Category: Makkai Kinga


Fotó: Szász Marcell

Tíz év alatt félszáz mesekönyv – ez Berg Judit mérlege. Pedig gyerekként ornitológus, síoktató és kaszkadőr szeretett volna lenni. Első meséit a legkisebbeknek szánta, ma már elmondhatja, hogy minden korosztálynak írt valamit. Berg Judit a magyar nyelvterület egyik legismertebb és legtermékenyebb gyerekkönyv írója. Újabban forgatókönyvíróként is kipróbálta magát, a Lengemesék mozis változatában, de felnőtteknek szóló regényen is dolgozik. Írásról, olvasóvá nevelésről és a jövőről beszélgettünk.

Első gyerekkönyved, a Hisztimesék 2005-ben jelent meg, és pillanatok alatt elfogyott a könyvesboltokban. Kitűnő érzékkel írtál egy roppant kényes gyereknevelési kérdésről, a hisztiről. Mi inspirált akkor az írásra? Változott-e ez azóta? Miből merítesz ihletet ma?

 Akkor egy kényszerhelyzet vezetett az írásra – a folyamatosan hisztiző pici lányomnak és magamnak akartam segíteni a mesékkel. Nagy volt a tét, hiszen a mindennapi túlélésünkért kellett megküzdenem. Ma már nagyok a gyerekeim, a hisztin és dackorszakon rég túlvagyunk, ha a mindennapok gondjaiból akarok ihletet meríteni, akkor mostanában inkább a kamaszkori problémára koncentrálok. De a lényeg nem változott: akkor lesz jó egy szöveg, ha az író lemerül a téma legmélyére Legyen az kalandregény, ismeretterjesztő mű vagy éppen egy válságos helyzetre reflektáló mese, a személyes érintettség, önmagam teljes beleadása képes igazán élővé és mások számára is átélhetővé tenni a művet.

A Hisztimesékkel robbantál be a kortárs gyermekirodalomba, az igazi hírnevet azonban a Rumini című meseregényed hozta meg számodra, amely 2007-ben Év Gyermekkönyve lett. Nemrég nyilatkoztad, hogy közel ötven gyerekkönyvet írtál az elmúlt 13 év alatt. Köztük a gyermekpróza valamennyi műfaját műveled. Melyik műfaj áll leginkább közel hozzád, melyik korosztálynak írsz legszívesebben?

Jelenleg az iskolás és kamasz korosztály áll hozzám legközelebb a személyes érintettség okán: a gyerekeim 19, 16, 14 és 11 évesek. Nagyon szeretem a kalandregényeket, a krimiket és az olyan meséket (bármelyik korosztályt megszólítva), amelynek egy bizonyos tudományterület vagy történelmi korszak áll a hátterében. Nagy kihívás sok valós információt beépíteni egy könyvbe úgy, hogy mégse legyen didaktikus és tankönyvjellegű. Efféle olvasva tanítós történetek a Tökmagok-sorozat meséi vagy a Két kis dínó sorozat időutazós történetei. Komoly megmérettetés volt számomra a 10 éven felülieknek szóló Alma megírása, amelynek központjában a sakk áll, és a hamarosan megjelenő folytatás, a Drifter, ahol az informatika és mesterséges intelligencia körül bonyolódik a történet. Ilyenkor az írást nagyon hosszú kutatómunka és felkészülés előzi meg!

Több könyved a Pagony kiadónál jelent meg. Hogyan kezdődött és milyen együttműködésed a Pagony Könyvkiadóval?

A Pagony tulajdonosait még az egyetemről ismerem, egyszerre indult a pályánk, nagyjából egykorúak vagyunk. Ők akkortájt alapítottak kiadót, amikor én írni kezdtem, így szinte adta magát az együttműködés lehetősége. Első kötetem meséit, a Hisztimeséket egy barátom, Futász Dezső biztatására vetettem papírra, és ő is adta ki őket. Az Ecovit Kiadóval is máig tart az együttműködés (Hisztimesék, Meseleves, A holló gyűrűje, Alma, Drifter), de ők egy kis kiadó, akiknek nem is a gyerekirodalom a fő profilja. Ők nem voltak felkészülve arra, hogy én milyen sokat írok. A Pagony csodás lehetőség volt számomra: új szerzőket és sok új könyvet akartak kiadni – nekem pedig nagyon tetszett a lelkesedésük, a tettvágyuk és ízlésformáló látásmódjuk. Jókor voltunk egymás számára jó helyen, így tudtunk együtt, egymást segítve felnőni.

 Civilben négy gyermek édesanyja vagy. Hogyan fér fér össze manapság az írás és az anyasággal együtt járó rengeteg tennivaló ebben a rohanó világban?

Azt hiszem, a család és munka összeegyeztetése a mai nők számára az egyik legnagyobb kihívás. Én is nagy küzdelmeket folytatok magammal és az idővel, hiszen nem akarom, hogy a munkám a gyerekekkel töltött idő rovására menjen, miközben sokszor képtelenség az elmélyült írásból hirtelen átváltani a problémákat megoldó, lelkiző, csak a gyerekre koncentráló anya szerepére. Ahhoz, hogy mind a négy gyerekem jól legyen lelkileg és jusson rájuk elég idő, naponta kell beszélgetni, oda kell figyelni minden jelzésükre. Én megtanultam nagyon gyorsan és intenzíven dolgozni – ha kell, a főzés, házimunka, kutyasétáltatás közben összeálló gondolatokat üres félórákban is képes vagyok precízen megfogalmazni. Ez amúgy előny is: nincs időm felesleges szépelgésre, mellébeszélésre, önimádatra. Ha írok, csakis a lényegre szorítkozom: ez biztos szerkezetet és lendületet is ad a szövegeknek. De ha most megkérdezné egy jó tündér, hogy milyen vágyamat teljesítse, szívesen elutaznék néhány hónap alkotói magányra a világ másik felére.

 Szeretsz sorozatokat írni.  Miért?

 Amikor az ember könyvet ír, világot és szereplőket is teremt. Ha sikerül élő, szerethető figurákat alkotnia, és valódi lesz az őket körülvevő világ, akkor onnan nagyon nehéz kiszakadni. Érzelmileg is kötődöm a szereplőimhez, így külön boldogság új helyszínekre, új helyzetekbe vezetni őket. Egyébként a piaci mutatók szerint az olvasók is hasonlóan éreznek: szívesen kalandoznak tovább a már megkedvelt hősökkel. Az eladási statisztikák szerint mindenütt sokkal kelendőbbek a sorozatok. Persze soha nem az alapján döntök egy sorozat folytatása vagy egy teljesen új könyv megírása mellett, hogy mennyit fognak eladni belőle. Kizárólag olyat írok, amihez belső késztetést érzek, de úgy tűnik, az olvasók is örömmel fogadják, amikor visszatérhetnek egy régóta szeretett hős világába.

Az olvasóvá nevelés alapozó szakaszában rendkívül fontos, hogy olyan könyveket adjunk a kezdő olvasók kezébe, amelyek terjedelemben, nyelvezetükben és témavilágukban is igazodnak a kis olvasók igényeihez. Olyan művekre gondolunk, amelyek segítségével könnyebben és szórakoztatóbban megy az olvasástanulás. Nemrég indított a Pagony egy ilyen sorozatot, amelyben te is közreműködtél. Milyen szempontok alapján írtad meg ezeket a könyveket?

A Pagony Most én olvasok sorozatának az a fő célja, hogy fokozatosan nehezedő, de összességében könnyen olvasható, élvezetes szövegeket adjon a gyerekek kezébe. Az hőseim az erdei Tökmagok, akik legalább olyan kíváncsiak a világra, mint a gyerekek. Azt akartam, hogy a mesék olvasása közben feltáruljon a világ egy-egy izgalmas szegmense, így a főhősök az afrikai szavannára, egy működő vulkánhoz, egy korallzátonyhoz és az ókori Egyiptomba jutnak el. Az első két résznél arra is figyeltem, hogy nagyon egyszerű, lehetőleg rövid szavakat használjak, de még harmadik részbe sem kerültek többszörösen összetett mondatok. Itt a szórakoztatás mellett tényleg az volt a cél, hogy a kezdő olvasónak sikerélményt okozzon a könyv.

Szerinted miben változtak az utóbbi húsz-húszonöt évben a gyermekek olvasói igényei? Igazodsz-e ezekhez az olvasói elvárásokhoz?

A mai gyerekek számára természetes közeg a nekünk felgyorsultnak, rohanónak tűnő világ. Ők bírják, sőt igénylik is ezt a tempót. Persze nem szabad túlpörgetnünk őket, hiszen minden gyereknek szüksége van a nyugodt, szemlélődős, elmélyülő tevékenységekre, de nem tartom borzasztónak azt, hogy ők sokkal több információ befogadására képesek. Tény, hogy a pörgős, fordulatos, sok szálon futó történeteket kedvelik, és könnyebben koncentrálnak rövid, változatos szövegekre. Részben igazodom ezekhez az elvárásokhoz, hiszen az a célom, hogy az olvasóim jól szórakozzanak a könyveimen, de közben feladatomnak tartom a nevelést is. Fontos a lendületes kalandok közé komoly kérdéseket, etikai dilemmákat, végigondolandó problémákat beépíteni. Kell és lehet a belső folyamatokról vagy a külvilág szépségéről, csúfságáról beszélni, csak meg kell találni a megfelelő formát és arányt. Egy Jókai regényre jellemző tájleírás ma már fogyaszthatatlan a gyerekek többsége számára, miközben őket is meg lehet ám fogni néhány jól eltalált bekezdéssel. És miközben az ő kedvük szerint dübörögnek a kalandok, igyekszem a lehető legválasztékosabb szókinccsel, és a lehető legelgondolkodtatóbb kérdések felvetésével alakítani őket.

Adott korszakban meghatározott gyermekirodalmi trendek válnak divatossá. Íróként figyelsz-e ezekre a gyermekirodalmi történésekre, tendenciákra? Követed-e, milyen gyermekkönyvek jelennek meg műveid szomszédságában? Kik a kedvenceid a kortársak közül?

Természetesen nagyon fontosnak tartom a gyerekirodalomban zajló eseményeket, és igyekszem nyomon követni a kollégáim munkáit. Jelenleg Magyarországon virágzik a gyerekirodalom, nagyszerű szerzők és illusztrátorok alkotnak! A mai magyar írói palettáról nagyon szeretem Kertész Erzsi, Dániel András, Mészöly Ágnes, Szabó Borbála, Nényei Pál, Gévai Csilla, Molnár T. Eszter, Harcos Bálint, Varró Dániel, Tóth Krisztina, Gimesi Dóra, Kiss Ottó munkáit. És még fel sem soroltam mindenkit! Ez is azt mutatja, hogy sokan vagyunk, és egy színvonalas mezőnyben sokkal inspirálóbb jól teljesíteni!

Rengeteg könyved jelent már meg, sok illusztrátorral dolgoztál együtt. Kinek a munkája, stílusa áll hozzád a legközelebb?

Minden illusztrátoromat másért szeretem. Nagyon közel állnak hozzám Agócs Írisz finom pasztellszínei és kedves figurái, szeretem Gévai Csilla groteszkségét, Kőszeghy Csilla, Pásztohy Panka és Mészely Ilka egészen másként színesek és kedvesek. Timkó Bíbor (a Lengemesék illusztrátora) különösen finom érzékkel jeleníti meg a természetet, azt hiszem, ha én magam is rajzolnék, az ő stílusa állna hozzám legközelebb. Nagyon tetszenek Bernát Barbara metszetszerű, vagány rajzai is, amelyeket az Almához készített. És külön szeretném említeni a Rumini-sorozat illusztrátorait. Én személyesen nagyon szeretem Kálmán Anna grafikáit, amelyek az utolsó két Rumini-kötetre egészen kifinomulttá és művészivé váltak, a Galléros Fecó naplójához pedig különleges Fecó-stílust dolgozott ki. De közel áll hozzám a külföldi Rumini-kiadásokhoz készült új vizuális világ is, amely sokkal rajzfilmszerűbb és populárisabb. Ez Nagy Zoltán nevéhez köthető, és én – kissé tudathasadásos módon – mindkét Rumini univerzumban otthonosan érzem magam.

