Category: 3+ év


Képtalálat a következőre: „siko meseotthon”Balázs Imre József irodalomtörténész írja, hogy egy szerző írói stílusát érdemben megítélni legalább három önálló kötet alapján lehetséges[1]. Sikó-Barabási Eszter idén elérkezett a harmadik önálló kötetéhez, s ez lehetőséget ad számunkra, hogy elhelyezzük őt az erdélyi kortárs gyermekpróza vonulatai között.
A szerző korábbi köteteiben közölt mesék „különös gyöngédségről és érzékenységről” vallottak. A korábban felütött lírai hangvétel későbbi köteteiben is meghatározó stílusjegy marad: meséinek líraisága hol J. Ch. Andersen, hol Hervay Gizella prózastílusát juttatja eszünkbe. [2] A most megjelent harmadik kötetben (Meseotthon) is ugyanez a hang dominál mintegy a szerző kiforrott egyéni stílusára utalva.
Sikó-Barabási Eszter meséit a lírai mese kategóriába sorolhatjuk, amelynek műfaji sajátossága, hogy a gyermektörténet tartalmi, tematikai érdeklődéséből kölcsönöz témát, viszont a gyermektörténet élményszerű elbeszélésmódja helyett lirizált nyelvhasználatot alkalmaz. A mese és novella határán egyensúlyozó lírai mese szabadon válogat a két műfaj összetevőiből, a két szövegtípus különböző variációját teremtve meg általa.[3] Ezekben a szövegekben még kimutatható a mesére jellemző mágikus gondolkodás, a csoda, a csodálatosság, előtűnik a racionális‒irracionális tér-időábrázolás, viszont a hétköznapi élettér hétköznapi témái kerülnek előtérbe. A próza lírizálódásának megnyilvánulásai közül a legszembetűnőbb a hétköznapi tárgyak, természetei elemek (fő)szereplővé emelésével létrejövő antropomorfizálódás, animizálódás.  A hétköznapi tárgyak életre keltése során ismerkedhetünk meg mindjárt az első mesében Buborékával, a buborékfejedelemmel (Különös kívánság), majd a bálba készülődőmuti bútorokkal: S.P. Alettával, az emeleti ablakkal és Bükk Kázmérral, az ajtófiúval (Bútorok bálja), a kócokat kibogozó felmentő sereggel, Kuferenccel, a kefével, Ferkével, a fésűvel és Vével, az ollóval (Sej-haj!), vagy kicsit később Frank Záppal, a hímes tojások versenyének zsűritagjával (Ajándék), valamint a Sári zoknijába hímzett pillangókkal (A magasban).  A hétköznapi tárgyak megszemélyesítése mellett, az állatok vagy természeti jelenségek antropomorfizálása a gyermeki világlátást tükrözi: Berci, a nadrágjából kihízott mentaszínű bálna (Bálnabaj), Pipacsilla, a kis piros virág, aki nappal Samu játszótársává válik (Samu a réten), Balambér, a repülni vágyó jegesmedve (Balambér bánata), valamint Nagy Panna, a napleány (A nap ruhája) éppúgy szereplői ennek a csodálatos világnak, mely, akárcsak a címben kódolt üzenet,  a gyermek otthon- és világteremtő képzeletének köszönhető.
A kötet utolsó darabja (A bűvös pemzli) a klasszikus népmesei tradíciót, a hagyományozódás, a továbbmondás gesztusát idézi fel. A tradicionális tündérmesei elemekkel átszőtt történet bár klasszikus elemekkel operál, mégis kortárs olyan értelemben, hogy ezek az elemek funkciójukat vesztve, sajátos jelentéstartalommal telítődnek (pl. a boszorkány ármánykodása). Ugyancsak a tradicionális népmesével, annak egyik típusával, a novellamesével mutat rokonságot az Öten című mese, mely a kéz ujjairól mesél.
A 14 mesét egybegyűjtő kötet két kistestvér, Samu és Sára hétköznapjait elevenítik fel a mágikus világkép tudatos működtetésével. A valós és fikciós világok párhuzamos szerepeltetése többdimenziós, diffúz jelleget kölcsönöz a történeteknek, ez a prózai hagyomány rokonítja a szerző meséit Hervay Gizella meseköltészetével.  A világok (mese és valóság) közötti ingázás vagy többdimenzionalitás[4] sajátosságán túl ezeknek a meséknek egyik másik jellemzője a novella műfaji sajátosságainak betüremkedése épp a hétköznapiság, a csodás meseszereplők, illetve a gyermekszereplők (Samu és Sára) egyidejű szerepeltetésével.
Makkai Kinga fényképe.A hagyományos felnőtt elbeszélői pozíciót alkalmazó narratívumokból kikacsint a mindentudó elbeszélő, ez azonban nem teremt alá-fölérendeltségi helyzetet, sőt a sorok mögött ott érezzük gyermekekkel cinkos, a „csodák világában” otthonosan mozgó, a gyermeki világlátás sajátját még őrző narrátort. Ezek a szövegek ugyanis kiemelten érzékenyen rezonálnak a gyermekbefogadók pszichikai sajátosságaira. A művekben tetten érhetjük a gyermek hiányos ismereteinek képzelettel való feltöltését (pl. Samu nadrágot „rajzol” a bálnának), a környezet elemeinek nem rendeltetésszerű használatát, vagy a pszichológia nyelvén a gyermeki gondolkodás egyik tipikus jellemzőjét, az artificializmust (pl. az olló arra való, hogy megszabadítsa Sárát a makacs kócoktól ) a mágikus-csodás világ hétköznapi világba való beágyazódását (pl. Sára zoknijára hímzett lepkék megmentik a bolyhóktól), vagy a különböző szférák, az élővilág illetve a tárgyak képviselte materiális világ közötti átjárást, a köztük lévő határok egybemosását (pl. a pipacs nappal lánnyá lényegül (Samu a réten), a naplény Sára hajának aranyszínt kölcsönöz (A nap ruhája), a falra ragasztott állatképek mentik meg Samu álmában megjelenő szellemlényeket, a negatív érzéseket (Samunál az állatok).
A gyermeki és mesei mágikus világkép találkozásán túl az egymással rímelő mondatrészek, tagmondatok véletlenszerű felbukkanása fokozzák a szövegek zeneiségét. A lirizált nyelvhasználat érzékletesebbé teszi az értelmezői folyamatot, ami a gyermekek életkori sajátosságaival, kívánalmaival esik egybe.
A gyermeki gondolkodásmódot, nyelvezetet és világlátást tükröző meséket Karda Zenkő illusztrációi teszik érzékletessé, hangulatossá. A festővászon érdes felületét, textúráját is láttató képek finom szín és  formakezelése tökéletesen illeszkedik a mesék naiv szövegtartalmához, az “otthonteremtés” művészi szándékához.
Sikó-Barabási Eszterre illik a gyermekíró megnevezés, hiszen azok közé a szerzők közé tartozik, akik nem a „felnőttirodalomból érkeztek” a gyermekirodalomba, hanem akit már az első kötete megírásakor is a „gyermekek számára való írás” szándéka vezérelt. A most napvilágot látott kötet meséi arról győzik meg az olvasót, hogy a szerzőnek sikerült megtalálni sajátos, egyéni hangját, prózastílusát, mellyel kijelölte helyét az erdélyi kortárs gyermekpróza legújabb vonulatában.

Sikó-Barabási Eszter a Bihar megyei Szalárdon született 1981-ben, Sepsiszentgyörgyön nevelkedett. A kolozsvári BBTE Bölcsészkarán szerzett angol tanári oklevelet (2005).  Négy évig tanítónőként dolgozott előbb Kolozsváron, majd később Sepsiszentgyörgyön. Írói munkásságára nagy hatással volt a munkája, illetve anyasága (négy gyermek édesanyja). Rendszeresen publikál meséket a Napsugár és Szivárvány gyermeklapokban. Első kötetete (Kabátvigasz, gombszomor) 2013-ban jelent meg a Koinónia Kiadó gondozásában, második kötete Csillagvándor  (2016) címet viseli. Legutóbb megjelent kötetét (Meseotthon) a Kolozsvári Magyar Napok keretén belül mutatják be napjainkban.

(Sikó-Barabási Eszter: Meseotthon, ill. Karda Zenkő, Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2017.)

[1] Balázs Imre József: Az új közép, (Tendenciák a kortárs gyermekirodalomban), Universitas Kiadó, Szeged, 2012.
[2] Makkai Kinga: Mesék párban, https://konyvmutatvanyosok.wordpress.com/2014/02/16/siko-barabasi-eszter-kabatvigasz-gombszomor-mesek-parban/, Sikó-Barabási Eszter Kabátvigasz, gombszomor című könyvéről http://tunderorszag-meseorszag.blogspot.ro/2014/02/siko-barabasi-eszter-kabatvigasz.html
[3] Petres Csizmadia Gabriella: Kortárs lírai mesék, In: Ambroozia, VII. évf., 2017/1. http://www.ambroozia.hu/index.php/2017-1/86-2017-1-tanulmany/409-petres-csizmadia-gabriella-kortars-lirai-mesek [online: 2017. augusztus 17. ]
[4] Lovász Andrea: Felnőtt gyermekirodalom, Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2015., p.32.

A recenzió a STUBE-hez beadott szemeszterdolgozataim egyikének fordítása és kiegészítése. Az eredeti szöveget a szerzői oldalamon találjátok.

bruecke4A többszörösen kitüntetett, immár negyedik kiadásnál tartó könyv eladási statisztikájához én is  hozzájárultam, a lányom iskolájában Janisch által egyedire dedikált példány van belőle. Kedvelem a szerzőt, ideálisan keveredik benne a profi a kíváncsival, a hétköznapiság az extravaganciával, a kísérletező és megújító kedv a tapasztalattal.

Az, hogy egy kevés szöveggel dolgozó, profi képvilágú képeskönyv miként foglalkoztatja a gyerekeket, hogy egy hozzáértőnek milyen lehetőségei vannak a vizuális nevelésre Magyarországon még nem került be a köztudatba. A gyerekek észlelése összetett, nem tartanak szünetet, minden pillanatban figyelnek (a hátsójukon is van fülük) és azonnal kiértékelnek mindent. „A gyerek és kép találkozásakor a gyerek rögtön szerepben van, mint egy képregényben. Minél elvontabb az ábrázolás, annál több szemlélő tud azonosulni az ábrázoltakkal.“ (Mit Bilderbüchern wächst man besser, Thienemann, 2009) olvasásának folytatása

Átháramló szeretet – Papírbabák

covers_368814Julia Donaldson számos gyerekkönyve eljutott már a magyar olvasókhoz – nem véletlenül. A gyermeki világot jól ismerő, vicces szövegek és szeretetteljes történetek méltán népszerűek számos országban.

A Betűtészta Kiadó jóvoltából nemrég Magyarországon megjelent Papírbabák című kötet újabb remekmű kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Sikerének titka elsősorban a hétköznapokba beleszőtt játékos szeretet, könnyed, szívhez szóló és megérintő felvonultatásában rejlik. olvasásának folytatása

Emil-perspektívák

Imádom azokat a könyveket, amelyeknek a végén van egy kis csavar. Az Emil-könyvek ilyenek.

Emil denevért szeretne

Ismerős az alaphelyzet: csak nálunk denevér helyett ló volt a vágyott állat. És ismerős a gondolatmenet, a GYEREK gondolatmenete: arra keres megoldást, hogy hogyan tarthatna otthon denevért. Nálunk is lenne ló. A hetediken. Ha lehetett volna egy nagyobb felvonót építeni a tömbház mellé, hogy beleférjen a ló. Mert az mellékes, hogy hol férne el a lakásban, az volt a nagyobb gond, hogy hogy jön fel a hetedikre. És hasonló módon akadt el Emil denevértartási projektje is: nem lehetett megoldani, hogy egyszerre legyen barlangsötét a lakásban, pedig „sötétben élni tök poén…” és legyen fényforrás is, mert az vonzza a szúnyogokat, a denevér táplálékát. Kép és szöveg jólpont kiegészíti egymást. Láttam már a sötétnek hasonló ábrázolását: egy szürke szín vonja be a színes képet. De itt sokkal erőteljesebben érvényesül a sötétség azáltal, hogy a szemek fehérje fehéren maradt. Külön öröm számomra, hogy a kezdő olvasó lányommal ketten olvastuk fel a könyvet, én az anya szerepét. Rövid, humoros, verses szöveg, könnyen olvasható. Olyan könyv ez, amelyben benne vagyunk mi is. olvasásának folytatása

Turbuly Lilla Locsolókannából elefánt című mesekönyve az idei Könyvfesztiválra jelent meg. Akárcsak a szerző korábbi Talált szívét, ismét a Manó könyvek gondozásában olvashatjuk Pepe, a kezdő óvodás kisfiú ovis kalandjait. Az illusztrátor személye is a folyamatosságot biztosítja: Horváth Ildi kedves képvilága – melynek gyerekfigurái kissé Agócs Írisz Maszat-illusztrációival rokonok – összhangban van a szöveggel, ahogy a Talált szívben is. Itt azonban egy pillanatra meg kell állnunk, hiszen a könyv egy kezdetben 3 éves kisfiúról szól, és végigkíséri egy évének, a kiscsoportos létének izgalmait. A könyv célközönsége tehát az ovis korosztály, Turbuly Lilla szövegét viszont tömören, kis betűkkel tördelték, amely nem kimondottan szerencsés ennél a korcsoportnál. Saját tapasztalatom szerint kevesebb szöveg és/vagy több illusztráció jobban támogatná az olvasást a 4-6 éves korosztálynál. Ezen felül kissé különös a felnőttes hangnem, egy kifejezetten érett kiscsoportos szemüvegén keresztül látjuk az ovis világot, Pepe empátiája a nagyobb gyerekekére jellemző. A könyv több kis humoros történetből áll össze, és komolysága segíthet szavakba önteni a hasonló eseményeket átélt kiscsoportos gyerekek élményeit, szükség van azonban a felnőtt magyarázó segítségére is. Ehhez a könyvhöz jól jön a kísérő beszélgetés.

Nagyon ötletes a locsolókannás cím, amely egy aranyos, minden óvodás életében sorsdöntő momentumra céloz, de erről most nem mesélhetek többet. Tessék olvasni, ízlelgetni ezt a nem hétköznapi, „komoly” ovis könyvet.

Szerző: Turbuly Lilla
Illusztrátor: Horváth Ildi
Manó könyvek, 2015
Korosztály: 4-6 év

A Big Hug_Life Is Like The Wind_COVER-HUN.inddA Kolibri KönyvTÁRS sorozatáról

Kinga: A magyar olvasóközönség hasonló tematikájú sorozattal a Vivandra kiadó jóvoltából találkozhatott.  Pernilla Stalfelt ismeretterjesztő könyvsorozata olyan tabutémákkal foglalkozott, mint a halál, szerelem, szobatisztaság, és a másság kérdése. A KönyvTÁRS sorozat hasonló témákban nyújt élményt a gyerekeknek.

Shona Innes maga is pszichológus, és nagy rajongója a gyermekkönyveknek,  különösen azoknsk, melyek a  gyerekeket foglalkoztató olyan „nagy kérdéseket” boncolgatják, mint a házasság, szerelem, a halál, a barátság, a veszteség, örökbefogadás, betegség stb. Az ausztrál pszichológus által írt The Big Hug – sorozat mintegy ölelésként próbál az élet nagy kérdései előtt értetlenül álló gyerekeknek hihetetlenül kedves, mégis őszinte hangon segíteni.

 A sorozat magyar kiadását a Kolibri kiadó jóvoltából olvashatja a célközönség. A KönyvTÁRS – sorozat magyar elnevezése gazdagította az eredeti sorozatcímet, ráadásul a fordító, Varró Dániel könnyed és szellemes költői stílusa  biztosítja az olvasó számára a katartikus, illetve zenei/auditív élményt. olvasásának folytatása

Csupaszív lovag – mesélő anyuka

palipalKislányként nagyon konkrét elképzelésem volt arról, hogy milyen egy igazi anyuka. Aztán megismertem Both Gabit, és ő pont olyan volt. Amikor kicsit jobban is megismertem, időnként kifejezetten szerettem volna újra kislány lenni. A hintarabló után különösen. És most itt van Palipál.

Második könyved, a Palipál, a csupaszív lovag lovagos mese, de nem szokványos. Milyen lovag Palipál?

Nyíltszívű és borzasztóan elszánt. Azt hiszem, eléggé lovagias, természetesen egy nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak szóló mese keretén belül.

És azt tudod, hogy milyen nem? Így Palipál és a harmadik kötet Rév Fülöp (amelynek szerkesztője vagy) után?

Semmiképp nem szabályos lovag, ahogy Rév Fülöp sem. A Fülöp nagyobbaknak szóló, nagy ívű történet, rengeteg humorral és kultúrtörténeti ismeretanyaggal, a Palipál a kisebbeket próbálja megszólítani. A cím elég beszédes. Ő egy olyan lovag, akinek hatalmas szíve van.

Ahogy A hintarablóban, itt is megjelennek a gyerekeid, pontosabban Ármin. Neki írtad? olvasásának folytatása

Hihetetlen történet — hiteles história

korteA könyv címe: Hihetetlen történet az óriás körtéről

Alcím: avagy hiteles históriája annak, hogyan került vissza Jeronimus Baltazár Severin Olsen az őt megillető, jogos hivatalába, Napváros polgármesteri székébe, a város összes lakójának örömére – egyvalakit kivéve

Az első mondat: „A nap sütött, a tenger ragyogó kék volt, Micó horgászott, miközben Sebastian az almalevével üldögélt, és újságot olvasott.”

Az utolsó mondat: „A nap süt, a tenger ragyogó kék, ez pedig itt a történet vége.” olvasásának folytatása

Timo Parvela: MIÚ ÉS VAU

KépHa Timo Parvela Mérleghintája az egymáshoz való közeledésnek, önmagunk és a másik elfogadásának, egy kapcsolat kialakulásának érzékenyen árnyalt lépésein vezet végig, akkor a Miú és Vau két fél ősidők óta tartó kapcsolatának finom rezdüléseit, kétarcúságát ragadja meg: amikor már akkor is tudjuk,érezzük, hogyan reagál bizonyos helyzetekre  a társunk, ha meg sem szólal, és mégis tud meglepetést okozni. Hogy tényleg kutya-macska barátság-e ez? Igen, hiszen mindkét szereplő jellemében van olyan vonás, ami a másikat akaratlanul is irritálja. És mégsem, hiszen Miú és Vaú nem ellenségek, hanem kapcsolatban élnek, amit értelmezhetünk baráti kapcsolatnak, testvéri kapcsolatnak, szülő-gyermek kapcsolatnak, de házasságnak is. Vagy vonatkoztathatjuk a bennünk élő éretlen gyermek (a kényelmes, örök álmodozó Miú) és tudatos felnőtt (a gyakorlatias Vau) kapcsolatára is a szereplők viszonyát.. Hogyan egészíti ki egymást a két főszereplő? Hogyan képesek túllépni a különbözőségükből fakadó konfliktusokon? Mindketten a saját egyoldalú erősségükkel. olvasásának folytatása

Torzonborz, a lehengerlő

Image

 

Nagyon haragudtam volna magamra, ha ezt az ajánlót, helyesebben AJÁNLÓT nem sikerült volna karácsony előtt megosztani veletek. A szívem mélyén azt remélem, hogy aki csak olvassa, még valahogy szerét ejti, hogy a karácsonyfa alatti csomagok között ott pihenjen egy példány a Kolibri Kiadó nemrégiben megjelent Torzonborz, a rabló című könyvéből. Kritikára, elemzésre most ne számítson senki, egyszerűen lelkes sorok fognak következni arról, hogy miért nagyon jó ez a könyv, és miért van megérdemelt helye minden olyan család könyvespolcán, ahol legalább egy kisgyermek vagy gyermeklelkű felnőtt, fiatal él. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: