A 2020-as év kedvezőtlenül érintette a könyvkiadást általában, így az erdélyi gyerekkönyvkiadást is, a kolozsvári Ábel kiadónak mégis sikerült az év végére két figyelemre méltó gyerekkönyv-újdonsággal megörvendeztetni az olvasókat. (Izgemozga, Teszetosza).
Az Izgemozga szerzője az öt gyerekkönyv-kötetes Alfonsín Gergely Edó, aki először a Monyómesék szerzőjeként lopta be magát a magyar gyermekolvasók szívébe.
A mostani, tizenkét fejezetből álló meseregény alcíméből (Izge királykisasszony és Mozga lovag meséje) nemcsak a két mesehős nevét találhatja ki az olvasó, hanem egyben könyv műfaját és a kort is, amelyben a meseregény cselekménye játszódik.
A fejezetcímek alatt rövid, humorral átszőtt leírás tájékoztat a fejezetek tartalmáról. Maga a történet a klasszikus varázsmesék hármas szerkezetét követi: a hétfejű sárkány elrabolja a gyönyörűszép királykisasszonyt, a lovag elindul a királykisasszony kiszabadítására. Számos kaland és próba közepette sikerül legyőzni a hétfejű sárkányt. A mese boldog végkifejletében a két fiatal egybekélésének lehetünk tanúi.
A szerző a varázsmesei hagyományhoz híven annak egész tárházát vonultatja fel: kacsalábon forgó vár, varázseszközök, táltos paripa, sárkány. Mindezek az alapvető meseelemek és motívumok sajátosan keverednek a szerző írói leleményének termékeivel (pipa, a kancsók, Hippiapacs és Hippianyacs, Copfmók). A modern mesék tipikus jellemzője a funkcióváltás, torzítás, így A. Gergely Edó meseregényében is a klasszikus tündérmesei elemek kiegészülnek: például a sárkánnyal való valóságos küzdelem szópárbajjal egészül ki. A főhős így nem csak a bátorság és vitézség, hanem az eszesség próbáját is kiállja.
A klasszikus modern mesei hagyományok továbbélése több síkon is kimutatható a műben (narráció, beszédmód, szerkezet, irónia és nyelvi humor).
Kétségtelen, hogy A. Gergely Edó könyvének legnagyobb erénye a párbeszédes narráció. Az egyetlen este kitalált mesét a szerző másnap úgy rögzíti, hogy a gyermekolvasó kiszólalásait is beleszövi előadásába. A szerző és fiának párbeszédes kiszólásai, melyek megszakítják a narrációt, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika meseregényét juttatja eszünkbe, nem véletlen tehát a mű mottójául szolgáló Lázár Ervin-idézet mindjárt a könyv elején.
A mese keletkezéséről maga a szerző is beszámol a könyv utószavában: „Két órán keresztül csak mondtam, mondtam nem akárhogy, mert igazából a fiam kérdezősködései, közbekotyogásai hívták, csalogatták, gazdagították a véget érni nem akaró mesefolyamot. Így született meg ez a mese egy nap és egy éjszaka alatt, ami hirtelen kitágította számunkra a világot.” Akárcsak Szabó T. Anna „tatoktatokja”, úgy A. Gergely Edó hapaxlegomenonja, az „izgemozgolódás” írói lelemény, a Gergely Edó-féle meseuniverzum sajátos megnyilvánulása, mellyel a szerző korábbi mesekönyveiben is annyiszor elkápráztatott, és amely személyéhez éppúgy hozzátartozik, mint maga a mesélés ősi princípiuma.
A mű, a klasszikus tündérmesei hagyományoknak megfelelően a tündérmesei szereplőkörrel operál: király (Tikács és Mozga), királyné (Ficánk), királykisasszony (Izge), lovag (Mozga), udvaribolond (Copfmók), főudvarmester (Kelekotty), hétfejű sárkány, táltos paripa, segítők (állatok), ezt egészíti ki egy sajátos mesei szereplőkör: Hippi Apacs és Hippi Anyacs, Időtündér, Haláltündér, Sorstündér. És végül, a meseregényből nem maradhat el a tündérmese lényegi eleme, a csoda, a metamorfózis, az átváltozás (a lóból csodálatos paripa, a mezei virágból ember, öregasszonyból királykisasszony lesz).
A párhuzamos szerkesztés, a párbeszédes forma, a kiszólás, a két nézőpont egyeztetése egyrészt a metamesei funkció érvényesülésére, a reflektálásra: pl. „A bolond mindig az igazat mondja.”, másrészt filozófiai eszmefuttatásra, metafzikai kérdésfelvetésre ad lehetőséget: „az emberek érzései eléggé kiszámíthatatlanok, egyik percben ezt érezzük, a másikban azt.”, „A szeretet nem jövő-menő dolog.” A mindentudó (felnőtt) válaszai a gyermeki kérdésfelvetésre gyakran a mai társadalmi problémákat is érintik: hiszti, mozaikcsalád, a válás, stb. Ez a narrációs játék (szerző és hallgató együtt mesélik a történetet) a hagyományos népmesei világkép átértékelődésével jár együtt, a klasszikus mesei princípiumok átszűrődnek a mai gyerek felfogásán, ez pedig a különböző világok közötti átjárhatóságot tükrözi.
A narrátor-hallgató gyerek párbeszéd gyakran metafizikai kérdésfeltevéseken vezet keresztül: megkérdőjelez egyes téziseket, rákérdez bizonyos dolgokra, reflektál a mese történéseire. A gyermeki és felnőtt nézőpontok együttes érvényesülése, egymás mellé helyezése így kellő mélységet és filozófikumot szolgáltatnak az olvasónak. Ez az alapkoncepció, a gyermeki kérdésfelvetés beiktatása, az állandó gyermeki jelenlét érzékeltetése teszi oly szerethetővé ezt a könyvet.
A klasszikus népmesei hagyományok (elemek, motívumok, funkciók) átlényegülésére, ú funkciókkal való bővülésére a legjobb példa a 8. fejezet. Ez az a rész lényegesen felülírja a népmesei hagyományt, és a szerző egyéni mondanivalóját tükrözi, de úgy hogy közben megmarad a népmesei kliséknél, motívumoknál.
A végkifejlet előtt tett kitérő (8. fejezet), különböző mesemotívumok egybesodrása. A klasszikus mesékben általában vagy a királyfi vagy a királykisasszony a főhős. A. Gergely Edó meseregényében mindkét szereplő egyenlő fontosságú, ahogy mára cím is jelzi. Izge királykisasszony túlzott kíváncsisága évezredes népmesei motívum (a kert egyetlen fájáról nem szabad almát szakasztani, a kastély egyetlen szobájába nem szabad belépni stb.). A szabály megszegése, a kísértés, a felelőtlenség, mint tipikus emberi hibák miatt bekövetkezett sorsszerű csapások, átkok, csakis vezekléssel (némaság, türelem), szolgálattal (múltbeli kapcsolatok „kitisztogatásával”) oldhatók fel, engesztelődnek ki.
Időtündér, Haláltündér szerepeltetésében a mű végkifejletében szerzői szándékosság rejlik. A szerző kiaknázza a szellemi tanítás lehetőségét: az emberi boldogság, az életben való boldogulás csak a halállal való szembesüléssel, az elfogadással és szeretettel lehetséges. A szeretet legyőzi a halált spirituális klisé az ismerősöket, rokonokat szimbolizáló vázák és a bennük megpillantott életutak epizódban mutatkozik meg. A mindenki mindenkiért felelős, a determináltság a jungi kollektív tudat pszichológiai tézisére utal. A szerző szépen dolgozik a spirituális közhelyekkel, tételekkel, noha lehet, hogy csak a spirituális és a mesék világában jártas olvasó ismeri fel ezeknek a tanításoknak a finom egybeszövődéseit, a szerző írói bravúrjait („csak a test hal meg”, „amíg van élet, van halál is.”, „ jövődet te alakítod ” stb.) Ez a metamesei rész indokolja Haláltündér elpusztíthatatlanságát. Izge kisasszonynak életre szóló tanulságot kell megtanulnia Haláltündértől: az élet csak a halál tudatában nyer értelmet. Sorstündér ezzel szemben az eleve elrendeltetettség felülírására, sorsunk önnön alakíthatóságának lehetőségére figyelmezteti a királykisasszonyt. Így nyernek igazolást a 8. epizód jelenetei.
A narráció sajátossága, a népmesei motívumok diffúz jellege, a szereplők funkcióinak az átlényegülése, a metafizikai kérdésfeltevés mellett az elbeszélői technika humorral és íroniával való elegyítése a műben a posztmodern meseregények sajátosságait hordozza magán. Ironikus maga a narrációs technika, hiszen a klasszikus népmesei sémák megvitatása, mai kontextusba helyezése, a különböző értelmezési síkok párhuzamba állítása ironikus jelleget kölcsönöznek a műnek. Másrészt, maguk műben szereplő mesei elemek, varázseszközök is egyfajta iróniát hordoznak: a lábos likas, a fésű foghíjas, tükör törött vagy a lovag egy fejjel alacsonyabb a királykisasszonynál stb. A funkcióvesztett, torzított meseelemek felülírják a népmesei hagyományt.
Az ironikus hangvétel mellett az elbeszélői stílus lényeges eleme a humor, ami nemcsak a komikus helyzetekből, valamint a szereplők jelleméből fakad (udvari bolond), hanem a nyelvi komikumban is megnyilvánul. Ez a humor hatkja át az egész szöveget.
Bár a szöveg tele van áthallásokkal, alaphangja a mesék alaphangja, a mindenkori mesemondóé. „A mese lényege a mesélés” – írta valamikor Voigt Vilmos, és valóban: a folytonosság, a kulturális emlékezet életben tartása válik evidenciává A. Gergely Edó könyvében. A mesélés időtálló szükségszerűségét, a mesék halhatatlanságát hangsúlyozza.
A kötetet a szerző fia, Sütő Gergely Márkus sajátos gyermeki világképet tükröző illusztrációi teszik különlegessé, aki méltón válik az író társszerzőjévé. Az egész könyv visszafogott, szép kivitelezésű, szerethető: a mesék birodalmába csábítja a kis olvasót.
(Gergely Edó: Izgemozga, Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2020.)
Nemrég mutatták be a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával Gál Andrea második gyerekkönyvét Hátamon a zsákomat.
Balázs Imre József irodalomtörténész írja, hogy egy szerző írói stílusát érdemben megítélni legalább három önálló kötet alapján lehetséges
bútorokkal: S.P. Alettával, az emeleti ablakkal és Bükk Kázmérral, az ajtófiúval (Bútorok bálja), a kócokat kibogozó felmentő sereggel, Kuferenccel, a kefével, Ferkével, a fésűvel és Vével, az ollóval (Sej-haj!), vagy kicsit később Frank Záppal, a hímes tojások versenyének zsűritagjával (Ajándék), valamint a Sári zoknijába hímzett pillangókkal (A magasban). A hétköznapi tárgyak megszemélyesítése mellett, az állatok vagy természeti jelenségek antropomorfizálása a gyermeki világlátást tükrözi: Berci, a nadrágjából kihízott mentaszínű bálna (Bálnabaj), Pipacsilla, a kis piros virág, aki nappal Samu játszótársává válik (Samu a réten), Balambér, a repülni vágyó jegesmedve (Balambér bánata), valamint Nagy Panna, a napleány (A nap ruhája) éppúgy szereplői ennek a csodálatos világnak, mely, akárcsak a címben kódolt üzenet, a gyermek otthon- és világteremtő képzeletének köszönhető.
A hagyományos felnőtt elbeszélői pozíciót alkalmazó narratívumokból kikacsint a mindentudó elbeszélő, ez azonban nem teremt alá-fölérendeltségi helyzetet, sőt a sorok mögött ott érezzük gyermekekkel cinkos, a „csodák világában” otthonosan mozgó, a gyermeki világlátás sajátját még őrző narrátort. Ezek a szövegek ugyanis kiemelten érzékenyen rezonálnak a gyermekbefogadók pszichikai sajátosságaira. A művekben tetten érhetjük a gyermek hiányos ismereteinek képzelettel való feltöltését (pl. Samu nadrágot „rajzol” a bálnának), a környezet elemeinek nem rendeltetésszerű használatát, vagy a pszichológia nyelvén a gyermeki gondolkodás egyik tipikus jellemzőjét, az artificializmust (pl. az olló arra való, hogy megszabadítsa Sárát a makacs kócoktól ) a mágikus-csodás világ hétköznapi világba való beágyazódását (pl. Sára zoknijára hímzett lepkék megmentik a bolyhóktól), vagy a különböző szférák, az élővilág illetve a tárgyak képviselte materiális világ közötti átjárást, a köztük lévő határok egybemosását (pl. a pipacs nappal lánnyá lényegül (Samu a réten), a naplény Sára hajának aranyszínt kölcsönöz (A nap ruhája), a falra ragasztott állatképek mentik meg Samu álmában megjelenő szellemlényeket, a negatív érzéseket (Samunál az állatok).
Három nappal karácsony előtt már a végsőkig fokozódik az izgalom. Utolsó simítások, ajándékcsomagolás, sütés-főzés, készülődés, miközben gondolatban már a szentestén járunk, lelkünkben szeretetre és békességre vágyunk. Nem is kell behunyjuk szemünket, hisz a nagy várakozásban megelevenedik a csillogó karácsonyfa, gyermekeink mosolya, mindaz, ami álmainkban az ünnephez kapcsolódik. Mészöly Ágnes könyve, mely a Takács család karácsony estéjét mutatja be, ebben a csodavárásban, ünnepre hangolódásban nyújt segítséget annak, aki még hisz az angyaljárásban, de annak is, aki lelke mélyén hinni szeretne, hiszen már rég elveszítette a csodákban való hitét.
“Apa, mikor jön a Mikulás?” Ugye ismerős kérdés, kedves szülőtársak? Novembertől karácsonyig szinte naponta teszik fel a kérdést a kisgyerekek, akik ebben az adventi időszakban csodás álmokat látnak mesés ajándékokról. Mikor az adventi naptárban már minden ablakocskát kinyitottak, és a kis csokoládék, cukorkák is elfogytak, nos, azon a különleges estén ismét elhangzik a kérdés: Apa, mikor jön a Mikulás? A könyv egy rendhagyó történet a karácsonyi Mikulás-járásról. Rózsadombiéknál ugyanis, semmi sem a megszokott rendben történik: anya az ünnepek előtt külföldi konferenciára utazott, így minden előkészületi munka, sütés, főzés, fadíszítés, a háromgyerekes apa nyakába zúdul. A bonyodalom akkor kezdődik, mikor váratlanul megszólal a telefon, és a vonal másik végén a Mikulás bejelenti, idén, sajnos, nem tudja személyesen eljuttatni a gyerekek ajándékait. Ekkor aztán minden a feje tetejére áll! De minden jó, ha vége jó: mire anya késő este hazaér, három Mikulás horkol a fotelban, a gyerekek pedig a boldogságtól visítozva ugranak a nyakába. Hogy mi történt időközben? Olvassátok el Markus Majaluoma roppant szellemes rajzokkal díszített, szórakoztató karácsonyi gyerekkönyvét! Kitűnő családi együttlétet kínál!
Florence Jenner-Metz: 
Szulyovszky Sarolta: A hálás virág. Csimota Kiadó, Budapest, 2010.
Singer Magdolna: 
Oliver Jeffers: The Heart and the Bottle. Harper Collins. London, 2010.
d Preusler Kis boszorkáját és Kis szellemét, majd Uni Lindell Rém Rozi és az éjjeli tanoda, és Will Mabbit Mable Jones és az Ijesztő Kukac című könyvét olvastuk, mindenki jelen volt, noha a legkisebb ilyenkor csak építőkockázott, vagy babázott csendben. Más könyveket pedig, amik csak a nagynak mentek, akkor olvastam, amikor a lányok már aludtak. Ilyen volt Timo Parvela Kepler 62 című könyve (elég egy csillagász neve a címbe, és a gyermek be van szippantva), ami egy e
lég érdekes, kiskamaszoknak írt disztópia első része, és nem tudom, hogy én, vagy a fiam várja-e jobban a folytatást. Jeney Zoltán lovagregény-trilógiájának harmadik részét már hivatkoztam, és szándékkal nem befejező kötetet írtam, mert családilag bízunk a folytatásban. A nagyszülők jóvoltából a gyerekek megismerkedtek még Dr. Doolittle (Hugh Lofting), és A hétfülű szamár meg a háromfülű nyúl (Paulini Béla) kalandjaival is.
kesztett, igényes kivitelben nyomtatott változatot világraszóló promócióval). Tony Judt-tól a The Memory Chalet című könyve – amiben sziporkázó elmével egy beteg testbe zárva az élettől búcsúzik – volt az első, amit olvastam, de biztosan nem az utolsó. És végül: egész nyáron velem volt Tóth Gábor Attila Életfogytig szabadláb – alkotmányjogi karcolatok című kötete, amit nem egyszerűen olvastam, hanem hordoztam magammal, és hordozni szeretnék jó sokáig.
Most a Manó kiadó által nemrég megjelent (A) cukrozott omlettbe kóstolt bele.
önyve volt. A dzsungel után képzeletben Berlinbe utazott (Zágoni Balázs, Barni Berlinben, Koinónia, 2
Nem tudjuk megunni, már látom, hogy évszakfüggetlenül fogjuk olvasni. A másik a Tündérbodár volt, amitől féltem a címe miatt, de őrülten vicces, jó könyv. A két régi mellé pedig akkor még egy újnál is újabb: A fürdők rémét nem lehet letenni, és olyan jókat kacagtunk rajta, hogy amikor vége lett, kezdtük elölről. 
Magamnak Polly James Diary of an Unsmug Married című könyvét olvastam. Imádom az angol (ez esetben wales-i) humort.
Olvastuk és nézegettük Karina Schaapman csehül megjelent könyvét (Egerek háza), melyben egy cuki plüssegér-világ elevenedik meg afféle liliputi-mese-szobr
ász-építész műremekként. Olvastuk Kertész Erzsi Állatkávézoo-ját, nagyokat derülve a friss nyelvezettel írt, fántaziadús és humoros szituációkon. Olvastuk a cseh Markéta Pilátová Kiko és a papírlepke titka című könyvét, amelyben egy japán kislány érkezik Csehország egy kis városkájába, hogy ott rejtélyek nyomába eredjen és meg is fejtse azokat. Olvastunk igaz mesét Krauss-ról, a gőzmozdonyról Demeter Éva képeskönyvében, amelynek varázsát többször el kellett ismételnünk: ebben a mesében minden szó a mi életünk paraméterei szerint is igaz.
derül, hogy a történelmi múlt legalább olyan érdekfeszítő mint a legizgibb fantasy regény, csak legyen, aki értve és átérezve tudja megláttatni velünk a lényeget.
Könyvmutatványosok 