Akik megpróbálták megmenteni a Földet

Egyre többen ismerik fel, hogy korunk egyik legnagyobb kihívása és feladata természeti kincseink megóvása. Nem kérdés, hogy az élhető és az egészséges környezet megőrzése gyermekeink jövőjének nélkülözhetetlen alapfeltétele. Ennek ellenére sokan nem kívánnak vele foglalkozni. Vannak, akik elviccelik vagy elbagatellizálják, mások eltakarják a szemüket, hogy ne lássák a feladatokat, kérdéseket, a tornyosuló szemétkupacokat, mert kényelmetlen, kínos és különben is ijesztő, és vannak, akik igyekeznek szembenézni a teendőkkel, szemetet gyűjtenek, igyekeznek minimalizálni a saját hulladéktermelésüket, óvják az állatokat, gyalog, biciklivel és/vagy tömegközlekedéssel járnak, helyi termelőktől vásárolnak és így tovább. Kétségtelen, hogy meg kell tanulnunk, hogyan élhetünk környezetünk szempontjából is kíméletesebben. Ebben a tanulási folyamatban segítségünkre lehetnek a több nagyobb kiadónál is megjelent a felnőtteket és a gyerekeket is megszólító ismeretterjesztő vagy szépirodalmi kiadványok, amelyek a környezetünk megóvásának valamely aspektusát helyezik a középpontba.

Magyarországon szembeötlő, hogy a vásárlók jó része nagy előszeretettel és magától értetődően gyűjti a műanyag zacskókat, vagy ha bármilyen vízpart mellett, ahol vízi madarak is felbukkannak, szinte mindig akadnak szülők, nagyszülők, akik kenyérvégekkel, kifli maradékokkal etetik a gyerekeikkel, unokáikkal a kacsákat és hattyúkat. Előfordul, hogy oviscsoportokat és általános iskolás osztályokat kirándultatnak el intézményesen kacsát etetni. Fel sem merül, hogy ez mennyire ártalmas a madaraknak, a miértre már kaptam azt a választ is, hogy ezeknek a madaraknak úgy is mindegy. De ha körülnézünk, elgondolkodtató, nálunk miért jár ennyire gyerekcipőben a környezetünk védelme, miért írják felül legtöbbször a gazdasági érdekek a természetvédelmi szempontokat.

A Pagony Kiadó repertoárjában számos olyan ismeretterjesztő, illetve szépirodalmi alkotást találunk, amelyek ráirányítják a gyerekek és a felnőttek figyelmét a problémákra, feladatokra, megoldásokra, amelyek segíthetnek abban, hogy felelősségteljesen óvjuk a környezetünket, és próbáljunk együtt élni a természet többi élőlényével. Közülük ezúttal két általános iskolásoknak és egy óvodásoknak szóló könyvet választottam ki, amelyeket összeköt a természethez és a környezethez való viszonyulásmódjuk.

Kiss Noémi A bálna és a srác című meseregénye a klasszikus népmesékben tapasztalható főhős/ember és a természet szoros kapcsolatát, és sok szálon összefűződő egységét eleveníti fel. Valójában ez az összetart(oz)ás a kulcsa a megpróbáltatások legyőzésének és egyáltalán a túlélésnek. A két főszereplő gyerek, az apró termetű Cérnasrác, és a pufóknak csúfolt Lida sorsának összekapcsolódásán és történetén keresztül követhetjük végig a természet erőivel, illetve szereplőivel való találkozásukat, és a barátságuk kialakulását. Cérna és Lida nem a világot szeretnék megmenteni, hanem helyet találni benne a maguk számára is.

A jóság, a másokkal törődés mindig megtérül. Ez az ősi hit itatja át a regényt, hiszen a csapdába került fóka, a töröttszárnyú kormorán és a világ legszelídebb bálnájával való találkozás nemcsak feledhetetlen élmény a gyerekek számára, hanem egyben a megbízható szövetségesekre találás pillanata is. E találkozások a másik elfogadására és tiszteletére tanítják az olvasókat, akiket pont másságuk miatt vetett ki a saját emberi közösségük. A természet különféle teremtményeinek megismerésére és elfogadására való nyitottságuk, s azok tisztelete nemcsak képessé teszi őket arra, hogy megértsék, sőt, beszélni is tudják az állatok nyelvét, hanem az állat-segítőiknek köszönhetően menekülhetnek meg maguk is.

A bálna és a srác képi világát Molnár Jacqueline montázstechnikával készült varázslatos vízi világokat és messzi tájakat idéző illusztrációi adják, amelyek a távolságot és közelséget oly rendkívül érzékletesen jelenítik meg a kék már-már megszámlálhatatlan árnyalatának megragadásán keresztül.

Agócs Írisz Tekla madarai című ismeretterjesztő meséje a Mici megmenti a világot sorozat második részeként követi a 2021-ben napvilágot látott Márkó bácsi kertjét, amely bemutatta, hogy az asztalra kerülő gyümölcsöknek és zöldségeknek nem föltétlenül kell több ezer kilométert utazniuk, hiszen a közelünkben is megteremnek, ahogy például Márkó bácsi kertjében is, ahol nincs is szükség vegyszerekre a kártevők ellen, hiszen a különféle, jól összeválogatott zöldségek egymást támogathatják a fejlődésben. A Tekla madarai, akárcsak a Márkó bácsi kertje arra irányítja rá a legkisebbek figyelmét, hogy milyen fontos megfigyelni és megismerni, hogyan működnek a dolgok, hol és hogyan élnek az állatok, milyen sokfélék, és hogy mennyire összefügg minden mindennel, hiszen, ahogy Mici is megtudja a nagypapájától: „úgy lehetek a természetnek a barátja, ha minél jobban megismerem”. (5.)

Az óvodások számára is közérthetően vet fel fontos kérdéseket a kötet, miközben beavatja a városi környezetben élő gyermekeket a madarak különleges világába. Megmutatja, milyen sok fajta madár él a környezetünkben, hogyan élnek, mire van valójában szükségük, hogyan biztosíthatjuk a természetes élőhelyüket. Egy felnőttektől véletlenül hallott mondattöredéknek az értelmezésével indít a könyv, ami a határtalan környezetszennyezés következményével és világunk pusztulásának lehetőségével szembesít. Mici viszonyulása jól illusztrálja az ilyen helyzetek jelentőségét, hiszen óhatatlanul szorongást kelthetnek a gyerekekben a félinformációk is. A főszereplő kislány azonban egyből megoldásokat keres, összefogva a barátaival szeretne megtenni mindent, amit csak lehet a világ megmentéséért. Megszólítja és beavatja az óvodásokat abba, hogy mi mindent tehetnek madarakért, a környezetükért és magáért a természet sokféleségének megőrzéséért, mert a körülöttünk, mellettünk élő állatok nem dekorációs kellékek.

Agócs Írisz könyvének gyerekszereplői példát mutatnak arra, hogy az alapos tájékozódás és nyitottság révén összefogással gyarapíthatóak a madárélőhelyek, amit majd sokan „leutánoznak”. Így nemcsak sok-sok különleges madarunk lehet, hanem a Föld is élhetőbb, vidámabb és szebb lesz.

Kerékgyártó István Emma, aki Leó Kabrióval megmentette a Földet című meseregénye folytatja a szerző két évvel korábban megjelent Márk, aki hatévesen megmentette a világot című meséjét. Ezúttal Márk kishúga, Emma kerül a középpontba, aki véletlenül szembesül azzal, hogy legkedvesebb állatai, a koalák milyen nagy bajba kerültek Ausztráliában a globális felmelegedés okozta erdőtüzek következtében. Kerékgyártó István regénye igazi mai mese, korunk égető környezeti problémáira hívja fel a figyelmet, miközben lehetőséget teremt a gyerek főszereplő számára, hogy megkeresse a megoldást a Föld élővilágának a megmentésére. Emma, bátor, jószívű, és éles eszű, életkorát meghazudtoló érettséggel és higgadtsággal dolgozza ki, és viszi véghez a tervét. Felismeri, hogy nemcsak a koalák vannak bajban, hanem valójában a Föld egész élővilága, megmentésükért pedig csak úgy harcolhat, ha egyrészt elnyeri a közvetlen környezetének a támogatását, másrészt olyan ismert támogatókat szerez, akiknek kiterjedt lehetőségeik vannak akár távolabbi országokban is. Olyan ismert természetvédők alakjai jelennek meg e kalandos, fordulatokkal és izgalmakkal teli történetben, mint Leonardo di Caprio vagy David Attenborough. Emma meséje arra is rámutat, hogy összefogással, kitartással, szeretettel akár egy kisgyerek is mennyi mindent tehet a környezetéért, mert megváltoztathatóak a különféle kényelemből, megszokásból és gazdasági érdekekből rögzült szokásaink is. Ugyan eléggé illuzórikusnak tűnik, de miért ne kérhetnének a gyerekek születésnapjukra például játékok helyet egy saját ültetett fát ajándékként?

Emma és Leó Kabrió meséje kétségtelenül motiváló történet, ugyanakkor ráirányíthatja a figyelmünket azokra a gyerekekre és fiatalokra, akik a világ különböző tájain fáradtságot nem kímélve tesznek természeti értékeink megmentéséért. Gondolhatunk itt például Boyan Slatra, az Ocean Cleanup feltalálójára, Felix Finkbeinerre, a Plant-for-the-Planet több milliárd fát elültető világszintű gyermekmozgalmának alapítójára, Himangi Halderre, aki Indiában már gyerekként sokat tett a közlekedés okozta levegőszennyezés csökkentéséért, Hunter Mitchellre, aki a veszélyeztetett állatfajok megmentéséért küzd vagy Greta Thunbergre, a klímaváltozás elleni harc egyik legeltökéltebb alakjára.

Kiss Noémi: A bálna és a srác. Pagony, Budapest, 2021

Agócs Írisz: Tekla madarai. Pagony, Budapest, 2022.

Kerékgyártó István: Emma, aki Leó Kabrióval megmentette a Földet. Pagony, Budapest, 2022.

Hírdetés

Ünnepvárás és karácsonyi varázslat

Olyan sokszor hallani a karácsony előtti napokban, hogy igazából nincs is karácsonyi hangulat, kár, hogy nem havazik és süt a nap, meleg van, vagy esik az eső és szürke minden, az emberek rohannak, és effélék. Ilyenkor talán az a legjobb, ha kicsit meg tudunk állni és számot tudunk vetni magunkban. Abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a karácsony csupa varázslat, de csak akkor áramlik szét bennünk és tölt be, ha engedjük és nyitottá válunk rá. E varázslat megvalósulásában segíthetnek a jobbnál jobb karácsonyi vagy a karácsonyhoz kötődő könyvek is. Az elmúlt években számos felemelő, szívmelengető és igényes karácsonyi gyerekkönyv látott napvilágot gyerekirodalmi kiadóink legtöbbjénél. Ezt az igen gazdag palettát erősítik tovább a Cerkabella Kiadó idei, karácsonyra megjelentetett ünnepi könyvei: a Pehelykönnyű ünnepek és a Karácsonynak ünnepe. A két kötet a mai családok igényeit figyelembe véve, és az ünnepvarázslás klasszikus eszköztárát felvillantva járja körül a karácsonyt, illetve a karácsonyi ünnepkört.

Az év ezen időszakának közeledtével mindig aktuális lesz a kérdés, hogy mitől és hogyan lesz az ünnep igazán ünneppé? Bármely ünnepi előkészület közben érezhetjük, hogy ellepnek és betemetnek a teendők. A karácsony közeledtével is a szemünk előtt lebegnek a hagyományok és a családjainkban formálódott szokások. Ezek segíthetnek megteremteni a saját otthonunkban is az ünnep hangulatát. Ilyenkor válogatott finomságokat készítünk, a számos európai országban népszerű bejglit, kalácsféléket, zserbót. Erdélyben ilyenkor rotyog a kuktákban, nagy fazekakban a töltelékes káposzta, Magyarországon a halászlé. Lengyel családoknál szentestére készül el a tűzpiros színben pompázó ünnepi céklaleves, a barszcz, mellé tálalják fel az erdeigombával töltött formás fülecskékre hasonlító uskát, és szintén ekkor készülnek a családi vagy baráti összefogás jegyében hosszú órákon keresztül az uska nagy testvérei, a legkülönfélébb töltelékkel készülő pierogik. Sokak szerint nem is lenne e finomságok nélkül igazi a karácsony. De végig lehetne pásztázni a környező népek karácsonyi ételkülönlegességeit is.

Az ínycsiklandozó ízek és illatok mellett főleg a kisgyerekes családoknál kiemelt fontosságúak az ajándékok is. A körültekintő készülődés ellenére is gyakran az utolsó (utáni) pillanatban derül ki, hogy valami mégis hiányzik. S mintha ezen állna vagy bukna, mennyire sikerül a karácsony, az ember hajlamos belevetni magát a megbolydult tömegbe, miközben körülötte a többiek is hozzá hasonlóan pont olyan kétségbeesetten próbálják beszerezni az ünnep hiányzó alkatrészeit.

Ezt a szorgos készülődést, a vele járó izgalmakat és a szerzett ajándékokat hajlamosak vagyunk azonosítani a karácsony, és egyáltalán az ünnep lényegével, miközben az valójában nemcsak azokon, hanem rajtunk is túlmutat. Hiszen az ünnepre való várakozást a szeretteinkkel való együttlét, az egymásra szánt és valóban együtt töltött idő tölti ki tartalommal. A hangsúly ekkor még inkább a családra, a szeretteinkre és egyáltalán a szeretetre kerül, mert az ünnep lényegénél fogva vitathatatlanul megállít, elgondolkodtat, ki- és felemel a mindennapjainkból, lecsendesít és átlényegít.

E fenti dilemmával számol a Lovász Andrea szerkesztésében frissen megjelent Pehelykönnyű ünnepek című kötet. A Mándi-Kövesdi Dóra légiesen játékos képi világot idéző illusztrációival készült könyv a könnyedséget vállalja fel, amit tovább erősít az ünnepi süteményekről készült fotók látványa. Ezek nemcsak vizuális érzékelésünket, hanem szag- és ízérzékelésünket is mozgósítják a képzeletünkön és emlékeinken keresztül. A Pehelykönnyű ünnepek útmutatóként és idegenvezetőként segít visszatalálni az ünnep valódi, emelkedett és igazi hangulatához. Konkrét ötletekkel, tanácsokkal és használati utasításokkal segít abban, hogy otthonainkban megteremthessük az ünnepet, illetve hogy magunkban is rátalálhassunk, és valóban átélhessük.

A Pehelykönnyű ünnepek sorra veszi az év jeles népi ünnepeit: az adventet, a karácsonyt, a szilvesztert, a farsangot, a húsvétot és az őszi ünnep közül Márton napját. Mindegyik leírt ünnephez öt-öt új ízeket hozó, könnyed ízvilágot teremtő, vagy akár a régieket megújító recept is tartozik. Az egyes ünnepköröknél továbbá olyan ismert, kortárs gyerekirodalmi szerzők versei és meséi olvashatók, mint Kiss Ottó, Szabó T. Anna, Lackfi János, Grecsó Krisztián, Tóth Krisztina, Kertész Erzsi, Máté Angi, Berg Judit vagy Mészöly Ágnes. Írásaik szintén az ünnepi hangulat megteremtéséhez járulnak hozzá. Minden egyes ünnephez kötődően játékötleteket is találunk a kötetben, amelyek valódi segítséget jelenthetnek minden egyes kisgyerekes szülő számára az ünnepi időszakban.

E szemle kapcsán jogos a kérdés, hányféle ünnepünk is van, vagy a jeles napjaink mi mindentől válhatnak számunkra ünneppé? Hiszen a felsorolt ünnepeken kívül mindannyiunk életében még annyiféle különleges pillanat és ünnep van, ha a születésnapjainkra, a névnapokra, feledhetetlen találkozásaink évfordulóira gondolunk. A teljességre törekedve ezek is helyet kapnak a kötetben a Vendégvárás, Születésnap és Ajándékozz ízeket fejezetekben, amelyek szintén a könnyedség jegyében adnak segítséget a közös családi készülődéshez, ajándékok és finomabbnál finomabb falatok készítéséhez.

A Pehelykönnyű ünnepek egyszerre tanít szeretteinknek örömet szerezni és játszani. Ötletek gazdag tárául szolgál a szülők és gyerekek számára a különféle kreatív, mókás és szellemes játék elkészítésének leírásával. A játék felszabadító ereje járja át a kötetet mind a receptleírások révén az ízekkel és illatokkal, mind a kortárs szépirodalmi szövegeken keresztül a szavakkal és a nyelvvel. Mindemellett ez mégis egy nagyon személyes kötet, amit a saját ízlésünkhöz és igényeinkhez mérten alakíthatunk, hiszen mi is beleírhatjuk és hozzátehetjük a kedvenc, bevált receptjeinket, illetve kedvelt játékainkat. E személyességet nyomatékosítja a kötéstábla belső oldalán levő Ex Libris nyomat is, ami teret enged a kötettulajdonos nevének megjelölésére.

A Karácsonynak ünnepe huszonnégy klasszikus és kortárs szerző tollából származó mesét és verset tartalmaz, így szívmelengető adventi gyűjteményként avat be a titkok formálódásába, a csodák születésébe, de azt is megmutatja, hogy mennyi láthatatlan jótevő szorgoskodik azért, hogy az ünnep valóban ünnep lehessen. Hanga Réka, Horváth Ildi, Monszport Vivien és Zsoldos Réka kiváló illusztrációi ebbe a csodákkal teli világba engednek betekinteni.

Kötetnyitó írásként Szabó T. Anna Ünnep című versét olvashatjuk:

„Az ünnep azé, aki várja.

Aki magot szór ablakába,

és gyertya vár az asztalán.

A várók nem várnak hiába.”

Szabó T. Anna verse teremti meg a kötet alaphangját. A könyv további huszonhárom verse és prózája ezt a várakozást tölti meg tartalommal. Általuk nemcsak sok-sok fordulatos történettel, humorral, csínytevéssel, kalanddal, izgalommal lehetünk gazdagabbak, hanem megtapasztalhatjuk a szeretet gyógyító erejét.

Nem mindennapi történetek ezek! Az ünnepvárás legkülönfélébb helyszíneire kalauzolnak el bennünket a lappföldtől kezdve, az Északi szél, a rénszarvasok, krampuszok és a Mikulás birodalmába, vagy épp emberekkel és autókkal zsúfolt, esetleg eldugott városi utcákba. A betlehemi jászolhoz vagy a szegény varga titokban prikulicsok által látogatott otthonába. A távoli csillagok, a manók és angyalok világába, akik időnként meglátogatják az embereket és a gyerekeket, Csoda és Kósza istállójához, egy Bandika nevű kutya otthonába, akinek szívét az áldott karajcsont lágyítja meg. Elutazhatunk a zsörtölődő és gyermeteg lelkű János király palotáján át a leesett ékezetű bánatos Bánátfalván keresztül Malvinka házáig, ahol új otthonára lelhet a Szörnyellának csúfolt, megtépázott sorsú kiscica. E mesék óhatatlanul olyan szereplőkkel és kísérőkkel töltik meg a gyerekek és a felnőttek ünnepre készülődésének időszakát és a karácsonyi csodára való várakozását, akik – gondoljunk itt például Csodára és Kószára, Babarókára vagy Pom Pomra, Gombóc Artúrra és Picurra – minden bizonnyal sok gyereknek lesznek hűséges társai nemcsak az ünnepek alatt, hanem az év mindennapjaiban is.

Pehelykönnyű ünnepek. (szerk. Lovász Andrea) Cerkabella Könyviadó, Szentendre, 2022.

Karácsonynak ünnepe. 24 mese és vers adventre. (szerk. Lovász Andrea) Cerkabella Könyviadó, Szentendre, 2022.

a varázsló kertjében lépkedni

Egyik meghatározó képzőművészeti kiállításhoz kapcsolódó élményem a Gyönyörök kertjéhez kötődik: a kiállítást látogató tömeg mögül fokozatosan bukkant elő a kép. Abszurd módon azonban elsősorban nem Bosch groteszk alakjai és a túlvilági látomások meghökkentő, borzongató jelenetei voltak katartikusak, hanem egy, a festmény előtt közvetlen közel látható család látványa. Egy anya és a három, négy és nyolc év közötti kisgyerekének a jelenete, akik lecövekeltek a kép előtt. Nem törődtek a látogatók gomolygó sokaságával, hanem elmélyülten és kitartóan szemlélték együtt a festményt. A gyerekek sorra fedeztek fel egy-egy részletet, amit érdekesnek találtak, felismerni véltek több madarat, pillangót, halat, nyulat, medvét, egy buborékban egy sünszerű tüskés állatot, virágokat és különböző bogyós gyümölcsöket. S bár vitathatatlan, elsősorban nem az ő korosztályuknak szól e kép, ennek ellenére izgalmasnak találták a szokatlan lényeket, akárcsak az összefüggéseket és a lehetséges kapcsolódási pontok felfedezését az általuk ismert, megtapasztalt világ és a festményen látható között. Beszélgetésükben nem az elborzadás vagy a szorongás eltávolító érzései voltak a hangsúlyosak, hanem a felfedezés öröme. A gyerekek egyszerre több élőlényre is ráismertek, miközben barátkoztak a különféle furcsaságokkal és új alakzatokkal.

A festmények, mint egy-egy tér- és időkapu nyitnak uta(ka)t a múltba, ahogy felelevenítik a több évtizeddel vagy évszázaddal korábbi pillanatokat, máskor távolabbi vagy akár egzotikus világokba, vagy épp a lehetséges jövőbeli időkbe és helyszínekre kalauzolják el a nézőket.

Fontos, hogy a gyerekek is megtapasztalhassák a múzeumok és a képtárak világát, hiszen ha megnézünk egy kiállítást, ha elidőzünk a különféle festmények részleteinek megfigyelésével, nemcsak több, vagy más perspektívával ismerkedhetünk meg, hanem új összefüggéseit is felfedezhetjük a bennünket körülvevő világnak. E kivételes pillanatok különlegességét fokozza, ha e festmények olykor ki is léphetnek a múzeum falai közül, ha például az utcán, egy falfestményen, vagy plakáton köszönnek vissza, vagy esetleg eljutnak az otthonainkba, hogy megszólaljanak és elmesélhessék a történetei(n)ket. A Pagony kiadónál megjelent, hat-tízéves gyerekek számára készült Képtelen képrablás. Mesék a múzeumból című kép- és mesegyűjtemény éppen ezt teszi: eljuttatja a festményeket a gyerekekhez és családjaikhoz. Az antológia tizennégy festményt mutat meg a Magyar Nemzeti Galéria és Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből, amelyek mindegyikéhez tizennégy kortárs szerző egy-egy írása kapcsolódik A kötetet Rubik Anna kiváló, sok-sok humorral és játékossággal fűszerezett rajzai még színesebbé teszik, és nyomatékosítják a festmények és az általuk ihletett szövegek közti átjárást.

A mesegyűjtemény a tizennyolcadik – huszadik század híres festőinek olyan műalkotásaira tereli a figyelmünket, amelyek talán kevésbé közismertek. Így tűnik elő például Ferenczy Károly, Aba-Novák Vilmos, Gadányi Jenő, Munkácsi Mihály, Szinyei Merse Pál, Gulácsy Lajos vagy Csontváry Koszta Tivadar egy-egy festménye. A kötetben olvasható tizennégy mese a tizennégy képhez készült kortárs szerzők tollából. A szövegek sokfélesége többek között rámutat különbözőképpen lehet viszonyulni a képekhez való és lehetséges viszonyulás lehetséges soksínűségére, és arra is, hogy valamennyinek egyformán van létjogosultsága. Van közöttük olyan, amelyik a festmény keletkezéstörténetét képzeli el, van, amelyik a festő alakját jeleníti meg, van, amelyik a kép szereplőit szólaltatja meg, egy másik az ott látható tárgyakat kelti életre, míg egy további mese a képek nézőinek gondolatait és érzelmeit leplezi le, vagy a festményeknek a múzeumban töltött mindennapjaiba, sőt éjszakai kalandjába avatja be az olvasókat. Egyrészük a festmények szereplőinek és miliőjének teremti meg egy lehetséges történetét, mások pedig a képből kiindulva további történeteket alkotnak.

A Képtelen képrablás meséi tehát nagyon sokfélék, a festmények megfigyelésének és értelmezésének igen széles spektrumát fedik le. Összeköti őket a szövegek és a képek közötti párbeszéd, és azon örömteli játék, ami részben elmélyíti, másrészt végtelenné tágítja a festmények értelmezési lehetőségeit. Tulajdonképpen ez az önfeledt játék tartja lendületben a képekhez kapcsolódó mesék sodrát, melyen keresztül a kötet az általános iskolás gyerekek számára is izgalmas módon képes rámutatni az irodalom és képzőművészet egyik legfontosabb sajátosságára. Mi lehet fontosabb a színekkel, a formákkal és a szavakkal való felszabadult játéknál? Gimesi Dóra, Kiss Judit Ágnes, Kertész Erzsi, Vadadi Adrienn, Berg Judit, Harcos Bálint, Bán Zsófia, Jeli Viktória, Nényei Pál, Molnár T. Eszter, Dániel András, Kolozsi Angéla, Szabó Borbála és Gévai Csilla itt található, fordulatokkal és nem kevés meglepetéssel teli történetei egyben arra is ösztönözik a gyerekolvasókat, hogy bátran alkossák meg ők is a saját meséiket és történeteiket e festmények, vagy bármely festmény vagy képzőművészeti alkotás láttán.

A kötetben található szövegek sokszínűségét mutatják az alábbiakban a Képtelen képrablásból kiemelt történetek. Dániel András Utóidény című meséjében a nézni tudás kérdése kerül előtérbe- Mennyire fontos az, hogy hogyan nézzük a körülöttünk levő dolgokat, történéseket, és egyáltalán mitől válik rosszá, megfelelővé vagy jóvá a nézésünk? Szinyei Merse Pál Léghajó című festményéhez társul Kolozsi Angéla Modellek című meséje, amelyben a tárgyak perspektívájából láthatjuk a többi tárgyat és világunk szereplőit, miközben szembesülhetünk az ő gondolataikkal és érzéseikkel. Rubik Anna rajzai ez esetben is remekül összekötik és nyomatékosítják a párbeszédet a kép és a szöveg között, például Szinyei Merse Pál festményének állványra helyezésével, amivel mintegy jelzi a festmény, mint műalkotás befejez(het)etlenségét és változtathatóságát. A mesében elénk táruló csendélet jelenete sem a csendet ragadja meg, hanem a már-már káoszt súroló mozgást, a pillanatot, ami előtt még megtalálja minden tárgy a helyét, és rögzítődne a csendéletben. A mozgás és elevenség ellentéte Berg Judit A világ legdrágább kincse című meséjében szintén központi helyet kap. Roppant izgalmas, ahogy e mese olvasása közben szembesülünk a korábbi világok és a jelen találkozásával. Jeli Viktória A varázsló kertje című meséjében a természet, az állatok és az ember összetartozása kap hangsúlyt. Szabó Borbála Szerenád című meséjében pedig a műalkotás és a valóság közötti átjárhatóság dilemmája bontakozik ki a képbe szorult lány motívumán keresztül. Gimesi Dóra kötet címét adó meséje egy különös bűnügyi jelentbe vonja be az olvasót, Kiss Judit Ágnes meséjében a vizualitás mellett a megszólaltatott hangszereken keresztül hangsúlyossá válnak az auditív hatások, Kertész Erzsi A legzöldebb álom című meséje egy igazi átváltozás-történet, Vadadi Adrienn meséjében a vágyak és azok valóra válása kerül a középpontba az akváriumba zárt két aranyhal révén. A legkisebbek számára talán a legviccesebb Harcos Bálint A kislovag és a sárkány című meséje lehet, kifinomult humorának és a sok-sok, történetbe épülő csavarnak köszönhetően, méltán nyűgözve le az olvasóközönséget.

Képtelen képrablás. Mesék a múzeumból (szerk. Kovács Eszter) Pagony Kiadó, Budapest, 2022.

Kalandok újragondolt meselényekkel

Varró Dániel: A Szomjas troll – kis viking legendárium. Maros Krisztina rajzaival. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018.

Varró Dániel: Csütörtök, a kisördög. Agócs Irisz rajzaival. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019.

Nemcsak meglepetést és izgalmakat, hanem akár a teljesség megtapasztalásának lehetőségét is ígérheti, ha olyan helyzetekbe hozva találkozhatunk a korábbról ismert meseszereplőkkel, amikor új oldalaikkal is szembesülhetünk. Varró Dániel legutóbbi két mesekönyvének Csütörtök, a kisördög és A szomjas troll c. kötetének meséi ízig-vérig mai mesék mai történetetekkel, amelyekben közismert szerzők alkotásainak szereplői, illetve az európai kultúrkör számos ismert mítoszának és hiedelemvilágának népszerű alakjai és meselényei kerülnek középpontba.

Csütörtök, a kisördög szereplői a magyar népi hitvilág több rettegett alakja, akik a magyar népmesék és varázsmesék fordulatokkal teli világát idézik. E mesék főszereplői az ördögök, kiemelt helyet kap anyjukként a vasorrú bába, de megelevenedik a mitke, a villő, a prikulics, a markoláb, a mokár, a fekete kandúr és Délibáb, a tündér, sőt előbukkan a rézfülű bagoly, a bakurász, a mumus, a monyók, a hétszűnyű és a zsákos ember alakja is. Csütörtök, a kisördög két meséjében e lények ki/elmozdulnak a már ismert szerepköreikből, a történetszál bonyodalmait, vagyis a káoszt és krízist valójában az emberre jellemző gyengeségeik és tévedéseik okozzák. S bár eredetileg ők nem éppen a legkedvesebb meseszereplők, mégis az e mesékben tobzódó humor és a nyelvi játék széles eszköztárának segítségével Varró Dániel e legrettegettebb alakokat is rokonszenvessé és szerethetővé gyúrja. A vasorrú bába/boszorkány itt Anyubanyává szelídül, egy nagycsaládos anyukává, aki a mai többgyerekes anyukák mindennapjainak kihívásaival küszködik, miközben csemetéi csíntevéseit kedvességgel, megértéssel és viszonylag kifogyhatatlan nyugalommal kezeli. A többi meseszereplőnek és mesei elemnek szintén új oldalait láthatjuk, így például a fekete kandúrhoz köthető babonák sem aktiválódnak, ahogy a Behemót név sejteti, inkább egy heverő és bambuló macskát látunk az ördögcsalád házában, aki se a szerencsét nem hozza/viszi, de a körülötte hancúrozó egereket sem. Az ördögéknél a láthatatlanná tevő csodakapucnijú fürdőköpeny rejtekében alakul ki a bonyodalom, a varázseszközök közül a hétmérföldes csizma az életkorral feleződik, így Csütörtöknek, a középső ördöggyereknek már csak négymérföldes csizma jut, nem úgy mint a bátyjának, és anyja repülő seprűjét sem használhatja, mert kicsi lenne még ahhoz.

A szomjas troll című kötet négy verses meséjében viszont az észak-európai hiedelemvilág népszerű és kevésbé ismert alakjainak sokasága kel életre, de felidézik Andersen meséinek egy-egy szereplőjét vagy J. K. Rowling Harry Potterének és Tolkien regényeink is számos lényét. Trollok, orkok, elfek, hableányok (és egy hablegény), sárkányok, törpök, leprikónok, balrogok, gnómok, ogrek, koboldok és goblinok kalandos, fordulatokkal telített és kifogyhatatlan, ízes humorral fűszerezett történetei varázsolják el az olvasót. És mielőtt bárkiben felmerülne a gyanú, hogy e mesekönyv az északi népek mitológiai világának rímbe szedett humoros lexikona, máris elvetheti ezen ötletet, amikor a mitikus szereplők között vérpocokkal, harci mókussal, rozsomákkal vagy épp a gatyáskuvikkal találja szemben magát. Ez utóbbiak akár az olvasó éberségét is próbára tehetik, hogy felismeri-e a mitológiai alakok közé becsempészett és képzeletbeli valós (élő)lényeket, akik valójában a szerzői humor és játék kifogyhatatlanságát jelölik. Másrészről pedig e szereplők nemcsak az északi népek mitológiájának gazdagságát érzékeltetik kiválóan, hanem annak határtalanságát is, hiszen akár ez utóbbi alakok is remekül beilleszthetők e megidézett mesevilágba. Ez utóbbit erősíti tovább e mesékben az átváltozás többször visszatérő motívuma, amin az itt megjelenő mitológiai hősök keresztülmennek. Rámutatnak, hogy mennyire termékenyítően hathatnak az új perspektívák a történetek alakításában és e mitikus alakok megismerésében, ha a jól bejáratot sztereotípiákon és a megszokott képzeteken túllépünk.

Varró Dániel kötetében a trollok félelmetes alakját a kis bunkójával menetelő Kalle nevű kissé balga troll jeleníti meg. A trollfinak lakkaszörp utáni éktelen szomjúsága közben nincs türelme, sem ideje végighallgatni a mocsári hamvas szedret bitorló Mökkinek, a gonosz mocsári goblinnak a nyakatekert fejtörőit, melyeket meg kellene válaszolnia, hogy elnyerhesse az áhított lakkát. Bunkójával rövidre zárja még felsorolásuk közben a próbák sorát és begyűjti a lakkát. A hableány is, akiről később kiderül, hogy ő is egy családanya, kint a szárazon heverve várja megmentőjét, de a hableány nővéreket is Jesper, a legkisebb sarj, a makacs és kitartó kis hablegény menti meg. A kíváncsi és szeleburdi óratörpe, miután egyszerűen megunja, hogy eleget tegyen az óratörpei kötelezettségeinek, világgá megy, kipróbálja nyolcadikként a héttörpeséget és a kertitörpe létet. Roppant izgalmas, ahogy Eino, a kis óratörpe el- és kimozdul saját szerepköréből, a népmesékből ismert világgá menő, szerencsét próbáló legényhez/királyfihoz/legkisebb fiúhoz hasonlóan hosszú utat jár be, amikor nemcsak a világot ismeri meg, hanem önmagát is. Persze izgalmas lehet a mai történetekkel való párhuzama is e mesének, hiszen, ahogy az óratörpe belekóstol a hét erdei törpe szorgos mindennapjaiba és a kerti törpék mindenkire naphosszan át bambán bazsalygó munkájába, nemcsak a népmesék próbatételeit idézik fel, hanem emlékeztetnek a mai ember szerencsét/állást kereső nem kevés buktatókkal teli útjára. Az utolsó mese, A leprikónok átka továbblép az első három mese perspektíváin. Itt nemcsak más szempontból nézhetjük meg a megidézett mesehősöket, hanem egyenesen magunk lehetünk a mese alakítói és főszereplői. Megmenthetjük a varázslattól a kis viking falut és lakóit, élve a lapozgatós könyvek adta lehetőségekkel, amikor olvasóként mi hozzuk meg a döntéseket a szövegben előbukkanó számok választása közben.

E mesék és szereplőik nemcsak a kisgyerekeket veszik le a lábukról és költöznek be gondolataik közé már az első találkozás után, hanem a csemetéik értelmi, érzelmi fejlődése felett éberen őrködő szülők fejébe is. E könyveket olvasó családok körében valószínűleg nem ritka jelenet, ha a gyerek már váltana e már rongyosra olvasott mesekönyvről egy másik esti olvasmányra, akkor a szülő könyörög, hogy aznap még olvashassanak tovább az öntörvényű vikingevő, lakka szörpre szomjúhozó bamba troll-legényről, a kíváncsi, minden lében kanál óratörpéről vagy újabb kalandba vethessék magukat a viking hősökké válva Jorik és Sigmund, a kis repülő vadkan társaságában.

E két kötetet is nézve abszurdak azok a parttalan viták, melyek az utóbbi hetekben elharapóztak több gyermekkönyv kapcsán, felnagyítva azt, hogy bennük helyet és figyelmet kaphatott a másság. Többek között Varró Dániel e remek kötetei is rámutatnak arra, hogy a megszokottól eltérő nézőpontok gazdagítják és teljessé tehetik a történeteket, a szereplők és egyáltalán a világ megismerését a gyerekek és felnőttek számára egyaránt, még ha ez kikerülhetetlenül az olvasó komfortzónájából való kimozdításával jár(hat). Tévedés lenne azt gondolni, hogy a sokféleség arcainak megismerése félelmet és bizonytalanságot kelt a gyerekekben, hiszen – ha éppen nem annak ellenkezőjére igyekszünk nevelni és abban erősíteni őket – nekik eredendően nem okoz gondot rákérdezni akár a számunkra legkínosabbnak tűnő dolgokra sem, mint ahogy elfogadni sem a másságával együtt a számukra szokatlant.

Bigibogi nyomában

Timothée de Fombelle méltán nagy sikerű regénye, az Ágrólszakadt Tóbiás 14 éve (Gallimard Jeunesse 2006.) jelent meg, magyarul pedig először 12 (Móra 2008) éve. Azóta 23 nyelvre fordították le és számos neves nemzetközi irodalmi díjat nyert. Kétségtelen, hogy azon könyvek közé tartozik, amelyek semmit nem veszítettek frissességükből és aktualitásukból. Sőt. Fombelle kétrészes ifjúsági kalandregénye különleges: teremtett világának helyszíne egy hatalmas tölgyfa, ennek törzsén és az ágain kialakított tanyákon, falvakban és városokban élnek a regény szereplői az egy-két milliméteres nagyságú emberek.

Ez a mikró univerzum egy olyan látószöget teremt, amin bekukkanthatunk a fakéreg legapróbb réseibe, zugaiba, mi több, a fakéreg alá. Egy olyan világban találjuk magunkat, ahol a szúnyog vagy a legkisebb pók is az emberhez képest óriási termetű. A tölgyfának e apró méretű lakói, örömei és vágyai, harcai és nehézségei nagyon hasonlítanak a mieinkhez, nem véletlen, hogy magunkra, kapcsolatainkra, szűkebb és tágabb környezetünkre ismerünk bennük. Az Ágrólszakadt Tóbiás rengeteg meglepetést tartogat az olvasó számára, miközben kétségtelen, hogy a fa legrejtettebb történései és titkai szorosan összekapcsolódnak a fán lakók sűrű történeteinek sodrásával. Ahogy fokozatosan bontakoznak ki a fa és lakóinak történetei és titkai, úgy szélesedik ki egyre inkább a regényben ábrázolt élettér, kikerülhetetlenné téve, hogy megjelenjen a fán túli/körüli/melletti élet és annak szereplői is. Általuk pedig óhatatlanul átértékelődnek az emberi és a térbeli határok egyaránt.

A könyv olvasása során egy olyan mesebeli világ zsongásában és forgatagában találjuk magunkat, ahol értelemszerűen szemben állnak egymással a jó és a pusztító erők. Ezek óhatatlanul szembesítenek a regény univerzumának párhuzamaként azzal is, hogy saját világunkat ugyancsak ilyen összetett mechanizmusok és tényezők formálják s tartják működésben. Sok-sok váratlan fordulat során kerülnek a helyükre e regénybeli világ mozaikjai, amelyek így egyben a saját társadalmunk működésének útvesztőiben való tájékozódáshoz is segítséget nyújthatnak. Fombelle regényének főszereplője a tizenhároméves Tóbiás és a nagyrészt hasonló korú bajtársai, az ő hangjukon és történeteiken keresztül avatja be a világ rejtelmeibe a szerző a kiskamaszokat (és természetesen mellettük/velük együtt a felnőtteket is) az élet nagy és olykor nagyon is embert próbáló kérdéseibe.

Ha valaki elolvassa a regényt, kétségtelen, hogy másként fog nézni a fákra, a fák kérgére, törzsére, a levelekre, az ágakra, a fák apró lakóinak rejtélyekkel teli életére. Az Ágrólszakadt Tóbiásnak köszönhetően ugyanis a leglaikusabb városlakó számára is jelentéssel és élettel telítetté válnak e titokzatos óriások, de vitathatatlan az is, hogy a regény következtében sok szempontból új megvilágításba kerül maga az ember, a társadalom és a természet szerepe, helye és viszonyrendszere egyaránt.

A regény gerincét valójában a fa pusztító kizsákmányolása és az igába hajszolt emberek kiszolgáltatottsága elleni harc képezi, vagyis a küzdelem a túlélésért és egy normális, élhető életért. Mindeközben kulcsfontosságú az összefüggések keresése és megtalálása, az ok-okozat kapcsolódási pontjainak felismerése, hiszen sokszor semmi és senki sem az, aminek látszik. Fombelle regénye vitathatatlanul erős társadalomkritika, rámutat arra, hogy kerül(het) hatalomra egy félművelt, beszélni is alig tudó alak, hogyan éri el, hogy kövessék, (ki)szolgálják az alattvalóivá váló emberek. Furkó Döme nem csak a többiek ellen fordul eközben, hanem maga az élet és annak minden formája ellen, az ember és a környezete ellen. Vele kerül szembe Egyke Szigfrid, a fa és az élet titkait kutató és megtaláló tudós, aki nem hajlandó illetékteleneknek kiadni ezt a tudást, illetve Tóbiás, a fia. Furkó Döme mindent és mindenkit megsarcol, kizsákmányol és egy olyan társadalmat alakít ki, ami a félelemre, manipulálásra és a besúgásra épül. Fontos kérdés: meddig és hogy tartható fenn ez az elnyomásra épülő társadalom és mi törheti meg ezt a hatalmi berendezkedést?

A kötet címe többszörösen is e helyzetet jeleníti meg: a hányatott, üldözött fiú sorsát, a zuhanást és az újrakezdés, megújulás mozzanatait. Míg egyik oldalon a kapzsiság, a tudatlanság, a hataloméhség, a telhetetlenség és a gyűlölet, a másik oldalon az élet szeretete, tisztelete, a tudás, a jóság, a béke és a szeretet áll. Ezt az ellentétet érzékeltetik a szereplők beszélő nevei és nyelvi képességei is: Furkó Döme, alig tudja kipasszírozni magából az alig pár szótagos szavait, azokkal is csak manipulál és megfélemlít, az embereinek sem erőssége a nyelv kifinomult ismerete, azt is többnyire egymás beárulására használják, hogy védjék magukat, mert állandó rettegésben élnek. Tóbiás és a szülei (akárcsak Reccsentő Ricsi) a nyelv kifinomult és gazdag világának, a jelentésrétegeinek magabiztos ismerői, akik otthonosan mozognak a nyelv gazdag univerzumában, ami nem egyszer a mentsvárat és a túlélést nyújtja számukra. Manó, Csergőék sokáig távol levő fia, a nyelvet a valóság elfedésére használja, az (ön)áltatásra, hogy elfedje a szégyent. Bernika, Zordon Odó nem kicsit neveletlen és beteges szenvedélyeknek hódoló lánykája szintén csak a nyelv töredékes használatára képes. A regény egyik legüdítőbb és legszerethetőbb személye Bucifej, aki annak ellenére, hogy pösze és raccsol, ízlelgeti és remekül játszik a nyelv kiapadhatatlan lehetőségeivel, miközben az udvariasság és kedvesség mintapéldája a sok zord és faragatlan, durva alak között. Lajali Lilia viszont ugyan nem sokat beszél, de mélységekkel telített és súlya van minden szavának.

A nyelvhasználat változatai, színvonala, a kultúra, a közösségért való tudás, azaz a tudományos ismeretek és a fa/környezet/élettér tisztelete megóvása szorosan összefügg.  Így talán nem is meglepő, hogy a nagy tölgyfa rombolásával és kihasználásával párhuzamosan a hatalmat bitorló Furkó Döme saját hatalmának megőrzéséhez az újság- és könyvkiadást is betiltja, sőt, magát az írást is. És az éneklést. Erre már csak ráadás, hogy a tudósok által létrehozott, a fa védelméért tevő Fafőtanács tevékenységét Furkó fokozatosan ellehetetleníti, betiltja, majd a tudósokat börtönbe veti.

Az Ágrólszakadt Tóbiás nemcsak  izgalmas, fordulatokkal és meglepetésekkel telített kalandregénybe bújtatott erős társadalomkritika, amit mégis minden ízében átitat a humor és az irónia kifinomult eszköztára, hanem egy igazi ökokönyv is, ami nagyon szépen modellezi azt, hogy mennyire fontos védenünk a Földet és milyen következményei vannak annak, ha mégsem tesszük ezt. Rámutat arra, hogy az emberek és a fa élete elválaszthatatlanul összekapcsolódik, csak úgy élhetnek az emberek, ha vigyáznak az életüknek teret adó, őket óvó, tápláló, számukra otthont adó nagy tölgyfára. Furkó Dömével ellentétben, aki csak a hasznok kiapadhatatlan forrásaként tekint a fára, Tóbiás, a szülei és barátaik a fenntarthatóság jegyében a fát, mint egy kiszolgáltatott óriási élőlényt látják, amit nemcsak megvédeni, hanem táplálni kell, nem csak elvenni tőle, hanem adni is neki, mert csak így maradhat az és vele együtt élők is életben.

Hétköznapok és ünnepek között Dödöllével

Vannak könyvek, amiket érdemes úgy olvasni, hogy átcsúsztatjuk az óévből az újba,összeolvasztva olvasásukkal e kettőt. Minden bizonnyal közéjük tartozik az épp elbúcsúztatott év vége előtt alig néhány héttel a Cerkabella kiadónál megjelent Dödölle is. A Lovász Andrea szerkesztésében megjelent kötet alcíme rávilágít arra, hogy belőle nemcsak a magyar konyha laktató, számos vidéken közkedvelt étele elkészítésének csínját-bínját ismerhetjük meg, hanem egy gyerekirodalmi és hagyományőrző kalendáriumot tarthatunk a kezünkben. A kötetet fellapozva szembeötlő, hogy a kortárs írók, költők művei mellett előtűnnek Benedek Elek, Hervay Gizella, Lengyel Dénes, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos vagy Zelk Zoltán alkotásai is, de a külföldi szerzők művei felé kitekintve A. A. Milnétől is olvashatunk benne szöveget.

Interaktív gyerekkönyv a repülőszimulátorok után szabadon

A méltán népszerű évszakos böngészők mellett igazi csemegének számítanak azok a tematikus böngészők is, amelyek az ember által létrehozott világ és a szűkebb környezetünk működéseibe, a legapróbb részleteket is megmutató felépítettségébe és kialakulásának folyamataiba avatnak be. Közéjük tartozik Anne-Sophie Baumann és Didier Balicevic szerzőpárosnak a Kolibri Kiadónál utóbbi években megjelent háromrészes sorozata. A Forgó-mozgó járműveim, a Sürgés-forgás az építkezésen és az Izgő-mozgó nagyváros című nagyformátumú böngészők nemcsak a szemlélődő felfedezést teszik lehetővé a kisgyerekek és a felnőtt olvasók számára, hanem a felfedezésben való aktív részvételt is a mozgatható,      csúsztatható, forgatható, ki/be/áthajtható részleteken és füleken keresztül.

Homokszemek között, szabadon

Időnként érdemes lepallani a régi könyvekről a port. Mi tagadás, abszurd módon közéjük tartoznak az alig két-három éve megjelentek is. Tegyünk így Molnár Krisztina Rita 2013 és 2017 között megjelent háromrészes Maléna-sorozatával is, nem bánjuk meg, ha együtt újraolvassuk a Maléna kertjét, a Kréta-rajzot és a Derűs hétköznapokat. A háromrészes meseregény három negyedikes gyerek (és családjaik) barátságának történetét bontja ki egy fordulatos és változatos megoldásokkal élő sokszorosan rétegzett regényfolyamban.

Amikor a hangszer mi vagyunk

Dunajcsik Mátyás első ifjúsági regényében, A Szemüveges Szirénben tájékozott idegenvezetőként kalauzol el bennünket Izland sejtelmes, titkokat rejtő világába. A Szemüveges Szirén nemcsak felejthetetlen olvasmányélményben részesíti az olvasóit, hanem igazi olvasókőként segít teljesen más perspektívá(k)ból szemlélni a saját életünket, kapcsolatainkat, gyökereinket és az előttünk álló feladatokat. A tízéves kortól ajánlott regény egy tizenkét éves kislány, Atlanta történetét meséli el, aki ezeregyszáztizenkét napja él kettesben az édesapjával az óceán közepén egy aprócska, Szelesszirt nevű sziget világítótornyában. Az apa és lánya szárazfölddel és egyáltalán a világgal való kapcsolatára egyszerre van hatással az óceánnak a szelek által legkülönfélébben borzolt hullámrengetege és a család egységének megtörése, azaz Atlanta édesanyjának három évvel korábban bekövetkezett halála és az azt követő mindent átható űr. Ez a szomorú esemény sodorja a megtört apát és kislányát önkéntes száműzetésbe e távoli kis szigetre, hiszen Atlanta édesapja már „nem tudna többé olyan földön élni, ahol egykor boldogok voltak Anyával”. (11.)

Megrendítő, ahogy egymás mellett, sok szempontból teljesen eltérő módon igyekeznek (túl)élni az anya elvesztése után.

A nagyváros falain innen és túl…

Az utóbbi években megjelent böngészők közül több is remek segítség lehet, ha szeretnénk megmutatni egy kisgyereknek, milyen a város, hogy épül fel, kik a lakói, vagy egyáltalán milyen az élet a városban. Talán a legismertebb városfelfedező böngészők a Tesz-vesz város sorozata és Rotraut Susanne Berner szintén gyerekeknek szánt, magyarul is több kiadást megélt, remek sorozata a Téli böngésző, Tavaszi böngésző, Nyári böngésző, Őszi böngésző, illetve az Éjszakai böngésző. E kötetek kiválóan alkalmasak a közös családi összebújós olvasásokra és böngészésekre, ahol a legkisebb gyerekek megismerhetik, felfedezhetik a városi élet történéseit és szokásait, a nagyobbak pedig már önállóan összefűzhetik a legapróbb epizódokat, és elképzelhetik a szereplők egy-egy napját, a velük történő események fordulatait és bonyodalmait. Eközben megismerkednek a várossal, mint egy olyan térrel, ahol sok és sokféle ember él egymás mellett/egymással párhuzamosan, ahol nemcsak nagy kertek vannak, hanem emeletes házak, melyeknek szintjein többen és többféle ember, család él. Alapvetően e böngészők a kisváros miliőjét elevenítik meg, így szellősebb, tágasabb élettereket ábrázolnak, még ha helyenként láthatjuk azt is, hogy felépül egy-egy újabb épület vagy egy friss út. E városi közeg ugyanakkor természetközelinek tűnik, nemcsak mert nem különösen meglepő vendégek e kötetek oldalain a szántóról a házak közé betérő rókák vagy az olykor itt megpihenő vándormadarak, hanem mert a képein körvonalazódó épületek hátterében gyakran látszik a városon túli világ, a mező, az erdő és a még dús növényzettel borított dombok. Ezt a városi tablóképet bővíti tovább Tom Schamp kétezres évek elejétől megjelenő Ottó-sorozata, ahol a figyelem központjába elsősorban az európai/nyugati világ nagyvárosa kerül, annak nyüzsgése, forgataga, a besűrűsödő és ezáltal be is szűkülő terek, amelyek mégis igen változatos és gazdag lehetőségeket biztosítanak a város rendkívül sokszínű lakosságának vagy az éppen azt meglátogatóknak.