Az utóbbi években megjelent böngészők közül több is remek segítség lehet, ha szeretnénk megmutatni egy kisgyereknek, milyen a város, hogy épül fel, kik a lakói, vagy egyáltalán milyen az élet a városban. Talán a legismertebb városfelfedező böngészők a Tesz-vesz város sorozata és Rotraut Susanne Berner szintén gyerekeknek szánt, magyarul is több kiadást megélt, remek sorozata a Téli böngésző, Tavaszi böngésző, Nyári böngésző, Őszi böngésző, illetve az Éjszakai böngésző. E kötetek kiválóan alkalmasak a közös családi összebújós olvasásokra és böngészésekre, ahol a legkisebb gyerekek megismerhetik, felfedezhetik a városi élet történéseit és szokásait, a nagyobbak pedig már önállóan összefűzhetik a legapróbb epizódokat, és elképzelhetik a szereplők egy-egy napját, a velük történő események fordulatait és bonyodalmait. Eközben megismerkednek a várossal, mint egy olyan térrel, ahol sok és sokféle ember él egymás mellett/egymással párhuzamosan, ahol nemcsak nagy kertek vannak, hanem emeletes házak, melyeknek szintjein többen és többféle ember, család él. Alapvetően e böngészők a kisváros miliőjét elevenítik meg, így szellősebb, tágasabb élettereket ábrázolnak, még ha helyenként láthatjuk azt is, hogy felépül egy-egy újabb épület vagy egy friss út. E városi közeg ugyanakkor természetközelinek tűnik, nemcsak mert nem különösen meglepő vendégek e kötetek oldalain a szántóról a házak közé betérő rókák vagy az olykor itt megpihenő vándormadarak, hanem mert a képein körvonalazódó épületek hátterében gyakran látszik a városon túli világ, a mező, az erdő és a még dús növényzettel borított dombok. Ezt a városi tablóképet bővíti tovább Tom Schamp kétezres évek elejétől megjelenő Ottó-sorozata, ahol a figyelem központjába elsősorban az európai/nyugati világ nagyvárosa kerül, annak nyüzsgése, forgataga, a besűrűsödő és ezáltal be is szűkülő terek, amelyek mégis igen változatos és gazdag lehetőségeket biztosítanak a város rendkívül sokszínű lakosságának vagy az éppen azt meglátogatóknak.
Anne-Sophie Baumann és Didier Balicevic szerzőpáros impozáns böngészője, az Izgő-mozgó nagyváros Tom Schamp böngészőiből már részben megismert város épületeit és utcáit helyezi nagyító alá. De tovább közelít a részletekhez, amelyeket felnagyítva világít rá a város épületeinek szerkezeti felépítésére, az azokat körbehálózó közművek szolgáltató rendszereinek jellegzetességeire és működésére, illetve a városi élet szintén központi történésére a közlekedés működésére. Baumann és Balicevic a korábban megjelent Forgó-mozgó járműveim és a Sürgés-forgás az építkezésen című köteteikhez hasonlóan aprólékos, és már-már mindenre kiterjedő figyelemmel követik a város növekedését és alakulását. A kötet 55 kihajtható fülön és mozgatható részen keresztül szemléletesen tárja elénk a nagyváros mindennapi csodáit, aminek csúcspontja, hogy képesek eljuttatni az olvasókat a felhőkarcolókig is. A felfedez(tet)és leghatékonyabb módszerét alkalmazza a kötet, hiszen az olvasók aktív részeseivé válhatnak a mozgatható részek által a városban megtapasztalható izgés-mozgásnak, tevőlegesen részt vehetnek a történésekben, tehát nemcsak megértik, hanem mozgásba hozhatják és működtethetik is a járműveket, szerkezeteket, épületeket s velük együtt magát a könyv által életre keltett nagyvárost.
Az Izgő-mozgó nagyváros tematikus oldalpárokon keresztül mutatja be a közlekedést, az irodaházak világát, a közművek hálózatát, a város zöldfelületeként a parkot, a bevásárlóközpontok forgatagát, a segélykérő szolgálatok (rendőrség, tűzoltóság, kórház) működését. Olyan kulturális intézményekbe is betekinthetünk, mint a könyvtár, a múzeum, az iskola, de a városháza is megjelenik, mint ahogy a sportolásnak teret biztosító épületek (uszoda és tornaterem) úgyszintén. Az utolsó oldalpár további meglepetéseket tartogat, hiszen itt térben emelkednek ki a város legkülönfélébb szerepet betöltő épületei és a közöttük húzódó utcák. Bámulatos e bemutatkozó nagyváros kiépítettsége, s fürkészése közben talán nem is tulajdonítunk jelentőséget annak, hogy e nagyvárosi környezetben a dolgukat végző lakók mellett nem sok állat alakját fedezhetjük fel. A városi élővilág szemléltetése kimerül néhány galamb, egér, ablakból kitekintő cica, pórázon vezetett kutya és a park tavában úszkáló hattyúpár jelenlétében, illetve az állatkertben élő egzotikus állatok megmutatásában. Természetesen nem várható el a kötettől a városi élővilág precíz, részletező ábrázolása, mégis kétségtelen, ez is remekül érzékelteti, hogy a nagyváros, egy olyan megváltozott élettér, ahol a figyelem elsősorban az emberi erőre, teljesítményre és leleményre összpontosul.
Anne-Sophie Baumann és Didier Balicevic képes böngészőjének az erőssége ugyanakkor az, hogy kiemelt helyet kap benne a térbeli ismeretterjesztés, aminek fontossága és hatékonysága vitathatatlan. A nyitható füleknek, amelyek segítségével a falak mögé is beláthatunk, a tologatható lifteknek, a 3D-nek és a képekhez társuló rövid informatív leírásoknak köszönhetően lepleződik le, mi mindent rejthet egy felhőkarcoló, hogyan irányítják a közlekedést, milyen egy tűzoltó laktanya vagy kórház belülről, honnan ered az elektromos áram, hát a gáz, milyen utat tesz meg az épületeinkig, épületeinkben a víz, és hová tart a keletkezett szennyvíz. Megelevenednek előttünk az újrahasznosítás mozzanatai is, mint ahogy néhány gyártási folyamat is. E részletek a tájékoztató-oktató jellegükön túl, nemcsak az adott téma megértésében segítik a gyerekeket, hanem még több kérdés feltevésére sarkallják őket, miközben rávezethetik a legkisebbeket is a további összefüggések keresésére.
Roppant izgalmas, ahogy megelevenednek a város egymásra és egymás mellé rétegződő terei, hogy nemcsak az utcák zsongó világát láthatjuk a közlekedő járművekkel és a járdán haladó emberekkel, hanem feltárulnak e látható valóság alatti/mögötti helyek és dolgok is. E kötetben a metróállomásra nemcsak a lépcsőn és a mozgólépcsőn keresztül jutunk le, hanem azt is láthatjuk, hogy a járdán levő szellőzőnyílás alatt található szellőző rendszer és ventilátor hogyan köti össze a fenti, az utcaszint világát a lentivel, azaz a metróalagútéval. E nagyvárosi böngészőben az épületekbe nemcsak az ablakon vagy a falak láthatatlanná tételével kukkanthatunk be, hiszen a legrejtettebb és legtitkosabb helyek is föltárulnak előttünk. Ezek a falakban és a föld alatt húzódó csőrendszerek valójában élhető térré teszik az emberek számára a várost. Ilyen értelemben rendkívül alapos és szemléletes, s talán legbravúrosabb a közműveket bemutató oldalpár, ahol a kihajtható füleken keresztül a könyv tere is kitágul, miközben egyszerre teszi láthatóvá a városi életet meghatározó szolgáltatások rendszerét és működését. Így a víz körforgását az esőcsepptől a folyón, víztisztító állomáson keresztül egészen a konyhában vagy a fürdőben zubogó vízig, majd pedig a szennyvízcsatornákon, szennyvíztisztító állomáson át újra a folyóba érve láthatjuk. De hasonlóan alaposan ábrázolja a kötet a gáz, villany és az optikai kábelek hálózatát a forrásoktól egészen a fogyasztó városlakókig. E tablóban az újrahasznosítás lépéseinek bemutatása is helyet kap, viszont nem érthető, hogy a papír, fém és üveg hulladékok újrafelhasználása mellett miért marad ki épp a műanyag hulladékok kezelése, aminek ma a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Az Izgő-mozgó nagyváros egy lélegzetelállító városfelfedező túrára hívja a böngésző olvasóit. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a felnőtt olvasók is számos meglepetésben részesülnek lapjait fürkészve.
Anne-Sophie Baumann, Didier Balicevic: Izgő-mozgó nagyváros. Kolibri, Budapest, 2017.
Könyvmutatványosok 