greg

A borítótervező sajnos nem ért annyira a fegyverekhez, mint a szerző.

Tavaly a szokásos évi előadáson hallottam a könyvről először, aztán a prae.hu-nak szóló tudósítás írásakor újra eszembe jutott. Az alapsztori önmagában is csábító, vajon mit hoz ki valaki az (urban) fantasy keretein belül Chicagóból és a törpökből?

A fülszöveg után borítékoltam a halálos unalmat, törpök, mágia, ereklyék, elfek, Tolkien. Mindehhez jön egy elfiskola is, tehát kapunk a hepipotyer világból is. Mégis megvettem valamiért. Igazam lett, volt Tolkien meg Potter, csak a halálos unalom maradt el.

Chris Rylander Greg szemén keresztül láttatja velünk a világot, csak annyit tudunk és értünk belőle, amennyit ő. Eleinte még A végtelen történet klasszikus és jól ismert sountrackje is felcsendült a fülemben, és lelki szemeim előtt nem Greget, hanem BBB-t láttam, ahogy a szemetesben landol. Na, meg a minden idők legkutyaszerűbb filmes sárkányát.

Adva van tehát egy esetlen, kövérkés fiú, akinek az anyukája meghalt, az apja neveli, aki kisvállalkozó, inkább magyar, mint chicagói módra. A srác azonban tehetséges, így aztán bekerül ösztöndíjjal egy szuperelit suliba, ahova természetesen nem tud beilleszkedni. Mivel az apja megtanította sakkozni, így sikerül Edwin személyében egy roppant előkelő barátra szert tennie, aki folyton kihúzza a csávából a sakkban sem túl ügyes barátját. Eddig a hasonlóság Michael Ende jól ismert sztorijával, ami azonban úgy van megírva, hogy bármennyiszer újra lehet olvasni. → olvasásának folytatása

Hírdetés