A világ legszebb mosolya nyilvánvalóan mindenkinek más. Másé. A könyv főhősének, Henriknek Kjersti mosolya tűnik a legszebbnek, akire egy egész nyáron át vágyakozva gondol, miközben melankolikus távolságtartással, de együttérzéssel nézi végig, ahogyan nagybátyja, a még ugyancsak fiatal Simon a halálba sorvad.
Lecsupaszítottan egyszerű szöveggel, már-már érzelemmentes narrációval olvashatjuk e gondolkodós-szemlélődős nyár történetét. Én mégis az adventi ablakba szántam ezt a könyvet, kamaszoknak, fiatal felnőtteknek. Mert abban az egy-két órában, amíg elolvassuk, lecsendesedünk, kicsit ki is üresedünk – no, nem azért, mert valami lelketlen szöveget olvasunk – mert a szöveg egyszerűsége, hétköznapi természetessége, szókimondása egy olyan letisztult lélekállapotba
emelhet, amire nagy szükségünk lehet bármikor. De karácsonykor különösen.
Tjonn Brynjulf Jung: A világ legszebb mosolya, Libri, 2015.
Minden egy külvárosi házban kezdődik. Ide költözik Michael szüleivel és beteg kishúgával. A ház udvarán egy rozoga, összetákolt garázsban talál rá a teljesen legyengült, különös lényre, Skelligre, és onnantól kezdve megváltozik az élete.
Megható történet egy nehéz élethelyzetben levő kisfiú, egy különös lány és egy angyal nem mindennapi barátságáról.
” – Mire valók a lapockák? – kérdeztem.
Elrobogott mellettem, mintha kezdenék az idegeire menni. De amikor a lépcső feléhez ért, megállt, és visszajött hozzám. Az ujjait a lapockám alá csúsztatta.
– Azt mondják, hogy ahol a lapockád van most, ott voltak régen a szárnyaid, amikor angyal voltál – mondta. – Azt is mondják, hogy ott fognak kinőni majd a szárnyaid.”
És itt most némi személyes és szükségesnek vélt kitérő következik.
Nem akartam írni a könyvről, ezt nagyjából a 2. fejezet nyitómondata után tudtam:
„Engel Dávid a lábait szorosan egymáshoz zárva, a kezét pedig idegesen a zsebébe dugva álldogált…”
Azok, akik nem értik, mi a gondom a mondattal, kérem, ne olvassanak tovább. Akik értik, értik azt is, hogy ezen a ponton megnéztem, ki szerkesztette a könyvet.
Eszter és Marika ezúttal Göteborgban beszélgetnek, méghozzá a magyar standon, hiszen idén Magyarország a díszvendég a Göteborgi Könyvvásáron. A péntek déli pódiumbeszélgetést “élő, egyenes adásban” közvetítjük.
Marika: Írtál egy ifjúsági könyvet, ami az első regényed. Nehéz volt kiadót találni?
Eszter: Jó kérdés, nem is tudom, egyszerűen ott sertepertéltem a Móra környékén, és volt egy kósza ötletem, vágyam, ami az ottani szerkesztők hatására bontakozott ki. Evidens volt, hogy nekik mutatom meg, velük dolgozom. Amikor aztán kiderült, hogy mit művelek, több kiadóból is szóltak, hogy őket is érdekelné a kézirat. Ez persze főleg a gyerekirodalmi munkásságomnak köszönhető. Most is több kiadó kért kéziratot, de nekem ezeket először meg kell írnom, nincs a fiókból kivehető. Ráadásul regényterjedelemben érzem jól magam, ami időigényes.
Marika: A könyv egy fiatal lányról szól, aki gimnáziumba jár, depressziós és öngyilkosságot készül elkövetni. Miért választottad ezt témát?
Eszter: A téma választott engem. Igazából egy evészavaros lányról akartam írni. Ez lett belőle.
Marika: A regény egy modern napló. Blogbejegyzések formájában íródott. Írtál naplót kamaszkorodban?
Eszter: Hogyne! Mi több, fel is használtam a regényhez. Bizonyos szempontból most is írok naplót, mert egyetértek Anaïs Ninnel: “Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem amilyenek mi vagyunk.” És rögzítés nélkül nehezebb régi döntésekre reflektálni. Az önreflexió megkönnyíti a megbocsátást és a továbblépést.
Marika: Van svéd vonatkozása a könyvednek…
Eszter: Csalódtam volna, ha nem veszed észre. Igen, az általad fordított Az én boldog életem (Rose Langencrantz) című könyv a lányom kedvence. Így lett Lia naplójának címe Az én elcseszett életem. És Christina Waldhén könyve, a Miniszoknya, amit németül olvastam, sokat segített néhány jelenet megírásánál.
Eszter és Marika, Bp., 2015 április Fotó: Csöri
Marika: A könyv 2015 június másodikán jelent meg, de 2015 szeptemberében, tehát a jövőben játszódik. Miért?
Eszter: Poénból. Egyszeri játék, nyilván. Meg arra is gondoltam, hogy vajon milyen érzés lehet valóban jelen időben olvasni egy könyvet. Remélem, van olvasó, aki épp most így olvassa. És elmeséli.
Marika: Gyakran előfordul, hogy magyar írók súlyos témákról írnak ifjúsági könyvekben?
Eszter: Egyre többször, de az igazi, nehéz, súlyos témák még feldolgozatlanok. Önmagában, a korosztály számára születő magyar művek száma is fájdalmasan alacsony. Ha összehasonlítjuk a német vagy svéd ifjúsági könyvekkel, akkor a mi ifjúsági regényeink még mindig gondosan elkenik a súlyos kérdéseket.
Marika: Te indítottad el Könyvmutatványosok blogot, és cikkeket írsz gyerekkönyvekről magyar internetes folyóiratoknak. Mesélnél erről?
Eszter: Amikor 2008-ban a saját tematikus blogom indítottam – ha emlékszel -, alig lézengtünk a netes térben. Furcsa is visszagondolni, hogy talán történelmet írtunk akkor. A Könyvmutatványosokra nagyon büszke vagyok, az egyetlen teljesen független, non-profit, megszakítás nélkül működő, kizárólag gyerekirodalmi fórum, ami közérthető nyelven szól gyerek- és ifjúsági könyvekről. Az itt írt cikkeim miatt pedig egyre több felkérést kaptam. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nagy nyilvánosság, az olvasók számára is szülessenek közérthető vélemények, kritikák, ismertetők. De a legjobban riporterkedni szeretek.
Marika: Van Magyarországon gyerekkönyvkritika?
Eszter: Előfordul, hogy van. De még mindig csak 18-as kiscipőt hord. Pasztellszínűt.
Marika: Grazban élsz, és követed az osztrák gyerekkönyvkiadást. Mennyiben különbözik a mai osztrák gyerekirodalom a magyartól?
Eszter: Pontosítanék: próbálom követni. Inkább azt mondom, hogy miben hasonlít: mindkettő alulreprezentált. Az osztráknak a nagy német kiadókkal kell versenyezniük, amiknek a felvevőpiaca az egész német nyelvterület. Így Ausztria is. Illetve a kis kiadók mindkét országban a különleges könyvek kiadására koncentrálnak.
Marika: Min dolgozol most?
Eszter: Lassan a körmömre ég egy sorozat első kötetének készülő kézirat átdolgozása. És készül az új ifjúsági regény is, fejben szinte már csak azon dolgozom. Miközben dupla annyira izgulok, mint a Kötéltáncnál. A szerkesztőm, szegény, felkötheti a gatyáját.
Marika: Jó munkát kívánok!
Eszter: Köszönjük!
Elsőként a kötet hivatalos bemutatóján elhangzott slam-reflexió:
Az idei, 2015-ös Könyvfesztiválon jó néhány beszélgetésben előkerült a műfordítás kérdésköre, leginkább a Kolibri kiadó Magasfeszültség sorozatának bemutatója után, oda ugyanis majd’ minden kötet fordítója megérkezett.
A nyári szünet után Tótfalusi Ágnessel folytatjuk a beszélgetést.
A Max érdekes és nem könnyű olvasmány, sőt néhány szülő szerint, zsigerig hatolóan megrázó. Ahogy például Houellebecq is. Hogy állsz neki egy ilyen típusú műnek? Ugyanúgy?
A szöveg hatással van a fordítóra, de nem látható előre, vagy legalábbis én nem tudom felmérni előre, milyen hatással lesz rám. Tehát úgy állok neki, mint minden más szövegnek… → olvasásának folytatása
Úgy döntöttem, chick-lit-szakértő leszek. Eme III. Richárd-i bejelentés – ami talán némi magyarázatra szorul, talán nem – onnan ered, hogy egy ideje már kutatok a megfelelő idézet után, amivel a fejlécen szerepelhetek. (Kéthetente mindig másik mutis lány választja az idézetet.) Eközben akadtam rá néhány Jessica Park-idézetre, majd némi nyomozást követően a FLAT-OUT LOVE című könyvre.
A fülszöveg alapján könnyed, szirupos szerelmi történetre számítottam, írtam a kiadónak (ezúton is köszönöm a Könyvmolyképzőnek a könyvet). A könyv úgy indít, mint egy rózsaszín lányregény. Julie Seagle, a vidéki lány neten foglal szállást, és amikor megérkezik Bostonba, az albérlet helyett egy étterem neonfeliratával találja szemközt magát. Hamarosan megérkezik a felmentő sereg anyuci bostoni barátnőjének fia, Matt személyében. A srác eszméletlen jóképű, okos, intelligens, humoros (mondjuk ezt eleinte még nem tudjuk, de sejtjük). Pólóján felirat: “Nietzsche a haverom.” → olvasásának folytatása
“Annyira fellelkesültem a gondolattól, hogy most bármit megtehetek, hogy a nagy lelkesültségtől nem csináltam semmit” – mondja Maik Klingenberg, Wolfgang Herrndorf Csikk című kamaszregényének főhőse.
Annyira fellelkesültem a könyvtől, hogy a nagy lelkesültségtől végül nem írtam róla semmit – mondom én. Pedig kétszer elolvastam, huszonhétszer belekezdtem a könyvről tervezett beszámolóm megírásába, és huszonhétszer abba is hagytam. Két nyár eltelt azóta, hogy Herrndorf könyve beköltözött az ágyam melletti könyvrakásba, két éve rakosgatom mindig feljebb, nehogy megfeledkezzek róla, de legfeljebb pár sornyi jegyzet lefirkantásáig jutottam. Azt biztos ismeritek Oscar Wilde-tól, hogy soha nem olvas olyan könyvet, amiről recenziót kell írnia, mert akkor nagyon elfogult lesz. Csikk könyvével az ágyam mellett azt hiszem, megértettem, mit akart Oscar Wilde mondani. Ha nem bánjátok az ebből fakadó részlehajlást, olvassatok tovább.→ olvasásának folytatása
Az Engelsfors trilógia második kötete, aminek a címe Eld (Tűz), nemrég jelent meg magyarul. Én az ősszel vettem meg Évi lányomnak svédül. Először ő olvasta el (az első részt, a Kört kétszer is, mert olyan jó), azután a barátnői. Én csak áprilisban jutottam hozzá, s mivel Velencébe utaztunk, s nem akartam magammal cipelni a vaskos kötetet, e-könyvként kölcsönöztem a Göteborgi Városi Könyvtárban, és Letto olvasón olvastam el.
A trilógia első része, aKör, igazi sötét, gótikus történet. Hatalmas sikert aratott Svédországban. Egy év alatt százezer példányban adták el, s a jogait még a megjelenése előtt egy hónappal több ország is megvette. A Kör egy fiktív svéd kisvárosban játszódik. A főszereplői első gimnáziumba járó lányok, akik a gimnáziumban lévő gonosszal veszik fel a harcot. → olvasásának folytatása
Nógrádi Gábor éppen 30 éve kezdte a pályát. Első ifjúsági regénye, a Gyerekrablás a Palánk utcában 1983-ban jelent meg. Azóta számos kiváló gyerekkönyvvel örvendeztette meg az ifjú olvasókat.
Nógrádi Gábor legújabb könyve, A gonosz hét napja, kétségkívül a 2012. év legmerészebb magyar ifjúsági regénye a 13+ kategóriában. A műfaji meghatározása nem könnyű. Talán realista regénynek nevezném fantasy elemekkel.
Egy neves svéd gyerekkönyvkritikus azt írta egy megjegyzésben a Facebookon, hogy a svéd ifjúsági regényeket úgy különböztetik meg külföldön más országok regényeitől, hogy azokban szex van. A magyar ifjúsági irodalomban nincs hagyománya a szexnek, ezért tűnik Nógrádi Gábor regénye szokatlannak magyar viszonylatban. → olvasásának folytatása
Nógrádi Gáborral A gonosz hét napja című regényéről Marika beszélgetett.
Miért írtad meg ezt a regényt, miért éppen ezt a regényt írtad?
Sok könyvtervet dédelgetek. Volt olyan, amelybe bele is kezdtem, mert egy sorozat része. (A nagyikám zseni). De egyik sem volt ilyen fontos, mint ez. Fontosnak éreztem, hogy ma megfogalmazzam egy történetben: rosszaságunk, gonoszkodásaink mindenkinek ártanak, aki körülöttünk él. Még szeretteinknek is. Persze legfőképpen saját magunknak ártunk a “szemétkedéseinkkel”. A regény ugyan csak egy regény, egy mesés történet, de a valóságban naponta elkövetünk valami komiszságot, valami ördögi dolgot, ami ront a világon. Ami bajt hoz ránk és azokra, akik a legközelebb állnak hozzánk. Aki például gyűlöl egy másik népet, és háborúba is indulna ellene, az a saját gyermekeinek az ellenségét, esetleg majdani gyilkosukat teremti meg.
Mi a műfaja ennek a regénynek?
Kérdésedre nehéz válaszolni. Irodalomelmélettel, kritikával foglalkozók cédulázzák fel a műveket. Utoljára akkor határoztam meg én az alkotás műfaját, amikor szonettet írtam. (No, ez inkább tréfa.) Apropó! Vajon milyen összefüggés van egy szerző versei, novellái, regényei, és ifjabbaknak szánt művei között? Kästner, Csukás, Mark Twain, Lázár, Nógrádi… Szerves egység az életmű?
A honlapon és alblogokon megjelent cikkek szerzői jog alá esnek, átvételük, másolásuk, idézésük szerzői engedéllyel, névmegjelöléssel és pontos hivatkozással lehetséges.
A világ legszebb mosolya nyilvánvalóan mindenkinek más. Másé. A könyv főhősének, Henriknek Kjersti mosolya tűnik a legszebbnek, akire egy egész nyáron át vágyakozva gondol, miközben melankolikus távolságtartással, de együttérzéssel nézi végig, ahogyan nagybátyja, a még ugyancsak fiatal Simon a halálba sorvad.
Minden egy külvárosi házban kezdődik. Ide költözik Michael szüleivel és beteg kishúgával. A ház udvarán egy rozoga, összetákolt garázsban talál rá a teljesen legyengült, különös lényre, Skelligre, és onnantól kezdve megváltozik az élete.
Rácz Stefán Tibor könyve erősen zavarba hozott.
Az Engelsfors trilógia második kötete, aminek a címe 
Nógrádi Gáborral A gonosz hét napja című regényéről Marika beszélgetett.
Könyvmutatványosok 