Category: Larsson Mária


6089_b1Ez az ablak is kezdő olvasóknak szánt detektívregényt rejt Agatha Christie szellemében, mégpedig Svédországból.
A Szállodarejtély a LasszeMaja Nyomozóiroda második kötete, és a szerző feleségének a kedvence.
A két kis nyomozó, Lassze és Maja a karácsonyt Mákvirágfalva szállodájában tölti. A svédasztalról nem hiányozhat a húsgombóc, a sonka és a hering sem. A pompás fenyőfa színes üveggömbökkel és kis télapókkal feldíszítve áll a szalonban. A legszebb lakosztályban az előkelő Golden-család száll meg, és magukkal hozzák drága szemük fényét, a kínai almatacskót is. A kutya egy vagyont ér, ezért nagyon kell rá vigyázni. Az ajándékosztásra a szalonban kerül sor, és maga a szállodaigazgató öltözik be Télapónak. Úgy tűnik, hogy Lassze és Maja unalmas karácsonynak néz elébe. Ám a kutyának hamarosan nyoma vész. A szálló személyzetéből mindenki pénzszűkében van. Miközben az olvasó azt próbálja kitalálni, ki lophatta el az ebet, a történet váratlan fordulatot vesz. Lassze és Maja pedig a világháló segítségével megfejti a rejtélyt.
A Szállodarejtély felhőtlen szórakozást jelent gyereknek és felnőttnek egyaránt.

Martin Widmark: Szállodarejtély
Helena Willis rajzaival
Könyvmolyképző Kiadó, 2013

pinterest.com

Bevezető: Mi, együtt, egymást faggatva készültünk a karácsonyra. Meghitt karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!

 

Réka:  Csöritől kérdezem, hogy mi a kedvenc gyerekkori karácsonyi ajándékod, amit valaha kaptál, és mi az, amire gyerekként nagyon vágytál (természetesen karácsonyi ajándékként) és sosem kaptad meg?
Csöri: A legkedvesebb karácsonyi ajándékom természetesen egy baba volt. Nagyon babázós kislány voltam, komolyan készültem az anyuka szerepre, szinte minden ünnepi alkalomra egy -egy újabb babát kértem. Lizi babát Édesanyámék hozták Németországból, ami nagy szó volt, hisz akkoriban, ugye nehezen lehetett nyugati országokba utazni. Lizi olyan volt mint egy igazi kis újszülött, gyönyörű hófehér keresztelőruhában. Hatalmas öröm volt, amikor megtaláltam a fa alatt! Az egyetlen babám, amelyről még egy fotót is őrzök valamelyik emlékes dobozomban. 🙂 És bárhogy töprengek is, nem emlékszem olyasmire, amit nem kaptam volna meg. Különösebben sosem vágytam nagy ajándékokra, mindig könnyű volt örömet szerezni nekem, valószínű ezért nem maradt hiányérzet bennem a gyerekkori karácsonyokkal kapcsolatban.
olvasásának folytatása

göteborg_berg juci

Martin Widmark, Jeney Zoltán, Berg Judit, Mårten Sandén, Varró Dani Fotó: Larsson Mária

Mottó: „Nono, fiam, nono. Fából talán nem lehet hidat építeni?”

A Göteborgi Könyvvásár számtalan színpadi programja közül az egyiket így hirdették: Híd Pippi és Maszat között. Svéd és magyar gyerekírók beszélgetése. A beszélgetés nyelve az angol, ideje kb. 20 perc (moderátor nincs), a részvevő írók: Martin Widmark, Mårten Sandén, Berg Judit, Jeney Zoltán és Varró Dániel.

Mi tagadás, mindezek hallatán felmerült bennem néhány kétely. Hogyan és miből fogunk mi hidat építeni, hiszen nem is ismerjük egymást, ráadásul a húsz perc nagyjából arra elég csupán, hogy mind az öten bemutatkozzunk! Ráadásul az első két név nagyon sokat jelent Svédországban, hiszen a két legmenőbb, több százezres példányszámban eladott gyerekíróról van szó. (Martin Widmark Lassze Maja Detektívirodája-sorozata magyarul is olvasható, Sandén-könyv ugyan nem jelent meg nálunk, de ő a legnagyobb svéd gyerekkönyvkiadó, a Rabén&Sjögrén sztárja, azé a kiadóé, ahol Astrid Lindgren is dolgozott.) olvasásának folytatása

Koteltanc__veglegesEszter és Marika ezúttal Göteborgban beszélgetnek, méghozzá a magyar standon, hiszen idén Magyarország a díszvendég a Göteborgi Könyvvásáron. A péntek déli pódiumbeszélgetést “élő, egyenes adásban” közvetítjük.

Marika: Írtál egy ifjúsági könyvet, ami az első regényed. Nehéz volt kiadót találni?

Eszter: Jó kérdés, nem is tudom, egyszerűen ott sertepertéltem a Móra környékén, és volt egy kósza ötletem, vágyam, ami az ottani szerkesztők hatására bontakozott ki. Evidens volt, hogy nekik mutatom meg, velük dolgozom. Amikor aztán kiderült, hogy mit művelek, több kiadóból is szóltak, hogy őket is érdekelné a kézirat. Ez persze főleg a gyerekirodalmi munkásságomnak köszönhető. Most is több kiadó kért kéziratot, de nekem ezeket először meg kell írnom, nincs a fiókból kivehető. Ráadásul regényterjedelemben érzem jól magam, ami időigényes.

Marika: A könyv egy fiatal lányról szól, aki gimnáziumba jár, depressziós és öngyilkosságot készül elkövetni. Miért választottad ezt témát?

Eszter: A téma választott engem. Igazából egy evészavaros lányról akartam írni. Ez lett belőle.

Marika: A regény egy modern napló. Blogbejegyzések formájában íródott. Írtál naplót kamaszkorodban?

Eszter: Hogyne! Mi több, fel is használtam a regényhez. Bizonyos szempontból most is írok naplót, mert egyetértek Anaïs Ninnel: “Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem amilyenek mi vagyunk.” És rögzítés nélkül nehezebb régi döntésekre reflektálni. Az önreflexió megkönnyíti a megbocsátást és a továbblépést.

Marika: Van svéd vonatkozása a könyvednek…

Eszter: Csalódtam volna, ha nem veszed észre. Igen, az általad fordított Az én boldog életem (Rose Langencrantz) című könyv a lányom kedvence. Így lett Lia naplójának címe Az én elcseszett életem. És Christina Waldhén könyve, a Miniszoknya, amit németül olvastam, sokat segített néhány jelenet megírásánál.

marika_eszter

Eszter és Marika, Bp., 2015 április Fotó: Csöri

Marika: A könyv 2015 június másodikán jelent meg, de 2015 szeptemberében, tehát a jövőben játszódik. Miért?

Eszter: Poénból. Egyszeri játék, nyilván. Meg arra is gondoltam, hogy vajon milyen érzés lehet valóban jelen időben olvasni egy könyvet. Remélem, van olvasó, aki épp most így olvassa. És elmeséli.

Marika: Gyakran előfordul, hogy magyar írók súlyos témákról írnak ifjúsági könyvekben?

Eszter: Egyre többször, de az igazi, nehéz, súlyos témák még feldolgozatlanok. Önmagában, a korosztály számára születő magyar művek száma is fájdalmasan alacsony. Ha összehasonlítjuk a német vagy svéd ifjúsági könyvekkel, akkor a mi ifjúsági regényeink még mindig gondosan elkenik a súlyos kérdéseket.

Marika: Te indítottad el Könyvmutatványosok blogot, és cikkeket írsz gyerekkönyvekről magyar internetes folyóiratoknak. Mesélnél erről?

Eszter: Amikor 2008-ban a saját tematikus blogom indítottam – ha emlékszel -, alig lézengtünk a netes térben. Furcsa is visszagondolni, hogy talán történelmet írtunk akkor. A Könyvmutatványosokra nagyon büszke vagyok, az egyetlen teljesen független, non-profit, megszakítás nélkül működő, kizárólag gyerekirodalmi fórum, ami közérthető nyelven szól gyerek- és ifjúsági könyvekről. Az itt írt cikkeim miatt pedig egyre több felkérést kaptam. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nagy nyilvánosság, az olvasók számára is szülessenek közérthető vélemények, kritikák, ismertetők. De a legjobban riporterkedni szeretek.

Marika: Van Magyarországon gyerekkönyvkritika?

Eszter: Előfordul, hogy van. De még mindig csak 18-as kiscipőt hord. Pasztellszínűt.

Marika: Grazban élsz, és követed az osztrák gyerekkönyvkiadást. Mennyiben különbözik a mai osztrák gyerekirodalom a magyartól?

Eszter: Pontosítanék: próbálom követni. Inkább azt mondom, hogy miben hasonlít: mindkettő alulreprezentált. Az osztráknak a nagy német kiadókkal kell versenyezniük, amiknek a felvevőpiaca az egész német nyelvterület. Így Ausztria is. Illetve a kis kiadók mindkét országban a különleges könyvek kiadására koncentrálnak.

Marika: Min dolgozol most?

Eszter: Lassan a körmömre ég egy sorozat első kötetének készülő kézirat átdolgozása. És készül az új ifjúsági regény is, fejben szinte már csak azon dolgozom. Miközben dupla annyira izgulok, mint a Kötéltáncnál. A szerkesztőm, szegény, felkötheti a gatyáját.

Marika: Jó munkát kívánok!

Eszter: Köszönjük!

Elsőként a kötet hivatalos bemutatóján elhangzott slam-reflexió:

11018810_919788224732646_8946454802409190296_n

Fotó: Kőrössy Ruki

 

Négy éve már, hogy hivatalosan útjára indult a Könyvmutatványosok. Lázár Ervin születésének 75. évfordulóján.
Azóta mutinak vagy könyvmutinak becézik a portált. Négyszáz körül jár a cikkek, interjúk száma, ami éves szinten úgy százat jelent. 103 hozzászólást írtatok, és több mint kétezer követőnk van a FB-on.

Köszönjük!

De nem ez az igazi lényeg.
Az elmúlt négy – nekünk, tizennégyünknek már öt – évben nem egy gyerekirodalmi portál született, hanem egy közösség.
Nekünk a könyvmuti, a szorosabb és tágabb közösség: otthon. Biztonságos, meleg, befogadó, megtartó, elbocsátó és visszaváró.
Reméljük, nektek is!
Köszönjük a rengeteg e-mailt, tanácsot, játékot, nevetést, megosztást!
Köszönjük, hogy vagytok!
Vagyunk, legyünk a következő négy évben is!

Boldog születésnapot!

A nemzetközi gyerekkönyv-szakma legjelentősebb rendezvénye, a Bolognai Nemzetközi Könyvvásár idén március 30. és április 2. között került megrendezésre. A magyar gyerekkönyves közvélemény a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel várta a vásárt, a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) sajtótájékoztatóján ugyanis a szervezet szakmai programjainak ismertetése mellett bejelentették az IBBY-be újonnan felvett nemzeti szekciókat is.

Magyarország három éve nem tagja a nemzetközi szervezetnek, ám az idén széles szakmai támogatottsággal elindított Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) felvételi kérelmét a nemzetközi IBBY elfogadta, így 2015-től újra képviselteti magát Magyarország is az 1953. óta működő szervezetben, amelynek fontos célja a gyerekkönyvek és az olvasás népszerűsítése. A HUBBY a vásár ideje alatt számos külföldi kapcsolattal gazdagodott, illetve körvonalazódtak azon irányvonalak, amelyek mentén elindulhat az egyesület nemzetközi munkája.

Nemzetközi Gyerekkönyvnap olvasásának folytatása

Könyvajánló Göteborgból.

IMG_1608[1]

fotó: Németh Eszter

Pénteken megalakult a HUBBY, ami természetesen tőlünk is kiemelt figyelmet kap, fontosnak tartjuk, tagságunkkal is támogatjuk az újonnan alakult szervezetet.
Külön gratulálunk Pásztor Csörgei Andreának, aki számos tevékenysége mellett könyvmutis is, és évek óta segíti szerkesztőként a munkánkat a háttérben! 

Az első sajtóközlemény:

Írók, illusztrátorok, könyvtárosok, pedagógusok, kiadók, összesen 110 alapító tag, 12 gyerekkönyvkiadó és két társadalmi szervezet jelenlétében, 27 belépési nyilatkozat támogatásával megalakult a Magyar Gyerekkönyv Fórum, 2015. február 20-án, Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében megrendezett alakuló ülésen. A megjelenteket – közöttük az alakuló ülést jelenlétével megtisztelő Rétvári Bencét, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkárát – házigazdaként Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte.

A Magyar Gyerekkönyv Fórum céljai között szerepel az utóbbi étvizedben robbanásszerű fejlődéstmutató magyar gyermekkönyves, ifjúsági könyves szakma bekapcsolása a nemzetközi vérkeringésbe. olvasásának folytatása

pipoAz én listám nagyon hosszú. Talán azért, mert könyvtárosként hozzászoktam, hogy sok új könyvet vehetek kézbe.

Satoe Tone: Pipó utazása. Kisgombos Könyvek, 2014.

Márciusban Bolognában jártam a Nemzetközi Gyerekkönyvvásáron, és ott fedeztem fel a japán Satoe Tone csodálatos illusztrációit. Örömmel vettem észre a neten, hogy a Pipó utazása magyarul is megjelent. Ez mindenképpen ott lesz a fa alatt.

Nógrádi Gábor: Emmike, nem semmike. Móra Kiadó, 2014.
Nógrádi Gábor: Láttam, mi történt. Móra Kiadó, 2014. olvasásának folytatása

Az Engelsfors trilógia második kötete, aminek a címe Eld (Tűz), nemrég jelent meg magyarul. Én az ősszel vettem meg Évi lányomnak svédül. Először ő olvasta el (az első részt, a Kört kétszer is, mert olyan jó), azután a barátnői. Én csak áprilisban jutottam hozzá, s mivel Velencébe utaztunk, s nem akartam magammal cipelni a vaskos kötetet, e-könyvként kölcsönöztem a Göteborgi Városi Könyvtárban, és Letto olvasón olvastam el.

A trilógia első része, a Kör, igazi sötét, gótikus történet. Hatalmas sikert aratott Svédországban. Egy év alatt százezer példányban adták el, s a jogait még a megjelenése előtt egy hónappal több ország is megvette. A Kör egy fiktív svéd kisvárosban játszódik. A főszereplői első gimnáziumba járó lányok, akik a gimnáziumban lévő gonosszal veszik fel a harcot. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: