fenysebessegDe jó lenne időutazni – gondoltam magamban úgy a harmadik oldal tájékán járva, amikor Farkas Róbert Első könyvem a fénysebességről – Mitől világít a nap? című kötetét olvastam a gyerekeknek először (azóta sokszor). Sokat adtam volna négy éve egy hasonló kiadványért, amikor is az akkor hatéves gyermek naphosszat kérdezett aszteroidák felszíni hőmérsékletéről, a bolygók egymáshoz mért viszonyairól, légköréről, a Napról, annak keletkezéséről, a fényéről, a csillagok távolságairól (és az amerikai elnökválasztás szisztémájáról, meg a római jog senatus consultumairól is, de az most offtopic). Szóval, gondoltam, milyen szuper lett volna ez a könyv már négy éve is, de hálás vagyok érte ma is, mert az idővel tízévessé érett fiatalember ugyanolyan érdeklődéssel hallgatja a szöveget, mint a most négy és nyolc éves lányok.

Farkas Róbert könyvének az az egyik nagy tudománya, hogy – amellett, hogy tárgyában is hiánypótló – kortalan. Nekem, mint a fizika tudományától legtávolabb álló családtagnak is sokat adott, de elsősorban a narratíva hangulatával ragadott meg a könyv: a csillagos ég alatt egymással beszélgető kisróka-nagyróka csupa kedves lehetséges nexust idéz, és bár itt apa és gyermeke beszélgetnek, beillik ez mentor és tanítvány, jedi és padawanja filozofálásának is. Megidézi a tanítva beszélgetés örömét, amikor a felnőtt látja, ahogy a gyermek elméje vibrál, kérdést kérdésre halmoz, és megadatik a tudás, az ismeretek átadásának nagyszerű ajándéka. De megadja az őszinte rácsodálkozás élményét is arra a hihetetlen és határtalan tudásvágyra, ami minden gyermekben benne lakozik. Példát is mutat, hogyan lehet ezt fenntartani: válaszolni kell minden kérdésére. Az ő szintjén – őszintén – és itt visszacsatolok a már korábban kiemelt nagyszerűségére a könyvnek: eltérő betűmérettel és kiemeléssel közöl információt a kisebb és nagyobb korosztálynak.

A kötettel egy időben szereztem be a sorozat első részét, az Első könyvem az univerzumról – Hogyan születnek meg a csillagok?-at, (amelyről Anikó írt nemrég kiváló ajánlót Link ide: https://konyvmutatvanyosok.wordpress.com/2017/10/15/a-vegelathatatlan-kerdesek-konyve/

), hogy mégiscsak értsem, mi mit követ, de – mindamellett, hogy megállapítottuk, hogy az első kötet is tényleg nagyon jó – a második önmagában is érthető az első ismerete nélkül. Mi sem példázza jobban a gyerekek tudásvágyát egyébként, hogy ők azonnal a folytatást követelték, aminek rövidesen esedékes megjelenéséről biztosíthattam őket: a könyv utolsó lapján már a téridőről szóló harmadik kötet megjelenését hirdetik. Részemről azonban nemcsak ennek örültem, hanem annak is, hogy – bár nem kételkedve a szerző biztos tudásában – mindkét kötet szaklektorált. Ez mind a szerző, mind a kiadó igényességét és elkötelezettségét jelzi.

Az illusztrációk tekintetében mintha kicsit nehezebb helyzetben lett volna a saját kötetét illusztráló szerző, mint az első kötetnél volt: fényről (na jó, a fény sebességéről) szóló könyve mintha kicsit komor és sötét árnyalatú lenne. Elismerve persze, hogy fényt elsősorban a sötét kontrasztjával tud ábrázolni, és hogy mindegyik rajza többet mutat, mint amennyit a szabad ég alatt ülve, beszélgetve látnánk, a kötet vége felé az illusztráció mégis kicsit egysíkúvá vált.

Nos, én mindenképpen tanultam a könyvből: időutazni nem tudnék fénysebességgel sem, mert végtelenül nehézzé válnék. Be kell látnom hát, hogy Farkas Róbert könyve a legjobbkor – épp most – érkezett meg az életünkbe. De sokkal nagyobb öröm a saját korlátaim belátásán túl rácsodálkozni a gyermeki elme szabadságára és kreativitására. Kisfiam a könyvet ezzel a mondattal kommentálta: „Ezek szerint a fotonok nem törődnek a Higgs-bozonnal”. Félreértés ne essék, nem értem, mire gondolt, csak próbálom megfejteni.

Néha felmerül bennem, hogy írni kéne egy gyerekkönyvet a senatus consultumokról, de majd csak akkor fogok, ha biztos leszek abban, hogy ugyanolyan menő lesz, mint Farkas Róbert könyvei az univerzumról és a fénysebességről. Addig is legyen elég az Eszes Róka Meséi-sorozat, ami nemcsak ismereteket és meghitt felolvasós perceket hoznak egy család életébe, hanem a tudás ajándékát, ami, – még ha időutazás nincs is – meggyőződésem, hogy időtlen.

Kolibri Kiadó, 2018.

 

Reklámok