Mit csinálhat együtt egy kagyló és egy mókus, egy sirály és egy ámbráscet? Mi történik akkor, ha egy szúnyog összeütközik egy léggyel? Miért írt magának levelet a mókus? Mit mondott az egér a zebra buliján? Mit szeret a szarka mindennél jobban a világon? Mihez segítené hozzá a mamutot a mókus? Hová lett a jávorszarvas agancsa? Mi történt, amikor a mókus elhatározta, hogy hangyának öltözik? Toon Tellegen holland alkotó, rövid, kölönös hangulatú, vicces, néhol egészen abszurd állatmeséiben mindegyik kérdésre választ kapunk. A könyvet Egri Mónika fekete-fehér illusztrációi teszik kihagyhatatlanná.
Category: Simon Réka Zsuzsanna
Minden egy külvárosi házban kezdődik. Ide költözik Michael szüleivel és beteg kishúgával. A ház udvarán egy rozoga, összetákolt garázsban talál rá a teljesen legyengült, különös lényre, Skelligre, és onnantól kezdve megváltozik az élete.
Megható történet egy nehéz élethelyzetben levő kisfiú, egy különös lány és egy angyal nem mindennapi barátságáról.
” – Mire valók a lapockák? – kérdeztem.
Elrobogott mellettem, mintha kezdenék az idegeire menni. De amikor a lépcső feléhez ért, megállt, és visszajött hozzám. Az ujjait a lapockám alá csúsztatta.
– Azt mondják, hogy ahol a lapockád van most, ott voltak régen a szárnyaid, amikor angyal voltál – mondta. – Azt is mondják, hogy ott fognak kinőni majd a szárnyaid.”
Hogy kik a karácsonyi vándorok? Királyok. Milyen királyok? Aranyban és ezüstben dúskáló, sorsukkal elégedetlen királyok, akik egy nap úgy döntenek, maguk mögött hagyják a tejben-vajban fürdést. Azért kerekednek fel, hogy megkeressék a leghatalmasabb Királyt, aki megveti a gazdagságot. Hosszú vándorútjuk során sok veszedelem éri őket, túlélnek egy homokvihart, s bár csak egy tevéjük marad, kiválasztanak maguknak egy csillagot, és azt követve, folytatják útjukat. Kalandból kalandba csöppennek, míg meg nem érkeznek ahhoz az istállóhoz, ahol találkoznak egy igen talpraesett, vicces angyallal, és szemük elé tárul az, amit onnantól kezdve minden karácsonykor megünnepel a világ.
Lackfi János a tőle megszokott humoros, ékes nyelvezettel mesélt történetét Makhult Gabi gyönyörű illusztrációi díszítik.
Elkezdődött az új tanév, a gyerekek iskolások, óvódások lettek, és mi, szülők is visszataláltunk a hétköznapjainkba a nyári szünet után. Ismét rutinból megy a reggeli kakaó, a zabkeksz az uzsonnásdobozba, „tornacucc rajzcuzz technikacucc bérlet zsepi megvan?”, és persze, ahogy a reggeli rutin, úgy az esti is: takaró, puszi, mese.
És az évi szeptemberi kötelező kérdés a többiekhez: Ti mit olvastatok a nyáron?
Megkérdezzük mindig egymást, hiszen ez a mi közösségünk elsődleges alapja: a gyermek- és ifjúsági könyvek iránti szeretetünk, és megkérdezzük azért is, mert szeretjük egymást, és törődünk egymással. Nem utolsó sorban pedig azért, mert merítkezünk is: nemcsak egymásban és egymásból, hanem merítkezünk egymás olvasmányélményeiből is.
Merítsetek ti is, kedves olvasóink!
Kata
A nyár legnagyobb kihívása nem is a mit olvassunk, hanem a mikor kinek mit olvassunk problematikája volt. A kettő és fél éves gyermek éppen Boribon– és Kipp Kopp – korszakát élte. A nyolcéves Gyűrűk urát és Narniát követelt, amikor épp nem a Rév Fülöp és Nyár Lőrincet. A középső gyereknek (hat és fél éves) pedig az egyik halmaz még túl korai, a másik pedig már lejárt. Így történt, hogy a közös halmazt az ő igényeihez szabtam: amíg Ottfried Preusler Kis boszorkáját és Kis szellemét, majd Uni Lindell Rém Rozi és az éjjeli tanoda, és Will Mabbit Mable Jones és az Ijesztő Kukac című könyvét olvastuk, mindenki jelen volt, noha a legkisebb ilyenkor csak építőkockázott, vagy babázott csendben. Más könyveket pedig, amik csak a nagynak mentek, akkor olvastam, amikor a lányok már aludtak. Ilyen volt Timo Parvela Kepler 62 című könyve (elég egy csillagász neve a címbe, és a gyermek be van szippantva), ami egy e
lég érdekes, kiskamaszoknak írt disztópia első része, és nem tudom, hogy én, vagy a fiam várja-e jobban a folytatást. Jeney Zoltán lovagregény-trilógiájának harmadik részét már hivatkoztam, és szándékkal nem befejező kötetet írtam, mert családilag bízunk a folytatásban. A nagyszülők jóvoltából a gyerekek megismerkedtek még Dr. Doolittle (Hugh Lofting), és A hétfülű szamár meg a háromfülű nyúl (Paulini Béla) kalandjaival is.
A nagyszülőknek hála én is olvastam, csak a magam örömére. A nyár legnagyobb hatású magyar könyve Elekes Dóra Dettikéről és más IsteNEkről című könyve volt. Ez egy kivételesen sokrétű, szellemes, igényes, sokat mondó, bölcs, szívszorító, vicces és felemelő írás, őszintén remélem, hogy sokan felfedezik maguknak. Felnőtteknek szóló irodalomban is találtam kincseket: F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve maga a szomorúságba oltott emberség (és nagyon megérdemelne egy szépen szer-kesztett, igényes kivitelben nyomtatott változatot világraszóló promócióval). Tony Judt-tól a The Memory Chalet című könyve – amiben sziporkázó elmével egy beteg testbe zárva az élettől búcsúzik – volt az első, amit olvastam, de biztosan nem az utolsó. És végül: egész nyáron velem volt Tóth Gábor Attila Életfogytig szabadláb – alkotmányjogi karcolatok című kötete, amit nem egyszerűen olvastam, hanem hordoztam magammal, és hordozni szeretnék jó sokáig.
Kinga
Én azt hittem a Harry Potter-láz már teljesen kihunyt a 11 éves fiamban, aki a harmadik kötet után kijelentette, hogy abbahagyja a sorozatot. Mégsem így történt. A nyár elején végigkalandozta a szinte 700 oldalas meseregényt, majd egy másik sorozatnak fogott neki, ezúttal egy kortárs magyar írónő tollából. Bosnyák Viktória Tündérboszorkány sorozatának három kötetével pár nap alatt végzett. Miután pedig észrevette a legújabb Bosnyák-kötetet a kezemben, és meglátta a rajzokat, már nem is volt hajlandó letenni a nagyobb kamaszoknak szóló könyvet. Most a Manó kiadó által nemrég megjelent (A) cukrozott omlettbe kóstolt bele.
Áront, aki 9 éves, még noszogatni kell az olvasásra. Az alkunk: 3 hónap vakáció, 3 könyv. Az első Kertész Erzsi merész nyelvi humorral megírt, poénos ÁllatZoojával (Cerkabella, 2016) könyve volt. A dzsungel után képzeletben Berlinbe utazott (Zágoni Balázs, Barni Berlinben, Koinónia, 2008), végül a Göröngyös Úti Iskola (Kertész Erzsi, Helló, felség, Cerkabella, 2016) II. B osztályba csöppent.
A tanító néni kérése a nyárra tíz, olvasónaplóba is rögzített mese elolvasása volt. Ezeket két új kötetből választotta ki: Boldizsár Ildikó Mesék az élet csodáiról (Magvető, 2015), illetve Bajzáth Marcsi Népmesekincstár sorozatának nemrég megjelent III. kötetéből (Így megyek az iskolába, Kolibri, 2016). Gyönyörű kötet mind a kettő.
Esténként pedig Robert Munsch Örökké szeretlek könyvét olvastam nekik: ez a csodálatos könyv mindent elmond helyettem arról, amit úgy hívunk hála és szeretet.
Rét Viki
Ezen a nyáron mi röhögtünk.
Valahogy folyton vicceseket olvastunk, és az egyik legviccesebb és legcukibb az Apa, irány a tenger! volt. Nem tudjuk megunni, már látom, hogy évszakfüggetlenül fogjuk olvasni. A másik a Tündérbodár volt, amitől féltem a címe miatt, de őrülten vicces, jó könyv. A két régi mellé pedig akkor még egy újnál is újabb: A fürdők rémét nem lehet letenni, és olyan jókat kacagtunk rajta, hogy amikor vége lett, kezdtük elölről.
Magamnak Polly James Diary of an Unsmug Married című könyvét olvastam. Imádom az angol (ez esetben wales-i) humort.
Nyulász Viki
Mi a nyarunk nagy részét Ruminiékkel hajóztuk végig, Berg Judit jóvoltából. Szívmelengető élmény volt a Balaton partján ülve habzsolni a szerintünk nagyon parádésra sikerült zárókötetet. A következő olvasmányunkat Esterházy Péter hangjával a fülemben olvastam fel… Per Olov Enquist: A három barlang hegye című könyvét, hiszen azt az ő előadásában hallottam először. Mit is mondhatnék most. A mesélést, a gyereket komolyan kell venni – ahogy ezt nagyapa teszi az unokáival, Minával, Moával, Iával és Marcusszal. Az utolsó könyv, amibe még éppen suli előtt vágtunk bele, a Sári, Samu és a titkok volt, A
ndrus Kivirähk-tól. A megkapó történet, az eredeti fantáziával megáldott író meséje egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Nagyokat kacagtunk, és úgy elmerültünk a szöveg finoman árnyalt színeiben, ahogy a házmester a saját álmában.
Fő felnőtt olvasmányom a számos novella és vers mellett Péterfy Gergely pikáns és magával ragadó regénye, a Kitömött barbár volt.
Réka
A nyarunk elég mozgalmasan telt, egyévesünkkel hoztuk-vittük, cipeltük is a kedvenc könyveinket mindenfelé. Magyarul szerettgettük Graffalót, Maszatot, Boribont, a Kerekítőket, Jakob Martin Strid Hihetetlen történetét az óriás körtéről. Kisvakond könyveit lapozgattuk otthon, repülőn, kocsiban, utcán, láthatatlanul is hozzánk nőttek. Nagy kedvenceink lettek Hanne Türk Alex kisegérről szóló könyvei, Klaas Verplancke katalánul megjelent könyve, a Què fa la gallina? (Mit csinál a tyúk?), Romeo P. , francia szerző könyvei a kis zebráról, Emilióról (a francia kiadásban Émile). És kaptunk két gyönyörűséges német nyelvű kö
nyvet ajándékba. Egyik egy pop-up könyv, Simona Dimitri rajzolta, Usborne Verlag írta, So wohnen tiere (Így élnek az állatok) címmel, a másik Mies van Hout könyve (ezt minden kisgyereknek megvenném!!!!), a Freunde (Barátok). Ezek mellett a nyárba robogtak velünk a tavaszi kedvencek is, Lucy Cousin katalánul megjelent pop-up könyvei Maisyről, a kisegéről.
Számomra a nyár egyik meglepetése Toon Tollegen mesekönyve, a Mindenki más születésnapja, Egri Mónika rajzaival. Friss, ízes humorú, váratlanul rövid és csattanó történetek. Egri Móni rajzairól csak áradozni tudok. Most is.
Nóri
Listába jegyzeteltem nyári olvasmányainkat, és lám, a lista váratlanul azt üzente, nézzek csak oda jobban, hisz ez itt mind ajándék. És tényleg! Óvodás, névnapi, testvéri, baráti, boldog-csütörtököt hozó ajándékokat olvastunk:
Olvastunk Majdnem egy tucat királylányt, mert királylányos mesékre olyan házban is szükség van, ahol a lánycsemete nem hord szoknyát, hajcsattot meg pláne nem. Simon Réka Zsuzsanna könyve úgy lazint a berögződött gender sztereotípiákon, hogy közben lányolvasóihoz hűséges marad és megértő tud lenni. Olvastuk Rose Lagercrantz boldogságos sorozatának harmadik részét, a Boldogság mostanában címűt, hogy megértsük, néha bizony sírás kövezi az öröm útját. Olvastuk és nézegettük Karina Schaapman csehül megjelent könyvét (Egerek háza), melyben egy cuki plüssegér-világ elevenedik meg afféle liliputi-mese-szobr
ász-építész műremekként. Olvastuk Kertész Erzsi Állatkávézoo-ját, nagyokat derülve a friss nyelvezettel írt, fántaziadús és humoros szituációkon. Olvastuk a cseh Markéta Pilátová Kiko és a papírlepke titka című könyvét, amelyben egy japán kislány érkezik Csehország egy kis városkájába, hogy ott rejtélyek nyomába eredjen és meg is fejtse azokat. Olvastunk igaz mesét Krauss-ról, a gőzmozdonyról Demeter Éva képeskönyvében, amelynek varázsát többször el kellett ismételnünk: ebben a mesében minden szó a mi életünk paraméterei szerint is igaz.
Olvastuk Kamort, a Nyulász-trilógia befejező részét, álmélkodtunk a lezártnak hitt történet megannyi újonnan kinyitott ösvényén, kacskaringós fonalán, a halottakból való feltámasztás varázsán meg egyenesen nem bírtunk napirendre térni. Olvastuk Hamish és a rémdermesztőket. Dannyi Wallace könyve azért tetszett, mert a rémületet és undort páratlan humorral egyensúlyozza ki, s (szülői megjegyzés következik) az egyébként enyhén lusta olvasópalántákat is olvasásra bírja. S olvassuk, olvasgatjuk szájat tátva, lelkes szívvel a másik nagy igaz történetet, Ernst E. Gombrich Rövid világtörténet fiataloknak című zseniális könyvét (pontosabban annak cseh fordítását), melyben többek között az is kiderül, hogy a történelmi múlt legalább olyan érdekfeszítő mint a legizgibb fantasy regény, csak legyen, aki értve és átérezve tudja megláttatni velünk a lényeget.
Felnőttként pedig Závada új regénye, az Egy piaci nap volt az az írás, ami a legnagyobb hatással bírt. Legfőképp talán azért, mert értjük nagyon jól, értjük szomorú szívvel, miért kell ezt a valóságban gyökerező történetet ma újra elmesélni.

pinterest.com
Bevezető: Mi, együtt, egymást faggatva készültünk a karácsonyra. Meghitt karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!
Réka: Csöritől kérdezem, hogy mi a kedvenc gyerekkori karácsonyi ajándékod, amit valaha kaptál, és mi az, amire gyerekként nagyon vágytál (természetesen karácsonyi ajándékként) és sosem kaptad meg?
Csöri: A legkedvesebb karácsonyi ajándékom természetesen egy baba volt. Nagyon babázós kislány voltam, komolyan készültem az anyuka szerepre, szinte minden ünnepi alkalomra egy -egy újabb babát kértem. Lizi babát Édesanyámék hozták Németországból, ami nagy szó volt, hisz akkoriban, ugye nehezen lehetett nyugati országokba utazni. Lizi olyan volt mint egy igazi kis újszülött, gyönyörű hófehér keresztelőruhában. Hatalmas öröm volt, amikor megtaláltam a fa alatt! Az egyetlen babám, amelyről még egy fotót is őrzök valamelyik emlékes dobozomban. 🙂 És bárhogy töprengek is, nem emlékszem olyasmire, amit nem kaptam volna meg. Különösebben sosem vágytam nagy ajándékokra, mindig könnyű volt örömet szerezni nekem, valószínű ezért nem maradt hiányérzet bennem a gyerekkori karácsonyokkal kapcsolatban.
olvasásának folytatása
Advent idején, ha szösz hullik a kabátunk ujjára, s mint hópihe, ottmarad, az jó. A nagy rohanásban, ha lelkünkben ott marad egy üzenet, még ha szösszenetnyi csak, az is jó.
A december mindenkori ellentmondását élve meg – elcsendesednénk, s hallgatnánk szívesen befelé, de közben egyre jobban kapkodóvá válik mindennapjaink rohanása – jutott eszünkbe Rét Vikink egy régebbi ötlete. Hiszen a jó ötlet nem vész el: türelmesen várja, hogy életre kapjon. Így lett ismét időszerű a gondolat, hogy beszéljünk szívügyünkről, a könyvekről, de csak röviden, az egypercesekhez illő lényegre törő módon. Ha máshogy nem megy, legalább villámgyorsan, részletnyit szóljunk, és a felvillanó látomás erejéig mutassunk. Mert a részlet beteljesedhet, a látomás kerek képpé és megélt érzéssé nőheti ki magát.
Adventi és karácsonyi témájú könyvekről hozunk hírt nektek. Olyan könyvekről, amelyek az ünnepre készülődés során segíthetnek a megállásban, az elcsendesedésben, az egymásra hangolódásban. Könyvekről, amelyek segíthetnek újrafogalmazni és megtalálni a karácsony üzenetét, esetleg tovább gondolni azt magunk, és gyermekeink számára, vagy amelyek egyszerűen megajándékoznak minket néhány könyves-összebújós pillanattal az adventi várakozás idején. Szösszeneteket hozunk: egy-egy könyvet jellemző benyomást, felnagyított részleteket, elfogultan lelkes véleményeket, felejthetetlen hangulatokat, olvasás-élményeket. Éljenek bennetek tovább! (Hamar Nóri)
olvasásának folytatása
Négy éve már, hogy hivatalosan útjára indult a Könyvmutatványosok. Lázár Ervin születésének 75. évfordulóján.
Azóta mutinak vagy könyvmutinak becézik a portált. Négyszáz körül jár a cikkek, interjúk száma, ami éves szinten úgy százat jelent. 103 hozzászólást írtatok, és több mint kétezer követőnk van a FB-on.
Köszönjük!
De nem ez az igazi lényeg.
Az elmúlt négy – nekünk, tizennégyünknek már öt – évben nem egy gyerekirodalmi portál született, hanem egy közösség.
Nekünk a könyvmuti, a szorosabb és tágabb közösség: otthon. Biztonságos, meleg, befogadó, megtartó, elbocsátó és visszaváró.
Reméljük, nektek is!
Köszönjük a rengeteg e-mailt, tanácsot, játékot, nevetést, megosztást!
Köszönjük, hogy vagytok!
Vagyunk, legyünk a következő négy évben is!
Boldog születésnapot!
A nemzetközi gyerekkönyv-szakma legjelentősebb rendezvénye, a Bolognai Nemzetközi Könyvvásár idén március 30. és április 2. között került megrendezésre. A magyar gyerekkönyves közvélemény a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel várta a vásárt, a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) sajtótájékoztatóján ugyanis a szervezet szakmai programjainak ismertetése mellett bejelentették az IBBY-be újonnan felvett nemzeti szekciókat is.
Magyarország három éve nem tagja a nemzetközi szervezetnek, ám az idén széles szakmai támogatottsággal elindított Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) felvételi kérelmét a nemzetközi IBBY elfogadta, így 2015-től újra képviselteti magát Magyarország is az 1953. óta működő szervezetben, amelynek fontos célja a gyerekkönyvek és az olvasás népszerűsítése. A HUBBY a vásár ideje alatt számos külföldi kapcsolattal gazdagodott, illetve körvonalazódtak azon irányvonalak, amelyek mentén elindulhat az egyesület nemzetközi munkája.
Külön gratulálunk Pásztor Csörgei Andreának, aki számos tevékenysége mellett könyvmutis is, és évek óta segíti szerkesztőként a munkánkat a háttérben!
Az első sajtóközlemény:
Írók, illusztrátorok, könyvtárosok, pedagógusok, kiadók, összesen 110 alapító tag, 12 gyerekkönyvkiadó és két társadalmi szervezet jelenlétében, 27 belépési nyilatkozat támogatásával megalakult a Magyar Gyerekkönyv Fórum, 2015. február 20-án, Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében megrendezett alakuló ülésen. A megjelenteket – közöttük az alakuló ülést jelenlétével megtisztelő Rétvári Bencét, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkárát – házigazdaként Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte.
A Magyar Gyerekkönyv Fórum céljai között szerepel az utóbbi étvizedben robbanásszerű fejlődéstmutató magyar gyermekkönyves, ifjúsági könyves szakma bekapcsolása a nemzetközi vérkeringésbe. olvasásának folytatása
Sosem könnyű karácsonyi gyerekkönyvlistát összeállítani, mert ha nem figyel az ember, jó hosszúra is perdülhet a listára kívánkozó könyvsor. Az alábbi listámon nem rangsoroltam a könyvkívánságokat, egyenként jegyeztem fel őket, épp úgy, ahogy eszembe jutottak. Leginkább az mozgatott, gyereklelkem milyen gyerekkönyvnek örülne karácsonykor a leginkább. Hát, íme: olvasásának folytatása