A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár idén 5. alkalommal hirdette meg az Olvasd el, és játssz velünk olvasóvetélkedőt. Ebben az évben közel száz 4. osztályos kapcsolódott be olvasójátékunkba, és olvasta el A négy madár titka című legújabb műved, amelyet Kertész Erzsivel közösen írtatok. Hogyan született a közös mű ötlete?

Egy játék adta az ötletet, ahol arra kért minket a kiadó, hogy felváltva – bekezdésenként írjunk egy rövid történetet. Végül fejezetek lettek a bekezdésekből, és a közös munka akkora lendületet adott, hogy Erzsivel egy egész könyvet kerekítettük a kezdeti történetcsírából. Sőt, azóta megjelent a második rész is, Az óra rejtélye, ami szintén közösen, váltott tollakkal írtunk.

Fontos-e számodra, hogy visszajelzést kapj olvasóidtól? Tartod-e velük a kapcsolatot? Mit jelentenek számodra az író-olvasó találkozók?

Nagyon fontosak számomra az olvasói visszajelzések. Sokat járom az országot, világot, rengeteg találkozón veszek részt. Érdekel az olvasóim véleménye, megfontolom a meglátásaikat, az ötleteiket, és szívesen válaszolok a kérdéseikre. Boldog vagyok, ha pozitív visszajelzéseket kapok, és szem előtt tartom az igényeiket. Elvégre ez egy szimbiózis – én értük és belőlük élek, ők pedig általam jutnak valamihez, amire vágynak: képzeletbeli utazáshoz, varázslathoz, a mindennapokban átélhető csodához.

Most min dolgozol? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Nemrég fejeztem be a Driftert, ami eddigi pályafutásom talán legnehezebb könyve volt. Rengeteget tanultam és kutattam írás közben, és hogy az informatikai háttér pontos legyen, folyamatosan konzultáltam egy igaz hackerrel. A könyvben leírt technikai trükkök, telefonfeltörés, memóriakorrupció vagy a lehallgatások mind úgy működnek, ahogy a valóságban is. Emellett egy kamaszoknak szóló krimit is írok most, amelynek helyszíne a Budai Vár és a Mátyás-templom. Tele van történelmi és művészettörténeti utalásokkal és a nyomozás is ezek körül forog – kicsit olyan hangulatú könyv lesz belőle, mint a Da Vinci kód, csak gyerekeknek. December 6-án kerül a mozikba a Lengemesék ősz-tél mozifilm, amelynek én írtam a forgatókönyvét, és a filmbemutatóra egy különleges, új lenge könyv is készült. De hamarosan szeretnék még új Maszatot, Ruminit, Két kis dínót és még egy Lengemesék részt. Ha pedig időm engedi, az utóbbi időben legszívesebben felnőtt novellákat írok, és alig várom, hogy elég időm legyen a felnőtt regényem befejezéséhez.

Jártál-e már Erdélyben? Marosvásárhelyen?

Igen, bár sajnos csak rövid időt töltöttem itt. Remélem, most lesz alkalmam alaposabban is megismerni a várost.

 

Az interjú a 24. Marosvásárhelyi Könyvvásár alkalmából készült, és megjelent a vásár lapjában.

 

 

 

Reklámok

Új gyerekkönyv az erdélyi Koinóniától

hátamonNemrég mutatták be a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával Gál Andrea második gyerekkönyvét Hátamon a zsákomat.

A szerző alig egy éve megjelent első kötete (Fecske utca 12.) egy 2. osztályos fiú életének hétköznapi epizódjait mesélte el. A lazán egymásba kapcsolódó történetek a klasszikus gyermektörténetek műfajához köthetők. Előzményeit tekintve az erdélyi gyermekprózában a klasszikus Benedek Elek Istike-történeteihez, a modern klasszikus Hervay Gizella Kobakjához, a kortársak közül pedig Zágoni Balázs Barni-meséihez áll közel. A gyermektörténetek vagy gyermekelbeszélések legtipikusabb jegye, hogy általuk a szerző a valósághoz kapcsolódva, a gyermekek hétköznapi eseményeit, történéseit meséli el. Komáromi Gabriella ún. életmeséknek nevezi ezt a műfajt, hiszen szerkezetileg lazák és egyszerűek, mint az életbeli élmények. Az író beszédmódja a mindentudó elbeszélő, ez a sajátosság rokonítja a meséhez. Tartalmi, strukturális, nyelvi szempontból azonban nem sorolhatóak szűk műfaji értelmében a mesékhez. olvasásának folytatása

Képtalálat a következőre: „siko meseotthon”Balázs Imre József irodalomtörténész írja, hogy egy szerző írói stílusát érdemben megítélni legalább három önálló kötet alapján lehetséges[1]. Sikó-Barabási Eszter idén elérkezett a harmadik önálló kötetéhez, s ez lehetőséget ad számunkra, hogy elhelyezzük őt az erdélyi kortárs gyermekpróza vonulatai között.
A szerző korábbi köteteiben közölt mesék „különös gyöngédségről és érzékenységről” vallottak. A korábban felütött lírai hangvétel későbbi köteteiben is meghatározó stílusjegy marad: meséinek líraisága hol J. Ch. Andersen, hol Hervay Gizella prózastílusát juttatja eszünkbe. [2] A most megjelent harmadik kötetben (Meseotthon) is ugyanez a hang dominál mintegy a szerző kiforrott egyéni stílusára utalva.
Sikó-Barabási Eszter meséit a lírai mese kategóriába sorolhatjuk, amelynek műfaji sajátossága, hogy a gyermektörténet tartalmi, tematikai érdeklődéséből kölcsönöz témát, viszont a gyermektörténet élményszerű elbeszélésmódja helyett lirizált nyelvhasználatot alkalmaz. A mese és novella határán egyensúlyozó lírai mese szabadon válogat a két műfaj összetevőiből, a két szövegtípus különböző variációját teremtve meg általa.[3] Ezekben a szövegekben még kimutatható a mesére jellemző mágikus gondolkodás, a csoda, a csodálatosság, előtűnik a racionális‒irracionális tér-időábrázolás, viszont a hétköznapi élettér hétköznapi témái kerülnek előtérbe. A próza lírizálódásának megnyilvánulásai közül a legszembetűnőbb a hétköznapi tárgyak, természetei elemek (fő)szereplővé emelésével létrejövő antropomorfizálódás, animizálódás.  A hétköznapi tárgyak életre keltése során ismerkedhetünk meg mindjárt az első mesében Buborékával, a buborékfejedelemmel (Különös kívánság), majd a bálba készülődőmuti bútorokkal: S.P. Alettával, az emeleti ablakkal és Bükk Kázmérral, az ajtófiúval (Bútorok bálja), a kócokat kibogozó felmentő sereggel, Kuferenccel, a kefével, Ferkével, a fésűvel és Vével, az ollóval (Sej-haj!), vagy kicsit később Frank Záppal, a hímes tojások versenyének zsűritagjával (Ajándék), valamint a Sári zoknijába hímzett pillangókkal (A magasban).  A hétköznapi tárgyak megszemélyesítése mellett, az állatok vagy természeti jelenségek antropomorfizálása a gyermeki világlátást tükrözi: Berci, a nadrágjából kihízott mentaszínű bálna (Bálnabaj), Pipacsilla, a kis piros virág, aki nappal Samu játszótársává válik (Samu a réten), Balambér, a repülni vágyó jegesmedve (Balambér bánata), valamint Nagy Panna, a napleány (A nap ruhája) éppúgy szereplői ennek a csodálatos világnak, mely, akárcsak a címben kódolt üzenet,  a gyermek otthon- és világteremtő képzeletének köszönhető.
A kötet utolsó darabja (A bűvös pemzli) a klasszikus népmesei tradíciót, a hagyományozódás, a továbbmondás gesztusát idézi fel. A tradicionális tündérmesei elemekkel átszőtt történet bár klasszikus elemekkel operál, mégis kortárs olyan értelemben, hogy ezek az elemek funkciójukat vesztve, sajátos jelentéstartalommal telítődnek (pl. a boszorkány ármánykodása). Ugyancsak a tradicionális népmesével, annak egyik típusával, a novellamesével mutat rokonságot az Öten című mese, mely a kéz ujjairól mesél.
A 14 mesét egybegyűjtő kötet két kistestvér, Samu és Sára hétköznapjait elevenítik fel a mágikus világkép tudatos működtetésével. A valós és fikciós világok párhuzamos szerepeltetése többdimenziós, diffúz jelleget kölcsönöz a történeteknek, ez a prózai hagyomány rokonítja a szerző meséit Hervay Gizella meseköltészetével.  A világok (mese és valóság) közötti ingázás vagy többdimenzionalitás[4] sajátosságán túl ezeknek a meséknek egyik másik jellemzője a novella műfaji sajátosságainak betüremkedése épp a hétköznapiság, a csodás meseszereplők, illetve a gyermekszereplők (Samu és Sára) egyidejű szerepeltetésével.
Makkai Kinga fényképe.A hagyományos felnőtt elbeszélői pozíciót alkalmazó narratívumokból kikacsint a mindentudó elbeszélő, ez azonban nem teremt alá-fölérendeltségi helyzetet, sőt a sorok mögött ott érezzük gyermekekkel cinkos, a „csodák világában” otthonosan mozgó, a gyermeki világlátás sajátját még őrző narrátort. Ezek a szövegek ugyanis kiemelten érzékenyen rezonálnak a gyermekbefogadók pszichikai sajátosságaira. A művekben tetten érhetjük a gyermek hiányos ismereteinek képzelettel való feltöltését (pl. Samu nadrágot „rajzol” a bálnának), a környezet elemeinek nem rendeltetésszerű használatát, vagy a pszichológia nyelvén a gyermeki gondolkodás egyik tipikus jellemzőjét, az artificializmust (pl. az olló arra való, hogy megszabadítsa Sárát a makacs kócoktól ) a mágikus-csodás világ hétköznapi világba való beágyazódását (pl. Sára zoknijára hímzett lepkék megmentik a bolyhóktól), vagy a különböző szférák, az élővilág illetve a tárgyak képviselte materiális világ közötti átjárást, a köztük lévő határok egybemosását (pl. a pipacs nappal lánnyá lényegül (Samu a réten), a naplény Sára hajának aranyszínt kölcsönöz (A nap ruhája), a falra ragasztott állatképek mentik meg Samu álmában megjelenő szellemlényeket, a negatív érzéseket (Samunál az állatok).
A gyermeki és mesei mágikus világkép találkozásán túl az egymással rímelő mondatrészek, tagmondatok véletlenszerű felbukkanása fokozzák a szövegek zeneiségét. A lirizált nyelvhasználat érzékletesebbé teszi az értelmezői folyamatot, ami a gyermekek életkori sajátosságaival, kívánalmaival esik egybe.
A gyermeki gondolkodásmódot, nyelvezetet és világlátást tükröző meséket Karda Zenkő illusztrációi teszik érzékletessé, hangulatossá. A festővászon érdes felületét, textúráját is láttató képek finom szín és  formakezelése tökéletesen illeszkedik a mesék naiv szövegtartalmához, az “otthonteremtés” művészi szándékához.
Sikó-Barabási Eszterre illik a gyermekíró megnevezés, hiszen azok közé a szerzők közé tartozik, akik nem a „felnőttirodalomból érkeztek” a gyermekirodalomba, hanem akit már az első kötete megírásakor is a „gyermekek számára való írás” szándéka vezérelt. A most napvilágot látott kötet meséi arról győzik meg az olvasót, hogy a szerzőnek sikerült megtalálni sajátos, egyéni hangját, prózastílusát, mellyel kijelölte helyét az erdélyi kortárs gyermekpróza legújabb vonulatában.

Sikó-Barabási Eszter a Bihar megyei Szalárdon született 1981-ben, Sepsiszentgyörgyön nevelkedett. A kolozsvári BBTE Bölcsészkarán szerzett angol tanári oklevelet (2005).  Négy évig tanítónőként dolgozott előbb Kolozsváron, majd később Sepsiszentgyörgyön. Írói munkásságára nagy hatással volt a munkája, illetve anyasága (négy gyermek édesanyja). Rendszeresen publikál meséket a Napsugár és Szivárvány gyermeklapokban. Első kötetete (Kabátvigasz, gombszomor) 2013-ban jelent meg a Koinónia Kiadó gondozásában, második kötete Csillagvándor  (2016) címet viseli. Legutóbb megjelent kötetét (Meseotthon) a Kolozsvári Magyar Napok keretén belül mutatják be napjainkban.

(Sikó-Barabási Eszter: Meseotthon, ill. Karda Zenkő, Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2017.)

[1] Balázs Imre József: Az új közép, (Tendenciák a kortárs gyermekirodalomban), Universitas Kiadó, Szeged, 2012.
[2] Makkai Kinga: Mesék párban, https://konyvmutatvanyosok.wordpress.com/2014/02/16/siko-barabasi-eszter-kabatvigasz-gombszomor-mesek-parban/, Sikó-Barabási Eszter Kabátvigasz, gombszomor című könyvéről http://tunderorszag-meseorszag.blogspot.ro/2014/02/siko-barabasi-eszter-kabatvigasz.html
[3] Petres Csizmadia Gabriella: Kortárs lírai mesék, In: Ambroozia, VII. évf., 2017/1. http://www.ambroozia.hu/index.php/2017-1/86-2017-1-tanulmany/409-petres-csizmadia-gabriella-kortars-lirai-mesek [online: 2017. augusztus 17. ]
[4] Lovász Andrea: Felnőtt gyermekirodalom, Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2015., p.32.

21. nap – Mészöly-Rofusz: Hófehér karácsony

downloadHárom nappal karácsony előtt már a végsőkig fokozódik az izgalom. Utolsó simítások,  ajándékcsomagolás, sütés-főzés, készülődés, miközben gondolatban már a szentestén járunk, lelkünkben szeretetre és békességre vágyunk. Nem is kell behunyjuk szemünket, hisz a nagy várakozásban megelevenedik a csillogó karácsonyfa, gyermekeink mosolya, mindaz, ami álmainkban az ünnephez kapcsolódik. Mészöly Ágnes könyve, mely a Takács család karácsony estéjét mutatja be, ebben a csodavárásban, ünnepre hangolódásban nyújt segítséget annak, aki még hisz az angyaljárásban, de annak is, aki lelke mélyén hinni szeretne, hiszen már rég elveszítette a csodákban való hitét.

Angyalok márpedig vannak. Mészöly Ágnes Hófehér karácsony című mesekönyvében Mirella és Máté, a Takács család legapróbb csemetéi épp falura, nagyihoz tartanak szenteste, mikor váratlanul a nagy hóban elakad autójuk. No, de minden rosszban van valami jó. A nagy hóesésben zsörtölődő ajándékszállító angyalokkal találkoznak. Még szerencse! Így legalább saját szemükkel győződnek meg afelől, hogy karácsonykor az ajándékokat semmi esetre sem apa és anya lopják a fa alá, hanem az angyalok szállítják ki személyesen minden gyermeknek.

Nos, ezért olyan izgalmas feltekinteni szenteste az égre!

Mészöly Ágnes: Hófehér karácsony
Rofusz Kinga illusztrációival
Cerkabella, 2014

 

 

5. ablak

apa-mikulas“Apa, mikor jön a Mikulás?” Ugye ismerős kérdés, kedves szülőtársak? Novembertől karácsonyig szinte naponta teszik fel a kérdést a kisgyerekek, akik ebben az adventi időszakban csodás álmokat látnak mesés ajándékokról. Mikor az adventi naptárban már minden ablakocskát kinyitottak, és a kis csokoládék, cukorkák is elfogytak, nos, azon a különleges estén ismét elhangzik a kérdés: Apa, mikor jön a Mikulás? A könyv egy rendhagyó történet a karácsonyi Mikulás-járásról. Rózsadombiéknál ugyanis, semmi sem a megszokott rendben történik: anya az ünnepek előtt külföldi konferenciára utazott, így minden előkészületi munka, sütés, főzés, fadíszítés, a háromgyerekes apa nyakába zúdul.  A bonyodalom akkor kezdődik, mikor váratlanul megszólal a telefon, és a vonal másik végén a Mikulás bejelenti, idén, sajnos, nem tudja személyesen eljuttatni a gyerekek ajándékait. Ekkor aztán minden a feje tetejére áll! De minden jó, ha vége jó: mire anya késő este hazaér, három Mikulás horkol a fotelban, a gyerekek pedig a boldogságtól visítozva ugranak a nyakába. Hogy mi történt időközben? Olvassátok el Markus Majaluoma roppant szellemes rajzokkal díszített, szórakoztató karácsonyi gyerekkönyvét! Kitűnő családi együttlétet kínál!

Markus Majaluoma: Apa, mikor jön a Mikulás?, Koinónia, 2016. (ill. Markus Majaluoma, ford. Jankó Szép Yvette)

Minden évben eljön az ideje az emlékezésnek. Kicsit másként, mint ahogy a hétköznapokban emlékezünk. Ilyenkor hálatelt szívvel és áldott fájdalommal emlékezünk azokra, akik már nincsenek köztünk, de a szívünkben őrizzük emléküket, lelkük fényét. Mécsesek világolnak szemünk tükrében. Kisírjuk tengerek bánatát és hagyjuk, hogy a szeretés továbbéljen bennünk.

A Könyvmutatványosok több írással állít emléket szeretteinek. Fogadjátok szeretettel az érzékeny, szelíd, simogató szavakat!

Bátky András: Morci. General Press Kiadó, Budapest, 2011. Takács Mari

nekedapu1  Florence Jenner-Metz: Neked írok, Apu! . Csimota Kiadó, Budapest, 2009. 

Az ágkunyhó titkai, avagy a kisgyerek vallomásai halott édesapjához.

Dezső Andrea: Mamuska. Csimota Kiadó, Budapest, 2010. mitolv_kinga1

Búcsú Mamuskától.

a-halas-virag-boritoSzulyovszky Sarolta: A hálás virág. Csimota Kiadó, Budapest, 2010.

A hálás virág, avagy megszépítő emlékezés a nagyszülőkre.

Patrick Ness: Szólít a szörny. Vivandra Könyvek, 2012. szolit-borito

A szörny, aki fészket formál a tenyeréből.

Singer, boldogan eltekSinger Magdolna: Boldogan éltek, míg meg nem haltak… És azután? Móra Kiadó, Budapest, 2011.

Pernilla Staltfelt: Halál könyv. Vivandra Könyvek, Budapest, 2006. pernilla-halal-konyv-borito

asziv-es-az-uvegOliver Jeffers: The Heart and the Bottle. Harper Collins. London, 2010.

A szív és az üveg.

 Szabó T. Anna: Senki madara. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015.senki_madara

Orpheusz és a darufeleség találkozása.

Elkezdődött az új tanév, a gyerekek iskolások, óvódások lettek, és mi, szülők is visszataláltunk a hétköznapjainkba a nyári szünet után. Ismét rutinból megy a reggeli kakaó, a zabkeksz az uzsonnásdobozba, „tornacucc rajzcuzz technikacucc bérlet zsepi megvan?”, és persze, ahogy a reggeli rutin, úgy az esti is: takaró, puszi, mese.

És az évi szeptemberi kötelező kérdés a többiekhez: Ti mit olvastatok a nyáron?

Megkérdezzük mindig egymást, hiszen ez a mi közösségünk elsődleges alapja: a gyermek- és ifjúsági könyvek iránti szeretetünk, és megkérdezzük azért is, mert szeretjük egymást, és törődünk egymással. Nem utolsó sorban pedig azért, mert merítkezünk is: nemcsak egymásban és egymásból, hanem merítkezünk egymás olvasmányélményeiből is.

Merítsetek ti is, kedves olvasóink!

Kata

A nyár legnagyobb kihívása nem is a mit olvassunk, hanem a mikor kinek mit olvassunk problematikája volt. A kettő és fél éves gyermek éppen Boribon– és Kipp Kopp – korszakát élte. A nyolcéves Gyűrűk urát és Narniát követelt, amikor épp nem a Rév Fülöp és Nyár Lőrincet. A középső gyereknek (hat és fél éves) pedig az egyik halmaz még túl korai, a másik pedig már lejárt. Így történt, hogy a közös halmazt az ő igényeihez szabtam: amíg Ottfriekisboszorkad Preusler Kis boszorkáját és Kis szellemét, majd Uni Lindell Rém Rozi és az éjjeli tanoda, és Will Mabbit Mable Jones és az Ijesztő Kukac című könyvét olvastuk, mindenki jelen volt, noha a legkisebb ilyenkor csak építőkockázott, vagy babázott csendben. Más könyveket pedig, amik csak a nagynak mentek, akkor olvastam, amikor a lányok már aludtak. Ilyen volt Timo Parvela Kepler 62 című könyve (elég egy csillagász neve a címbe, és a gyermek be van szippantva), ami egy erecfuloplég érdekes, kiskamaszoknak írt disztópia első része, és nem tudom, hogy én, vagy a fiam várja-e jobban a folytatást. Jeney Zoltán lovagregény-trilógiájának harmadik részét már hivatkoztam, és szándékkal nem befejező kötetet írtam, mert családilag bízunk a folytatásban. A nagyszülők jóvoltából a gyerekek megismerkedtek még Dr. Doolittle (Hugh Lofting), és A hétfülű szamár meg a háromfülű nyúl (Paulini Béla) kalandjaival is.

A nagyszülőknek hála én is olvastam, csak a magam örömére. A nyár legnagyobb hatású magyar könyve Elekes Dóra Dettikéről és más IsteNEkről című könyve volt. Ez egy kivételesen sokrétű, szellemes, igényes, sokat mondó, bölcs, szívszorító, vicces és felemelő írás, őszintén remélem, hogy sokan felfedezik maguknak. Felnőtteknek szóló irodalomban is találtam kincseket: F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve maga a szomorúságba oltott emberség (és nagyon megérdemelne egy szépen szer-memory-chalet-636x1024kesztett, igényes kivitelben nyomtatott változatot világraszóló promócióval). Tony Judt-tól a The Memory Chalet című könyve – amiben sziporkázó elmével egy beteg testbe zárva az élettől búcsúzik – volt az első, amit olvastam, de biztosan nem az utolsó. És végül: egész nyáron velem volt Tóth Gábor Attila Életfogytig szabadláb – alkotmányjogi karcolatok című kötete, amit nem egyszerűen olvastam, hanem hordoztam magammal, és hordozni szeretnék jó sokáig.

Kinga

Én azt hittem a Harry Potter-láz már teljesen kihunyt a 11 éves fiamban, aki a harmadik kötet után kijelentette, hogy abbahagyja a sorozatot. Mégsem így történt. A nyár elején végigkalandozta a szinte 700 oldalas meseregényt, majd egy másik sorozatnak fogott neki, ezúttal egy kortárs magyar írónő tollából. Bosnyák Viktória Tündérboszorkány sorozatának három kötetével pár nap alatt végzett. Miután pedig észrevette a legújabb Bosnyák-kötetet a kezemben, és meglátta a rajzokat, már nem is volt hajlandó letenni a nagyobb kamaszoknak szóló könyvet.a-cukrozott-omlett Most a Manó kiadó által nemrég megjelent (A) cukrozott omlettbe kóstolt bele.

Áront, aki 9 éves, még noszogatni kell az olvasásra. Az alkunk: 3 hónap vakáció, 3 könyv. Az első Kertész Erzsi merész nyelvi humorral megírt, poénos ÁllatZoojával (Cerkabella, 2016) kimg_6294önyve volt. A dzsungel után képzeletben Berlinbe utazott (Zágoni Balázs, Barni Berlinben, Koinónia, 2008), végül a Göröngyös Úti Iskola (Kertész Erzsi, Helló, felség, Cerkabella, 2016) II. B osztályba csöppent.

A tanító néni kérése a nyárra tíz, olvasónaplóba is rögzített mese elolvasása volt. Ezeket két új kötetből választotta ki: Boldizsár Ildikó Mesék az élet csodáiról (Magvető, 2015), illetve Bajzáth Marcsi Népmesekincstár sorozatának nemrég megjelent III. kötetéből (Így megyek az iskolába, Kolibri, 2016). Gyönyörű kötet mind a kettő.

Esténként pedig Robert Munsch Örökké szeretlek könyvét olvastam nekik: ez a csodálatos könyv mindent elmond helyettem arról, amit úgy hívunk hála és szeretet.

Rét Viki

Ezen a nyáron mi röhögtünk.

Valahogy folyton vicceseket olvastunk, és az egyik legviccesebb és legcukibb az Apa, irány a tenger! volt. mitolvastunk_2016_apa_irany_a_tengerNem tudjuk megunni, már látom, hogy évszakfüggetlenül fogjuk olvasni. A másik a Tündérbodár volt, amitől féltem a címe miatt, de őrülten vicces, jó könyv. A két régi mellé pedig akkor még egy újnál is újabb: A fürdők rémét nem lehet letenni, és olyan jókat kacagtunk rajta, hogy amikor vége lett, kezdtük elölről. mitolvastunk_2016_bergerMagamnak Polly James Diary of an Unsmug Married című könyvét olvastam. Imádom az angol (ez esetben wales-i) humort.

Nyulász Viki

Mi a nyarunk nagy részét Ruminiékkel hajóztuk végig, Berg Judit jóvoltából. Szívmelengető élmény volt a Balaton partján ülve habzsolni a szerintünk nagyon parádémitolv-3sra sikerült zárókötetet. A következő olvasmányunkat Esterházy Péter hangjával a fülemben olvastam fel… Per Olov Enquist: A három barlang hegye című könyvét, hiszen azt az ő előadásában hallottam először. Mit is mondhatnék most. A mesélést, a gyereket komolyan kell venni – ahogy ezt nagyapa teszi az unokáival, Minával, Moával, Iával és Marcusszal. Az utolsó könyv, amibe még éppen suli előtt vágtunk bele, a Sári, Samu és a titkok volt, Amitolv-1ndrus Kivirähk-tól. A megkapó történet, az eredeti fantáziával megáldott író meséje egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Nagyokat kacagtunk, és úgy elmerültünk a szöveg finoman árnyalt színeiben, ahogy a házmester a saját álmában.
Fő felnőtt olvasmányom a számos novella és vers mellett
Péterfy Gergely pikáns és magával ragadó regénye, a Kitömött barbár volt.

Réka

A nyarunk elég mozgalmasan telt, egyévesünkkel hoztuk-vittük, cipeltük is a kedvenc könyveinket mindenfelé. Magyarul szerettgettük Graffalót, Maszatot, Boribont, a Kerekítőket, Jakob Martin Strid Hihetetlen történetét az óriás körtéről. Kisvakond könyveit lapozgattuk otthon, repülőn, kocsiban, utcán, láthatatlanul is hozzánk nőttek. Nagy kedvenceink lettek Hanne Türk Alex kisegérről szóló könyvei, Klaas Verplancke katalánul megjelent könyve, a Què fa la gallina? (Mit csinál a tyúk?), 9788426359292-usRomeo P. , francia szerző könyvei a kis zebráról, Emilióról (a francia kiadásban Émile). És kaptunk két gyönyörűséges német nyelvű kö1365162834-6116-1nyvet ajándékba. Egyik egy pop-up könyv, Simona Dimitri rajzolta, Usborne Verlag írta,  So wohnen tiere (Így élnek az állatok)  címmel, a másik Mies van Hout könyve (ezt minden kisgyereknek megvenném!!!!), a Freunde (Barátok). Ezek mellett a nyárba robogtak velünk a tavaszi kedvencek is, Lucy Cousin katalánul megjelent pop-up könyvei Maisyről, a kisegéről.

Számomra a nyár egyik meglepetése Toon Tollegen mesekönyve, a Mindenki más születésnapja, Egri Mónika rajzaival. Friss, ízes humorú, váratlanul rövid és csattanó történetek. Egri Móni rajzairól csak áradozni tudok. Most is.

Nóri

Listába jegyzeteltem nyári olvasmányainkat, és lám, a lista váratlanul azt üzente, nézzek csak oda jobban, hisz ez itt mind ajándék. És tényleg! Óvodás, névnapi, testvéri, baráti, boldog-csütörtököt hozó ajándékokat olvastunk:

Olvastunk Majdnem egy tucat királylányt, mert királylányos mesékre olyan házban is szükség van, ahol a lánycsemete nem hord szoknyát, hajcsattot meg pláne nem. Simon Réka Zsuzsanna könyve úgy lazint a berögződött gender sztereotípiákon, hogy közben lányolvasóihoz hűséges marad és megértő tud lenni. Olvastuk Rose Lagercrantz boldogságos sorozatának harmadik részét, a Boldogság mostanában címűt, hogy megértsük, néha bizony sírás kövezi az öröm útját.lagercrantz Olvastuk és nézegettük Karina Schaapman csehül megjelent könyvét (Egerek háza), melyben egy cuki plüssegér-világ elevenedik meg afféle liliputi-mese-szobrpilatovaász-építész műremekként. Olvastuk Kertész Erzsi Állatkávézoo-ját, nagyokat derülve a friss nyelvezettel írt, fántaziadús és humoros szituációkon. Olvastuk a cseh Markéta Pilátová Kiko és a papírlepke titka című könyvét, amelyben egy japán kislány érkezik Csehország egy kis városkájába, hogy ott rejtélyek nyomába eredjen és meg is fejtse azokat. Olvastunk igaz mesét Krauss-ról, a gőzmozdonyról Demeter Éva képeskönyvében, amelynek varázsát többször el kellett ismételnünk: ebben a mesében minden szó a mi életünk paraméterei szerint is igaz.

Olvastuk Kamort, a Nyulász-trilógia befejező részét, álmélkodtunk a lezártnak hitt történet megannyi újonnan kinyitott ösvényén, kacskaringós fonalán, a halottakból való feltámasztás varázsán meg egyenesen nem bírtunk napirendre térni. Olvastuk Hamish és a rémdermesztőket. Dannyi Wallace könyve azért tetszett, mert a rémületet és undort páratlan humorral egyensúlyozza ki, s (szülői megjegyzés következik) az egyébként enyhén lusta olvasópalántákat is olvasásra bírja. S olvassuk, olvasgatjuk szájat tátva, lelkes szívvel a másik nagy igaz történetet, Ernst E. Gombrich Rövid világtörténet fiataloknak című zseniális könyvét (pontosabban annak cseh fordítását), melyben többek között az is kigombrichderül, hogy a történelmi múlt legalább olyan érdekfeszítő mint a legizgibb fantasy regény, csak legyen, aki értve és átérezve tudja megláttatni velünk a lényeget.

Felnőttként pedig Závada új regénye, az Egy piaci nap volt az az írás, ami a legnagyobb hatással bírt. Legfőképp talán azért, mert értjük nagyon jól, értjük szomorú szívvel, miért kell ezt a valóságban gyökerező történetet ma újra elmesélni.

pinterest.com

Bevezető: Mi, együtt, egymást faggatva készültünk a karácsonyra. Meghitt karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!

 

Réka:  Csöritől kérdezem, hogy mi a kedvenc gyerekkori karácsonyi ajándékod, amit valaha kaptál, és mi az, amire gyerekként nagyon vágytál (természetesen karácsonyi ajándékként) és sosem kaptad meg?
Csöri: A legkedvesebb karácsonyi ajándékom természetesen egy baba volt. Nagyon babázós kislány voltam, komolyan készültem az anyuka szerepre, szinte minden ünnepi alkalomra egy -egy újabb babát kértem. Lizi babát Édesanyámék hozták Németországból, ami nagy szó volt, hisz akkoriban, ugye nehezen lehetett nyugati országokba utazni. Lizi olyan volt mint egy igazi kis újszülött, gyönyörű hófehér keresztelőruhában. Hatalmas öröm volt, amikor megtaláltam a fa alatt! Az egyetlen babám, amelyről még egy fotót is őrzök valamelyik emlékes dobozomban. 🙂 És bárhogy töprengek is, nem emlékszem olyasmire, amit nem kaptam volna meg. Különösebben sosem vágytam nagy ajándékokra, mindig könnyű volt örömet szerezni nekem, valószínű ezért nem maradt hiányérzet bennem a gyerekkori karácsonyokkal kapcsolatban.
olvasásának folytatása


Advent idején, ha szösz hullik a kabátunk ujjára, s mint hópihe, ottmarad, az jó. A nagy rohanásban, ha lelkünkben ott marad egy üzenet, még ha szösszenetnyi csak, az is jó.

A december mindenkori ellentmondását élve meg – elcsendesednénk, s hallgatnánk szívesen befelé, de közben egyre jobban kapkodóvá válik mindennapjaink rohanása – jutott eszünkbe Rét Vikink egy régebbi ötlete. Hiszen a jó ötlet nem vész el: türelmesen várja, hogy életre kapjon. Így lett ismét időszerű a gondolat, hogy beszéljünk szívügyünkről, a könyvekről, de csak röviden, az egypercesekhez illő lényegre törő módon. Ha máshogy nem megy, legalább villámgyorsan, részletnyit szóljunk, és a felvillanó látomás erejéig mutassunk. Mert a részlet beteljesedhet, a látomás kerek képpé és megélt érzéssé nőheti ki magát.

Adventi és karácsonyi témájú könyvekről hozunk hírt nektek. Olyan könyvekről, amelyek az ünnepre készülődés során segíthetnek a megállásban, az elcsendesedésben, az egymásra hangolódásban. Könyvekről, amelyek segíthetnek újrafogalmazni és megtalálni a karácsony üzenetét, esetleg tovább gondolni azt magunk, és gyermekeink számára, vagy amelyek egyszerűen megajándékoznak minket néhány könyves-összebújós pillanattal az adventi várakozás idején. Szösszeneteket hozunk: egy-egy könyvet jellemző benyomást, felnagyított részleteket, elfogultan lelkes véleményeket, felejthetetlen hangulatokat, olvasás-élményeket. Éljenek bennetek tovább! (Hamar Nóri)
olvasásának folytatása

Álomszövő Pendula

Mottó: „Alles ist ein Märchen” (Novalis)

Egy sima: Kinga.
Egy fordított: Ruki

Szász Ilona meseíró, bábszínházi dramaturg. Budapesten született. 1976-ban végzett az ELTE magyar-könyvtár-esztétika szakán. Sokáig gyermekkönyvtárosként dolgozott. Közben bábozást tanult, így közel került a bábszínház világához, ahol forgatókönyv- és mesejáték íróként is kipróbálhatta magát.

Három gyönyörű mesekönyv szerzője. Mesekönyvei: A mindentvarró tű (General Press, ill. Szegedi Katalin), Cókmók, a morgolódó szekrénymanó (General Press, ill. Gyöngyösi Adrienn), és az idén megjelent Álomszövő Pendula (Naphegy kiadó, ill. Szegedi Katalin). olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: