Maria Larsson -Isten veled, Mikkamakka!

Nachruf…

Muszáj így írnom, ha az anyanyelvemen írnám, ha azon a nyelven írnám, amin érzek, akkor megtörtént és végleges lenne az, amitől percek óta ráz a számra szorított kezem mögött a zokogás.

Mennyi minden nem lenne nélküled.

Ezt írtam tegnap, de van, hogy a krónikás is néma. Tizenegy évnyi levelezés, rengeteg közös munka, számos könyv, könyvvásár és a KÖNYVMUTI.

Noszogattál minket, külön-külön eleinte, aztán mindenkit. Mindig volt egy jó szavad.

Most értem meg, ahogy a sokk hatására élesednek az emlékeim, miképpen is voltál ott nekünk. Mindig tudtad, hogy kell meghúzni az összegubancolódott szálakat, hogy a csomó kisimuljon.

Tudom, hogy a többiek fejében is számtalan emlék sorjázik most, a felismerés: te vagy Mikkamakka a mi kis négyszögletű kerek erdőnkben.

Kata, Nóri és én nagyjából egy időben kezdtünk több, mint tíz éve gyerekirodalmi blogot írni. Te kötöttél össze minket. A lényeddel. Igazi könyvtárosként megláttad a történeteink összefonódó szálait. Aztán jöttek a többiek.

Mindannyiunkat elindítottál valamerre. Olyan sok emlékem van rólad, a legélesebb most mégis az, ahogy elveszésre hajlamos lényem soha nem ismert biztonsággal állt Göteborg kellős közepén 2015 szeptemberében. „Marika azt mondta, hogy felszállsz, leszállsz, jegyet veszel, ezt még te is tudod angolul.” Szóval álltam Göteborg kellős közepén és tévedhetetlenül megtaláltam mindent, amit leírtál.

Nélküled sose lettem volna krónikás, aki ha hiányosan is, de teleírja a könyvmutatványosok krónikájának lapjait.

Nóri és Ruki világszínvonalú kritikái. Kata és Réka csodás meséi. Éva mesetextiljei

NyusziViki talán nem indított volna zenés blogot és így tovább.

Nélküled nem lenne Csöri most könyvtáros. Nélküled most nem lenne ereje arra, hogy összetartsa a színes mutit.

Benézett ma hozzánk a szomorúság. Nem menkülünk el előle. Itt marad velünk. Megöleljük. A négyszögletű kis kerek erdőben mindenkinek helye van, akinek szüksége van rá.

Isten veled, Mikkamakka!

Nyugodj békében, köszönünk mindent!

Hírdetés

7. ablak – Martin Widmark: Szállodarejtély

Ez az ablak is kezdő olvasóknak szánt detektívregényt rejt Agatha Christie szellemében, mégpedig Svédországból.
A Szállodarejtély a LasszeMaja Nyomozóiroda második kötete, és a szerző feleségének a kedvence.
A két kis nyomozó, Lassze és Maja a karácsonyt Mákvirágfalva szállodájában tölti. A svédasztalról nem hiányozhat a húsgombóc, a sonka és a hering sem. A pompás fenyőfa színes üveggömbökkel és kis télapókkal feldíszítve áll a szalonban. A legszebb lakosztályban az előkelő Golden-család száll meg, és magukkal hozzák drága szemük fényét, a kínai almatacskót is. A kutya egy vagyont ér, ezért nagyon kell rá vigyázni. Az ajándékosztásra a szalonban kerül sor, és maga a szállodaigazgató öltözik be Télapónak. Úgy tűnik, hogy Lassze és Maja unalmas karácsonynak néz elébe. Ám a kutyának hamarosan nyoma vész. A szálló személyzetéből mindenki pénzszűkében van. Miközben az olvasó azt próbálja kitalálni, ki lophatta el az ebet, a történet váratlan fordulatot vesz. Lassze és Maja pedig a világháló segítségével megfejti a rejtélyt.
A Szállodarejtély felhőtlen szórakozást jelent gyereknek és felnőttnek egyaránt.

Martin Widmark: Szállodarejtély
Helena Willis rajzaival
Könyvmolyképző Kiadó, 2013

Karácsonyi kérdezgetős

pinterest.com

Bevezető: Mi, együtt, egymást faggatva készültünk a karácsonyra. Meghitt karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!

 

Réka:  Csöritől kérdezem, hogy mi a kedvenc gyerekkori karácsonyi ajándékod, amit valaha kaptál, és mi az, amire gyerekként nagyon vágytál (természetesen karácsonyi ajándékként) és sosem kaptad meg?
Csöri: A legkedvesebb karácsonyi ajándékom természetesen egy baba volt. Nagyon babázós kislány voltam, komolyan készültem az anyuka szerepre, szinte minden ünnepi alkalomra egy -egy újabb babát kértem. Lizi babát Édesanyámék hozták Németországból, ami nagy szó volt, hisz akkoriban, ugye nehezen lehetett nyugati országokba utazni. Lizi olyan volt mint egy igazi kis újszülött, gyönyörű hófehér keresztelőruhában. Hatalmas öröm volt, amikor megtaláltam a fa alatt! Az egyetlen babám, amelyről még egy fotót is őrzök valamelyik emlékes dobozomban. 🙂 És bárhogy töprengek is, nem emlékszem olyasmire, amit nem kaptam volna meg. Különösebben sosem vágytam nagy ajándékokra, mindig könnyű volt örömet szerezni nekem, valószínű ezért nem maradt hiányérzet bennem a gyerekkori karácsonyokkal kapcsolatban.

Egy meseíró göteborgi kalandjai – svéd-magyar meccs színpadon

Martin Widmark, Jeney Zoltán, Berg Judit, Mårten Sandén, Varró Dani Fotó: Larsson Mária

Mottó: „Nono, fiam, nono. Fából talán nem lehet hidat építeni?”

A Göteborgi Könyvvásár számtalan színpadi programja közül az egyiket így hirdették: Híd Pippi és Maszat között. Svéd és magyar gyerekírók beszélgetése. A beszélgetés nyelve az angol, ideje kb. 20 perc (moderátor nincs), a részvevő írók: Martin Widmark, Mårten Sandén, Berg Judit, Jeney Zoltán és Varró Dániel.

Mi tagadás, mindezek hallatán felmerült bennem néhány kétely. Hogyan és miből fogunk mi hidat építeni, hiszen nem is ismerjük egymást, ráadásul a húsz perc nagyjából arra elég csupán, hogy mind az öten bemutatkozzunk! Ráadásul az első két név nagyon sokat jelent Svédországban, hiszen a két legmenőbb, több százezres példányszámban eladott gyerekíróról van szó. (Martin Widmark Lassze Maja Detektívirodája-sorozata magyarul is olvasható, Sandén-könyv ugyan nem jelent meg nálunk, de ő a legnagyobb svéd gyerekkönyvkiadó, a Rabén&Sjögrén sztárja, azé a kiadóé, ahol Astrid Lindgren is dolgozott.)

Pasztellszínű 18-as kiscipő… – Németh Eszter és Larsson Marika “élőben” Göteborgból

Eszter és Marika ezúttal Göteborgban beszélgetnek, méghozzá a magyar standon, hiszen idén Magyarország a díszvendég a Göteborgi Könyvvásáron. A péntek déli pódiumbeszélgetést “élő, egyenes adásban” közvetítjük.

Marika: Írtál egy ifjúsági könyvet, ami az első regényed. Nehéz volt kiadót találni?

Eszter: Jó kérdés, nem is tudom, egyszerűen ott sertepertéltem a Móra környékén, és volt egy kósza ötletem, vágyam, ami az ottani szerkesztők hatására bontakozott ki. Evidens volt, hogy nekik mutatom meg, velük dolgozom. Amikor aztán kiderült, hogy mit művelek, több kiadóból is szóltak, hogy őket is érdekelné a kézirat. Ez persze főleg a gyerekirodalmi munkásságomnak köszönhető. Most is több kiadó kért kéziratot, de nekem ezeket először meg kell írnom, nincs a fiókból kivehető. Ráadásul regényterjedelemben érzem jól magam, ami időigényes.

Marika: A könyv egy fiatal lányról szól, aki gimnáziumba jár, depressziós és öngyilkosságot készül elkövetni. Miért választottad ezt témát?

Eszter: A téma választott engem. Igazából egy evészavaros lányról akartam írni. Ez lett belőle.

Marika: A regény egy modern napló. Blogbejegyzések formájában íródott. Írtál naplót kamaszkorodban?

Eszter: Hogyne! Mi több, fel is használtam a regényhez. Bizonyos szempontból most is írok naplót, mert egyetértek Anaïs Ninnel: “Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem amilyenek mi vagyunk.” És rögzítés nélkül nehezebb régi döntésekre reflektálni. Az önreflexió megkönnyíti a megbocsátást és a továbblépést.

Marika: Van svéd vonatkozása a könyvednek…

Eszter: Csalódtam volna, ha nem veszed észre. Igen, az általad fordított Az én boldog életem (Rose Langencrantz) című könyv a lányom kedvence. Így lett Lia naplójának címe Az én elcseszett életem. És Christina Waldhén könyve, a Miniszoknya, amit németül olvastam, sokat segített néhány jelenet megírásánál.

Eszter és Marika, Bp., 2015 április Fotó: Csöri

Marika: A könyv 2015 június másodikán jelent meg, de 2015 szeptemberében, tehát a jövőben játszódik. Miért?

Eszter: Poénból. Egyszeri játék, nyilván. Meg arra is gondoltam, hogy vajon milyen érzés lehet valóban jelen időben olvasni egy könyvet. Remélem, van olvasó, aki épp most így olvassa. És elmeséli.

Marika: Gyakran előfordul, hogy magyar írók súlyos témákról írnak ifjúsági könyvekben?

Eszter: Egyre többször, de az igazi, nehéz, súlyos témák még feldolgozatlanok. Önmagában, a korosztály számára születő magyar művek száma is fájdalmasan alacsony. Ha összehasonlítjuk a német vagy svéd ifjúsági könyvekkel, akkor a mi ifjúsági regényeink még mindig gondosan elkenik a súlyos kérdéseket.

Marika: Te indítottad el Könyvmutatványosok blogot, és cikkeket írsz gyerekkönyvekről magyar internetes folyóiratoknak. Mesélnél erről?

Eszter: Amikor 2008-ban a saját tematikus blogom indítottam – ha emlékszel -, alig lézengtünk a netes térben. Furcsa is visszagondolni, hogy talán történelmet írtunk akkor. A Könyvmutatványosokra nagyon büszke vagyok, az egyetlen teljesen független, non-profit, megszakítás nélkül működő, kizárólag gyerekirodalmi fórum, ami közérthető nyelven szól gyerek- és ifjúsági könyvekről. Az itt írt cikkeim miatt pedig egyre több felkérést kaptam. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nagy nyilvánosság, az olvasók számára is szülessenek közérthető vélemények, kritikák, ismertetők. De a legjobban riporterkedni szeretek.

Marika: Van Magyarországon gyerekkönyvkritika?

Eszter: Előfordul, hogy van. De még mindig csak 18-as kiscipőt hord. Pasztellszínűt.

Marika: Grazban élsz, és követed az osztrák gyerekkönyvkiadást. Mennyiben különbözik a mai osztrák gyerekirodalom a magyartól?

Eszter: Pontosítanék: próbálom követni. Inkább azt mondom, hogy miben hasonlít: mindkettő alulreprezentált. Az osztráknak a nagy német kiadókkal kell versenyezniük, amiknek a felvevőpiaca az egész német nyelvterület. Így Ausztria is. Illetve a kis kiadók mindkét országban a különleges könyvek kiadására koncentrálnak.

Marika: Min dolgozol most?

Eszter: Lassan a körmömre ég egy sorozat első kötetének készülő kézirat átdolgozása. És készül az új ifjúsági regény is, fejben szinte már csak azon dolgozom. Miközben dupla annyira izgulok, mint a Kötéltáncnál. A szerkesztőm, szegény, felkötheti a gatyáját.

Marika: Jó munkát kívánok!

Eszter: Köszönjük!

Elsőként a kötet hivatalos bemutatóján elhangzott slam-reflexió:

Születésnapi sorok

Fotó: Kőrössy Ruki

 

Négy éve már, hogy hivatalosan útjára indult a Könyvmutatványosok. Lázár Ervin születésének 75. évfordulóján.
Azóta mutinak vagy könyvmutinak becézik a portált. Négyszáz körül jár a cikkek, interjúk száma, ami éves szinten úgy százat jelent. 103 hozzászólást írtatok, és több mint kétezer követőnk van a FB-on.

Köszönjük!

De nem ez az igazi lényeg.
Az elmúlt négy – nekünk, tizennégyünknek már öt – évben nem egy gyerekirodalmi portál született, hanem egy közösség.
Nekünk a könyvmuti, a szorosabb és tágabb közösség: otthon. Biztonságos, meleg, befogadó, megtartó, elbocsátó és visszaváró.
Reméljük, nektek is!
Köszönjük a rengeteg e-mailt, tanácsot, játékot, nevetést, megosztást!
Köszönjük, hogy vagytok!
Vagyunk, legyünk a következő négy évben is!

Boldog születésnapot!

HUBBY – Újra van magyar szekciója a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsának

A nemzetközi gyerekkönyv-szakma legjelentősebb rendezvénye, a Bolognai Nemzetközi Könyvvásár idén március 30. és április 2. között került megrendezésre. A magyar gyerekkönyves közvélemény a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel várta a vásárt, a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) sajtótájékoztatóján ugyanis a szervezet szakmai programjainak ismertetése mellett bejelentették az IBBY-be újonnan felvett nemzeti szekciókat is.

Magyarország három éve nem tagja a nemzetközi szervezetnek, ám az idén széles szakmai támogatottsággal elindított Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) felvételi kérelmét a nemzetközi IBBY elfogadta, így 2015-től újra képviselteti magát Magyarország is az 1953. óta működő szervezetben, amelynek fontos célja a gyerekkönyvek és az olvasás népszerűsítése. A HUBBY a vásár ideje alatt számos külföldi kapcsolattal gazdagodott, illetve körvonalazódtak azon irányvonalak, amelyek mentén elindulhat az egyesület nemzetközi munkája.

Nemzetközi Gyerekkönyvnap

Könyvajánló Göteborgból.

Megalakult a Magyar Gyerekkönyv Fórum

fotó: Németh Eszter

Pénteken megalakult a HUBBY, ami természetesen tőlünk is kiemelt figyelmet kap, fontosnak tartjuk, tagságunkkal is támogatjuk az újonnan alakult szervezetet.
Külön gratulálunk Pásztor Csörgei Andreának, aki számos tevékenysége mellett könyvmutis is, és évek óta segíti szerkesztőként a munkánkat a háttérben! 

Az első sajtóközlemény:

Írók, illusztrátorok, könyvtárosok, pedagógusok, kiadók, összesen 110 alapító tag, 12 gyerekkönyvkiadó és két társadalmi szervezet jelenlétében, 27 belépési nyilatkozat támogatásával megalakult a Magyar Gyerekkönyv Fórum, 2015. február 20-án, Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében megrendezett alakuló ülésen. A megjelenteket – közöttük az alakuló ülést jelenlétével megtisztelő Rétvári Bencét, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkárát – házigazdaként Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte.

A Magyar Gyerekkönyv Fórum céljai között szerepel az utóbbi étvizedben robbanásszerű fejlődéstmutató magyar gyermekkönyves, ifjúsági könyves szakma bekapcsolása a nemzetközi vérkeringésbe.

Milyen könyveket szeretnénk a fa alá? – Marika

Az én listám nagyon hosszú. Talán azért, mert könyvtárosként hozzászoktam, hogy sok új könyvet vehetek kézbe.

Satoe Tone: Pipó utazása. Kisgombos Könyvek, 2014.

Márciusban Bolognában jártam a Nemzetközi Gyerekkönyvvásáron, és ott fedeztem fel a japán Satoe Tone csodálatos illusztrációit. Örömmel vettem észre a neten, hogy a Pipó utazása magyarul is megjelent. Ez mindenképpen ott lesz a fa alatt.

Nógrádi Gábor: Emmike, nem semmike. Móra Kiadó, 2014.
Nógrádi Gábor: Láttam, mi történt. Móra Kiadó, 2014.