Klári és a 11 nagymama. Olga Černá és Alžběta Skálová kisremeke

Kisremeknek mondom, de nem azért, mert kicsire sikeredett benne a jó. Arról van inkább szó, hogy Olga Černá és Alžběta Skálová könyvében a remekség kis helyen is elfér. A könyv méreténél fogva kézbe való, retikülbe, kabát- vagy nadrágzsebbe, hisz akkora csupán, mint egy kisebb köteg boríték vagy képeslap. A hasonlat pedig nem véletlen, olvassunk csak bele:

“Kedves Klárikám! A kórházból írok Neked. Pontosabban egy kedves nővérke ír, én meg diktálok neki, mert írni most nem tudok. Nem kelhetek fel és sokat kell aludnom. 

Hírdetés

Születésnapi sorok

Fotó: Kőrössy Ruki

 

Négy éve már, hogy hivatalosan útjára indult a Könyvmutatványosok. Lázár Ervin születésének 75. évfordulóján.
Azóta mutinak vagy könyvmutinak becézik a portált. Négyszáz körül jár a cikkek, interjúk száma, ami éves szinten úgy százat jelent. 103 hozzászólást írtatok, és több mint kétezer követőnk van a FB-on.

Köszönjük!

De nem ez az igazi lényeg.
Az elmúlt négy – nekünk, tizennégyünknek már öt – évben nem egy gyerekirodalmi portál született, hanem egy közösség.
Nekünk a könyvmuti, a szorosabb és tágabb közösség: otthon. Biztonságos, meleg, befogadó, megtartó, elbocsátó és visszaváró.
Reméljük, nektek is!
Köszönjük a rengeteg e-mailt, tanácsot, játékot, nevetést, megosztást!
Köszönjük, hogy vagytok!
Vagyunk, legyünk a következő négy évben is!

Boldog születésnapot!

Csikk. Wolfgang Herrndorf regénye.

“Annyira fellelkesültem a gondolattól, hogy most bármit megtehetek, hogy a nagy lelkesültségtől nem csináltam semmit” – mondja Maik Klingenberg, Wolfgang Herrndorf Csikk című kamaszregényének főhőse.

Annyira fellelkesültem a könyvtől, hogy a nagy lelkesültségtől végül nem írtam róla semmit – mondom én. Pedig kétszer elolvastam, huszonhétszer belekezdtem a könyvről tervezett beszámolóm megírásába, és huszonhétszer abba is hagytam. Két nyár eltelt azóta, hogy Herrndorf könyve beköltözött az ágyam melletti könyvrakásba, két éve rakosgatom mindig feljebb, nehogy megfeledkezzek róla, de legfeljebb pár sornyi jegyzet lefirkantásáig jutottam. Azt biztos ismeritek Oscar Wilde-tól, hogy soha nem olvas olyan könyvet, amiről recenziót kell írnia, mert akkor nagyon elfogult lesz. Csikk könyvével az ágyam mellett azt hiszem, megértettem, mit akart Oscar Wilde mondani. Ha nem bánjátok az ebből fakadó részlehajlást, olvassatok tovább.

Milyen könyveket szeretnénk a fa alá? – Hamar Nóri

Az idén időt kérek a kisangyaltól. Olvasásra fordítható időt. Lelkiismeretfurdalás nélkül olvasásra fordítható időt. Szabadon és élvezettel olvasásra szánt időt. Szerénytelen leszek: annyi időt, amibe a könyv elolvasása is belefér, nem csak a könyvről írt kritika, recenzió vágtázós átfutása.
Mert ha ezt megtalálom a fa alatt, akkor lesz idő gyerekeimmel közösen elolvasni Jostein Gaarder Karácsonyi rejtély című könyvét. Azt, amelyik egy-egy fejezetével végigkísérhette volna az ádventi várakozás időszakát, amelyikben napról napra kísérhettük volna figyelemmel egy Joachim nevű kisfiú közbenjárásával egy régi ádvent-kalendáriumból előkerülő rejtélyes cetli üzenetét, titkait. De jó lesz ez a könyv ünnepek közötti olvasmánynak is, hisz a gaarderi filozofikus meditáció ötvözése a betlehemi születés mítoszának meseszerű újraelmondásával nagy kalandot ígér.

Az óceán, ha könyvben kitárulkozik

Egy képeskönyvet mutatnék. Képeskönyvet a javából: kinyílik, megnyílik benne az óceán. Szó szerint. A nagy kékség láttatása csak akkor lenne életszerűbb, ha vizesen csöpögnének a könyv lapjai, de nem teszik. Szerencsére.

Miközben Anouck Boisrobert és Louis Rigaud Pop-up Ozean c. könyvét csodálom és szeretgetem, eszembe jutnak Esterházy Péter szavai: “A képeskönyvek, az albumok a könyvet mint ünnepnapot prezentálják, és több nap, mint kolbász, én hétköznapi vagyok, az olvasást nem ünnepnek tekintem, hanem egyszerű napi szükségszerűségnek – és azután persze minden másnak, munkának, kéjnek, luxusnak, tanulásnak, és így tovább, ünnepnek.”

David Almond: A nevem Mina

David Almond pár évvel ezelőtt egy vele készített interjúban arról beszélt, hogy ha gyerekeknek ír, mintegy magának is hangsúlyozza saját múltjára visszatekintve, hogy bár szörnyű és rettenetes tud lenni az élet, a végén mégiscsak jóra fordul minden. Hogy a csoda nem egy másik világon vár ránk, mert eleve itt van már abban, amiben élünk. A Nevem Mina c. könyvének akár ez is lehetne a mottója. A kilenc éves kislány története arra tanít, hogy ezt nem is olyan nehéz észrevenni.

Grimmül beszélők

Grimmül szólnak napjaink. Megbízható mesenyelven, amit jól megértenek a kicsik és nagyok. Grimmül telnek napjaink. Könnyen újrateremthető és elképzelhető mesebeli helyzetekben, melyekben érezzük a gonoszt és kívánjuk a jót.

A történetmondók meghirdette Grimm év lassan véget ér, s magunk mögött hagyjuk a kétszáz éves jubileumi évfordulót is, melyet az első (1812-es) Grimm mesegyűjtemény megjelenésétől számítunk. Viszont velünk maradnak a történetek, és velünk maradnak a meséskönyvek. Mi mostanában a Noel Daniel szerkesztette A Grimm testvérek tündérmeséi (The Fairy Tales of the Brothers Grimm) című kötetet olvassuk és lapozgatjuk. Angol nyelven a Taschen kiadó gondozásában jelent meg 2011-ben. (1)

Generál a General Press

Ami hó volt, mind elolvadt. Ami beláthatlan távolságnak tűnt, kezd megszámlálható napokká lényegülni. Ami tavaly még elviselhetetlen kínnak tűnt, most az örömteli várakozás apró neszeit hozza magával. Már csak négyet kell aludni karácsonyig. Ilyenkor már tényleg csak a könyvek bírnak rászedni arra, hogy nyakamba vegyem a túlzásoktól hangos várost. Ha tehetném, holnap még kirohannék, és kezembe vennék néhány könyvet, ízlelgetném őket, próbálgatnám, bírná-e még őket az angyalok szárnya.

A gyermeki ajándékozást dolgozza fel a Lehoznám Neked a holdat c. képeskönyv. Azt a pillanatot képzelem el benne, amikor megfordul a (nem feltétlenül
karácsonyhoz kötött) ajándékozás iránya, s a kisgyermek már nem kapni vágyik, hanem adni: édesanyjának. A poetikus témát a szelíd, kissé álomszerű illusztrációk teszik még vonzóbbá.

Csizmás kandúr ötféle köntösben

Öt macska lakik nálunk, mind másféle. Az elsőt fehér papírból szabták és nyírták ki szúrós bundájúra, a másodikat egyszerű vonallal rajzolták és digitálisan színezték vagányra, a harmadikat széles piros szájjal küldték a világra vicsorítani, a negyediket rejtegetik, mintha nem is lenne, csak álarcát és csizmáját mutatja, az ötödiket a színész prototípusából gyúrták, hogy képes legyen akár koros plébánosok tekintetével (is) az olvasóra merengeni. Az a közös ebben a sokrétű macskatársaságban, hogy mindannyian Csizmás kandúrok. Mindannyian a Csimota kiadó Design sorozatának legújabb kvintettjében megjelenítve indultak olvasót, akarom mondani mesélőt keresni maguknak.

Kertész Erzsi: Labirintó

Egy egészen különleges írást olvashattok most három szerző tollából. Kertész Erzsi Labirintójáról Nóri, Kata és Kinga is írtak. Jó szórakozást!

Az ünnepi könyvhéten megjelent Kertész Erzsi Labirintó című meseregénye, mely a Cerkabella kiadó gondozásában jelent meg, felkeltette a szakmabeliek érdeklődését. Nemcsak azért, mert a szerző első könyvéről van szó (az ismert lányregényíró Kertész Erzsébettel csak a nevük azonos), hanem azért is, mert az utóbbi időben a meseregénynek, mint igen jelentős gyermekirodalmi műfaj virágzásának lehetünk tanúi. A 9-10 éveseknek szánt meseregény igen fontos állomását képezi az olvasóvá válásnak, hiszen a rövid prózai művektől a kisiskolás figyelme a komolyabb, terjedelmesebb olvasmányok fele irányul, amelyek lényegüket tekintve még a mese és valóság határán mozognak. A meséknél nagyobb terjedelmű, kalandos cselekmény, a meseregényben feltárt „képzelt világ”, a több szereplőt bemutató műfaj, különösen alkalmas arra, hogy az olvasás terén már némi gyakorlatra szert tett kisiskolás átrágja magát akár több száz oldalas műveken is.

Elgondolkodtató, filozofikus kisregény kis- és nagy kamaszoknak, szüleiknek, s az irodalmi élményeket szabadon kereső felnőtteknek általában. Talán elsiklott volna rajta a figyelmem, ha Kata nem ajánlja a nyáron. Hálás vagyok érte. Egy olyan könyv ez, amit nem csak olvasni jó, írni is szeretek róla. Többek között azért, mert a kontemplációt ajándékozza, pontosabban azt a fajta gondolkodást, mely nem a lineáris elméleti utak ok-okozati függvényében keletkező megoldások felé csörtetnek, hanem mintegy összetett hálót fonva a szerteágazó (olvasati) lehetőségek komplex világába invitál.