Category: Korosztály


Bigibogi nyomában

fombelleTimothée de Fombelle méltán nagy sikerű regénye, az Ágrólszakadt Tóbiás 14 éve (Gallimard Jeunesse 2006.) jelent meg, magyarul pedig először 12 (Móra 2008) éve. Azóta 23 nyelvre fordították le és számos neves nemzetközi irodalmi díjat nyert. Kétségtelen, hogy azon könyvek közé tartozik, amelyek semmit nem veszítettek frissességükből és aktualitásukból. Sőt. Fombelle kétrészes ifjúsági kalandregénye különleges: teremtett világának helyszíne egy hatalmas tölgyfa, ennek törzsén és az ágain kialakított tanyákon, falvakban és városokban élnek a regény szereplői az egy-két milliméteres nagyságú emberek.

Ez a mikró univerzum egy olyan látószöget teremt, amin bekukkanthatunk a fakéreg legapróbb réseibe, zugaiba, mi több, a fakéreg alá. Egy olyan világban találjuk magunkat, ahol a szúnyog vagy a legkisebb pók is az emberhez képest óriási termetű. A tölgyfának e apró méretű lakói, örömei és vágyai, harcai és nehézségei nagyon hasonlítanak a mieinkhez, nem véletlen, hogy magunkra, kapcsolatainkra, szűkebb és tágabb környezetünkre ismerünk bennük. Az Ágrólszakadt Tóbiás rengeteg meglepetést tartogat az olvasó számára, miközben kétségtelen, hogy a fa legrejtettebb történései és titkai szorosan összekapcsolódnak a fán lakók sűrű történeteinek sodrásával. Ahogy fokozatosan bontakoznak ki a fa és lakóinak történetei és titkai, úgy szélesedik ki egyre inkább a regényben ábrázolt élettér, kikerülhetetlenné téve, hogy megjelenjen a fán túli/körüli/melletti élet és annak szereplői is. Általuk pedig óhatatlanul átértékelődnek az emberi és a térbeli határok egyaránt.

A könyv olvasása során egy olyan mesebeli világ zsongásában és forgatagában találjuk magunkat, ahol értelemszerűen szemben állnak egymással a jó és a pusztító erők. Ezek óhatatlanul szembesítenek a regény univerzumának párhuzamaként azzal is, hogy saját világunkat ugyancsak ilyen összetett mechanizmusok és tényezők formálják s tartják működésben. Sok-sok váratlan fordulat során kerülnek a helyükre e regénybeli világ mozaikjai, amelyek így egyben a saját társadalmunk működésének útvesztőiben való tájékozódáshoz is segítséget nyújthatnak. Fombelle regényének főszereplője a tizenhároméves Tóbiás és a nagyrészt hasonló korú bajtársai, az ő hangjukon és történeteiken keresztül avatja be a világ rejtelmeibe a szerző a kiskamaszokat (és természetesen mellettük/velük együtt a felnőtteket is) az élet nagy és olykor nagyon is embert próbáló kérdéseibe.

agrol_szakadt_tobias_belso3-500x500

Ha valaki elolvassa a regényt, kétségtelen, hogy másként fog nézni a fákra, a fák kérgére, törzsére, a levelekre, az ágakra, a fák apró lakóinak rejtélyekkel teli életére. Az Ágrólszakadt Tóbiásnak köszönhetően ugyanis a leglaikusabb városlakó számára is jelentéssel és élettel telítetté válnak e titokzatos óriások, de vitathatatlan az is, hogy a regény következtében sok szempontból új megvilágításba kerül maga az ember, a társadalom és a természet szerepe, helye és viszonyrendszere egyaránt.

A regény gerincét valójában a fa pusztító kizsákmányolása és az igába hajszolt emberek kiszolgáltatottsága elleni harc képezi, vagyis a küzdelem a túlélésért és egy normális, élhető életért. Mindeközben kulcsfontosságú az összefüggések keresése és megtalálása, az ok-okozat kapcsolódási pontjainak felismerése, hiszen sokszor semmi és senki sem az, aminek látszik. Fombelle regénye vitathatatlanul erős társadalomkritika, rámutat arra, hogy kerül(het) hatalomra egy félművelt, beszélni is alig tudó alak, hogyan éri el, hogy kövessék, (ki)szolgálják az alattvalóivá váló emberek. Furkó Döme nem csak a többiek ellen fordul eközben, hanem maga az élet és annak minden formája ellen, az ember és a környezete ellen. Vele kerül szembe Egyke Szigfrid, a fa és az élet titkait kutató és megtaláló tudós, aki nem hajlandó illetékteleneknek kiadni ezt a tudást, illetve Tóbiás, a fia. Furkó Döme mindent és mindenkit megsarcol, kizsákmányol és egy olyan társadalmat alakít ki, ami a félelemre, manipulálásra és a besúgásra épül. Fontos kérdés: meddig és hogy tartható fenn ez az elnyomásra épülő társadalom és mi törheti meg ezt a hatalmi berendezkedést?

A kötet címe többszörösen is e helyzetet jeleníti meg: a hányatott, üldözött fiú sorsát, a zuhanást és az újrakezdés, megújulás mozzanatait. Míg egyik oldalon a kapzsiság, a tudatlanság, a hataloméhség, a telhetetlenség és a gyűlölet, a másik oldalon az élet szeretete, tisztelete, a tudás, a jóság, a béke és a szeretet áll. Ezt az ellentétet érzékeltetik a szereplők beszélő nevei és nyelvi képességei is: Furkó Döme, alig tudja kipasszírozni magából az alig pár szótagos szavait, azokkal is csak manipulál és megfélemlít, az embereinek sem erőssége a nyelv kifinomult ismerete, azt is többnyire egymás beárulására használják, hogy védjék magukat, mert állandó rettegésben élnek. Tóbiás és a szülei (akárcsak Reccsentő Ricsi) a nyelv kifinomult és gazdag világának, a jelentésrétegeinek magabiztos ismerői, akik otthonosan mozognak a nyelv gazdag univerzumában, ami nem egyszer a mentsvárat és a túlélést nyújtja számukra. Manó, Csergőék sokáig távol levő fia, a nyelvet a valóság elfedésére használja, az (ön)áltatásra, hogy elfedje a szégyent. Bernika, Zordon Odó nem kicsit neveletlen és beteges szenvedélyeknek hódoló lánykája szintén csak a nyelv töredékes használatára képes. A regény egyik legüdítőbb és legszerethetőbb személye Bucifej, aki annak ellenére, hogy pösze és raccsol, ízlelgeti és remekül játszik a nyelv kiapadhatatlan lehetőségeivel, miközben az udvariasság és kedvesség mintapéldája a sok zord és faragatlan, durva alak között. Lajali Lilia viszont ugyan nem sokat beszél, de mélységekkel telített és súlya van minden szavának.

A nyelvhasználat változatai, színvonala, a kultúra, a közösségért való tudás, azaz a tudományos ismeretek és a fa/környezet/élettér tisztelete megóvása szorosan összefügg.  Így talán nem is meglepő, hogy a nagy tölgyfa rombolásával és kihasználásával párhuzamosan a hatalmat bitorló Furkó Döme saját hatalmának megőrzéséhez az újság- és könyvkiadást is betiltja, sőt, magát az írást is. És az éneklést. Erre már csak ráadás, hogy a tudósok által létrehozott, a fa védelméért tevő Fafőtanács tevékenységét Furkó fokozatosan ellehetetleníti, betiltja, majd a tudósokat börtönbe veti.

Az Ágrólszakadt Tóbiás nemcsak  izgalmas, fordulatokkal és meglepetésekkel telített kalandregénybe bújtatott erős társadalomkritika, amit mégis minden ízében átitat a humor és az irónia kifinomult eszköztára, hanem egy igazi ökokönyv is, ami nagyon szépen modellezi azt, hogy mennyire fontos védenünk a Földet és milyen következményei vannak annak, ha mégsem tesszük ezt. Rámutat arra, hogy az emberek és a fa élete elválaszthatatlanul összekapcsolódik, csak úgy élhetnek az emberek, ha vigyáznak az életüknek teret adó, őket óvó, tápláló, számukra otthont adó nagy tölgyfára. Furkó Dömével ellentétben, aki csak a hasznok kiapadhatatlan forrásaként tekint a fára, Tóbiás, a szülei és barátaik a fenntarthatóság jegyében a fát, mint egy kiszolgáltatott óriási élőlényt látják, amit nemcsak megvédeni, hanem táplálni kell, nem csak elvenni tőle, hanem adni is neki, mert csak így maradhat az és vele együtt élők is életben.

Chris Rylander: Die Legende von Greg

greg

A borítótervező sajnos nem ért annyira a fegyverekhez, mint a szerző.

Tavaly a szokásos évi előadáson hallottam a könyvről először, aztán a prae.hu-nak szóló tudósítás írásakor újra eszembe jutott. Az alapsztori önmagában is csábító, vajon mit hoz ki valaki az (urban) fantasy keretein belül Chicagóból és a törpökből?

A fülszöveg után borítékoltam a halálos unalmat, törpök, mágia, ereklyék, elfek, Tolkien. Mindehhez jön egy elfiskola is, tehát kapunk a hepipotyer világból is. Mégis megvettem valamiért. Igazam lett, volt Tolkien meg Potter, csak a halálos unalom maradt el.

Chris Rylander Greg szemén keresztül láttatja velünk a világot, csak annyit tudunk és értünk belőle, amennyit ő. Eleinte még A végtelen történet klasszikus és jól ismert sountrackje is felcsendült a fülemben, és lelki szemeim előtt nem Greget, hanem BBB-t láttam, ahogy a szemetesben landol. Na, meg a minden idők legkutyaszerűbb filmes sárkányát.

Adva van tehát egy esetlen, kövérkés fiú, akinek az anyukája meghalt, az apja neveli, aki kisvállalkozó, inkább magyar, mint chicagói módra. A srác azonban tehetséges, így aztán bekerül ösztöndíjjal egy szuperelit suliba, ahova természetesen nem tud beilleszkedni. Mivel az apja megtanította sakkozni, így sikerül Edwin személyében egy roppant előkelő barátra szert tennie, aki folyton kihúzza a csávából a sakkban sem túl ügyes barátját. Eddig a hasonlóság Michael Ende jól ismert sztorijával, ami azonban úgy van megírva, hogy bármennyiszer újra lehet olvasni. olvasásának folytatása

Benézel a hűtőbe, és elakad a szavad

Frigo_borito(Dániel András: Odabent a FRIGÓBAN avagy Nem lesz itt soha előadás! (kísérleti jégrevü) című könyvéről)

Dániel András egy kevésbé közismert könyve pár hete került a kezembe először. Teljesen véletlenül figyeltem fel rá, mert – bár annak ellenére, hogy egy éve megjelent – kritikai fórumokon, gyerekkönyves ajánlókban nem igazán találkoztam erről a könyvről szóló írással, és még csak hirdetésként sem jött szembe az elmúlt egy évben.  Az érdeklődésemet Dániel András szerzői oldalán közzétett vicces és izgalmas könyvtrailer keltette fel, és nem csalódtam: a könyv képeivel játszó, a karaktereket, helyzeteket, a várható hangulatot könnyeden felvillantó ajánló hibátlanul vetíttette előre mindazt, ami a könyvben hatványozottan visszaköszönt.

 

Most őszintén: ezek után ki ne lenne kíváncsi egy olyan könyvre, amiben van mese, színház, kabaré, verseket író Tábla Csoki, panda, éneklő zsiráf, táncoló csigák?  És mindez egy hűtőszekrénybe helyezve! Nos, én az lettem, és nagyon jól tettem, hogy benyitottam ebbe a frigóba! olvasásának folytatása

Kilenc év, szívem visszadöbben

diótortaÉn nem bánnám, ha néha-néha meglátogatnál. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy legalább félévente. Elüldögélnénk itt. Visszatenném a polcra a könyveket a kedvedért. Ünneplőbe öltöznék. És örülne-örülne a szívem.

Kilenc éve ezen az estén, talán éppen ebben a percben – ki emlékszik már pontosan? – egy pillanatra hátradőltem. Elégedetten. Kilenc éve ezen a napon hosszú hónapok tervezése után pár nap alatt megszületett ez a honlap, amin ezt a cikket olvassátok.

Hirtelen felrémlett, ahogy Darvasi (talán csak álmodtam?) rámmosolyog egy évvel később, hogy megtisztelőnek érzi, hogy kifacsartuk a könyve címét.

Nézem az akkori névjegykártyám: a Könyvmutatványosok alapító főszerkesztője. Azon töprengek, hogy kezdődött, de rájöttem: olvasásának folytatása

A hiányzó láncszem

a-hianyzo-lancszem-474-279-132599Filmet keresel estére? Van egy tippünk!

Pontosabban megvan hozzá A hiányzó láncszem. (Missing Link, 2019)

Az animációs film szereposztása parádés, nézzétek: Hugh Jackman, David Walliams, Stephen Fry, Zach Galifianakis, Emma Thompson.

A látványvilág igazi mestermunka, amibe még a legszigorúbb kritikus se nagyon tud belekötni, nem tolják túl a gegeket, mérsékelten hollywoodi a sztori, nálam külön pluszpontot kapott a befejezés Lionel és Adelina között. Ne várjunk nagy mélységet a filmtől, de egy estére igazán kiváló szórakozás.

Igazából a legjobban az tetszett, hogy a klasszikus mese fonalán halad a történet és nincs elmismásolva a jellemfejlődés. Spoiler: van egy pont, ahol Lionel megáll, elgondolkodik és rájön, hogyan kellene tovább. A nézőben persze csakúgy, mint Adelinában ott fészkel a kétely, vajon nem csak szájhős megint? És ahogy a mesékben ez már lenni szokott, jön a próbatétel. Hogy kiállja-e? Nézzétek meg a filmet!

A hivatalos filmajánló:

A legendás lények kutatója, Sir Lionel Frost óriási felfedezésére készül. A fess kalandor sok évnyi keresés után, egy névtelen levél nyomában járva rábukkan az emberiség utolsó bundás ősére, a meglepően okos, roppantul szellemes Mr. Linkre. A hatalmasra nőtt, csupaszív szőrmók minden vágya, hogy rátaláljon távoli rokonaira, a rég elveszettnek hitt Yeti unokatesókra.
A kalandvágyó Lionel kapva kap az alkalmon, és egy világot átszelő, hajmeresztően izgalmas útra indul újdonsült barátjával. A vidám pároshoz a tűzről pattant Adelina is csatlakozik, aki birtokában van az egyetlen térképnek, ami elvezetheti a szőrös hőst áhított céljához. És bár az út megannyi veszéllyel van kikövezve, a bohókás Mr. Linket semmi nem tántoríthatja el, hogy rátaláljon a családjára… akik talán közelebb vannak hozzá, mint azt ő gondolná.

#olvasaziro 5.

Eszter is olvas. A világutca végén. Megjelent az Író Cimborák blogján.
Illusztráció: Somogyi Dóra

#olvasaziro 4.

Papirszinház Katától.

Olvas az író.

 

Az élet erőpróbái

david_attenborough3Azt hiszem, itt az ideje bevallanom pár dolgot. Például, hogy egészen sokáig biológusnak készültem, illetve, hogy különös vonzódást érzek a dokumentumfilmek és az életrajzok iránt. Így a KuK (korona és karantén) idején a nagyon unatkozó gyerekem erősen ki van téve a furcsaságaimnak, (a kevésbé unatkozó nekiállt könyvet írni) így kénytelen volt megnézni a Darwinról szóló filmet (Creation).
Mentségemre szóljon, azóta is vigyorogva idézi, hol nekem, hol a buzgón gépelő nővérének: “Könyvet ír? Butaság, már így is túl sok van belőlük!”

Továbbá gyanakodva figyelte, ahogy teljesen eltűntem David Attenborough Egy ifjú természettudós történetei című könyvében. Mikor pedig unatkozás ellen közöltem vele, hogy derítse ki, ki volt Carl von Linné és nem sikerült eljutnia a taxonómiáig, halálosan megsértődött. Mit volt mit tenni, nagy duzzogva előrántottam a Családom és egyéb állatfajták hangoskönyvét. A napi filmnézés azonban Sir David munkáira irányult.

(a 2. képen Károly herceg és Anna hercegnő)

A televíziózás és a BBC hőskorában készített első filmjei után ott a trilógia: Az élet erőpróbái (Trial of Life) Élet a földön (Life of Earth), Az élő bolygó (The Living Planet).

Vagy az egészen csodálatos felvételekből álló A növények magánélete (The Privat Life of Plants), A kék bolygó (The Blue Planets), Az emlősök élete (The Life of Mammals).

Attenborough már 2006-ban élesen reagált a klimakatasztrófára:  Are We Changing Planet Earth? De a nagyobbak utánanézhetnek miféle fajokat neveztek el róla. ×attenboroughii kiterjesztéssel.

A másik nagy kedvencük Gerald Durrell, róla majd legközelebb, egyébként ismerték s egymást.

Ha nagyon belejöttek a kutatásba, érdemes például a következő emberekre rákeresni:

Richard Dawkins, Rachel Carson, Konrad Lorenz, Manfred Eigen, Diane Fossey, David Bellamy, Rupert Charles Barneby nevére.

Vagy bármely itt szereplő tudóséra:

 

Folgende klassische und gegenwärtige Kinderbücher wurden auf Deutsch auch aufgelegt.

Der-runde-Wald-mit-vier-EckenBálint Ágnes: Wuff, der Katzenschreck, Robbi und Rosinchen aus dem Leben eines Ferkelchens

Bán Zsófia: Abendschule: Fibel für Erwachsene

Benedek Elek: Ungarische Märchen, Der Vogel mit den goldenen Federn, Prinz Klein-Weißnicht: ungarische Volksmärchen, Palkó, der Flötenspieler – Die Tochter des Kuhrhirten

Csukás István: Pompom erzählt (Pompoms Geschichten), Melone und Kartoffelnase (Bowler Hat and Red Nose)

Janikovszky Éva Große dürfen alles, Mir passiert immer etwas, Ich gehe schon in den Kindergarten, Ich hab’s gut! Vor dem Spiegel: Monolog eines Teenagers, Ob du‘s glaubst oder nicht, Der verzauberte Regenschirm usw.

mario

Kiss Ottó: Mario, der Sternensammler (Translator: Clemens Prinz)

Lackfi János–Ijjas Tamás: Die kürzesten Geschichten der Welt

Lázár Ervin: Arnika, die Entenprinzessin, Die bunte Amsel, Bersian und Meister Schräubchen, Auf Petis Hof sind Löwen, Der Runde Wald mit vier Ecken

Marék Veronika: Gute Nacht, Bonifac!, Klickklakk Geschichten, Lucas und der Löwe

Máté Angi: C’era una volta, Mamou

Mosonyi Alíz: Der Radieschenkönig

Szabó Magda: Abigail, Die Maskenball, Inselblau, Lala der Elfenprinz

Zalka Csenge Virág: Dancing on Blades: Rare and Exquisite Folktales from the Carpathian Mountains, Forum-Based Role Playing Games as Digital Storytelling (Studies in Gaming) (English Edition)

#olvasaziro 3

Ezúttal Pásztor Csörgei Andrea (Csöri) olvas, Majoros Nórától A rókák panaszát.
Olvassatok ti is!!!

%d blogger ezt szereti: