Category: Németh Eszter


A medve és a kardja

Davide Calì (szöveg) | Gianluca Folì (illusztráció)
A medve és a kardja
Csimota kiadó, 2020

Reciíró: Németh Eszter

Fordította: Piróth Attila

Ha egy könyvben kard szerepel, semmi jóra nem számítok. Miután elolvastam a rövid ajánlót, olyan szintű ellentmondásba kerültek az előfeltevéseim egymással – pl. a nagyon is izgalmas borítóról -, hogy úgy gondoltam, megnézem magamnak ezt a könyvet közelebbről is. A kiadó meg bátran a rendelkezésemre bocsátotta. (Lehet, hogy tudják, hogy nem tartok éles fegyvert itthon, úgyhogy nem lesz vágáspróba a könyvön?)

Az illusztráció ragadta meg azonnal a figyelmem – végtére is ez egy képeskönyv – különösen a színei. A vizes, tiszta színek, amelyeket az illusztrátor szemet gyönyörködtető harmóniában illeszt egymás mellé. Különösen tetszett, hogy nem a színharmónia megbontásának eszközével él, amikor a konfliktust ábrázolja. Hanem valami mással, ami a történet ismertetésekor nyeri el az értelmét.

A kákán is csomót keres bekezdés, avagy csak az olvassa, aki kardozik:

Két apróság zavart csupán, egyrészt a szöveg említi a 13. oldalon, idézem: 

„Tessék, nektek adom a pajzsomat, hogy legközelebb ne rezeljetek be, ha felétek csörtet egy vaddisznó!“

Miközben a pajzs nyomokban sincs sehol, a medvének azonban van átalvetős bőrtáskája, holott az az egykezes kard, amit Gianluca Folì ábrázol, valóban pajzzsal volt használatos.
A másik – bár tudom, hogy ez csak engem, meg néhány efféle dolgokban járatos, elenyésző számú szülőt zavar -, hogy ha már egy könyvben központi szerepet kap a kard, amit az önmagát várúrnak képzelő medve némi jóindulattal vágástesztre használ a környezetében lévő tárgyakon, akkor azért nem ártott volna utána nézni, hogy milyen hétköznapi háztartási eszközt lehet karddal aprítani. Az ugyanis kínos, hogy a nagy fontosságú kardot a medve nagy buzgóságában lépten-nyomon kicsorbítja pl. a kávéfőzőn. Vagy egy egész erdőn… Jó, tudom a valóságot mesén számonkérni botorság. Ahogy nyilván az is, hogy oké, hogy felaprítja az erdőt, de vajon meddig tartott volna, ha az illusztrátor megfogja az ecsetét és a húzásirányokban, ami a csukló biomechanikájából logikusan lekövethető , aprítja szét a papírerdőt?

Fősodor:

A sztori amúgy klasszikus láncmese. Van a medve, erős, harcos, bátor, kardja van és ő aztán megmutatja. A medve ábrázolása kompakt, erőteljes, kidolgozott. Mindaz, amit szétkaszabol a szemlélő orra előtt esik darabokra, grafittal és zölddel satírozódik atomjaira az erdő, amelynek középpontjában hangsúlyosan a magabiztos, erős, önmagát nagyra tartó medve áll.

Csakhogy egy ugyanilyen színerővel, kompaktsággal hangsúlyos vízözön lerombolja a várat, ami ugyanúgy tónustalan, gyenge színű, éppen csak kontúrjaiban jelen lévő darabokra esik szét, mint korában az erdő. A kard kontúrja is halványodni kezd innentől, hiszen egyre haszontalanabb, nem alkalmas a víz aprítására, és a vár természeti csapástól való védelmére.

A medve természetesen a felelős keresésére indul. Így jut el a gáthoz és a hódokhoz, a vaddisznóhoz, a rókához és a kismadarakhoz, akik mind logikus magyarázattal szolgálnak, és így fejti vissza a medve a láncszemeket a felelőshöz, aki a vízözönt okozta.

A gátőröket egy vaddisznó riasztotta meg, bár kétséges, hogy a gátszakadást meg tudták-e volna akadályozni. A vaddisznót a róka találta el a nyílvesszőivel, amiket eredetileg madárrisztásra szánt. A madarak pedig megdézsmálták a róka gyümölcsösét, mert valaki kiirtotta a természetes élőhelyükön, az erdőben a fákat. A medve végig mind színeiben, mind ábrázolásában domináns. A kép középpontjában helyezkedik el vagy a jobb oldalon. Pontosabban… és ebben rejlik az illusztráció fentebb említett zsenialitása, a medve vízbilincsben áll a hódok előtt, akik csak ott, ahol a víz éri őket színesek, a vaddisznó kicsi, színtelen és jelentéktelen, csakúgy mint a nyílvesszők szürke grafitja. Mire a rókához ér a medve még mindig hatalmas, de a kezdődő bizonytalanságát hivatott érzékeltetni a színtelensége. A színek, ahogy a meggyőződése és a mindenek feletti erejébe vetett hite is, a kép aljára hull darabokban. Azonban a medve még mindig a domináns jobb oldalon, éles, egyértelmű kontúrokkal ábrázolódik, csillagokkal a feje körül, mintegy a Nagymedve csillagképet idézve.

A madarakhoz hajolva visszanyeri színeit és erőteljes kontúrjait, ám ekkor már csak a feje látható, hogy aztán a következő képen, a szétkaszabolt erdő a kép jobb oldalán, a háttérbe szorítsa, színtelenül, csillagok helyett madarakkal a vállán és a feje körül. Amikor a medve rádöbben, a hetvenkedésével micsoda eseményláncolatot indított el, nem csupán a színeit, de az enthuziazmusát is elveszíti.

Összegörnyedve ül egy kivágott farönkön az erdő romjai között. Végül nekilát, hogy jóvátegye, amit elrontott. Mindeközben a kard, amely fokozatosan tűnt el a képekről, ismét megjelenik a földbe szúrva, halvány kontúrokkal, már-már félretett tárgyként.

Csodaszép, a következő oldalpár, ahogy visszatérnek a színek a ceruzavonásokkal rajzolt hódoktól, a teljes színeiben pompázó rókáig, köztük a festőként pingáló vaddisznó. Az utolsó előtti képen egy boldog, a dupla oldalt elfoglaló medve látható, ahogy baltaként használja a kardját (jajj!) és végül házat épít magának és boldogan él, amíg…

…amíg ezt el nem olvassátok és saját gondolatokat nem fogalmaztok meg róla.

Bűbájos végszó lehetne, de az illusztráció mellett szót kell ejteni a narrációról. Davide Calì ugyanis számos képregényt is jegyez, nem lenne tehát meglepő, ha itt is szövegbuborékok röpködnének a szereplők feje körül.

A szöveg egyenletes, hétköznapi elbeszélői hang jellemzi. Követi a láncmesék tipikusnak tekinthető szófordulatait, ismétlődéseit. Hasonló szövegkezelést láthattunk A vakond, akinek a fejére csináltak című könyvben, bár annál azért egy fokkal bonyolultabb a mondatalkotása, míg a Dániel András – Pikler Éva féle Smorc Angéla című láncmesénél azért jóval egyszerűbb.

Kifejezetten tetszett az a pontos, egyszerű, tiszta grammatikájú mondatformálás, amit a fordító, Piróth Attila alkalmazott. Szépen ellenpontozza a tipográfia a képek mozgalmasságát, színében is illeszkedve grafitszürkéjével a már említett színharmóniába.

A történet nem szájbarágós, noha a téma olyan, hogy könnyű lenne belecsúszni. Bár kimondja a konklúziót: „A medve megértette, hogy senkit sem vághat ketté a kardjával – hacsak önmagát nem.“ Mégsem tolja erőszakosan az olvasó arcába. Ugyanaz a finom könnyedség, jó értelemben vett maszatolás jellemzi, mint a könyv egészét.

Biztos vagyok benne, hogy a célközönségnek való felolvasáskor ezt az imént idézett mondatot szükségtelen lesz felolvasni, némi hatásszünettel ugyanis a gyerek maga vonja majd le ugyanezt a következtetést.

 Ugyanilyen finom tapintattal kínálja a könyv a megoldást. Újraültetik az erdőt, bár egy darabig, míg megnőnek a fák várni kell, de a béke és új barátság ezt a várakozást sokszorosan lerövidítheti.

Chris Rylander: Die Legende von Greg

greg

A borítótervező sajnos nem ért annyira a fegyverekhez, mint a szerző.

Tavaly a szokásos évi előadáson hallottam a könyvről először, aztán a prae.hu-nak szóló tudósítás írásakor újra eszembe jutott. Az alapsztori önmagában is csábító, vajon mit hoz ki valaki az (urban) fantasy keretein belül Chicagóból és a törpökből?

A fülszöveg után borítékoltam a halálos unalmat, törpök, mágia, ereklyék, elfek, Tolkien. Mindehhez jön egy elfiskola is, tehát kapunk a hepipotyer világból is. Mégis megvettem valamiért. Igazam lett, volt Tolkien meg Potter, csak a halálos unalom maradt el.

Chris Rylander Greg szemén keresztül láttatja velünk a világot, csak annyit tudunk és értünk belőle, amennyit ő. Eleinte még A végtelen történet klasszikus és jól ismert sountrackje is felcsendült a fülemben, és lelki szemeim előtt nem Greget, hanem BBB-t láttam, ahogy a szemetesben landol. Na, meg a minden idők legkutyaszerűbb filmes sárkányát.

Adva van tehát egy esetlen, kövérkés fiú, akinek az anyukája meghalt, az apja neveli, aki kisvállalkozó, inkább magyar, mint chicagói módra. A srác azonban tehetséges, így aztán bekerül ösztöndíjjal egy szuperelit suliba, ahova természetesen nem tud beilleszkedni. Mivel az apja megtanította sakkozni, így sikerül Edwin személyében egy roppant előkelő barátra szert tennie, aki folyton kihúzza a csávából a sakkban sem túl ügyes barátját. Eddig a hasonlóság Michael Ende jól ismert sztorijával, ami azonban úgy van megírva, hogy bármennyiszer újra lehet olvasni. olvasásának folytatása

Kilenc év, szívem visszadöbben

diótortaÉn nem bánnám, ha néha-néha meglátogatnál. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy legalább félévente. Elüldögélnénk itt. Visszatenném a polcra a könyveket a kedvedért. Ünneplőbe öltöznék. És örülne-örülne a szívem.

Kilenc éve ezen az estén, talán éppen ebben a percben – ki emlékszik már pontosan? – egy pillanatra hátradőltem. Elégedetten. Kilenc éve ezen a napon hosszú hónapok tervezése után pár nap alatt megszületett ez a honlap, amin ezt a cikket olvassátok.

Hirtelen felrémlett, ahogy Darvasi (talán csak álmodtam?) rámmosolyog egy évvel később, hogy megtisztelőnek érzi, hogy kifacsartuk a könyve címét.

Nézem az akkori névjegykártyám: a Könyvmutatványosok alapító főszerkesztője. Azon töprengek, hogy kezdődött, de rájöttem: olvasásának folytatása

A hiányzó láncszem

a-hianyzo-lancszem-474-279-132599Filmet keresel estére? Van egy tippünk!

Pontosabban megvan hozzá A hiányzó láncszem. (Missing Link, 2019)

Az animációs film szereposztása parádés, nézzétek: Hugh Jackman, David Walliams, Stephen Fry, Zach Galifianakis, Emma Thompson.

A látványvilág igazi mestermunka, amibe még a legszigorúbb kritikus se nagyon tud belekötni, nem tolják túl a gegeket, mérsékelten hollywoodi a sztori, nálam külön pluszpontot kapott a befejezés Lionel és Adelina között. Ne várjunk nagy mélységet a filmtől, de egy estére igazán kiváló szórakozás.

Igazából a legjobban az tetszett, hogy a klasszikus mese fonalán halad a történet és nincs elmismásolva a jellemfejlődés. Spoiler: van egy pont, ahol Lionel megáll, elgondolkodik és rájön, hogyan kellene tovább. A nézőben persze csakúgy, mint Adelinában ott fészkel a kétely, vajon nem csak szájhős megint? És ahogy a mesékben ez már lenni szokott, jön a próbatétel. Hogy kiállja-e? Nézzétek meg a filmet!

A hivatalos filmajánló:

A legendás lények kutatója, Sir Lionel Frost óriási felfedezésére készül. A fess kalandor sok évnyi keresés után, egy névtelen levél nyomában járva rábukkan az emberiség utolsó bundás ősére, a meglepően okos, roppantul szellemes Mr. Linkre. A hatalmasra nőtt, csupaszív szőrmók minden vágya, hogy rátaláljon távoli rokonaira, a rég elveszettnek hitt Yeti unokatesókra.
A kalandvágyó Lionel kapva kap az alkalmon, és egy világot átszelő, hajmeresztően izgalmas útra indul újdonsült barátjával. A vidám pároshoz a tűzről pattant Adelina is csatlakozik, aki birtokában van az egyetlen térképnek, ami elvezetheti a szőrös hőst áhított céljához. És bár az út megannyi veszéllyel van kikövezve, a bohókás Mr. Linket semmi nem tántoríthatja el, hogy rátaláljon a családjára… akik talán közelebb vannak hozzá, mint azt ő gondolná.

#olvasaziro 5.

Eszter is olvas. A világutca végén. Megjelent az Író Cimborák blogján.
Illusztráció: Somogyi Dóra

Az élet erőpróbái

david_attenborough3Azt hiszem, itt az ideje bevallanom pár dolgot. Például, hogy egészen sokáig biológusnak készültem, illetve, hogy különös vonzódást érzek a dokumentumfilmek és az életrajzok iránt. Így a KuK (korona és karantén) idején a nagyon unatkozó gyerekem erősen ki van téve a furcsaságaimnak, (a kevésbé unatkozó nekiállt könyvet írni) így kénytelen volt megnézni a Darwinról szóló filmet (Creation).
Mentségemre szóljon, azóta is vigyorogva idézi, hol nekem, hol a buzgón gépelő nővérének: “Könyvet ír? Butaság, már így is túl sok van belőlük!”

Továbbá gyanakodva figyelte, ahogy teljesen eltűntem David Attenborough Egy ifjú természettudós történetei című könyvében. Mikor pedig unatkozás ellen közöltem vele, hogy derítse ki, ki volt Carl von Linné és nem sikerült eljutnia a taxonómiáig, halálosan megsértődött. Mit volt mit tenni, nagy duzzogva előrántottam a Családom és egyéb állatfajták hangoskönyvét. A napi filmnézés azonban Sir David munkáira irányult.

(a 2. képen Károly herceg és Anna hercegnő)

A televíziózás és a BBC hőskorában készített első filmjei után ott a trilógia: Az élet erőpróbái (Trial of Life) Élet a földön (Life of Earth), Az élő bolygó (The Living Planet).

Vagy az egészen csodálatos felvételekből álló A növények magánélete (The Privat Life of Plants), A kék bolygó (The Blue Planets), Az emlősök élete (The Life of Mammals).

Attenborough már 2006-ban élesen reagált a klimakatasztrófára:  Are We Changing Planet Earth? De a nagyobbak utánanézhetnek miféle fajokat neveztek el róla. ×attenboroughii kiterjesztéssel.

A másik nagy kedvencük Gerald Durrell, róla majd legközelebb, egyébként ismerték s egymást.

Ha nagyon belejöttek a kutatásba, érdemes például a következő emberekre rákeresni:

Richard Dawkins, Rachel Carson, Konrad Lorenz, Manfred Eigen, Diane Fossey, David Bellamy, Rupert Charles Barneby nevére.

Vagy bármely itt szereplő tudóséra:

 

Folgende klassische und gegenwärtige Kinderbücher wurden auf Deutsch auch aufgelegt.

Der-runde-Wald-mit-vier-EckenBálint Ágnes: Wuff, der Katzenschreck, Robbi und Rosinchen aus dem Leben eines Ferkelchens

Bán Zsófia: Abendschule: Fibel für Erwachsene

Benedek Elek: Ungarische Märchen, Der Vogel mit den goldenen Federn, Prinz Klein-Weißnicht: ungarische Volksmärchen, Palkó, der Flötenspieler – Die Tochter des Kuhrhirten

Csukás István: Pompom erzählt (Pompoms Geschichten), Melone und Kartoffelnase (Bowler Hat and Red Nose)

Janikovszky Éva Große dürfen alles, Mir passiert immer etwas, Ich gehe schon in den Kindergarten, Ich hab’s gut! Vor dem Spiegel: Monolog eines Teenagers, Ob du‘s glaubst oder nicht, Der verzauberte Regenschirm usw.

mario

Kiss Ottó: Mario, der Sternensammler (Translator: Clemens Prinz)

Lackfi János–Ijjas Tamás: Die kürzesten Geschichten der Welt

Lázár Ervin: Arnika, die Entenprinzessin, Die bunte Amsel, Bersian und Meister Schräubchen, Auf Petis Hof sind Löwen, Der Runde Wald mit vier Ecken

Marék Veronika: Gute Nacht, Bonifac!, Klickklakk Geschichten, Lucas und der Löwe

Máté Angi: C’era una volta, Mamou

Mosonyi Alíz: Der Radieschenkönig

Szabó Magda: Abigail, Die Maskenball, Inselblau, Lala der Elfenprinz

Zalka Csenge Virág: Dancing on Blades: Rare and Exquisite Folktales from the Carpathian Mountains, Forum-Based Role Playing Games as Digital Storytelling (Studies in Gaming) (English Edition)

#olvasaziro 2.

Az immáron rengeteg felolvasott könyv, kötelező, mese mellé Eszterünk is olvas.
A még csak részletben az Író Cimborákon megjelent Az Üveghegybe zárt fiú című új meséjét. A gyönyörű illusztrációt Szabó Imola Julianna készítette.

#olvasaziro

gombhaboru_poszterÖsszeszedtük azokat a filmeket, amiket mi szeretünk és néztünk a saját gyerekeinkkel kiskoruk óta. Vannak újak és régiek, magyarok és külföldiek.
A legtöbb a youtube-on vagy vmilyen online portálon megtalálható és a lista közel sem teljes. (Vastaggal szedve a cikkszerző személyes kedvencei.)

Mi (Eszter és a Zsék) Az újabb gombháborút néztük meg ma délután. Gyerekkorom nagy kedvence volt a francia pálutcai, láttam a régi verziót is, kissé kétkedve fogadtam az újat, a franciák – Nicolas Vanier Belle és Sebastianját mindenki ismeri (nem? akkor tessék megnézni) – a legtöbb sztorit áttették második világháborús közegbe. A gombháborút is. Nem akarok spoilerezni, mert a film kitűnő, az egyik legszebb bot és fakard párbajt láttam benne, ami harcművészetileg is rendben van…

Lássuk tehát a listát… olvasásának folytatása

A lista mámora

benefitsofreading_origA kialakult helyzet, a csökkentett szociális kapcsolatok, a szüneteltetett, lemondott, elhalasztott rendezvények új kihívások elé állítanak mindannyiunkat.

Az egyik ilyen nagy kérdés, mit is kezdjünk a sok szabadidővel és az otthon maradt gyerekkel. A bezártság és elszigeteltség egyik megoldása a teljes kütyüfüggőség, abban azonban mindannyian egyetértünk, ez nem célunk.

Mi, a Könyvmutatványosok csapat, úgy döntöttünk, összeállítunk egy friss ajánlólistát és sorra megosztjuk a régieket is. Inspirálódjatok, írjatok kommentet vagy a FB oldalunkra üzenetetet, könyv-, filmajánlót, legyen az akár két sor csupán!

Társasjátékozzatok, az egyszerűbbek nagyon könnyen barkácsolhatóak is, mint pl. a saját magunk készítette Mensch ärgere dich nicht! (tudja vki a magyar nevét?)

Közzéteszünk filmajánlatokat is.

ADJ KÖLCSÖN EGY KÖNYVET! olvasásának folytatása

%d blogger ezt szereti: