Category: 5+ év


21. nap – Mészöly-Rofusz: Hófehér karácsony

downloadHárom nappal karácsony előtt már a végsőkig fokozódik az izgalom. Utolsó simítások,  ajándékcsomagolás, sütés-főzés, készülődés, miközben gondolatban már a szentestén járunk, lelkünkben szeretetre és békességre vágyunk. Nem is kell behunyjuk szemünket, hisz a nagy várakozásban megelevenedik a csillogó karácsonyfa, gyermekeink mosolya, mindaz, ami álmainkban az ünnephez kapcsolódik. Mészöly Ágnes könyve, mely a Takács család karácsony estéjét mutatja be, ebben a csodavárásban, ünnepre hangolódásban nyújt segítséget annak, aki még hisz az angyaljárásban, de annak is, aki lelke mélyén hinni szeretne, hiszen már rég elveszítette a csodákban való hitét.

Angyalok márpedig vannak. Mészöly Ágnes Hófehér karácsony című mesekönyvében Mirella és Máté, a Takács család legapróbb csemetéi épp falura, nagyihoz tartanak szenteste, mikor váratlanul a nagy hóban elakad autójuk. No, de minden rosszban van valami jó. A nagy hóesésben zsörtölődő ajándékszállító angyalokkal találkoznak. Még szerencse! Így legalább saját szemükkel győződnek meg afelől, hogy karácsonykor az ajándékokat semmi esetre sem apa és anya lopják a fa alá, hanem az angyalok szállítják ki személyesen minden gyermeknek.

Nos, ezért olyan izgalmas feltekinteni szenteste az égre!

Mészöly Ágnes: Hófehér karácsony
Rofusz Kinga illusztrációival
Cerkabella, 2014

 

 

14. nap – Thierry Chapeau: Fenyőlegenda

fenyolegenda_01Thierry Chapeau egy elzászi legendát rajzosított meg, melyben arra a kérdésre kapunk választ, hogy miért pont a fenyő lényegül minden év decemberében karácsonyfává. Egy törött szárnyú kismadár keres menedéket, de a tölgy és a bükk a termését félti tőle, a nyírfa fehér kérgét óvná a piszoktól. A fenyő nyújt számára menedéket. A karácsonyesti viharban az elutasító fák megbűnhődnek: elvesztik lombjukat. A fenyő tűlevelei megmaradnak, és jutalom számára, hogy minden évben részese lehet a karácsony ünnepének. Négy nyelvű papírszínház és könyv formájában is kapható. Papírszínházi előadáson interaktív lehetőség: kérjük meg a gyerekeket, hogy felállva, karjukat felmeleve, hajladozva, lábdobogással keltsenek vihart. A mese a befogadás-elutasítás ellentétre épül, éppen ezért érzékelhető a párhuzam a szentcsalád szálláskeresésével.

Könyv: Thierry Chapeau: Fenyőlegenda

Fordította: Finy Petra

Csimota, 2010.

Papírszínház: Thierry Chapeau: Fenyőlegenda, La Légende du Sapin, Die Legende von der Tanne, The Legend of the Fir Tree

Csimota, 2015.

sundor_es_niru_sundor_nyomaban_01

Néha az a tükör mutatja meg a legjobban a valóságot, ami egy cseppet torzít.

Sündör és Niru világában minden majdnem ugyanolyan, mint a miénkben, mégis, egy icipicit minden más. A két szomszéd frizbizik, de ezt egy bábavargánya kalapjával teszik. Átmásznak egy kerítésen, és a Csillanó Fém Birodalmában találják magukat. Hangokat gyűjtenek, fényre vadásznak, s közben, akármilyen fura birodalomban is élnek, kalandoznak, fedezik fel a valóságot és a benne élő teremtményeket, igazából a szeretet, a barátság, a hűség, a kitartás útját járják. olvasásának folytatása

A szomorú kacagány szomorúan aktuális

FullSizeRender-7Kacagányok és kacabajkák. Két szeretnivaló, színes, vidám népség, egymásnak szomszédai. Mindkettejük nevében ott bujkál a kacagás: e két játékos, remek fantáziaszó a nevetésre való utaláson túl azt is üzeni, hogy kacagányok és kacabajkák között sokkal több a hasonlóság, mint azt a név hordozói a történet elején sejtik. Merthogy a kacagányok és kacabajkák nem szeretik egymást, bármennyire is tarka virágos mindegyikük kobakja. Egyenesen irtóznak egymástól, pontosabban szólva főleg a kacagányok irtóznak a kacabajkáktól. Ennek okát azonban nem a másik tulajdonságaiban, szokásaiban kell keresni, hanem önmaguk megalapozatlan kultúrfölényességében, az úgymond civilizált kulturális tudat pökhendiségében. A történet, melyet Bosnyák Viktória szavai és Rippl Renáta illusztrációi mesélnek el A szomorú kacagány c. könyvben, arról szól, hogy bár a más népekre, kultúrákra vonatkozó sztereotípiák és gyűlöletbeszédek nagyon sokat tudnak ártani, a régi ellenségeskedések megszüntethetők, a másik igaz arca megismerhető. Legyen bármilyen is a világ, ezt a gondolatot, hitet feladva nem lehet gyereket nevelni, vagyis már csak emiatt is ott a helye A szomorú kacagány-nak minden nagyóvodás és kisiskolás életében. olvasásának folytatása

FullSizeRender-6Kisremeknek mondom, de nem azért, mert kicsire sikeredett benne a jó. Arról van inkább szó, hogy Olga Černá és Alžběta Skálová könyvében a remekség kis helyen is elfér. A könyv méreténél fogva kézbe való, retikülbe, kabát- vagy nadrágzsebbe, hisz akkora csupán, mint egy kisebb köteg boríték vagy képeslap. A hasonlat pedig nem véletlen, olvassunk csak bele:

“Kedves Klárikám! A kórházból írok Neked. Pontosabban egy kedves nővérke ír, én meg diktálok neki, mert írni most nem tudok. Nem kelhetek fel és sokat kell aludnom.  olvasásának folytatása

„Tessék mindenkinek nyugodtan félni! Mindenki ismerje meg a szörnyeit!”

bibedombiE nem éppen szokványos felszólítások döbbenthetik le Adamik Zsolt és Hanga Réka Bibedombi szörnyhatározó című kötetének olvasóit már a könyv elején, az Avaros várost bemutató szócikkben. S mielőtt bárki azt gondolná, hogy gyereket és felnőttet egyaránt próbára tevő, veszélyekkel teli könyvvel van dolga, megnyugtatok mindenkit, nem téved, valóban válogatott rémségekkel fog találkozni, ha kinyitja – mit kinyitja, ha csak ránéz a kötetre, vagy csupán közelíteni merészel hozzá.

A veszély éjszaka Bibedomb felől támad, lesből és nyíltan, váratlanul vagy akár nagyon is kiszámíthatóan, mert ugye azt már az elején leszögezhetjük, hogy mindenkinek vannak szörnyei. A helyszín pedig az Avaros nevű városka, ahol mindenütt és mindenben ott lapulnak a rémek, például a kapualjban, a kút alján, a kioszknál, a köszönésbenés a kiáltásban (hogy maradjunk a k-val kezdődő szavaknál). Ez az a hely, ahol viszont már mindenki megtanulta: a szörnyek valójában csak azért vannak, hogy lássuk, mitől félünk. Ennek tudatában pedig az avarosiak közül már senki sem fél a legrettenetesebb rémségektől sem, legfeljebb néha kicsit megijednek. olvasásának folytatása

Torzonborz újabb gaztettei

torzonborz„[…] és annyira boldogok voltak, hogy a világon senkivel sem cseréltek volna – még akkor sem, ha örökbérletet kapnak a hullámvasútra.” – olvastam fel kisfiamnak a Torzonborz újabb gaztettei című könyv befejező mondatát, és minden jó, ha a vége jó, gondoltam magamban, majd feltettem a következő kérdést: –Na, tetszett? Mert bezsebelni vágytam a dicséretet, az ujjongást, az örömöt, ami nyilvánvaló volt végig, amíg a könyvet – egyébként két este alatt – elolvastuk.
És a válasz: – Nem.
Döbbent csönd. Majd egy halk miért. És az újabb válasz:
– Mert borzasztóan RÖVID volt! olvasásának folytatása

Amitől hétfőn is nő a fű

tasnádiPletyka, anekdota, városi legenda – tulajdonképpen ugyanannak a jelenségnek a megjelenési formái. Hihetően előadott képtelen történetek, vagy van valóságalapjuk, vagy nincsen.

A városi legenda főleg a városi közösségek történeteinek gyűjtőneve. A hihetőnek hangzó (soknak van valóságalapja), ám szokatlan, sőt néha morbid történetek főbb vonásai állandóak, de terjedésük során a szereplők, a helyszín, az időpont stb. legtöbbször cserélődnek. A pletykában ugye minden változik, kivéve a szereplőket. olvasásának folytatása

860236_5Tulajdonképpen miről is szól a karácsony?
Egy pillanatra érdemes becsukni a szemünket, és felidézni legszebb karácsonyi emlékeinket. Mi jut eszünkbe legelőször? Talán Jézus születése, a jászol és a három királyok? Advent és a gyertyagyújtás? Esetleg a fény és a születés ünnepe? Vagy egészen más emlékek? Inkább egy családi vacsora, a díszesen feldíszített karácsonyfa, a készülődés és a titkolózás, hogy a lehető legnagyobb örömet tudjuk szerezni az ajándékunkkal másoknak. Annyi minden eszünkbe juthat… De vajon hogyan mesélnénk el valakinek, aki még sohasem hallott a karácsonyról, hogy mi is az tulajdonképpen?
(Gregus László, vendégszerzőnk írása)

olvasásának folytatása

Az óceán, ha könyvben kitárulkozik

oceano coverEgy képeskönyvet mutatnék. Képeskönyvet a javából: kinyílik, megnyílik benne az óceán. Szó szerint. A nagy kékség láttatása csak akkor lenne életszerűbb, ha vizesen csöpögnének a könyv lapjai, de nem teszik. Szerencsére.

Miközben Anouck Boisrobert és Louis Rigaud Pop-up Ozean c. könyvét csodálom és szeretgetem, eszembe jutnak Esterházy Péter szavai: “A képeskönyvek, az albumok a könyvet mint ünnepnapot prezentálják, és több nap, mint kolbász, én hétköznapi vagyok, az olvasást nem ünnepnek tekintem, hanem egyszerű napi szükségszerűségnek – és azután persze minden másnak, munkának, kéjnek, luxusnak, tanulásnak, és így tovább, ünnepnek.” olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: