Tag Archive: Cerkabella


Amikor a dzsungel nagyon állat…

Download (3).jpgAz olvasás- és írástanulás során a helyesírási szabályok logikai összefüggései, kihívásai vagy olykor buktatói, netán útvesztői  egy ősliános, különleges élővilággal teli, titkait fokozatosan felfedő, sűrű dzsungelre emlékeztethetik az éppen e nagy kalandhoz érkező gyerekeket. Ehhez a rendkívüli utazáshoz nyújt segítséget a Cerkabella Kiadónál múlt ősszel megjelent Dzsungeldzsem című antológia. A hat-nyolc éves gyerekek számára szánt, olvasást és helyesírást gyakoroltató szórakoztató vers- és mesegyűjtemény címválasztása rámutat, hogy a kötet nemcsak új ismereteket kínál a „dzsungelbe” lépőknek annak bebarangolásán keresztül, miközben tájékozódni tanít a betűk világában, hanem – ahogy a címből a dzsem szó is utalhat erre – a választott gyerekirodalmi szövegek révén az esszenciát is igyekszik megragadni és irodalmi ínyencségekkel kényeztetni a legkisebb olvasókat. olvasásának folytatása

Kertész Erzsi: ÁllatkávéZoo

kertestKertész Erzsi mesekönyveit nem lehet csak úgy kiolvasni, vagy legalábbis nem sok értelme lenne átvágtázni a sorokon, oldalakon és gyorsan túllenni a köteteken. Nem lehet, mert Kertész Erzsi műveit élmény olvasni, meg-megállva, újból és újból visszatérve egy-egy figurához vagy jelenethez, hosszasan ízlelgetve a sziporkázó humorú, fordulatokban és izgalmas jelenetekben gazdag pezsgő történeteket, briliáns nyelvi megoldásokat és szójátékokat.

Kertész Erzsi ugyanakkor nemcsak az egyik legjobb humorú kortárs gyerekirodalmi szerző, hanem remek kísérletező is. Első köteteire is méltán kapták fel sokan a fejüket. A Labirintó (2012) több motívum találkozására és újragondolására épít: a népmesék ismert, de mégis többnyire elhanyagolt szereplőjének, a legidősebb királyfinak a történetére, aki itt végre főszereplővé válhat és megvalósíthatja önmagát. A történet váza pedig egy misztikus utazás, ami Odüsszeusz kalandokkal és veszélyekkel tarkított útját/bolyongását idézi fel. Mívesen ötvözi Kertész a görög mítoszok és a népmesék világát egy nagyon is mai történettel. Másrészről pedig a meglepő fordulatokban gazdag meseregényben a titok és az igazi tudás keresése közben a szereplők számára időnként töredékesen fel-fel sejlik a keresett ősi bölcsesség, de természeten csak töredékesen, hiszen birtokolni, vagy netalán kisajátítani azt lehetetlen. Ennek jegyében a tényleges/végleges megérkezés helyett folyamatos úton lét van, aminek nemcsak elviselésében segít, hanem majd minden pillanatát beragyogja a humor és a pengeéles irónia. olvasásának folytatása

21. nap – Mészöly-Rofusz: Hófehér karácsony

downloadHárom nappal karácsony előtt már a végsőkig fokozódik az izgalom. Utolsó simítások,  ajándékcsomagolás, sütés-főzés, készülődés, miközben gondolatban már a szentestén járunk, lelkünkben szeretetre és békességre vágyunk. Nem is kell behunyjuk szemünket, hisz a nagy várakozásban megelevenedik a csillogó karácsonyfa, gyermekeink mosolya, mindaz, ami álmainkban az ünnephez kapcsolódik. Mészöly Ágnes könyve, mely a Takács család karácsony estéjét mutatja be, ebben a csodavárásban, ünnepre hangolódásban nyújt segítséget annak, aki még hisz az angyaljárásban, de annak is, aki lelke mélyén hinni szeretne, hiszen már rég elveszítette a csodákban való hitét.

Angyalok márpedig vannak. Mészöly Ágnes Hófehér karácsony című mesekönyvében Mirella és Máté, a Takács család legapróbb csemetéi épp falura, nagyihoz tartanak szenteste, mikor váratlanul a nagy hóban elakad autójuk. No, de minden rosszban van valami jó. A nagy hóesésben zsörtölődő ajándékszállító angyalokkal találkoznak. Még szerencse! Így legalább saját szemükkel győződnek meg afelől, hogy karácsonykor az ajándékokat semmi esetre sem apa és anya lopják a fa alá, hanem az angyalok szállítják ki személyesen minden gyermeknek.

Nos, ezért olyan izgalmas feltekinteni szenteste az égre!

Mészöly Ágnes: Hófehér karácsony
Rofusz Kinga illusztrációival
Cerkabella, 2014

 

 

Elkezdődött az új tanév, a gyerekek iskolások, óvódások lettek, és mi, szülők is visszataláltunk a hétköznapjainkba a nyári szünet után. Ismét rutinból megy a reggeli kakaó, a zabkeksz az uzsonnásdobozba, „tornacucc rajzcuzz technikacucc bérlet zsepi megvan?”, és persze, ahogy a reggeli rutin, úgy az esti is: takaró, puszi, mese.

És az évi szeptemberi kötelező kérdés a többiekhez: Ti mit olvastatok a nyáron?

Megkérdezzük mindig egymást, hiszen ez a mi közösségünk elsődleges alapja: a gyermek- és ifjúsági könyvek iránti szeretetünk, és megkérdezzük azért is, mert szeretjük egymást, és törődünk egymással. Nem utolsó sorban pedig azért, mert merítkezünk is: nemcsak egymásban és egymásból, hanem merítkezünk egymás olvasmányélményeiből is.

Merítsetek ti is, kedves olvasóink!

Kata

A nyár legnagyobb kihívása nem is a mit olvassunk, hanem a mikor kinek mit olvassunk problematikája volt. A kettő és fél éves gyermek éppen Boribon– és Kipp Kopp – korszakát élte. A nyolcéves Gyűrűk urát és Narniát követelt, amikor épp nem a Rév Fülöp és Nyár Lőrincet. A középső gyereknek (hat és fél éves) pedig az egyik halmaz még túl korai, a másik pedig már lejárt. Így történt, hogy a közös halmazt az ő igényeihez szabtam: amíg Ottfriekisboszorkad Preusler Kis boszorkáját és Kis szellemét, majd Uni Lindell Rém Rozi és az éjjeli tanoda, és Will Mabbit Mable Jones és az Ijesztő Kukac című könyvét olvastuk, mindenki jelen volt, noha a legkisebb ilyenkor csak építőkockázott, vagy babázott csendben. Más könyveket pedig, amik csak a nagynak mentek, akkor olvastam, amikor a lányok már aludtak. Ilyen volt Timo Parvela Kepler 62 című könyve (elég egy csillagász neve a címbe, és a gyermek be van szippantva), ami egy erecfuloplég érdekes, kiskamaszoknak írt disztópia első része, és nem tudom, hogy én, vagy a fiam várja-e jobban a folytatást. Jeney Zoltán lovagregény-trilógiájának harmadik részét már hivatkoztam, és szándékkal nem befejező kötetet írtam, mert családilag bízunk a folytatásban. A nagyszülők jóvoltából a gyerekek megismerkedtek még Dr. Doolittle (Hugh Lofting), és A hétfülű szamár meg a háromfülű nyúl (Paulini Béla) kalandjaival is.

A nagyszülőknek hála én is olvastam, csak a magam örömére. A nyár legnagyobb hatású magyar könyve Elekes Dóra Dettikéről és más IsteNEkről című könyve volt. Ez egy kivételesen sokrétű, szellemes, igényes, sokat mondó, bölcs, szívszorító, vicces és felemelő írás, őszintén remélem, hogy sokan felfedezik maguknak. Felnőtteknek szóló irodalomban is találtam kincseket: F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve maga a szomorúságba oltott emberség (és nagyon megérdemelne egy szépen szer-memory-chalet-636x1024kesztett, igényes kivitelben nyomtatott változatot világraszóló promócióval). Tony Judt-tól a The Memory Chalet című könyve – amiben sziporkázó elmével egy beteg testbe zárva az élettől búcsúzik – volt az első, amit olvastam, de biztosan nem az utolsó. És végül: egész nyáron velem volt Tóth Gábor Attila Életfogytig szabadláb – alkotmányjogi karcolatok című kötete, amit nem egyszerűen olvastam, hanem hordoztam magammal, és hordozni szeretnék jó sokáig.

Kinga

Én azt hittem a Harry Potter-láz már teljesen kihunyt a 11 éves fiamban, aki a harmadik kötet után kijelentette, hogy abbahagyja a sorozatot. Mégsem így történt. A nyár elején végigkalandozta a szinte 700 oldalas meseregényt, majd egy másik sorozatnak fogott neki, ezúttal egy kortárs magyar írónő tollából. Bosnyák Viktória Tündérboszorkány sorozatának három kötetével pár nap alatt végzett. Miután pedig észrevette a legújabb Bosnyák-kötetet a kezemben, és meglátta a rajzokat, már nem is volt hajlandó letenni a nagyobb kamaszoknak szóló könyvet.a-cukrozott-omlett Most a Manó kiadó által nemrég megjelent (A) cukrozott omlettbe kóstolt bele.

Áront, aki 9 éves, még noszogatni kell az olvasásra. Az alkunk: 3 hónap vakáció, 3 könyv. Az első Kertész Erzsi merész nyelvi humorral megírt, poénos ÁllatZoojával (Cerkabella, 2016) kimg_6294önyve volt. A dzsungel után képzeletben Berlinbe utazott (Zágoni Balázs, Barni Berlinben, Koinónia, 2008), végül a Göröngyös Úti Iskola (Kertész Erzsi, Helló, felség, Cerkabella, 2016) II. B osztályba csöppent.

A tanító néni kérése a nyárra tíz, olvasónaplóba is rögzített mese elolvasása volt. Ezeket két új kötetből választotta ki: Boldizsár Ildikó Mesék az élet csodáiról (Magvető, 2015), illetve Bajzáth Marcsi Népmesekincstár sorozatának nemrég megjelent III. kötetéből (Így megyek az iskolába, Kolibri, 2016). Gyönyörű kötet mind a kettő.

Esténként pedig Robert Munsch Örökké szeretlek könyvét olvastam nekik: ez a csodálatos könyv mindent elmond helyettem arról, amit úgy hívunk hála és szeretet.

Rét Viki

Ezen a nyáron mi röhögtünk.

Valahogy folyton vicceseket olvastunk, és az egyik legviccesebb és legcukibb az Apa, irány a tenger! volt. mitolvastunk_2016_apa_irany_a_tengerNem tudjuk megunni, már látom, hogy évszakfüggetlenül fogjuk olvasni. A másik a Tündérbodár volt, amitől féltem a címe miatt, de őrülten vicces, jó könyv. A két régi mellé pedig akkor még egy újnál is újabb: A fürdők rémét nem lehet letenni, és olyan jókat kacagtunk rajta, hogy amikor vége lett, kezdtük elölről. mitolvastunk_2016_bergerMagamnak Polly James Diary of an Unsmug Married című könyvét olvastam. Imádom az angol (ez esetben wales-i) humort.

Nyulász Viki

Mi a nyarunk nagy részét Ruminiékkel hajóztuk végig, Berg Judit jóvoltából. Szívmelengető élmény volt a Balaton partján ülve habzsolni a szerintünk nagyon parádémitolv-3sra sikerült zárókötetet. A következő olvasmányunkat Esterházy Péter hangjával a fülemben olvastam fel… Per Olov Enquist: A három barlang hegye című könyvét, hiszen azt az ő előadásában hallottam először. Mit is mondhatnék most. A mesélést, a gyereket komolyan kell venni – ahogy ezt nagyapa teszi az unokáival, Minával, Moával, Iával és Marcusszal. Az utolsó könyv, amibe még éppen suli előtt vágtunk bele, a Sári, Samu és a titkok volt, Amitolv-1ndrus Kivirähk-tól. A megkapó történet, az eredeti fantáziával megáldott író meséje egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Nagyokat kacagtunk, és úgy elmerültünk a szöveg finoman árnyalt színeiben, ahogy a házmester a saját álmában.
Fő felnőtt olvasmányom a számos novella és vers mellett
Péterfy Gergely pikáns és magával ragadó regénye, a Kitömött barbár volt.

Réka

A nyarunk elég mozgalmasan telt, egyévesünkkel hoztuk-vittük, cipeltük is a kedvenc könyveinket mindenfelé. Magyarul szerettgettük Graffalót, Maszatot, Boribont, a Kerekítőket, Jakob Martin Strid Hihetetlen történetét az óriás körtéről. Kisvakond könyveit lapozgattuk otthon, repülőn, kocsiban, utcán, láthatatlanul is hozzánk nőttek. Nagy kedvenceink lettek Hanne Türk Alex kisegérről szóló könyvei, Klaas Verplancke katalánul megjelent könyve, a Què fa la gallina? (Mit csinál a tyúk?), 9788426359292-usRomeo P. , francia szerző könyvei a kis zebráról, Emilióról (a francia kiadásban Émile). És kaptunk két gyönyörűséges német nyelvű kö1365162834-6116-1nyvet ajándékba. Egyik egy pop-up könyv, Simona Dimitri rajzolta, Usborne Verlag írta,  So wohnen tiere (Így élnek az állatok)  címmel, a másik Mies van Hout könyve (ezt minden kisgyereknek megvenném!!!!), a Freunde (Barátok). Ezek mellett a nyárba robogtak velünk a tavaszi kedvencek is, Lucy Cousin katalánul megjelent pop-up könyvei Maisyről, a kisegéről.

Számomra a nyár egyik meglepetése Toon Tollegen mesekönyve, a Mindenki más születésnapja, Egri Mónika rajzaival. Friss, ízes humorú, váratlanul rövid és csattanó történetek. Egri Móni rajzairól csak áradozni tudok. Most is.

Nóri

Listába jegyzeteltem nyári olvasmányainkat, és lám, a lista váratlanul azt üzente, nézzek csak oda jobban, hisz ez itt mind ajándék. És tényleg! Óvodás, névnapi, testvéri, baráti, boldog-csütörtököt hozó ajándékokat olvastunk:

Olvastunk Majdnem egy tucat királylányt, mert királylányos mesékre olyan házban is szükség van, ahol a lánycsemete nem hord szoknyát, hajcsattot meg pláne nem. Simon Réka Zsuzsanna könyve úgy lazint a berögződött gender sztereotípiákon, hogy közben lányolvasóihoz hűséges marad és megértő tud lenni. Olvastuk Rose Lagercrantz boldogságos sorozatának harmadik részét, a Boldogság mostanában címűt, hogy megértsük, néha bizony sírás kövezi az öröm útját.lagercrantz Olvastuk és nézegettük Karina Schaapman csehül megjelent könyvét (Egerek háza), melyben egy cuki plüssegér-világ elevenedik meg afféle liliputi-mese-szobrpilatovaász-építész műremekként. Olvastuk Kertész Erzsi Állatkávézoo-ját, nagyokat derülve a friss nyelvezettel írt, fántaziadús és humoros szituációkon. Olvastuk a cseh Markéta Pilátová Kiko és a papírlepke titka című könyvét, amelyben egy japán kislány érkezik Csehország egy kis városkájába, hogy ott rejtélyek nyomába eredjen és meg is fejtse azokat. Olvastunk igaz mesét Krauss-ról, a gőzmozdonyról Demeter Éva képeskönyvében, amelynek varázsát többször el kellett ismételnünk: ebben a mesében minden szó a mi életünk paraméterei szerint is igaz.

Olvastuk Kamort, a Nyulász-trilógia befejező részét, álmélkodtunk a lezártnak hitt történet megannyi újonnan kinyitott ösvényén, kacskaringós fonalán, a halottakból való feltámasztás varázsán meg egyenesen nem bírtunk napirendre térni. Olvastuk Hamish és a rémdermesztőket. Dannyi Wallace könyve azért tetszett, mert a rémületet és undort páratlan humorral egyensúlyozza ki, s (szülői megjegyzés következik) az egyébként enyhén lusta olvasópalántákat is olvasásra bírja. S olvassuk, olvasgatjuk szájat tátva, lelkes szívvel a másik nagy igaz történetet, Ernst E. Gombrich Rövid világtörténet fiataloknak című zseniális könyvét (pontosabban annak cseh fordítását), melyben többek között az is kigombrichderül, hogy a történelmi múlt legalább olyan érdekfeszítő mint a legizgibb fantasy regény, csak legyen, aki értve és átérezve tudja megláttatni velünk a lényeget.

Felnőttként pedig Závada új regénye, az Egy piaci nap volt az az írás, ami a legnagyobb hatással bírt. Legfőképp talán azért, mert értjük nagyon jól, értjük szomorú szívvel, miért kell ezt a valóságban gyökerező történetet ma újra elmesélni.

Gyerekirodalmi dzsípíesz

2772522_3Sok vita zajlik az irodalomoktatás korszerű(tlen)ségéről és a gyerekek olvasóvá nevelésének zsákutcáiról, miközben persze számos üdvözlendő kísérlettel és ígéretes próbálkozással találkozhatunk, amelyek e problémára keresnek gyógyírt. Az egyik legelképesztőbb szembesülésem eddigi magyartanári pályafutásom során ezzel, amikor elhangzott a kérdés valamelyik kisgimnáziumi osztályban, hogy tényleg, ma is élnek írók és ezek szerint ma is keletkeznek irodalmi művek? Megdöbbentő, milyen nagy távolságokra kerülnek a diákok az évek teltével a szépirodalomtól, miközben kisgyerekkorukban a legtöbbjüknek nagyon is fontos, sőt akár nélkülözhetetlen volt a mesék, mondókák, versek varázslatos világa. Több kiváltó okot is fel szokás sorolni, mint például a sokat emlegetett megváltozott, felgyorsult életritmusunkat, a gyerekeket túlterhelő iskolai követelményeket, mint ahogy azt is, hogy miközben a szülők vágya, hogy a gyerekük szívesen és sokat olvasson, gyakran ők maguk sem tudják, hogyan segíthetnék csemetéiket s milyen könyveket adhatnának a kezükbe.

E nehézségek áthidalásában is segíthet a Cerkabella Kiadónál tavaly ősszel Navigátor címmel napvilágot látott kortárs gyerekirodalmi lexikon, ami a 2010-es Navigátor 1. folytatásaként a 2010 és 2014 között megjelent gyerekirodalmi könyveket, antológiákat, szerzőket katalogizálja és mutatja be. Ahogy a kötetcím is jelzi, iránytűként segít tájékozódni a kortárs magyar gyerekirodalom kiadványai és alkotói között. S talán nem túlzás kijelenteni, hogy Lovász Andrea által szerkesztett kötet nagy formátumú könyvnek tekinthető, ami nemcsak terjedelmére és méretére igaz, hanem arra a sokoldalú szempontrendszerre, amelyet megvalósulni látunk a könyvet lapozva. Műfaját tekintve nemcsak lexikon, hanem böngésző és olvasókönyv is, ezáltal kisgyerekek és szülők, diákok és tanárok, illetve minden gyerekirodalom után érdeklődő számára élvezetes és izgalmas olvasmány.

Kiváló lehetőséget biztosít a közös összebújós családi olvasások számára, amelyben a gyerek és felnőtt egyaránt sok kedvére valót talál, de a pusztán egy-egy szerző vagy mű után érdeklődő olvasónak is érdekfeszítő olvasmányként szolgálhat, mert ahogy a fülszövegben is olvashatjuk: „Az olvasás kaland: minden könyvben ismeretlen világok várnak felfedezésre. Navigátor pedig minden kalandra indulónak kell!”

Egy jó navigációs eszközhöz híven nemcsak információkkal halmoz el bennünket a kötet, hanem egyaránt segít térben és időben is tájékozódni. Így például igen hasznosnak bizonyulhat a kötetben szereplő kilencven alkotó születési helyének térképen való jelölése is, melyen jól láthatóvá válik, milyen változatos és széles területet ölel át az, ahonnan gyerekirodalmi alkotóink származnak, akárcsak a tíz különböző témára épülő gyerekirodalmi antológiának a bemutatása is, amelyből olyan szerzőket is megismerhetünk, akiknek vagy nincs (még) önálló gyerekkötete, vagy a Navigátor által figyelt időszak előtt jelent(ek) meg az önálló műve(i).

Az ábécésorrendben következő szerzők ismertetésére egy-egy oldalpárt szán a könyv. A bal oldalon a szerző fényképe mellett annak rövid, életrajzi adatokkal is ellátott bemutatását találjuk, ezeket egészíti ki a szerzők egy-egy vallomása az irodalomról, a meséről, a gyerekirodalomról, vagy valamilyen meghatározó emlékről, miáltal egy személyes kép is kibontakozik a szerzőről, mint emberről és alkotóról.

A számos jelentős gondolat közül most csak Darvasi László sorait emelem ki: „Ami az életben megtörténik, abból mese is lehet. És lesz is. A mesélés nemcsak szórakozás. Nemcsak röhigcselés, röhögcsélés, kardozás, bajvívás, sárkánygyilkolászás, hamupogácsás gyerekparti. Mesemondás az is, hogy elmondjuk, mitől félünk. Mire emlékszünk. mi volt rossz nekünk. miként gondoljuk, hogy újra jó lesz nekünk.” (36.)

A bemutatott és bemutatkozó alkotók hangja mellett kritikákból is szemezgetett a szerkesztő. A kiemelt rövid részletekből egyrészt ízelítőt kap az olvasó az egyes művek kritikai fogadtatásából, másrészt a mai gyerekirodalmi könyvkritika értékelveiről és irányultságairól is ismereteket szerezhetünk. szerzőportrékat tovább árnyalják más könyvmegjelenések és a kapott díjak felsorolása.

Az oldalpár jobb oldalán kóstolóként versek, mese- és regényrészletek olvashatók kedvcsinálóként a megjelent vagy megjelenésre váró kötetekből. Általuk nemcsak az egyes szerzők egy-egy művét, egyedi nyelvét, hangját, humorát ismerheti meg a közönség, hanem egy színes és igen gazdag kortárs gyerekirodalmi szövegvilágot is, melyből tetszés szerint csemegézhet mindenki a legkisebbektől a legnagyobbakig.

Természetesen e szövegvilág gazdagságát az illusztrációk igen változatos és sokrétű képi nyelvezete teszi igazán teljessé és még izgalmasabbá, mintegy érzékeltetve a kép és szöveg elválaszthatatlan összefonódását a gyerekirodalomban. A szerzők fotói által megmutatott jellegzetes arcvonások mellett ott sorakoznak a bemutatott alkotók könyveinek borítóképei is ‒ megkönnyítve a további tájékozódást például azon szülők számára, akiknek felkeltette valamely kötet az érdeklődését és szívesen el is olvasnák az adott könyvet –, mint ahogy a megjelent műveik szereplői vagy egy-egy jellegzetes alakjának képe is feltűnnek az oldalon. A gyerekkönyvek illusztrátorainak és a különböző általuk illusztrált műveknek a bemutatása ugyancsak a szöveg és kép összetartozásának fontosságát nyomatékosítják, miközben rámutatnak arra is, hogy az elmúlt évek hazai gyerekkönyvkiadása milyen sokszínű és gazdag képi világgal is gyarapodott.

Kétségtelen, hogy a Navigátor egy olyan olvasmánydzsípíesz, amely nélkülözhetetlen iránytűként segítheti a családokat, pedagógusokat, könyvtárosokat és minden gyerekirodalom után érdeklődőt a tájékozódásban a legkisebbeknek szóló művektől a kamaszok számára írottakig. E gyerekirodalmi lexikon tehát a szépirodalomhoz segíti visszatalálni, vagy éppen attól el nem távolodni a családokat, hiszen a mai élő gyerekirodalom ölt benne testet, nagyon is élő mai alkotók munkái révén, melyekben mai szülők és gyerekek aktuális kérdéseivel, érzéseivel, válságaival és örömével szembesülhetünk.

Lovász Andrea (szerk.): Navigátor. Kortárs gyerekirodalmi lexikon. Cerkabella Könyvkiadó, 2015.

 

Még mindig tombol a kánikula, de egyre fogynak az iskolakezdésig a napok. A múlt heti ajánlólistánk folytatásaként Csöri és Eszter listái következnek, akik kibővítették a régi listájukat az idei újdonságokkal, sőt gyorsan belekukkantottak néhány még nyomdaszagú, friss újdonságba is.
A linkkel ellátott címekre kattintva ajánlókat, interjúkat találtok.

Jó böngészést, élvezzétek a nyár utolsó heteit!

Nemsokára pedig következik a szokásos Mit olvastunk a nyáron? mutis összefoglaló, ahonnét szintén érdemes lesz szemezgetni. olvasásának folytatása

„Tessék mindenkinek nyugodtan félni! Mindenki ismerje meg a szörnyeit!”

bibedombiE nem éppen szokványos felszólítások döbbenthetik le Adamik Zsolt és Hanga Réka Bibedombi szörnyhatározó című kötetének olvasóit már a könyv elején, az Avaros várost bemutató szócikkben. S mielőtt bárki azt gondolná, hogy gyereket és felnőttet egyaránt próbára tevő, veszélyekkel teli könyvvel van dolga, megnyugtatok mindenkit, nem téved, valóban válogatott rémségekkel fog találkozni, ha kinyitja – mit kinyitja, ha csak ránéz a kötetre, vagy csupán közelíteni merészel hozzá.

A veszély éjszaka Bibedomb felől támad, lesből és nyíltan, váratlanul vagy akár nagyon is kiszámíthatóan, mert ugye azt már az elején leszögezhetjük, hogy mindenkinek vannak szörnyei. A helyszín pedig az Avaros nevű városka, ahol mindenütt és mindenben ott lapulnak a rémek, például a kapualjban, a kút alján, a kioszknál, a köszönésbenés a kiáltásban (hogy maradjunk a k-val kezdődő szavaknál). Ez az a hely, ahol viszont már mindenki megtanulta: a szörnyek valójában csak azért vannak, hogy lássuk, mitől félünk. Ennek tudatában pedig az avarosiak közül már senki sem fél a legrettenetesebb rémségektől sem, legfeljebb néha kicsit megijednek. olvasásának folytatása

pipoAz én listám nagyon hosszú. Talán azért, mert könyvtárosként hozzászoktam, hogy sok új könyvet vehetek kézbe.

Satoe Tone: Pipó utazása. Kisgombos Könyvek, 2014.

Márciusban Bolognában jártam a Nemzetközi Gyerekkönyvvásáron, és ott fedeztem fel a japán Satoe Tone csodálatos illusztrációit. Örömmel vettem észre a neten, hogy a Pipó utazása magyarul is megjelent. Ez mindenképpen ott lesz a fa alatt.

Nógrádi Gábor: Emmike, nem semmike. Móra Kiadó, 2014.
Nógrádi Gábor: Láttam, mi történt. Móra Kiadó, 2014. olvasásának folytatása

Milyen könyveket szeretnék A FA alá? – Kata

raptorElsősorban időt. Együtt töltött, emlékezetes, nevetős, egymásra hangolódott időt. És biztos, hogy ennek az időnek egy jelentős részét olvasásra szentelnénk.
Lehetne diavetítés is, ezért kívánok magunknak A FA alá sok-sok diafilmet. Az Óvoda az őserdőbent, mert ez az egyik gyerekkori kedvencem, de sajnos elveszett. Laci és az oroszlánt, mert bár klasszikus, még sosem láttuk dián. És a Raptormesét, mert új, és izgalmasnak hangzik, és dinoszauruszos.

Biztosan töltenénk időt papírszínházzal is. A FA alá csak egyet kérnék, a Violetta és Rigolettót, mert a többit már ismerjük, olvastuk, nem is egyszer. olvasásának folytatása

boldogKedves Angyal!

A hosszú könyvlistánkat többször is átolvastuk, sok könyvet felírtunk egy lapra, aztán sokat kihúztunk, hogy mégse legyen nagyon terjedelmes a lista, hogy ne kerüljön olyan sokba neked, hiszen tudjuk, milyen drágák a könyvek, és sokfele kell még rajtunk kívül menned.
Én második hónapja Harry Potter társaságában töltöm estéimet. Jelenleg a második kötetnél tartok, ezért szeretném, ha nekem a Harry Potter és az azkabani foglyot hoznád el idén karácsonyra.

A testvérem, Áron hét éves, kezdő olvasó, szereti az izgalmas, kalandos történeteket. Mivel most kezdte az első osztályt, biztosan szívesen olvasna olyan történeteket is, amelyek az iskolakezdésről, a vele egykorú gyerekek barátságáról, boldogságáról vagy éppen szomorúságáról szólnak. A könyvvásáron láttam egy ilyen könyvet. Nemrég jelent meg magyarul. Az én boldog életem a címe, a Cerkabella kiadónál jelent meg. Remélem, sikerül beszerezned. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: