Egyre többen ismerik fel, hogy korunk egyik legnagyobb kihívása és feladata természeti kincseink megóvása. Nem kérdés, hogy az élhető és az egészséges környezet megőrzése gyermekeink jövőjének nélkülözhetetlen alapfeltétele. Ennek ellenére sokan nem kívánnak vele foglalkozni. Vannak, akik elviccelik vagy elbagatellizálják, mások eltakarják a szemüket, hogy ne lássák a feladatokat, kérdéseket, a tornyosuló szemétkupacokat, mert kényelmetlen, kínos és különben is ijesztő, és vannak, akik igyekeznek szembenézni a teendőkkel, szemetet gyűjtenek, igyekeznek minimalizálni a saját hulladéktermelésüket, óvják az állatokat, gyalog, biciklivel és/vagy tömegközlekedéssel járnak, helyi termelőktől vásárolnak és így tovább. Kétségtelen, hogy meg kell tanulnunk, hogyan élhetünk környezetünk szempontjából is kíméletesebben. Ebben a tanulási folyamatban segítségünkre lehetnek a több nagyobb kiadónál is megjelent a felnőtteket és a gyerekeket is megszólító ismeretterjesztő vagy szépirodalmi kiadványok, amelyek a környezetünk megóvásának valamely aspektusát helyezik a középpontba.
Magyarországon szembeötlő, hogy a vásárlók jó része nagy előszeretettel és magától értetődően gyűjti a műanyag zacskókat, vagy ha bármilyen vízpart mellett, ahol vízi madarak is felbukkannak, szinte mindig akadnak szülők, nagyszülők, akik kenyérvégekkel, kifli maradékokkal etetik a gyerekeikkel, unokáikkal a kacsákat és hattyúkat. Előfordul, hogy oviscsoportokat és általános iskolás osztályokat kirándultatnak el intézményesen kacsát etetni. Fel sem merül, hogy ez mennyire ártalmas a madaraknak, a miértre már kaptam azt a választ is, hogy ezeknek a madaraknak úgy is mindegy. De ha körülnézünk, elgondolkodtató, nálunk miért jár ennyire gyerekcipőben a környezetünk védelme, miért írják felül legtöbbször a gazdasági érdekek a természetvédelmi szempontokat.
A Pagony Kiadó repertoárjában számos olyan ismeretterjesztő, illetve szépirodalmi alkotást találunk, amelyek ráirányítják a gyerekek és a felnőttek figyelmét a problémákra, feladatokra, megoldásokra, amelyek segíthetnek abban, hogy felelősségteljesen óvjuk a környezetünket, és próbáljunk együtt élni a természet többi élőlényével. Közülük ezúttal két általános iskolásoknak és egy óvodásoknak szóló könyvet választottam ki, amelyeket összeköt a természethez és a környezethez való viszonyulásmódjuk.
Kiss Noémi A bálna és a srác című meseregénye a klasszikus népmesékben tapasztalható főhős/ember és a természet szoros kapcsolatát, és sok szálon összefűződő egységét eleveníti fel. Valójában ez az összetart(oz)ás a kulcsa a megpróbáltatások legyőzésének és egyáltalán a túlélésnek. A két főszereplő gyerek, az apró termetű Cérnasrác, és a pufóknak csúfolt Lida sorsának összekapcsolódásán és történetén keresztül követhetjük végig a természet erőivel, illetve szereplőivel való találkozásukat, és a barátságuk kialakulását. Cérna és Lida nem a világot szeretnék megmenteni, hanem helyet találni benne a maguk számára is.
A jóság, a másokkal törődés mindig megtérül. Ez az ősi hit itatja át a regényt, hiszen a csapdába került fóka, a töröttszárnyú kormorán és a világ legszelídebb bálnájával való találkozás nemcsak feledhetetlen élmény a gyerekek számára, hanem egyben a megbízható szövetségesekre találás pillanata is. E találkozások a másik elfogadására és tiszteletére tanítják az olvasókat, akiket pont másságuk miatt vetett ki a saját emberi közösségük. A természet különféle teremtményeinek megismerésére és elfogadására való nyitottságuk, s azok tisztelete nemcsak képessé teszi őket arra, hogy megértsék, sőt, beszélni is tudják az állatok nyelvét, hanem az állat-segítőiknek köszönhetően menekülhetnek meg maguk is.
A bálna és a srác képi világát Molnár Jacqueline montázstechnikával készült varázslatos vízi világokat és messzi tájakat idéző illusztrációi adják, amelyek a távolságot és közelséget oly rendkívül érzékletesen jelenítik meg a kék már-már megszámlálhatatlan árnyalatának megragadásán keresztül.
Agócs Írisz Tekla madarai című ismeretterjesztő meséje a Mici megmenti a világot sorozat második részeként követi a 2021-ben napvilágot látott Márkó bácsi kertjét, amely bemutatta, hogy az asztalra kerülő gyümölcsöknek és zöldségeknek nem föltétlenül kell több ezer kilométert utazniuk, hiszen a közelünkben is megteremnek, ahogy például Márkó bácsi kertjében is, ahol nincs is szükség vegyszerekre a kártevők ellen, hiszen a különféle, jól összeválogatott zöldségek egymást támogathatják a fejlődésben. A Tekla madarai, akárcsak a Márkó bácsi kertje arra irányítja rá a legkisebbek figyelmét, hogy milyen fontos megfigyelni és megismerni, hogyan működnek a dolgok, hol és hogyan élnek az állatok, milyen sokfélék, és hogy mennyire összefügg minden mindennel, hiszen, ahogy Mici is megtudja a nagypapájától: „úgy lehetek a természetnek a barátja, ha minél jobban megismerem”. (5.)
Az óvodások számára is közérthetően vet fel fontos kérdéseket a kötet, miközben beavatja a városi környezetben élő gyermekeket a madarak különleges világába. Megmutatja, milyen sok fajta madár él a környezetünkben, hogyan élnek, mire van valójában szükségük, hogyan biztosíthatjuk a természetes élőhelyüket. Egy felnőttektől véletlenül hallott mondattöredéknek az értelmezésével indít a könyv, ami a határtalan környezetszennyezés következményével és világunk pusztulásának lehetőségével szembesít. Mici viszonyulása jól illusztrálja az ilyen helyzetek jelentőségét, hiszen óhatatlanul szorongást kelthetnek a gyerekekben a félinformációk is. A főszereplő kislány azonban egyből megoldásokat keres, összefogva a barátaival szeretne megtenni mindent, amit csak lehet a világ megmentéséért. Megszólítja és beavatja az óvodásokat abba, hogy mi mindent tehetnek madarakért, a környezetükért és magáért a természet sokféleségének megőrzéséért, mert a körülöttünk, mellettünk élő állatok nem dekorációs kellékek.
Agócs Írisz könyvének gyerekszereplői példát mutatnak arra, hogy az alapos tájékozódás és nyitottság révén összefogással gyarapíthatóak a madárélőhelyek, amit majd sokan „leutánoznak”. Így nemcsak sok-sok különleges madarunk lehet, hanem a Föld is élhetőbb, vidámabb és szebb lesz.
Kerékgyártó István Emma, aki Leó Kabrióval megmentette a Földet című meseregénye folytatja a szerző két évvel korábban megjelent Márk, aki hatévesen megmentette a világot című meséjét. Ezúttal Márk kishúga, Emma kerül a középpontba, aki véletlenül szembesül azzal, hogy legkedvesebb állatai, a koalák milyen nagy bajba kerültek Ausztráliában a globális felmelegedés okozta erdőtüzek következtében. Kerékgyártó István regénye igazi mai mese, korunk égető környezeti problémáira hívja fel a figyelmet, miközben lehetőséget teremt a gyerek főszereplő számára, hogy megkeresse a megoldást a Föld élővilágának a megmentésére. Emma, bátor, jószívű, és éles eszű, életkorát meghazudtoló érettséggel és higgadtsággal dolgozza ki, és viszi véghez a tervét. Felismeri, hogy nemcsak a koalák vannak bajban, hanem valójában a Föld egész élővilága, megmentésükért pedig csak úgy harcolhat, ha egyrészt elnyeri a közvetlen környezetének a támogatását, másrészt olyan ismert támogatókat szerez, akiknek kiterjedt lehetőségeik vannak akár távolabbi országokban is. Olyan ismert természetvédők alakjai jelennek meg e kalandos, fordulatokkal és izgalmakkal teli történetben, mint Leonardo di Caprio vagy David Attenborough. Emma meséje arra is rámutat, hogy összefogással, kitartással, szeretettel akár egy kisgyerek is mennyi mindent tehet a környezetéért, mert megváltoztathatóak a különféle kényelemből, megszokásból és gazdasági érdekekből rögzült szokásaink is. Ugyan eléggé illuzórikusnak tűnik, de miért ne kérhetnének a gyerekek születésnapjukra például játékok helyet egy saját ültetett fát ajándékként?
Emma és Leó Kabrió meséje kétségtelenül motiváló történet, ugyanakkor ráirányíthatja a figyelmünket azokra a gyerekekre és fiatalokra, akik a világ különböző tájain fáradtságot nem kímélve tesznek természeti értékeink megmentéséért. Gondolhatunk itt például Boyan Slatra, az Ocean Cleanup feltalálójára, Felix Finkbeinerre, a Plant-for-the-Planet több milliárd fát elültető világszintű gyermekmozgalmának alapítójára, Himangi Halderre, aki Indiában már gyerekként sokat tett a közlekedés okozta levegőszennyezés csökkentéséért, Hunter Mitchellre, aki a veszélyeztetett állatfajok megmentéséért küzd vagy Greta Thunbergre, a klímaváltozás elleni harc egyik legeltökéltebb alakjára.
Kiss Noémi: A bálna és a srác. Pagony, Budapest, 2021
Agócs Írisz: Tekla madarai. Pagony, Budapest, 2022.
Kerékgyártó István: Emma, aki Leó Kabrióval megmentette a Földet. Pagony, Budapest, 2022.
Vannak könyvek, amiket érdemes úgy olvasni, hogy átcsúsztatjuk az óévből az újba,összeolvasztva olvasásukkal e kettőt. Minden bizonnyal közéjük tartozik az épp elbúcsúztatott év vége előtt alig néhány héttel a Cerkabella kiadónál megjelent Dödölle is. A Lovász Andrea szerkesztésében megjelent kötet alcíme rávilágít arra, hogy belőle nemcsak a magyar konyha laktató, számos vidéken közkedvelt étele elkészítésének csínját-bínját ismerhetjük meg, hanem egy gyerekirodalmi és hagyományőrző kalendáriumot tarthatunk a kezünkben. A kötetet fellapozva szembeötlő, hogy a kortárs írók, költők művei mellett előtűnnek Benedek Elek, Hervay Gizella, Lengyel Dénes, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos vagy Zelk Zoltán alkotásai is, de a külföldi szerzők művei felé kitekintve A. A. Milnétől is olvashatunk benne szöveget.
Hogyan lesz lelki észleléseink és tapasztalataink megértéséből, azok feldolgozásából gyerekeknek szóló mese? Hogyan lesz a tudatos lelki munka folyamatából, a nyomasztó érzésekkel és gondolatokkal, traumákkal vagy lelki sebekkel való szembenézésből képeskönyv? Úgy tűnik, Timothée de Fombelle tudja a választ.
Három nappal karácsony előtt már a végsőkig fokozódik az izgalom. Utolsó simítások, ajándékcsomagolás, sütés-főzés, készülődés, miközben gondolatban már a szentestén járunk, lelkünkben szeretetre és békességre vágyunk. Nem is kell behunyjuk szemünket, hisz a nagy várakozásban megelevenedik a csillogó karácsonyfa, gyermekeink mosolya, mindaz, ami álmainkban az ünnephez kapcsolódik. Mészöly Ágnes könyve, mely a Takács család karácsony estéjét mutatja be, ebben a csodavárásban, ünnepre hangolódásban nyújt segítséget annak, aki még hisz az angyaljárásban, de annak is, aki lelke mélyén hinni szeretne, hiszen már rég elveszítette a csodákban való hitét.
Thierry Chapeau egy elzászi legendát rajzosított meg, melyben arra a kérdésre kapunk választ, hogy miért pont a fenyő lényegül minden év decemberében karácsonyfává. Egy törött szárnyú kismadár keres menedéket, de a tölgy és a bükk a termését félti tőle, a nyírfa fehér kérgét óvná a piszoktól. A fenyő nyújt számára menedéket. A karácsonyesti viharban az elutasító fák megbűnhődnek: elvesztik lombjukat. A fenyő tűlevelei megmaradnak, és jutalom számára, hogy minden évben részese lehet a karácsony ünnepének. Négy nyelvű papírszínház és könyv formájában is kapható. Papírszínházi előadáson interaktív lehetőség: kérjük meg a gyerekeket, hogy felállva, karjukat felmeleve, hajladozva, lábdobogással keltsenek vihart. A mese a befogadás-elutasítás ellentétre épül, éppen ezért érzékelhető a párhuzam a szentcsalád szálláskeresésével. 
Kacagányok és kacabajkák. Két szeretnivaló, színes, vidám népség, egymásnak szomszédai. Mindkettejük nevében ott bujkál a kacagás: e két játékos, remek fantáziaszó a nevetésre való utaláson túl azt is üzeni, hogy kacagányok és kacabajkák között sokkal több a hasonlóság, mint azt a név hordozói a történet elején sejtik. Merthogy a kacagányok és kacabajkák nem szeretik egymást, bármennyire is tarka virágos mindegyikük kobakja. Egyenesen irtóznak egymástól, pontosabban szólva főleg a kacagányok irtóznak a kacabajkáktól. Ennek okát azonban nem a másik tulajdonságaiban, szokásaiban kell keresni, hanem önmaguk megalapozatlan kultúrfölényességében, az úgymond civilizált kulturális tudat pökhendiségében. A történet, melyet Bosnyák Viktória szavai és Rippl Renáta illusztrációi mesélnek el A szomorú kacagány c. könyvben, arról szól, hogy bár a más népekre, kultúrákra vonatkozó sztereotípiák és gyűlöletbeszédek nagyon sokat tudnak ártani, a régi ellenségeskedések megszüntethetők, a másik igaz arca megismerhető. Legyen bármilyen is a világ, ezt a gondolatot, hitet feladva nem lehet gyereket nevelni, vagyis már csak emiatt is ott a helye A szomorú kacagány-nak minden nagyóvodás és kisiskolás életében. 
Könyvmutatványosok 