Category: 10+ év


product_9782070662937_244x0Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal király, aki rettegésben tartotta népét. Sértett, féltékeny szíve nem nyugodott, s egy napon száműzte királyöccsét. Véglegesen. Nem csak az országból, nem csak az egész birodalomból, az egész világból űzte ki. Kiebrudalta egy másik valóságba a fiút. Azt a másik valóságot akár a miénknek is mondhatnánk: van benne egy Párizs nevű város, annak egy utcájában egy cukrászműhely, abban egy férj és feleség, akik az idegen gyereket befogadják, szeretik. A huszadik század harmincas éveiben járunk.

Ezen korszak világába tanul bele a különös, múlt nélküli gyerek, ennek a társadalomnak nyelvét tanulja meg, és saját bőrén tapasztalja a gyötrelmeit, hogy Joshua Perle néven élni, harcolni, és főleg emlékezni tudjon benne. A rejtélyt, Joshua múltját, emlékezésének keserűvé minősült tárgyát sokkal később, a nyolcvanas évek derekán kezdi felgöngyölíteni egy fotográfus fiú. Egy elbűvölő lány iránt fellobbant szerelem vezeti őt Joshua útjába, s annak felismeréséhez, hogy párhuzamos világokban létezünk. olvasásának folytatása

Max – kimaxolva

maxKevés olyan könyv van, amit lassan olvasok. Mostanában kételkedtem, hogy tudok-e még egyáltalán rendes tempóban olvasni. A Max bebizonyította, hogy igen. (Eszter)

Megnyugtató, hogy nem egyedül írok ajánlót a Maxról. Talán egyedül nem is vállalkoznék rá. Félnék, hogy valami igazán fontos kimarad, elsikkad, épp most, amikor írom, nem jut eszembe, pedig lehet, hogy épp’ ez a gondolat lenne a hívószó valakinek, hogy elolvassa Sarah Cohen-Scali regényét. Mert ezt olvasni kell. Aztán pedig soha nem felejteni, de legfőképpen megválaszolni a kérdéseket, amik ébredtek bennünk, még akkor is, ha nem lesznek könnyűek. (Kata) olvasásának folytatása

Miután elolvastam Standish Treadwell történetét (egyhúzóra, szinte pillanatok alatt, gyomorremegve, izgulva, sírva és megrendülten), az első gondolatom az volt, hogy szervezek egy felolvasóestet a helyi fiataloknak, mert ezt a történetet minél többüknek ismernie kell. Megszerveztem. Nem az a tipikus irodalmi est lett, ahol a kamillatea mellett merengünk egy-egy szép vagy izgalmas regényrészleten. Elkezdtem a könyvet felolvasni az elején, és amíg az idő engedte, olvastam nekik. A jelenlévő hatból egy kölcsönkérte, és egymásnak adogatva öten olvasták el a könyvet kevesebb mint két hét alatt. Ajánló vége.

olvasásának folytatása

A műfordítás rejtelmei – Wekerle Szabolcs

wekerleLassan négy éve már, hogy abbamaradt a műfordítókat bemutató sorozatunk, ami a múlt héten Pék Zoltánnal indult újra. Másodikként Wekerle Szabolccsal beszélgettünk.

A Magasfeszültség egyik, ha nem a legnehezebb kérdéseket feszegető könyvét fordítottad. A Minden dolgok könyve volt számomra eddig a sorozat legerősebb kötete. Milyen volt a fordítása? 

Egyike volt legélvezetesebb fordítói munkáimnak. Viszonylag rövid, de rendkívül jól felépített könyv, egyetlen fölösleges szó, sor nélkül. Lehet egy szöveg bármilyen nehéz, a fordítása sosem az, ha következetesen és jól megírt a szöveg. Egy-két szójátékkal bajlódtam sokat – de ez a bajlódás sem volt terhes, sőt. A fordítás egyik legjobb része, amikor alakul egy szöveg, megy minden a maga útján, de van egy-két nehéz, megoldandó kérdés, ami úgy befészkeli magát az agyamba, hogy szinte folyton azon gondolkodom, míg végül rájövök a – nem mindig százszázalékos, de azt legalább közelítő – megoldásra.

A regény rövidsége ellenére nagyon összetett, sokrétű. Mennyire mélyen értelmezi a fordító a művet? Hány lépcsős ez a művelet?

Nem vagyok nagy értelmező. Elolvasom a könyvet, igyekszem megérteni, aztán magyar szöveget csinálni belőle. Előfordul, hogy végzek egy regénnyel, megjelenik, és aki olvassa, elmondja, hány rétege, hány értelmezési lehetősége van, amin én meglepődöm. olvasásának folytatása

A műfordítás rejtelmei – Pék Zoltán

pek_varga

Fotó: Kolibri Kiadó/Németh Dániel

Lassan négy éve már, hogy abbamaradt a műfordítókat bemutató sorozatunk. Az idei, 2015-ös Könyvfesztiválon azonban jó néhány beszélgetésben előkerült a kérdés, leginkább a Kolibri kiadó Magasfeszültség sorozatának bemutatója után, oda ugyanis majd’ minden kötet fordítója megérkezett. 

Elsőként Pék Zoltánnal beszélgettünk.

A Hold legsötétebb oldala tartozik a Magasfeszültség sorozatába. A beszélgetésen elhangzott, hogy a szöveg világa miatt kértek fel erre a munkára. Mesélnél egy kicsit erről nekünk is?

Az ember nem csak vidám vagy csak vicces könyveket fordít, ennyire nem tudunk szakosodni, még ha akarnánk sem. Mindazonáltal elég sok komor hangulatú regényt fordítottam már, elég, ha csak Philip K. Dicket említem. Szeretem ezeket, pontosabban ezeket is, bele tudom élni magam, a jó ég tudja, miért. Ez a könyv, A Hold szintén meglehetősen súlyos hangulatú, egy diktatúrában játszódik, és az elnyomás, főleg pszichikai értelemben nagyon megüli a történetet. Amikor elolvastam, nekem ez bejött.

Mi volt a legnagyobb kihívást A Hold legsötétebb oldalának a fordítása során? Elég nyomasztó a világa. olvasásának folytatása

Seraphina – fantasy a javából

seraphinaTényleg a javából. Tudom, hogy sokan nem örülnek, ha a gyermekük fantasy regényeket olvas, a gyermek viszont rajong értük. Aztán vannak szülők, akik örülnének, ha a gyermek jóféle fantasyt olvasna, a csemetét meg éppen az nem érdekli. Nos, Rachel Hartman Seraphina című regényét szívből ajánlom mindenkinek; azoknak is, akik ódzkodtak eleddig a műfajtól, és azoknak is, akik nem idegenkednek a fantasytől. A szülőknek elsősorban azért, hogy megnyugodjanak: a fantasy értékes, jó, sokat adó is tud lenni. A műfajt kóstolgató fiataloknak pedig azért, hogy ráérezzenek: a fantasy értékes, jó és sokat adó is tud lenni.

Kiváltképp ha így, okosan, izgalmasan, ötletesen írták. A Sárkánydárda Krónikákon nevelkedett hajdanvolt fantasy-olvasóként és Drizzt Do’Urden  valaha volt legnagyobb rajongójaként (bárcsak soha ne adtam volna kölcsön!!!) bátran állítom, hogy ismerem a fantasy-dörgést. És megkockáztatom, hogy a Scolar Kiadó magyarországi gondozásában megjelent Seraphina-sorozat rövid időn belül a klasszikusok között találja magát. Előrevetíti ezt, hogy első megjelenésekor számos kiváló kritikát kapott, a New York Times bestseller-listájára került a megjelenése hetében, és a második rész ez év márciusi megjelenését is izgatott várakozás előzte meg. olvasásának folytatása

Sherlock, Lupin és Adler – meg én

Minden valamire való kiadónak van krimisorozata. Nem képeznek ez alól kivételt a gyerekkönyvkiadók sem. Ott van például Martin Widmark Rejtély-sorozata a Könyvmolyképzőnél (amit ráadásul Marika fordít).

A Manó Könyvek pedig a fiatal Irene Adler naplóját adja ki, keménykötéses, kötetenként egy rejtély megoldását a középpontba helyező regényfolyamként. A szerző, az 1975-ös születésű olasz gyerekkönyvíró, Alessandro Gatti, aki Adler neve mögé bújik, jól ismeri a folytatásos gyerekkrimik világát és szabályait. Ügyesen adagolja az információkat például a három főszereplő múltjáról, utal előre-hátra a cselekmény (és kötetek) folyamán, miközben kiválóan idomul a Doyle-i és a Leblanc-i világ miliőjéhez is.  

A fekete dáma, Utolsó felvonás az Operában, A skarlátvörös rózsa rejtélye, A katedrális árnyéka: e kötetek során egyre erősödik a három szereplő közti kapcsolat, de Irene, aki a történeteket elmeséli, utal a jövőre is, amikor ők hárman elengedhetetlenül ellenfelekké válnak majd. Végtére is így áll a világirodalom leghíresebb krimijeiben. olvasásának folytatása

szerelemIgazából NEM hiszek a „véletlenek nincsenek” szlogenben. Vannak. Bizonyára az is véletlen, mert mi más lehetne, hogy tanárként az első Asperger-gyanús esetem óta, azaz másfél éve folyamatosan ilyesfajta dolgokba botlom. Legutóbb egy blogba, meg hasonló témájú könyvekbe, fura alakokba. Most meg ez a könyv: Szerelem és más fura szavak. Pedig nem is én választottam. Többen is ajánlották. Mostanában – átmenetileg – inkább ajánlott könyveket olvasok, a saját ízlésem ugyanis átmenetileg szabadságra ment, kicsit unta már, hogy remekül elvagyok a régi könyveimmel meg a gondolataimmal, még zenét sem hallgatok. Ja, hogy egy szót sem értetek? Várjatok, mindjárt átfordítom „ó*istenem“-re vagy inkább „ó*istenem 2.0“-ra.

Szóval karácsony után ülünk békésen egy barátommal a forralt boraink mellett, többek közt könyvekről beszélgetünk, kérdezem, mit olvas. Erin McCahan: Szerelem és más fura szavak, jön a válasz. „És jó?” – kérdezek vissza, mert nálunk, munkaköri ártalomból is ifit meg YA-t olvasó népeknél nem lehet biztosan tudni. „Jó, neked is tetszene.“ Vagy valami ilyesmit válaszol. olvasásának folytatása

Csikk. Wolfgang Herrndorf regénye.

covers_257620

“Annyira fellelkesültem a gondolattól, hogy most bármit megtehetek, hogy a nagy lelkesültségtől nem csináltam semmit” – mondja Maik Klingenberg, Wolfgang Herrndorf Csikk című kamaszregényének főhőse.

Annyira fellelkesültem a könyvtől, hogy a nagy lelkesültségtől végül nem írtam róla semmit – mondom én. Pedig kétszer elolvastam, huszonhétszer belekezdtem a könyvről tervezett beszámolóm megírásába, és huszonhétszer abba is hagytam. Két nyár eltelt azóta, hogy Herrndorf könyve beköltözött az ágyam melletti könyvrakásba, két éve rakosgatom mindig feljebb, nehogy megfeledkezzek róla, de legfeljebb pár sornyi jegyzet lefirkantásáig jutottam. Azt biztos ismeritek Oscar Wilde-tól, hogy soha nem olvas olyan könyvet, amiről recenziót kell írnia, mert akkor nagyon elfogult lesz. Csikk könyvével az ágyam mellett azt hiszem, megértettem, mit akart Oscar Wilde mondani. Ha nem bánjátok az ebből fakadó részlehajlást, olvassatok tovább. olvasásának folytatása

pipoAz én listám nagyon hosszú. Talán azért, mert könyvtárosként hozzászoktam, hogy sok új könyvet vehetek kézbe.

Satoe Tone: Pipó utazása. Kisgombos Könyvek, 2014.

Márciusban Bolognában jártam a Nemzetközi Gyerekkönyvvásáron, és ott fedeztem fel a japán Satoe Tone csodálatos illusztrációit. Örömmel vettem észre a neten, hogy a Pipó utazása magyarul is megjelent. Ez mindenképpen ott lesz a fa alatt.

Nógrádi Gábor: Emmike, nem semmike. Móra Kiadó, 2014.
Nógrádi Gábor: Láttam, mi történt. Móra Kiadó, 2014. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: