermek már dőlt a nevetéstől.) Igaz, ide lassan jutottunk el, mert a keresztmetszetben szemléltetett házikó minden helyiségét tüzetesen át kellet nézni.
A bátor hármas az extra havazás titkát indul megfejteni, és találkoznak óriás hópelyhekkel, erdőben bóklászó apró zöld emberkével, szépen megmenekítik a havazásban kint rekedt többi erdőlakót, csak hogy összefussanak egy – engem Miyazaki Hayao Vándorló palotájára emlékeztető – önjáró házikóval. A történet további részét nem spoilerezném, a lényeg, hogy a vége happy.
Dicsérendő a könyvben a történetvezetés kiszámíthatatlansága, a később jelentőséggel nem bíró elemek hangsúlyozása, ami igazán kalandszerűvé teszi a cselekményt: egy igazi kalandtúrán tényleg van, ami fontos, és van, ami utólag nem bizonyul annak – és ez itt sincs másként. Kifejezetten élvezetessé teszi a gyerekeknek a többszöri perspektíva-váltás (hol a szereplőkkel azonos térből, hol messziről-kívülről, hol pedig felülről rájuk tekintve nézhetjük a történetet, ami kicsit filmszerűvé teszi az élményt. Felvonulnak vicces szereplők és helyzetek, van varázslat, megmenekülés, baráti összeborulás, és a teljes abszurditás jegyében vaslábasban utazó boszorkányok is (ők meg a Chihiro szellemországban banyáira emlékeztettek, de sebaj, mert azt is nagyon bírtuk). Szóval minden van ebben a képes könyvben, ami kell: kellő asszimmetria, meghökkentő fordulatok és sok-sok-sok-sok vicc, Csak karácsony nincs. És valljuk be, néha kell olyan téli történet is, ahol ez eszünkbe sem jut!
Könyvmutatványosok 