Category: Korosztály


én sem vagyok…

Képtalálat a következőre: „németh eszter kötéltánc”Németh Eszter Kötéltánc című ifjúsági regénye nemcsak a blogregény és a hagyományos naplóregény mezsgyéjén lavíroz, hanem a lányregény és az antilányregény műfaji jegyeit is ütközteti. Voltaképpen egy olyan naplóregény, amelyik csupán csak formailag imitálja a blogregény néhány vonását a webes elérhetőség megadásától az egyes bejegyzések webes megjelenési időpontján át, azonban mégsem tekinthetjük a Kötéltáncot blogregénynek, hiszen annak legfőbb vonásai hiányzanak belőle. Egyrészt nincs egy tényleges webes felület, ahol valóban elérhetőek lennének Lia, a főhős naplóbejegyzései, másrészt hiányoznak az olvasói kommentek, amelyek továbbformálhatnák a regényt. Viszont kétségtelen, hogy ez az elképzelt, virtuális blog mint keret, valamint a gyakori csetes párbeszédek beillesztése a naplóbejegyzésekbe gazdagítják a kötetet és közelebb hozzák azt az olvasóhoz. A főszereplő egy tizenhét éves, érettségi előtt álló lány, Konrád Lia (Cecília), akinek négy hónapon keresztül követhetjük szám szerint 68 naplóbejegyzését. Ő egy igazi antihős, aki körül egyre jobban összekuszálódnak a szálak.

Az olvasó e könyv révén egy olyan érzelmi hullámvasút utasává és egyben tehetetlen nézőjévé válik, ami szélsebességgel repít a zuhanásba, egyre mélyebbre és mélyebbre. Innen a felfele kapaszkodást csupán az akadozó és kapkodó lélegzetvétel teszi lehetővé, hogy a következő zuhanásnál épp hogy még kitartson a szusz. Lia a fullasztó kisvárosi háttérrel és annak előre sejthető következményeivel indokolja döntéseit és meg nem tett lépéseit, azonban egyre világosabbá válik bejegyzései olvasásakor, hogy sokkal inkább a saját fullasztó családi miliője dereng döntései mögött, vagyis az érzéketlen és utálatos anyja elvárásai, vágyai, amelyeknek ő és az apja is ki vannak szolgáltatva. A család félrecsúszott erőviszonyai már elsőre kirajzolódnak: az anya egy kiégett és megkeseredett domináns családtag, aki uralja a férjét és a lányát, a gyermekét rendszeresen bántja verbálisan; az apa konfliktuskerülő, aki a vágyott békesség kedvéért kivonja magát a döntésekből. Érzékletes az, ahogy a kamasz lány szemszögén keresztül átszűrődnek az otthoni kiabálások: „Örültem, hogy az otthoni ordítozások után végre csend van, néha hónapokig. Meg annak, hogy nincs tesóm, mert akkor kettőnk hülyesége miatt duplaannyit üvöltöznének. Vagyis anyám. Apu nem kiabál. Apu ott sincs. Olyan, mint én. Ha velem ordít valaki, például az Erik, akkor én sem vagyok ott. Olyan, mintha kilépnék a testemből, és felülről nézném magam.” (8.) Több szempontból is súlyos mondatok ezek: rámutatnak arra, hogy mennyire ördögi kört teremt egy ilyen családi helyzet. Hiányoznak ebből a családból a valódi párbeszédek és a valódi problémamegoldások. Elszigetelődik és magára marad mindenki ebben a szereposztásban: az anya a dühével, az apa a sértettségével és a lány a megalázottságával. Ráadásul ezek a kapcsolati sémák áthagyományozódnak a szülőről a gyerekre. Lia ebben nő fel, a szüleitől tanult viselkedési minták ivódtak a zsigereibe, csak ezeken keresztül tud viszonyulni a világhoz és önmagához, annak ellenére, hogy lát egészséges és harmonikus családokat és párkapcsolatokat. Mint ahogy lát olyan elvált családokat is, ahol a szülők között nem konzerválódott beteges összetartó erőként a napról napra felgyülemlő feszültéség. Lia az apától látott hallgatást és belenyugvást teszi magáévá, és leblokkol, ha olyan viselkedési mintával találkozik, mint amilyent az anyjától megszokott. Nem meglepő módon első párkapcsolata is ennek a családi miliőnek az árnyékában formálódik olyanná amilyenné, vagyis egy alá-fölérendeltséggel és erőszakkal terhelt, a látszatteremtésre és látszatfenntartásra berendezkedő beteges viszonnyá, megmutatva, hogy Lia otthon szerzett lelki sérülései mély, helyenként el- és felülfertőződő sebeket ejtettek az én- és világképén.

Ha arra próbálunk választ találni, hogy Lia számára az anyjának az éveken át tartó érzelmi zsarolással vegyített verbális szapulásai, vagy az apa tehetetlenségének folyamatos megtapasztalása volt a rombolóbb, akkor egyértelművé válik, hogy egyszerre mindkettő, hiszen a kettő elhúzódó összjátéka okozza a lány érzelmi és lelki sérüléseit. Alapvető kérdés innentől, hogy mi segíthet(ne) Lián és a hasonló helyzetbe kerülő gyerekeken, kamaszokon. Mi valójában ilyenkor az igazi segítség? Hogyan kell jól segíteni? Ki(k)nek lehet feladata ez? Hogyan és miről ismerjük fel, hogy valakinek segítségre van szüksége? Mit tehetünk, ha érzékeljük a problémát? Hogy lehet elfogadni, feldolgozni, ha egy közeli hozzátartozónk/barátunk/ismerősünk nem fogadja el a segítséget? Fontos azt is felismerni, ha éppen nekünk van szükségünk mások segítségére. Hogyan és kitől kér(het)ünk támogatást? Németh Eszter kötetét olvasva joggal merül fel a kérdés: vajon szűkebb és tágabb környezetünkben hány kamasz/fiatal lány és fiú küzd (meg) a Liáéhoz hasonló nehézségekkel. Jó esetben megtalálják a kivezető utat a berögzült, korábbról ismert kapcsolati sémák fogságából, rosszabb esetben továbbéltetik, átmentik azokat a saját párkapcsolataikba, majd későbbi családjukba, így a gyerekeiknek is meg kell küzdeni ezzel a szülői hagyatékkal. A szerző nem ringat álságos reményekben, nem nyugtat meg, nem kínál megoldást, nem mutat kiutat, nem óvatoskodik, de kíméletlenül, élesen és pontosan mutatja meg Lia történetén keresztül azt, hogy a traumák mekkora rombolást végezhetnek bennünk és körülöttünk.

Németh Eszter regénye nehéz olvasmány, mert kegyetlenül szembesít több súlyos kérdéssel, és  mert a kötet olvasásakor (is) el kell viselnünk Lia barátainak, a szerelmének és a magyartanárának a tehetetlenségét. Lia egy nyüzsgő baráti kör aktív tagja, a Bencéhez fűződő szerelme kölcsönös és beteljesedő, tanárnője pedig többször is felajánlja a segítségét. Lia mégis képtelen elfogadni, hogy neki is szabad/lehet boldognak lenni és élni. Hogy lehetséges, hogy ennyien körbeveszik figyelmükkel, szeretetükkel, és mégis magára marad? Miért pörög le róla minden egyes pozitív megerősítés? Miért nem tudják kimozdítani a mélypontról?

A Kötéltánc többek között figyelmeztet arra, hogy a tabukat muszáj felszámolni, és figyelni kell egymásra – különösen a gyerekekre –, ideje szembenézni és beszélni a fájó problémákról (is). Arra is felhívja a figyelmünket, hogy mennyire fontos felismerni a környezetünkben, ha valaki valamilyen lelki betegségben szenved, illetve megtanulni elfogadni a segítségnyújtást. Ajánlom ezt a kötetet minden kamasznak, szülőnek, tanárnak, barátnak, ismerősnek, és valójában mindenkinek, aki valamelyik oldalról megtapasztalta Lia vívódását, annál is inkább, hogy nehéz eltávolodni a hozott, rossz viselkedési és kapcsolati minták automatizmusaitól és következményeitől.

 

Németh Eszter: Kötéltánc. Móra, Budapest, 2015.

Reklámok

A tollas bagoly és a kék szem nyomában

tc3b3thkrisztina_a-lc3a1ny-aki-nem-bor200Tóth Krisztina A lány, aki nem beszélt című kötete megrendítően gyönyörű mese a teljesség megtalálásáról. Három rövidebb, egymással összefüggő meséből szövődik össze a főszereplő lány története, amiben úgy mutatkozik meg a mindenség, mint ahogy egy vízcseppben maga a tenger. A teknő, Az emlékező forrás és Az erdei emberek című mesékben egyaránt megtalálható a születés-, az elhagyás-, az örökbefogadás-, az egymásra találás- és az önazonosság meglelésének története. Az eredetmítoszokból és a cigány népmesék gazdag szimbólumrendszeréből táplálkozva egy letisztult meseként bontakozik ki A lány, aki nem beszélt, aminek központi gondolata az, hogy a szeretet által a hiány hogyan fordulhat át teljességgé. olvasásának folytatása

Első könyvem a fénysebességről

fenysebessegDe jó lenne időutazni – gondoltam magamban úgy a harmadik oldal tájékán járva, amikor Farkas Róbert Első könyvem a fénysebességről – Mitől világít a nap? című kötetét olvastam a gyerekeknek először (azóta sokszor). Sokat adtam volna négy éve egy hasonló kiadványért, amikor is az akkor hatéves gyermek naphosszat kérdezett aszteroidák felszíni hőmérsékletéről, a bolygók egymáshoz mért viszonyairól, légköréről, a Napról, annak keletkezéséről, a fényéről, a csillagok távolságairól (és az amerikai elnökválasztás szisztémájáról, meg a római jog senatus consultumairól is, de az most offtopic). Szóval, gondoltam, milyen szuper lett volna ez a könyv már négy éve is, de hálás vagyok érte ma is, mert az idővel tízévessé érett fiatalember ugyanolyan érdeklődéssel hallgatja a szöveget, mint a most négy és nyolc éves lányok. olvasásának folytatása

„az utolsó legenda csakis én lehetek”

zolya_1Zólya Andrea Csilla szövege másodközlés, INNEN. Köszönjük a lehetőséget!

Fodor Veronika harmadik kötete, a Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről lebilincselő mesevilágba vezeti az olvasókat, mégpedig az emberiség történelmének és az ipari felfedezések hőskorának emlékezetes, de olykor mégis feledésbe merült mozzanatai és meghatározó pillanatai közé. A kötet különlegessége, hogy egyszerre tekinthető mese- és kalandregénynek, de igazi ínyencségként egyfajta kultúrtörténeti útleírásnak is.

Azonban minden egyes történetben és megidézett korban a bemutatott találmányokon túl az ember kerül a középpontba. Ennek jegyében az egymásba kapcsolódó epizódok mozgatói és egyben összekötői az emberi érzés és érzékelés legkifinomultabb formáinak megragadása. A teljesség utáni vágy, máskor pedig a szabadság hiánya tartja mozgásban a szereplőket és rajtuk keresztül az eseményeket. Így kaphat például több alkalommal kiemelt helyet az illatok érzékelése vagy épp azok hiánya, vagy a legbensőbb érzelmeknek és gondolatoknak a keresése/megtapasztalása: úgy az (el)használt játékok javítóműhelyében, mint a megalkotott gépek születésekor. Ezeknek köszönhetően lehetséges Fodor Veronika könyvében, hogy a különböző korok nagy felfedezőinek szelleme összetalálkozhat, és eszmét cserélve segíthetnek egymásnak az éppen formálódó találmányuk létrehozásában. Jó példa erre a 18. században élő Ciprián szerzetes és száz évvel későbbről Ferdinand von Zeppelin gróf találkozása és párbeszéde egy felhő szélén ücsörögve miközben mindketten épp repülni próbálnak a fejlesztés alatt álló szerkezetükkel. Ki így, ki úgy. olvasásának folytatása

mimboJakob Martin Strid nevét nem ismerik otthon a gyerekek – nekik elég volt csak annyit mondani, hogy tudjátok, ő az, aki az óriáskörtés könyvet írta. A hívószó működött, és mind a három különböző korosztályú gyermek teljes egyetértésben ült le mellém (kis küzdelem az énülökanyuölébe-nemármegintte-nemférekoda-semmitnemlátok jegyében azért volt) a jól bevált szerző és illusztrátor új könyvét elolvasni. Az óriáskörtés könyvről nálunk, itt a Könyvmutin is jelent meg ajánló, itt olvasható.

olvasásának folytatása

Szabadíts ki! Végre!

patrickVendégszerzőnk, Kussinszky Anikó újabb bravúros ajánlúja. Köszönjük!

A szép képeket hangsúlyozottan kevés szöveggel kísérő gyerekkönyvek hazai kiadása mára csak-csak beindult, de a bátran kísérletező Geopen most valami jóval nagyobb fába vágta a fejszét: a szöveg nélküli képeskönyv meghonosításába. Végre!

A böngészőket leszámítva nálunk még mindig formabontónak számít – így nyilvánvalóan piaci kockázatot is jelent – egy olyan, gyerekeknek szóló munka megjelentetése, amiben a címet leszámítva nincsenek betűk (na jó, az utolsó oldalon van egy kevés belőle, de nem akarok spoilerezni).  A „Szabadíts Ki!” olvasói tehát a szó szoros értelmében véve egy csak-képes könyvet tartanak a kezünkben.

Más szempontból is különleges ez a könyv: behozza a hazai gyerekkönyv piacon témaként még alig ismert állatvédelmi szemléletformálás, érzékenyítés vonalat, amely itt az alkotó nyilvánvaló célja, s egyben a grafikai megoldások kulcsa is volt. A könyv eredeti címe Animal Rescue, azaz állatmentő, mivel a két rajzos oldal közé fűzött áttetsző lapot ide-oda hajtva kiszabadíthatsz egy állatot, és így pillanatok alatt szívszorító módon egyértelművé válik, hogy milyen nagy a különbség, ha ugyanő eredeti környezetében és természetes életét élve mutatkozik, illetve ott és akként látjuk, amivé/ahová az ember hajlamos silányítani őket. olvasásának folytatása

A végeláthatatlan kérdések könyve

univerz Vendégszerzőnk, Kussinszky Anikó.

Ha szeretnél egy könyvet, ami garantáltan fekete lyukként szippant magába családostul: megtaláltad!

A Kolibri Kiadó gondozásában lapozó könyv formájában megjelent, rendkívül igényes kiállítású mű borítója első ránézésre megtévesztő lehet, de hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem aranyos rókák kalandjai, hanem a nagybetűs TUDOMÁNY vár ránk benne.  Tudomány mindenki számára: szülőknek, nagyobb gyerekeknek, de a kisebbeknek is, ami nagyon fontos. Máig emlékszem az élményre, amikor gyerekkoromban a képes USBORNE Enciklopédia Fizika-Kémia-Biológia kötetét kinyitottam egy karácsonyi reggelen: nemcsak letehetetlenül érdekes dolgokat találtam benne, hanem komolynak és nagynak éreztem magam, hogy ilyesmit olvasok. Csupa olyan dolog sorjázott a lapokon, ami annak előtte is érdekelt már, és valahogy az egyik kérdés hozta a másikat olvasás közben. Biztos vagyok benne, hogy ugyanezt fogjátok érezni Farkas Róbert első munkáját olvasva is.  olvasásának folytatása

Új gyerekkönyv az erdélyi Koinóniától

hátamonNemrég mutatták be a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával Gál Andrea második gyerekkönyvét Hátamon a zsákomat.

A szerző alig egy éve megjelent első kötete (Fecske utca 12.) egy 2. osztályos fiú életének hétköznapi epizódjait mesélte el. A lazán egymásba kapcsolódó történetek a klasszikus gyermektörténetek műfajához köthetők. Előzményeit tekintve az erdélyi gyermekprózában a klasszikus Benedek Elek Istike-történeteihez, a modern klasszikus Hervay Gizella Kobakjához, a kortársak közül pedig Zágoni Balázs Barni-meséihez áll közel. A gyermektörténetek vagy gyermekelbeszélések legtipikusabb jegye, hogy általuk a szerző a valósághoz kapcsolódva, a gyermekek hétköznapi eseményeit, történéseit meséli el. Komáromi Gabriella ún. életmeséknek nevezi ezt a műfajt, hiszen szerkezetileg lazák és egyszerűek, mint az életbeli élmények. Az író beszédmódja a mindentudó elbeszélő, ez a sajátosság rokonítja a meséhez. Tartalmi, strukturális, nyelvi szempontból azonban nem sorolhatóak szűk műfaji értelmében a mesékhez. olvasásának folytatása

Sokrétű mesék

Az éves címszámot tekintve minden bizonnyal az egyik legkisebb kiadónk a Kisgombos Könyvek, ám kétségtelen, az eddig megjelent köteteiknek (Pipó utazása, Ahol a szív dobban) minősége igencsak kiemelkedő. Nincs ez másképp a legfrissebb megjelenésű könyvükkel sem.

A Kisgombos mesegyűjtemény hat, rövid, önálló mesét tartalmaz. A mesék eredetileg franciául jelentek meg, a célcsoport egyértelműen a legkisebbek: a kis történeteket rövidségük miatt már akár egy másfél-két éves gyerek is örömmel hallgathatja, ugyanakkor nagy előnye a szövegeknek, hogy igényes stílusuk, változatos szóhasználatuk nemcsak az egészen zsenge korú olvasók nyelvi fejlődését szolgálják, hanem az óvodás korosztály befogadói igényét is kielégíti. Sőt, a nagy és könnyen olvasható betűk, az egy oldalon található kevés szövegmennyiség kifejezetten alkalmassá teszi arra, hogy éppen olvasni tanuló gyerekeknek akár első, önállóan kiolvasott mesegyűjteménye legyen.

borito_gerinccel_kisgomb_mesegy (1)

A történetek első olvasatra igen egyszerűnek tűnnek: olyan alapvető, a kicsik által is jól ismert érzéseket, fogalmakat öntenek szavakba, és tesznek ezzel kézzelfoghatóbbá, megismerhetőbbé, feldolgozhatóbbá, mint például a félelem, a rosszkedv, az izgalom vagy akár az egymás iránti figyelmesség, az önzetlenség, a szeretet.

A szövegek azonban kivétel nélkül hordoznak mélyebb mondanivalót, üzenetet is, ami így tartalmassá teszi a meséket a nagyóvodások, kisiskolások számára is.

Az egyik legjobb példa ebből a szempontból a Kalap a vízen című mese, amelyben a három jó barát, a nyuszi, a béka és a kisegér egy hosszan tartó esőzésből fakadó áradásnak és egy talált kalapnak köszönhetően izgalmas, veszélyekkel, kalandokkal telt vízi utazáson vesz részt. A történet során a kicsik megtanulhatnak olyan alapigazságokat, mint az „egységben az erő” vagy a „minden jó, ha a vége jó”.

Ugyanakkor a mese egy csodálatos, szimbolikus bemutatása egy olyan útnak, melyet életünk során mindnyájunknak végig kell időről időre járnunk. Hiszen nem ritka, hogy egy kitűzött cél elérése előtt meg kell küzdenünk nehézségekkel. Hogy ha elered az eső, lehet, hogy rögtön megoldásként elénk sodor a véletlen egy kalapot, de korántsem biztos, hogy ennyivel megoldódott a gondunk, hiszen bármikor jöhet egy erős szélvihar, ami elfújja a fejünk fölül a biztonságot nyújtó menedéket. És persze, ez sem jelent mindig tragédiát, hisz gyakran ezek a rossznak látszó dolgok vezetnek rá arra minket, hogy más szemszögből vizsgáljuk meg a dolgokat, a bajból előnyt kovácsoljunk, jelen esetben a kalapból csónakot csináljunk, és valami egészen újba, izgalmasba vágjunk bele. Néha bizony elsodródunk egy-egy ígéretes lehetőség (málna) mellett, de ha megfelelően választunk társakat (családot, barátokat) az útra, és elég kitartóak vagyunk, biztos, hogy mindig lesz annyi segítségünk, hogy végül azt érezzük: egyetlen másodperc sem volt elvesztegetett, és ha nem akarjuk görcsösen, akkor mindig is lesznek újabb és újabb lehetőségeink, amikkel élhetünk.

KISGOMBOS-60-61

A Kalap a vízenhez hasonlóan valamennyi mese is több jelentésréteggel bír, ezt a rétegzettséget pedig tovább erősíti a kötet látványvilága. Minden mesét más illusztrátor illusztrált, különböző, ám igényes stílusban. Van olyan történet, ami a hagyományos, részletező látványvilágot részesíti előnyben (pl. Rob Lewis, Foltos csontja), van, amelyik több teret hagy a képzelet kibontakozásának (Madana Sadat, Kiscsipisz haragos napja vagy Ingrid Godon, A pusziverseny). Az élénk és a pasztell színvilágú illusztrációk mesénként váltják egymást, figyelemfelkeltő és egyben szemet gyönyörködtető látványt alkotva. Kivétel nélkül minden mesénél tökéletes összhang van a szöveg és a kép stílusa között.

A kötet a Kisgombos Kiadótól már megszokott igényes kiállítású darab, mérete épp gyerekkézbe való, a vastag papír könnyebbé teszi a lapozást, kevésbé sérülékennyé a könyvet. Erre az előrelátásra nagy szükség is van, hiszen minden bizonnyal gyakran lesz a kötet kiolvasva újra, meg újra , meg újra…

 

 

Kisgombos Mesegyűjtemény

Kisgombos Könyvek, 2017

 

Andrea Pásztor Csörgei fényképe.

–  Erős Antónia idén is a Kaméleon Olvasóklubban

A 2017/18-as tanévben hetedik évadját kezdi a Kaméleon Olvasóklub levelezős játéka alsós gyerekeknek. Az Olvasóklub fő partnere az Egy Csepp Figyelem Alapítvány, melynek alapítója, Erős Antónia híradós műsorvezető is támogatja az Olvasóklub célkitűzéseit, az olvasás és a kortárs irodalom népszerűsítését, a szövegértés fejlesztését, amely talán az egyik legfontosabb és egyben leghasznosabb készség, amivel a gyerekek rendelkezhetnek.

Andrea Pásztor Csörgei fényképe.
Erős Antónia (Egy Csepp Figyelem Alapítvány) Fotókredit: RTL Klub / Nánási Pál

A Kaméleon Olvasóklubban több ezer alsó tagozatos gyerek kortárs irodalmi alkotásokból olvashat majd részleteket, például a Vámpírtündérről, Gúfóról, a bagolyfiókáról, Fény Sebestyénről és a Jövőmenőkről, a nagyobbak Barniról, a szuperhősről vagy a Bolygóvadászokról is. A kortárs magyar irodalmi részletek alapján kisebb szövegértési feladatokat kell megoldaniuk, majd egy-egy klasszikus mesével, történettel kapcsolatban kapnak újabb feladványokat. Minden egyes forduló után ajándékot, év végén pedig jutalomkönyvet is kapnak azok a gyerekek, akik mind a négy forduló feladatlapjait megoldották – függetlenül attól, hogy minden feladatot hibátlanul töltöttek-e ki.

A szövegrészletek kiválasztásánál elsődleges szempont, hogy a téma, a nyelvezet olyan legyen, ami felkelti a figyelmet az adott könyv, író vagy illusztrátor iránt. A feladatok jelentős mértékben fejlesztik az olvasási készséget és a szövegértést. Ezek olyan hasznos és komplex készségek, melyek segítségével a gyerekek bármilyen tantárgyból jobban teljesítenek, könnyebben sajátítanak el idegen nyelveket és magabiztosabban tájékozódnak a világban.

A játék részvételi díja tartalmazza a feladatlapokat, a gyűjtőmappát, az összes postaköltséget, az év közbeni apró ajándékokat és az év végi jutalomkönyvet is. Az Olvasóklubban lehet egyénileg is játszani, de jellemzően iskolák, könyvtárak és baráti közösségek állnak össze és jelentkeznek a játékra, ezzel is erősítve az olvasás közösségi szerepét. A játékot szervezhetik pedagógusok, könyvtárosok és szülők is, és lehet akár csoportként regisztrálni, vagy egyénileg csoporthoz csatlakozva. A lebonyolító feladata, hogy a postán érkező feladatokat és ajándékokat kiossza, a feladatlapokat begyűjtve kijavítsa, vagy a határidőre visszaküldje javításra az Alapítványnak a mellékelt válaszborítékban.

Ajándék könyvcsomagok a legaktívabb iskoláknak

Erős Antónia nyolcéves gyerekei, Szonja és Matyi szintén részt vesznek a játékban, ahova idén minden eddiginél több gyereket várnak. A szervezők az alsósokat buzdító iskolák és könyvtárak között 50 könyvcsomagot osztanak szét minden évben, a játékban részt vevő kiadók által felajánlott és a feladatlapokon feldolgozott magas színvonalú, kortárs gyerekkönyvek formájában. Külön figyelmet fordítanak arra is, hogy a kistérségi iskolák és könyvtárak is részesüljenek az ajándék könyvcsomagokból, sőt segítenek író-olvasó találkozók lebonyolításában is.

Külföldön is az anyanyelvi kultúra megőrzéséért

A Kaméleon Olvasóklubbal számos külföldön élő magyar közösséget sikerült elérni, így évről-évre örömmel játszanak Európa különböző pontjain, sőt a tengerentúlon is indulnak Olvasóklubok, ahol a gyerekek külföldön élve is rutint szerezhetnek magyar nyelvű szövegértési feladatok megoldásában és magabiztosan olvasnak kortárs magyar szövegeket, ami nagy segítség az anyaországtól távol élők számára az anyanyelvi kultúra megőrzésében.

Minden szakmai szervezet támogatja

A Kaméleon Olvasóklub az egyetlen olyan olvasásnépszerűsítő játék, mely átfogja a legszínvonalasabb magyar gyerekkönyvkiadókat (Móra, Pagony, Cerkabella, Csimota, Kolibri, Vivandra, Naphegy, Manó Könyvek, Scolar, Ecovit kiadók), igyekszik sokféle könyvet bemutatni, és ugyanakkor élvezi minden témába vágó szakmai és civil szervezet támogatását. Szakmai támogatói többek között a Könyvtárostanárok Egyesülete, a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése, a Tanítók Egyesülete, az Ovi-Suli.hu, az OFOE és a Tanító Módszertani Folyóirat is, az Olvasásklinika, valamint az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete.

Jelentkezni 2017. október első hetéig lehet a www.konyvkozosseg.hu/olvasoklub oldalon.

www.facebook.com/olvasoklub

 

 

 

%d blogger ezt kedveli: