Category: Németh Eszter


A recenzió a STUBE-hez beadott szemeszterdolgozataim egyikének fordítása és kiegészítése. Az eredeti szöveget a szerzői oldalamon találjátok.

bruecke4A többszörösen kitüntetett, immár negyedik kiadásnál tartó könyv eladási statisztikájához én is  hozzájárultam, a lányom iskolájában Janisch által egyedire dedikált példány van belőle. Kedvelem a szerzőt, ideálisan keveredik benne a profi a kíváncsival, a hétköznapiság az extravaganciával, a kísérletező és megújító kedv a tapasztalattal.

Az, hogy egy kevés szöveggel dolgozó, profi képvilágú képeskönyv miként foglalkoztatja a gyerekeket, hogy egy hozzáértőnek milyen lehetőségei vannak a vizuális nevelésre Magyarországon még nem került be a köztudatba. A gyerekek észlelése összetett, nem tartanak szünetet, minden pillanatban figyelnek (a hátsójukon is van fülük) és azonnal kiértékelnek mindent. „A gyerek és kép találkozásakor a gyerek rögtön szerepben van, mint egy képregényben. Minél elvontabb az ábrázolás, annál több szemlélő tud azonosulni az ábrázoltakkal.“ (Mit Bilderbüchern wächst man besser, Thienemann, 2009) olvasásának folytatása

zoknim1Ha hiszitek, ha nem a Zoknimanók is karácsonyoznak, és nem csak Angliában a kandallókra aggatott zoknik közelében.
Aggodalomra semmi ok, a házartásban fel- illetve, bocsánat, eltűnő zoknik rejtélyére is fény derül.

Csak kattintsatok tovább IDE és/vagy IDE.

Vagy ne kattintsatok, hanem olvassatok Zoknimanó történeteket az Egmont kiadó jóvoltából, Miklya Luzsányi Mónika tollából.

Miklya Luzsányi Mónika
Zoknimanó karácsonya
Illusztráció: Szalma Edit
Egmont Kiadó, 2010.
Miklya Luzsányi Mónika
Zoknimanó és a sulicsoda
Illusztráció: Szalma Edit
Egmont Kiadó, 2011.

lizaÉvek óta rendületlen rajongottam az illusztrátor, Olivier Tallec. Tulajdonképpen nem is a Liza és Micsoda kapcsán ismertem meg, de most az ablakozás kapcsán eszembe jutott, vajon hova tűntek Lizáék már megint a polcomról.

Mert folyton eltűnnek, hol strandolnak, hol kutyaólt építenek, hol csak simán összebarátkoznak. Hol németül, hol franciául mesélik el a kalandjaikat, de azért Hotya Hajni magyarra ferdítéseit szeretem a legjobban.

Kinek ajánlom? Mindenkinek. Például: akinek 0-4 éves gyereke van; aki a lelkében gyerek maradt; aki szereti a kifejező 3 vonallal feldobok valamit típusú minimalizmust pl. Jean-Jacques Sempé vagy a magyar Sajdik rajzait; aki titokban mindig Tomnak és/vagy a prérifarkasnak és/vagy a No, megállj csak! farkasának szurkolt.

Itt írtam hosszabban is Lizáékról.

Jean-Philippe Arrou-Vignod – Olivier Tallec
Liza és Micsoda karácsonya
Ford: Hotya Hajnalka
Vivandra, 2009

Fogadj el! Mindenáron?

covers_328179Rácz Stefán Tibor könyve erősen zavarba hozott.

És itt most némi személyes és szükségesnek vélt kitérő következik.
Nem akartam írni a könyvről, ezt nagyjából a 2. fejezet nyitómondata után tudtam:
„Engel Dávid a lábait szorosan egymáshoz zárva, a kezét pedig idegesen a zsebébe dugva álldogált…”
Azok, akik nem értik, mi a gondom a mondattal, kérem, ne olvassanak tovább. Akik értik, értik azt is, hogy ezen a ponton megnéztem, ki szerkesztette a könyvet.

Spoileres lesz, most szólok. olvasásának folytatása

Max – kimaxolva

maxKevés olyan könyv van, amit lassan olvasok. Mostanában kételkedtem, hogy tudok-e még egyáltalán rendes tempóban olvasni. A Max bebizonyította, hogy igen. (Eszter)

Megnyugtató, hogy nem egyedül írok ajánlót a Maxról. Talán egyedül nem is vállalkoznék rá. Félnék, hogy valami igazán fontos kimarad, elsikkad, épp most, amikor írom, nem jut eszembe, pedig lehet, hogy épp’ ez a gondolat lenne a hívószó valakinek, hogy elolvassa Sarah Cohen-Scali regényét. Mert ezt olvasni kell. Aztán pedig soha nem felejteni, de legfőképpen megválaszolni a kérdéseket, amik ébredtek bennünk, még akkor is, ha nem lesznek könnyűek. (Kata) olvasásának folytatása

pinterest.com

Bevezető: Mi, együtt, egymást faggatva készültünk a karácsonyra. Meghitt karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!

 

Réka:  Csöritől kérdezem, hogy mi a kedvenc gyerekkori karácsonyi ajándékod, amit valaha kaptál, és mi az, amire gyerekként nagyon vágytál (természetesen karácsonyi ajándékként) és sosem kaptad meg?
Csöri: A legkedvesebb karácsonyi ajándékom természetesen egy baba volt. Nagyon babázós kislány voltam, komolyan készültem az anyuka szerepre, szinte minden ünnepi alkalomra egy -egy újabb babát kértem. Lizi babát Édesanyámék hozták Németországból, ami nagy szó volt, hisz akkoriban, ugye nehezen lehetett nyugati országokba utazni. Lizi olyan volt mint egy igazi kis újszülött, gyönyörű hófehér keresztelőruhában. Hatalmas öröm volt, amikor megtaláltam a fa alatt! Az egyetlen babám, amelyről még egy fotót is őrzök valamelyik emlékes dobozomban. 🙂 És bárhogy töprengek is, nem emlékszem olyasmire, amit nem kaptam volna meg. Különösebben sosem vágytam nagy ajándékokra, mindig könnyű volt örömet szerezni nekem, valószínű ezért nem maradt hiányérzet bennem a gyerekkori karácsonyokkal kapcsolatban.
olvasásának folytatása


Advent idején, ha szösz hullik a kabátunk ujjára, s mint hópihe, ottmarad, az jó. A nagy rohanásban, ha lelkünkben ott marad egy üzenet, még ha szösszenetnyi csak, az is jó.

A december mindenkori ellentmondását élve meg – elcsendesednénk, s hallgatnánk szívesen befelé, de közben egyre jobban kapkodóvá válik mindennapjaink rohanása – jutott eszünkbe Rét Vikink egy régebbi ötlete. Hiszen a jó ötlet nem vész el: türelmesen várja, hogy életre kapjon. Így lett ismét időszerű a gondolat, hogy beszéljünk szívügyünkről, a könyvekről, de csak röviden, az egypercesekhez illő lényegre törő módon. Ha máshogy nem megy, legalább villámgyorsan, részletnyit szóljunk, és a felvillanó látomás erejéig mutassunk. Mert a részlet beteljesedhet, a látomás kerek képpé és megélt érzéssé nőheti ki magát.

Adventi és karácsonyi témájú könyvekről hozunk hírt nektek. Olyan könyvekről, amelyek az ünnepre készülődés során segíthetnek a megállásban, az elcsendesedésben, az egymásra hangolódásban. Könyvekről, amelyek segíthetnek újrafogalmazni és megtalálni a karácsony üzenetét, esetleg tovább gondolni azt magunk, és gyermekeink számára, vagy amelyek egyszerűen megajándékoznak minket néhány könyves-összebújós pillanattal az adventi várakozás idején. Szösszeneteket hozunk: egy-egy könyvet jellemző benyomást, felnagyított részleteket, elfogultan lelkes véleményeket, felejthetetlen hangulatokat, olvasás-élményeket. Éljenek bennetek tovább! (Hamar Nóri)
olvasásának folytatása

Koteltanc__veglegesEszter és Marika ezúttal Göteborgban beszélgetnek, méghozzá a magyar standon, hiszen idén Magyarország a díszvendég a Göteborgi Könyvvásáron. A péntek déli pódiumbeszélgetést “élő, egyenes adásban” közvetítjük.

Marika: Írtál egy ifjúsági könyvet, ami az első regényed. Nehéz volt kiadót találni?

Eszter: Jó kérdés, nem is tudom, egyszerűen ott sertepertéltem a Móra környékén, és volt egy kósza ötletem, vágyam, ami az ottani szerkesztők hatására bontakozott ki. Evidens volt, hogy nekik mutatom meg, velük dolgozom. Amikor aztán kiderült, hogy mit művelek, több kiadóból is szóltak, hogy őket is érdekelné a kézirat. Ez persze főleg a gyerekirodalmi munkásságomnak köszönhető. Most is több kiadó kért kéziratot, de nekem ezeket először meg kell írnom, nincs a fiókból kivehető. Ráadásul regényterjedelemben érzem jól magam, ami időigényes.

Marika: A könyv egy fiatal lányról szól, aki gimnáziumba jár, depressziós és öngyilkosságot készül elkövetni. Miért választottad ezt témát?

Eszter: A téma választott engem. Igazából egy evészavaros lányról akartam írni. Ez lett belőle.

Marika: A regény egy modern napló. Blogbejegyzések formájában íródott. Írtál naplót kamaszkorodban?

Eszter: Hogyne! Mi több, fel is használtam a regényhez. Bizonyos szempontból most is írok naplót, mert egyetértek Anaïs Ninnel: “Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem amilyenek mi vagyunk.” És rögzítés nélkül nehezebb régi döntésekre reflektálni. Az önreflexió megkönnyíti a megbocsátást és a továbblépést.

Marika: Van svéd vonatkozása a könyvednek…

Eszter: Csalódtam volna, ha nem veszed észre. Igen, az általad fordított Az én boldog életem (Rose Langencrantz) című könyv a lányom kedvence. Így lett Lia naplójának címe Az én elcseszett életem. És Christina Waldhén könyve, a Miniszoknya, amit németül olvastam, sokat segített néhány jelenet megírásánál.

marika_eszter

Eszter és Marika, Bp., 2015 április Fotó: Csöri

Marika: A könyv 2015 június másodikán jelent meg, de 2015 szeptemberében, tehát a jövőben játszódik. Miért?

Eszter: Poénból. Egyszeri játék, nyilván. Meg arra is gondoltam, hogy vajon milyen érzés lehet valóban jelen időben olvasni egy könyvet. Remélem, van olvasó, aki épp most így olvassa. És elmeséli.

Marika: Gyakran előfordul, hogy magyar írók súlyos témákról írnak ifjúsági könyvekben?

Eszter: Egyre többször, de az igazi, nehéz, súlyos témák még feldolgozatlanok. Önmagában, a korosztály számára születő magyar művek száma is fájdalmasan alacsony. Ha összehasonlítjuk a német vagy svéd ifjúsági könyvekkel, akkor a mi ifjúsági regényeink még mindig gondosan elkenik a súlyos kérdéseket.

Marika: Te indítottad el Könyvmutatványosok blogot, és cikkeket írsz gyerekkönyvekről magyar internetes folyóiratoknak. Mesélnél erről?

Eszter: Amikor 2008-ban a saját tematikus blogom indítottam – ha emlékszel -, alig lézengtünk a netes térben. Furcsa is visszagondolni, hogy talán történelmet írtunk akkor. A Könyvmutatványosokra nagyon büszke vagyok, az egyetlen teljesen független, non-profit, megszakítás nélkül működő, kizárólag gyerekirodalmi fórum, ami közérthető nyelven szól gyerek- és ifjúsági könyvekről. Az itt írt cikkeim miatt pedig egyre több felkérést kaptam. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nagy nyilvánosság, az olvasók számára is szülessenek közérthető vélemények, kritikák, ismertetők. De a legjobban riporterkedni szeretek.

Marika: Van Magyarországon gyerekkönyvkritika?

Eszter: Előfordul, hogy van. De még mindig csak 18-as kiscipőt hord. Pasztellszínűt.

Marika: Grazban élsz, és követed az osztrák gyerekkönyvkiadást. Mennyiben különbözik a mai osztrák gyerekirodalom a magyartól?

Eszter: Pontosítanék: próbálom követni. Inkább azt mondom, hogy miben hasonlít: mindkettő alulreprezentált. Az osztráknak a nagy német kiadókkal kell versenyezniük, amiknek a felvevőpiaca az egész német nyelvterület. Így Ausztria is. Illetve a kis kiadók mindkét országban a különleges könyvek kiadására koncentrálnak.

Marika: Min dolgozol most?

Eszter: Lassan a körmömre ég egy sorozat első kötetének készülő kézirat átdolgozása. És készül az új ifjúsági regény is, fejben szinte már csak azon dolgozom. Miközben dupla annyira izgulok, mint a Kötéltáncnál. A szerkesztőm, szegény, felkötheti a gatyáját.

Marika: Jó munkát kívánok!

Eszter: Köszönjük!

Elsőként a kötet hivatalos bemutatóján elhangzott slam-reflexió:

Mit olvastunk a nyáron? – 2015

Négy éve, 2011 nyarának végén írtuk az első mit olvastunkot, természetesen megírtuk most is, elsőként Kinga és Eszter számolnak be.

Kinga:

A nyár elején közösön választottuk ki fiaimmal a nyári olvasmányokat. olvasásának folytatása

Még mindig tombol a kánikula, de egyre fogynak az iskolakezdésig a napok. A múlt heti ajánlólistánk folytatásaként Csöri és Eszter listái következnek, akik kibővítették a régi listájukat az idei újdonságokkal, sőt gyorsan belekukkantottak néhány még nyomdaszagú, friss újdonságba is.
A linkkel ellátott címekre kattintva ajánlókat, interjúkat találtok.

Jó böngészést, élvezzétek a nyár utolsó heteit!

Nemsokára pedig következik a szokásos Mit olvastunk a nyáron? mutis összefoglaló, ahonnét szintén érdemes lesz szemezgetni. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: