Egyik meghatározó képzőművészeti kiállításhoz kapcsolódó élményem a Gyönyörök kertjéhez kötődik: a kiállítást látogató tömeg mögül fokozatosan bukkant elő a kép. Abszurd módon azonban elsősorban nem Bosch groteszk alakjai és a túlvilági látomások meghökkentő, borzongató jelenetei voltak katartikusak, hanem egy, a festmény előtt közvetlen közel látható család látványa. Egy anya és a három, négy és nyolc év közötti kisgyerekének a jelenete, akik lecövekeltek a kép előtt. Nem törődtek a látogatók gomolygó sokaságával, hanem elmélyülten és kitartóan szemlélték együtt a festményt. A gyerekek sorra fedeztek fel egy-egy részletet, amit érdekesnek találtak, felismerni véltek több madarat, pillangót, halat, nyulat, medvét, egy buborékban egy sünszerű tüskés állatot, virágokat és különböző bogyós gyümölcsöket. S bár vitathatatlan, elsősorban nem az ő korosztályuknak szól e kép, ennek ellenére izgalmasnak találták a szokatlan lényeket, akárcsak az összefüggéseket és a lehetséges kapcsolódási pontok felfedezését az általuk ismert, megtapasztalt világ és a festményen látható között. Beszélgetésükben nem az elborzadás vagy a szorongás eltávolító érzései voltak a hangsúlyosak, hanem a felfedezés öröme. A gyerekek egyszerre több élőlényre is ráismertek, miközben barátkoztak a különféle furcsaságokkal és új alakzatokkal.

A festmények, mint egy-egy tér- és időkapu nyitnak uta(ka)t a múltba, ahogy felelevenítik a több évtizeddel vagy évszázaddal korábbi pillanatokat, máskor távolabbi vagy akár egzotikus világokba, vagy épp a lehetséges jövőbeli időkbe és helyszínekre kalauzolják el a nézőket.

Fontos, hogy a gyerekek is megtapasztalhassák a múzeumok és a képtárak világát, hiszen ha megnézünk egy kiállítást, ha elidőzünk a különféle festmények részleteinek megfigyelésével, nemcsak több, vagy más perspektívával ismerkedhetünk meg, hanem új összefüggéseit is felfedezhetjük a bennünket körülvevő világnak. E kivételes pillanatok különlegességét fokozza, ha e festmények olykor ki is léphetnek a múzeum falai közül, ha például az utcán, egy falfestményen, vagy plakáton köszönnek vissza, vagy esetleg eljutnak az otthonainkba, hogy megszólaljanak és elmesélhessék a történetei(n)ket. A Pagony kiadónál megjelent, hat-tízéves gyerekek számára készült Képtelen képrablás. Mesék a múzeumból című kép- és mesegyűjtemény éppen ezt teszi: eljuttatja a festményeket a gyerekekhez és családjaikhoz. Az antológia tizennégy festményt mutat meg a Magyar Nemzeti Galéria és Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből, amelyek mindegyikéhez tizennégy kortárs szerző egy-egy írása kapcsolódik A kötetet Rubik Anna kiváló, sok-sok humorral és játékossággal fűszerezett rajzai még színesebbé teszik, és nyomatékosítják a festmények és az általuk ihletett szövegek közti átjárást.

A mesegyűjtemény a tizennyolcadik – huszadik század híres festőinek olyan műalkotásaira tereli a figyelmünket, amelyek talán kevésbé közismertek. Így tűnik elő például Ferenczy Károly, Aba-Novák Vilmos, Gadányi Jenő, Munkácsi Mihály, Szinyei Merse Pál, Gulácsy Lajos vagy Csontváry Koszta Tivadar egy-egy festménye. A kötetben olvasható tizennégy mese a tizennégy képhez készült kortárs szerzők tollából. A szövegek sokfélesége többek között rámutat különbözőképpen lehet viszonyulni a képekhez való és lehetséges viszonyulás lehetséges soksínűségére, és arra is, hogy valamennyinek egyformán van létjogosultsága. Van közöttük olyan, amelyik a festmény keletkezéstörténetét képzeli el, van, amelyik a festő alakját jeleníti meg, van, amelyik a kép szereplőit szólaltatja meg, egy másik az ott látható tárgyakat kelti életre, míg egy további mese a képek nézőinek gondolatait és érzelmeit leplezi le, vagy a festményeknek a múzeumban töltött mindennapjaiba, sőt éjszakai kalandjába avatja be az olvasókat. Egyrészük a festmények szereplőinek és miliőjének teremti meg egy lehetséges történetét, mások pedig a képből kiindulva további történeteket alkotnak.

A Képtelen képrablás meséi tehát nagyon sokfélék, a festmények megfigyelésének és értelmezésének igen széles spektrumát fedik le. Összeköti őket a szövegek és a képek közötti párbeszéd, és azon örömteli játék, ami részben elmélyíti, másrészt végtelenné tágítja a festmények értelmezési lehetőségeit. Tulajdonképpen ez az önfeledt játék tartja lendületben a képekhez kapcsolódó mesék sodrát, melyen keresztül a kötet az általános iskolás gyerekek számára is izgalmas módon képes rámutatni az irodalom és képzőművészet egyik legfontosabb sajátosságára. Mi lehet fontosabb a színekkel, a formákkal és a szavakkal való felszabadult játéknál? Gimesi Dóra, Kiss Judit Ágnes, Kertész Erzsi, Vadadi Adrienn, Berg Judit, Harcos Bálint, Bán Zsófia, Jeli Viktória, Nényei Pál, Molnár T. Eszter, Dániel András, Kolozsi Angéla, Szabó Borbála és Gévai Csilla itt található, fordulatokkal és nem kevés meglepetéssel teli történetei egyben arra is ösztönözik a gyerekolvasókat, hogy bátran alkossák meg ők is a saját meséiket és történeteiket e festmények, vagy bármely festmény vagy képzőművészeti alkotás láttán.

A kötetben található szövegek sokszínűségét mutatják az alábbiakban a Képtelen képrablásból kiemelt történetek. Dániel András Utóidény című meséjében a nézni tudás kérdése kerül előtérbe- Mennyire fontos az, hogy hogyan nézzük a körülöttünk levő dolgokat, történéseket, és egyáltalán mitől válik rosszá, megfelelővé vagy jóvá a nézésünk? Szinyei Merse Pál Léghajó című festményéhez társul Kolozsi Angéla Modellek című meséje, amelyben a tárgyak perspektívájából láthatjuk a többi tárgyat és világunk szereplőit, miközben szembesülhetünk az ő gondolataikkal és érzéseikkel. Rubik Anna rajzai ez esetben is remekül összekötik és nyomatékosítják a párbeszédet a kép és a szöveg között, például Szinyei Merse Pál festményének állványra helyezésével, amivel mintegy jelzi a festmény, mint műalkotás befejez(het)etlenségét és változtathatóságát. A mesében elénk táruló csendélet jelenete sem a csendet ragadja meg, hanem a már-már káoszt súroló mozgást, a pillanatot, ami előtt még megtalálja minden tárgy a helyét, és rögzítődne a csendéletben. A mozgás és elevenség ellentéte Berg Judit A világ legdrágább kincse című meséjében szintén központi helyet kap. Roppant izgalmas, ahogy e mese olvasása közben szembesülünk a korábbi világok és a jelen találkozásával. Jeli Viktória A varázsló kertje című meséjében a természet, az állatok és az ember összetartozása kap hangsúlyt. Szabó Borbála Szerenád című meséjében pedig a műalkotás és a valóság közötti átjárhatóság dilemmája bontakozik ki a képbe szorult lány motívumán keresztül. Gimesi Dóra kötet címét adó meséje egy különös bűnügyi jelentbe vonja be az olvasót, Kiss Judit Ágnes meséjében a vizualitás mellett a megszólaltatott hangszereken keresztül hangsúlyossá válnak az auditív hatások, Kertész Erzsi A legzöldebb álom című meséje egy igazi átváltozás-történet, Vadadi Adrienn meséjében a vágyak és azok valóra válása kerül a középpontba az akváriumba zárt két aranyhal révén. A legkisebbek számára talán a legviccesebb Harcos Bálint A kislovag és a sárkány című meséje lehet, kifinomult humorának és a sok-sok, történetbe épülő csavarnak köszönhetően, méltán nyűgözve le az olvasóközönséget.

Képtelen képrablás. Mesék a múzeumból (szerk. Kovács Eszter) Pagony Kiadó, Budapest, 2022.

Hírdetés