Emil-perspektívák

Imádom azokat a könyveket, amelyeknek a végén van egy kis csavar. Az Emil-könyvek ilyenek.

Emil denevért szeretne

Ismerős az alaphelyzet: csak nálunk denevér helyett ló volt a vágyott állat. És ismerős a gondolatmenet, a GYEREK gondolatmenete: arra keres megoldást, hogy hogyan tarthatna otthon denevért. Nálunk is lenne ló. A hetediken. Ha lehetett volna egy nagyobb felvonót építeni a tömbház mellé, hogy beleférjen a ló. Mert az mellékes, hogy hol férne el a lakásban, az volt a nagyobb gond, hogy hogy jön fel a hetedikre. És hasonló módon akadt el Emil denevértartási projektje is: nem lehetett megoldani, hogy egyszerre legyen barlangsötét a lakásban, pedig „sötétben élni tök poén…” és legyen fényforrás is, mert az vonzza a szúnyogokat, a denevér táplálékát. Kép és szöveg jólpont kiegészíti egymást. Láttam már a sötétnek hasonló ábrázolását: egy szürke szín vonja be a színes képet. De itt sokkal erőteljesebben érvényesül a sötétség azáltal, hogy a szemek fehérje fehéren maradt. Külön öröm számomra, hogy a kezdő olvasó lányommal ketten olvastuk fel a könyvet, én az anya szerepét. Rövid, humoros, verses szöveg, könnyen olvasható. Olyan könyv ez, amelyben benne vagyunk mi is.

Hírdetés

Pepe ovis kalandjai, avagy hogyan lesz elefánt a locsolókannából

Turbuly Lilla Locsolókannából elefánt című mesekönyve az idei Könyvfesztiválra jelent meg. Akárcsak a szerző korábbi Talált szívét, ismét a Manó könyvek gondozásában olvashatjuk Pepe, a kezdő óvodás kisfiú ovis kalandjait. Az illusztrátor személye is a folyamatosságot biztosítja: Horváth Ildi kedves képvilága – melynek gyerekfigurái kissé Agócs Írisz Maszat-illusztrációival rokonok – összhangban van a szöveggel, ahogy a Talált szívben is. Itt azonban egy pillanatra meg kell állnunk, hiszen a könyv egy kezdetben 3 éves kisfiúról szól, és végigkíséri egy évének, a kiscsoportos létének izgalmait. A könyv célközönsége tehát az ovis korosztály, Turbuly Lilla szövegét viszont tömören, kis betűkkel tördelték, amely nem kimondottan szerencsés ennél a korcsoportnál. Saját tapasztalatom szerint kevesebb szöveg és/vagy több illusztráció jobban támogatná az olvasást a 4-6 éves korosztálynál. Ezen felül kissé különös a felnőttes hangnem, egy kifejezetten érett kiscsoportos szemüvegén keresztül látjuk az ovis világot, Pepe empátiája a nagyobb gyerekekére jellemző. A könyv több kis humoros történetből áll össze, és komolysága segíthet szavakba önteni a hasonló eseményeket átélt kiscsoportos gyerekek élményeit, szükség van azonban a felnőtt magyarázó segítségére is. Ehhez a könyvhöz jól jön a kísérő beszélgetés.

Nagyon ötletes a locsolókannás cím, amely egy aranyos, minden óvodás életében sorsdöntő momentumra céloz, de erről most nem mesélhetek többet. Tessék olvasni, ízlelgetni ezt a nem hétköznapi, „komoly” ovis könyvet.

Szerző: Turbuly Lilla
Illusztrátor: Horváth Ildi
Manó könyvek, 2015
Korosztály: 4-6 év

A jó gyerekkönyv olyan, mint egy ölelés

A Kolibri KönyvTÁRS sorozatáról

Kinga: A magyar olvasóközönség hasonló tematikájú sorozattal a Vivandra kiadó jóvoltából találkozhatott.  Pernilla Stalfelt ismeretterjesztő könyvsorozata olyan tabutémákkal foglalkozott, mint a halál, szerelem, szobatisztaság, és a másság kérdése. A KönyvTÁRS sorozat hasonló témákban nyújt élményt a gyerekeknek.

Shona Innes maga is pszichológus, és nagy rajongója a gyermekkönyveknek,  különösen azoknsk, melyek a  gyerekeket foglalkoztató olyan „nagy kérdéseket” boncolgatják, mint a házasság, szerelem, a halál, a barátság, a veszteség, örökbefogadás, betegség stb. Az ausztrál pszichológus által írt The Big Hug – sorozat mintegy ölelésként próbál az élet nagy kérdései előtt értetlenül álló gyerekeknek hihetetlenül kedves, mégis őszinte hangon segíteni.

 A sorozat magyar kiadását a Kolibri kiadó jóvoltából olvashatja a célközönség. A KönyvTÁRS – sorozat magyar elnevezése gazdagította az eredeti sorozatcímet, ráadásul a fordító, Varró Dániel könnyed és szellemes költői stílusa  biztosítja az olvasó számára a katartikus, illetve zenei/auditív élményt.

Csupaszív lovag – mesélő anyuka

Kislányként nagyon konkrét elképzelésem volt arról, hogy milyen egy igazi anyuka. Aztán megismertem Both Gabit, és ő pont olyan volt. Amikor kicsit jobban is megismertem, időnként kifejezetten szerettem volna újra kislány lenni. A hintarabló után különösen. És most itt van Palipál.

Második könyved, a Palipál, a csupaszív lovag lovagos mese, de nem szokványos. Milyen lovag Palipál?

Nyíltszívű és borzasztóan elszánt. Azt hiszem, eléggé lovagias, természetesen egy nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak szóló mese keretén belül.

És azt tudod, hogy milyen nem? Így Palipál és a harmadik kötet Rév Fülöp (amelynek szerkesztője vagy) után?

Semmiképp nem szabályos lovag, ahogy Rév Fülöp sem. A Fülöp nagyobbaknak szóló, nagy ívű történet, rengeteg humorral és kultúrtörténeti ismeretanyaggal, a Palipál a kisebbeket próbálja megszólítani. A cím elég beszédes. Ő egy olyan lovag, akinek hatalmas szíve van.

Ahogy A hintarablóban, itt is megjelennek a gyerekeid, pontosabban Ármin. Neki írtad?

Hihetetlen történet — hiteles história

A könyv címe: Hihetetlen történet az óriás körtéről

Alcím: avagy hiteles históriája annak, hogyan került vissza Jeronimus Baltazár Severin Olsen az őt megillető, jogos hivatalába, Napváros polgármesteri székébe, a város összes lakójának örömére – egyvalakit kivéve

Az első mondat: „A nap sütött, a tenger ragyogó kék volt, Micó horgászott, miközben Sebastian az almalevével üldögélt, és újságot olvasott.”

Az utolsó mondat: „A nap süt, a tenger ragyogó kék, ez pedig itt a történet vége.”

Timo Parvela: MIÚ ÉS VAU

Ha Timo Parvela Mérleghintája az egymáshoz való közeledésnek, önmagunk és a másik elfogadásának, egy kapcsolat kialakulásának érzékenyen árnyalt lépésein vezet végig, akkor a Miú és Vau két fél ősidők óta tartó kapcsolatának finom rezdüléseit, kétarcúságát ragadja meg: amikor már akkor is tudjuk,érezzük, hogyan reagál bizonyos helyzetekre  a társunk, ha meg sem szólal, és mégis tud meglepetést okozni. Hogy tényleg kutya-macska barátság-e ez? Igen, hiszen mindkét szereplő jellemében van olyan vonás, ami a másikat akaratlanul is irritálja. És mégsem, hiszen Miú és Vaú nem ellenségek, hanem kapcsolatban élnek, amit értelmezhetünk baráti kapcsolatnak, testvéri kapcsolatnak, szülő-gyermek kapcsolatnak, de házasságnak is. Vagy vonatkoztathatjuk a bennünk élő éretlen gyermek (a kényelmes, örök álmodozó Miú) és tudatos felnőtt (a gyakorlatias Vau) kapcsolatára is a szereplők viszonyát.. Hogyan egészíti ki egymást a két főszereplő? Hogyan képesek túllépni a különbözőségükből fakadó konfliktusokon? Mindketten a saját egyoldalú erősségükkel.

Torzonborz, a lehengerlő

 

Nagyon haragudtam volna magamra, ha ezt az ajánlót, helyesebben AJÁNLÓT nem sikerült volna karácsony előtt megosztani veletek. A szívem mélyén azt remélem, hogy aki csak olvassa, még valahogy szerét ejti, hogy a karácsonyfa alatti csomagok között ott pihenjen egy példány a Kolibri Kiadó nemrégiben megjelent Torzonborz, a rabló című könyvéből. Kritikára, elemzésre most ne számítson senki, egyszerűen lelkes sorok fognak következni arról, hogy miért nagyon jó ez a könyv, és miért van megérdemelt helye minden olyan család könyvespolcán, ahol legalább egy kisgyermek vagy gyermeklelkű felnőtt, fiatal él.

Szabó T. Anna: Tükörcicák

Íme egy könyv, amelynek a fülszövege is a gyerekekhez szól: a szerző ugyanabban a stílusban, formában nemcsak a történet egyik epizódját villantja fel (ikertortasütés), hanem utal a könyv markáns gasztronómiai vonalára:
„Nincs étvágyad? Lapozz bele-/ Vigyázz, nehogy megéhezz!”
Tetszenek nekem azok a gyerekkönyvek, amelyekben az író kiszól az olvasónak.
„És most lapozz! Valaki jön.” Lapoztunk.
„Püspökkenyér bácsi – látod?/
Kiolvastad? Gratulálok!” (piros betűkkel szedve a második sor).
Öt név szerepel a könyvben – Püspökkenyér bácsi, Cila, Laci, Anna, Lili –, mind az öt arról tanúskodik, hogy a nyelv nemcsak hordozza, hanem szolgálja a történetet, no meg arról, hogy Szabó T. Anna „tudja is, de inkább érzi a nyelvet” (Makkai Kinga: Szabó T. Anna gyermekversei közelebb engednek a titokhoz).

Szépség és a Szörnyeteg, avagy egyik mese közelítése egy másikhoz

A Manó Könyvek kislányoknak szánt sorozatának két része közül választhattam: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma című mesét Ursula Jones írta, és ugyanő dolgozta fel a klasszikus Szépség és a Szörnyeteg című mesét. Ha a logikus gondolkodásom vezet, az előbbit választottam volna, hiszen azt máshol nem olvashatjuk, míg az utóbbinak több változata is létezik. A könyvek elolvasása után viszont az ösztönömre hallgatva a Szépség és a Szörnyeteget választottam. A királykiassszony, akinek nem volt birodalma című mese főhőse Cinege Micire emlékeztetett, azon oknál fogva, hogy mindkét főhős szokatlan női szerepben állja meg a helyét. Jó mesének tartom.

Margery Williams: A bársony nyuszi

  Mottó: “Élünk, míg élünk, de gyermekkorunk/ az Istennél is halhatatlanabb.” (Zelk Zoltán)

Noha a XVIII. századtól egyre nagyobb empátiával közeledtek a felnőttek a gyermekekhez, majd egy századdal később felerősödött a gyermekkor imádata, és annak a felfogásnak az elterjedése, miszerint a gyermekkor felette áll az összes többi emberi életszakasznak,  a XX. század első évtizedeiben lényegesen új szemlélet honosodott meg a korábbi századok gyermekkor-történeti felfogásával szemben. A gyermekkor rendszeres tanulmányozása, az ún. gyermektanulmánynak a XX. század elején történt világmozgalommá szélesedésével egyre szélesebb körökben kezdték a gyermekkornak, mint önálló életszakasznak a fontosságát hangsúlyozni. A fenti tendenciák hatása nemcsak a gyermekkor-kutatás tudományos alapjainak lefektetését sürgette, hanem kedvező körülményeket teremtett a gyermekirodalom megszületéséhez. Szinte nincs olyan magyar író, költő a századelőn, akit ne érintett volna meg így vagy úgy a gyermeki lélek, a gyermekkor, és ne érzett volna vágyat annak megragadására, ábrázolására, megörökítésére.

A fenti kis történelmi kitérő azért indokolt a címben megjelölt mű bemutatása esetén, mivel szerzője 1922-ben írta. Ebben az évben Európa-szerte kezdtek beérni az olasz orvosnő és pedagógus, Maria Montessori alapelvei, melynek hatására gombamód létesültek az új óvodák és kisdedóvó intézetek. Elterjedtek az amerikai pedagógus, Dewey iskolareformokat hirdető nézetei, és  igazolódni látott Ellen Key jóslata is, mely szerint a 20. század “a gyermek évszázada” lesz.